„Első szereteted”

„Felhozom ellened, hogy elhagytad első szeretetedet. Ezért emlékezz arra, honnan süllyedtél le, és tarts bűnbánatot” (JELENÉSEK 2:4, 5).

 1, 2. a) Milyen tanácsot adott Jézus az efezusi gyülekezetnek? b) Mit eredményezhettek ezek a szavak?

TALÁN te is Jehova egyik tanúja vagy, és sokévi hű szolgálat van mögötted? Ha így áll a dolog, vajon mit éreznél, ha valaki, akit nagyon tisztelsz, a fenti váddal illetne? Megsértődnél? Vagy azt gondolnád, hogy bizonyosan téved és összetéveszt valakivel?

² Nos, közel 1900 évvel ezelőtt a feltámadt Jézus Krisztus intézte ezeket a szavakat a kisázsiai Efezus gyülekezetéhez vagy eklézsiájához. Szavai bizonyosan megütközést keltettek. Azok az efezusi keresztények ugyanis több mint 40 éven át kitartottak Jézus neve mellett és ellenálltak a hitehagyott egyének befolyásának (Cselekedetek 18:18, 19; Efezus 1:1, 2). „Ismerem cselekedeteidet — mondta Jézus —, munkádat és kitartásodat, (tudom), hogy nem tűröd el a gonosz embereket, hogy próbának veted alá azokat, akik apostolnak mondják magukat, holott nem azok, és hazugnak találtad őket” (Jelenések 2:2). De hát még „az igazságban” voltak, ahogyan mondani szoktuk. Mi volt hát a baj?

 3. Mi volt a baj az efezusi keresztényekkel?

³ Elvesztették ’első szeretetüket’. Már nem olyan buzgón, nem ugyanazzal az izzó keresztény szeretettel szolgálták Jehovát, mint kezdetben. Tehát lelassultak. Jézus ezért így figyelmeztette őket: „Emlékezz arra, honnan süllyedtél le, tarts bűnbánatot, és végezd a korábbi cselekedeteket” (Jelenések 2:5).

 4. Milyen figyelmeztetést szűrhetünk le az efezusiak tapasztalatából?

⁴ Ezek a szavak Jehova mai szolgái számára is figyelmeztetésül szólnak. Lehetséges ugyanis, hogy még a sokéves tapasztalattal rendelkező, tevékeny keresztények is elhidegülnek. Kívülről talán erősnek tűnnek, belül azonban már elvesztették azt a mélységes szeretetet, amelyet egykor Jehova iránt éreztek. Pál apostol így figyelmeztette a korinthusi keresztényeket: „Aki azért azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen” (1Korinthus 10:12). Segítségünkre lesz e tekintetben, ha megvizsgáljuk, honnan merítették és milyen segítséggel tudták megőrizni az efezusiak a szeretetüket.

Az efezusi keresztény közösség

 5, 6. Hogyan és mikor kezdődött el Efezusban a jó hír prédikálása?

⁵ Időszámításunk első századában Efezus gazdag, nyüzsgő város volt, a pogány Artemisz (vagy Diána) istennő viruló kultuszának a központja. I. sz. 52 utolsó hónapjaiban hallottak először Jehova Messiásának, Jézusnak tanairól, amikor Pál Korinthusból ebbe a városba érkezett az Akvila és Priscilla nevű házaspárral együtt. Pál nem maradhatott a városban, Akvila és Priscilla viszont igen. Amikor Apollos, a kiváló szónok megkezdte itt a Jézussal kapcsolatos „pontos” tanítását, ez a keresztény házaspár segített tisztázni az alámerítéssel kapcsolatos félreértéseit. Apollos az első századi keresztény gyülekezet buzgó munkatársa lett (Cselekedetek 18:24–28).

⁶ Pál néhány hónap múlva visszatért Efezusba, és mintegy 12 tanítványból álló csoportot alapított olyan egyénekből, akik korábban a János alámerítésében részesültek. Ezek eleget tettek Pál kérésének és újra alámerítkeztek. Pál ezután három hónapon át prédikált a helybeli zsinagógában. De mivel a zsidók többsége nem reagált a jó hírre, Pál és új tanítványai áttették székhelyüket Tirannus iskolájába, ahol Pál attól kezdve naponta tartott előadást (Cselekedetek 19:8–10).

 7, 8. Milyen figyelemreméltó események kísérték az efezusi gyülekezet kezdeti növekedését?

⁷ Nos, szívderítő korszak köszöntött be ekkor Efezus városára. Jehova hatalmas gyógyításokat vitt véghez Pál közreműködésével. Emberek, akik csak a ruháját megérintették, máris meggyógyultak, prédikálásának szava pedig mindenüvé eljutott a környéken (Cselekedetek 19:11–17). Egyik levelében, amelyet abban az időben írt, Pál elmondta a korinthusi gyülekezetnek, amely az Égei-tenger tulsó oldalán volt: „Pünkösdig Efezusban maradok, mert tettekre vezető széles kapu tárult fel előttem, de sok az ellenfél” (1Korinthus 16:8, 9).

⁸ Pál több mint két évig maradt Efezusban. Sokan hallottak őáltala arról a rendkívüli szeretetről, amelyet Jehova tanúsított, amikor elküldte egyszülött Fiát, hogy akik hisznek benne, örök életet nyerhessenek. Az ilyenek elfogadták az igazságot, és igen mélységes szeretetet tanúsítottak Jehova és Fia iránt. Sokan azok közül, akik korábban a varázslás tudományával foglalkoztak, „összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették. És amikor összeszámolták e könyvek értékét, úgy találták, hogy az ötvenezer ezüstpénznek felel meg. Jehova beszéde így erőteljesen terjedt mindenütt és tért hódított” (Cselekedetek 19:19, 20). Képzeld el, micsoda hatalmas méretű tanúskodás volt ez!

 9. Mi tette próbára az új gyülekezet szeretetének mélységét?

⁹ Az efezusiak szeretetének mélysége nemsokára kipróbálásra került. Sok ezüst ötvös lakott Efezusban. Ezek ezüstből Artemisz-templomocskákat készítettek és igen jól kerestek. De a fiatal keresztény gyülekezet fejlődése láttán úgy vélték, hogy az anyagi jólétük veszélyben forog. Ezért egyikük, név szerint Demetrius, beszédével feltüzelte a hasonló szakmáju iparosokat és zendülést szervezett. A keresztények élete mindaddig veszélyben volt, amíg a városi jegyző le nem csillapította a zavargó csőcseléket (Cselekedetek 19:23–41). Bizonyosan akadt egyéb hasonló próbatétel is, amit nem jegyeztek fel a Bibliában, hiszen Pál arra is utal, hogy ’vadállatokkal küzdött Efezusban’ (1Korinthus 15:32). Az efezusiak Jehova iránti buzgó szeretete azonban segített nekik kiállni a próbát.

10. Hogyan igyekezett ezután Pál buzdítani az efezusi véneket?

¹⁰ Idővel Pál elhagyta Efezust. Ámde i. sz. 56-ban, amikor Jeruzsálem felé utazott, megállt Miletusban, mindössze 48 kilométerre Efezustól. Összehívta hát az efezusi véneket és arra buzdította őket, hogy a saját példáját kövessék és legeltessék a gondjaikra bízott „Isten nyáját”. Különösen óva intette őket az „elnyomó farkasok” miatt , akik felbukkannak soraikban, és félrevezetik a tanítványokat. Feltárta előttük, hogy valószínűleg sohasem látják többé egymást szemtől szembe. Ezért „valamennyien hangos sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak és gyengéden összecsókolták” (Cselekedetek 20:17–38).

11. Mit hallott Pál az efezusiakkal kapcsolatban, amikor Rómában tartózkodott?

¹¹ Amikor Pál Jeruzsálembe érkezett, letartóztatták, és később fogolyként Rómába vitték. Gondolatai ismét az efezusi testvérei felé szálltak, és levelet írt nekik, ami a Bibliában az „Efezusiakhoz írt levél” címet viseli. Az efezusi keresztények Jehova és Fia iránti szeretete ekkor még mindig igen erős volt, hiszen Pál ezt mondhatta nekik: Mivel hallottam az Úr Jézusba vetett és az „összes szentek iránt megnyilvánuló hitetekről, nem szűnök meg hálát adni értetek” (Efezus 1:15–17).

12. Milyen tanácsot írt Pál Rómából, hogy segítsen az efezusiaknak megőrizni ’első szeretetüket’?

¹² Pál ebben a levelében nagyszerű tanácsokat adott, amelyek segítették őket abban, hogy megőrizzék eleven szeretetüket. Arra emlékeztette őket, hogy gonosz napokban élnek, ezért ’meg kell vásárolniuk az alkalmas időt’, és nem szabad megengedni, hogy egyéb elfoglaltság miatt elhanyagolják Isten akaratának teljesítését (Efezus 5:15–17). Pál arra is emlékeztette az efezusiakat, hogy nem azok az emberek az igazi ellenségeik, akik szembefordulnak velük. Azt mondta: „A mi küzdelmünk . . . a mennyei helyeken levő gonosz szellemi erők ellen [irányul].” Ezért erőteljesen arra buzdította őket, hogy szellemi fegyverzetet vegyenek igénybe és maradjanak szoros kapcsolatban Istennel az imádságban (Efezus 6:11–18).

13. Hogyan tudott Timótheus segítséget nyújtani az efezusiaknak?

¹³ Pál i. sz. 60 vagy 61 körül írta az efezusiakhoz intézett levelét (Efezus 1:1). Nem sokkal később Timótheus ellátogatott Efezusba, és ott-tartózkodása alatt levelet kapott Páltól. Ez a Timótheushoz írt első levél. Pál arra buzdítja a fiatal férfit, hogy maradjon Efezusban, és ’parancsolja meg némelyeknek, hogy ne tanítsanak eltérő dolgokat, és ne figyeljenek vég nélküli valótlan történetekre és nemzetségtáblázatokra’ (1Timótheus 1:3, 4). Kétségtelen, hogy Timótheus jelenléte a városban sok efezusi kereszténynek segített megőrizni a környezet rossz befolyása ellenére is Jehova iránti buzgó szeretetét.

14. a) Hogyan erősítette meg Jehova az efezusiakat? b) Mi történt velük ennek ellenére?

¹⁴ I. sz. 65 körül Pál megírta Timótheushoz intézett második levelét. Közölte benne, hogy újabb megbízottat küldött Efezusba: Tikhikust (2Timótheus 4:12). Ez az utolsó hír, amit Efezussal kapcsolatban olvashatunk a Jelenések könyvében feljegyzett üzenet előtt, amit Jézus küldött az efezusi gyülekezetnek. Az efezusi keresztények Pál prédikálómunkájának gyümölcsei. De javukra fordították olyan kiemelkedő keresztény férfiak későbbi látogatásait is, mint Timótheus; tanácsot kaptak a szent szellem ihletése alatt írt levelekből, és ők is az „egy test”-hez tartoztak (Efezus 4:4). Ennek ellenére elhagyták ’első szeretetüket’!

A szükséges erőteljes tanács

15, 16. a) Egyesek véleménye szerint miért lehetett számítani arra, hogy az efezusiak el fogják veszíteni ’első szeretetüket’? b) Jézus is így vélekedett róluk?

¹⁵ Némelyek talán úgy vélik, hogy az efezusiak szeretetének bizonyos fokú lanyhulása teljesen érthető dolog. Tulajdonképpen már 40 éve fennállt a gyülekezet Efezusban, amikor Jézus elküldte üzenetét János közvetítésével. Nyilván sokan voltak, akik személy szerint nem emlékeztek már Akvila és Priscilla szép példájára, vagy Apollos szívderítő prédikálására. Pál apostol már 30 éve halott volt. Két és fél évtized telt el Jeruzsálem pusztulása óta. Szóval számítani lehetett arra, hogy az efezusiak ellanyhulnak és elvesztik korábbi buzgalmukat és a sürgősség érzését.

¹⁶ De Jézus nem fogadott el mentséget az effajta tendenciára. Voltak ugyanis keresztények, akik legalább annyi, vagy talán még több ideje voltak már Krisztus követői, mint az efezusiak, mégsem vesztették el ’első szeretetüket’. János apostol, aki Jézus üzenetét leírta az efezusiak számára, már több mint 20 éve Krisztus követője volt, amikor Pál elvitte a jó hírt Efezusba. Azonkívül ott voltak a filadelfiai gyülekezet tagjai, akik például komoly bizonyítékát adták annak, hogy egyáltalán nem vesztették el ’első szeretetüket’ (Jelenések 3:7–11).

17. Mit tanácsolt Jézus az efezusi keresztényeknek?

¹⁷ Jézus tehát nem cselekedett méltánytalanul, amikor erőteljesen figyelmeztette az efezusiakat, hogy ha nem térnek meg és nem élesztik fel újra szeretetüket, minden valószínűség szerint el fognak veszni. Ezt mondta: „Elmozdítom helyéből gyertyatartódat, hacsak bűnbánatot nem tartasz” (Jelenések 2:5). Ez nem akart fenyegetés lenni, hanem inkább szeretetteljes figyelmeztetés a keresztények számára, hogy bölcsen járjanak el és ne veszítsék el kiváltságaikat.

Miért vesztik el egyesek ’első szeretetüket’

18, 19. a) Milyen buzgóságot tanúsítottak az izraeliták, amikor kiszabadultak Egyiptomból? b) Miért vesztették el ezt a buzgóságukat?

¹⁸ Vajon miért vesztik el egyesek Jehova iránti első szeretetüket és akaratának cselekvésére irányuló kezdeti buzgalmukat? A Biblia nem mondja el nekünk, mi történt az efezusiakkal. De bőven vannak a Bibliában olyan példák, amelyek hasonló eseményekről számolnak be. Gondoljunk csak az izraelitákra, akik Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból. Ők szemtanúi lehettek annak, milyen hatalmas tetteket vitt véghez Jehova, és hogyan pusztította el végül fáraót és hadseregét a Vörös-tengerben. Isten megszabadított népe akkor igen nagy lelkesedést tanúsított. „Ki olyan az istenek között, mint te vagy, ó Jehova?” — énekelték elragadtatással (2Mózes 15:11; Zsoltárok 136:1, 15). Később, amikor Jehova szövetséget kötött velük, egyöntetűen kijelentették: „Mindent készséggel megteszünk, amit Jehova mondott, és engedelmeskedünk” (2Mózes 24:7).

¹⁹ Az izraeliták viselkedése azonban hamar megváltozott. Az átmeneti vízhiány, az étrend egyhangúsága, a kanaánitáktól való félelem és néhány egyéb nehézség elegendő volt ahhoz, hogy megfeledkezzenek Jehova hatalmas tetteiről, amelyeket az érdekükben véghezvitt. És íme, bizonyos távolságra Egyiptomtól, rabszolgaságuk földjétől, máris kezdett vonzónak tűnni az ország, amelyet elhagytak! Elfelejtették az egyiptomiak durva kegyetlenségét, s csak a ’halakra, az uborkákra, a dinnyékre, a póréhagymákra és a fokhagymákra’ gondoltak, amiket valamikor ott elfogyasztottak (4Mózes 11:5).

20, 21. a) Milyen szívderítő hírt hallottak a zsidók Cyrus idejében, és milyen hatással volt az rájuk? b) Mi okozta, hogy a lelkesedésük alábbhagyott?

²⁰ Emlékezz a zsidókra is, akik i. e. 537-ben visszatértek a babiloni fogságból. Képzeld magad elé, milyen lelkesedéssel hallgatták Cyrus proklamációját: „Jehova . . . megbízott engem, hogy felépítsem házát a Judában levő Jeruzsálemben. Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen vele az ő Istene. Menjen fel a Judában levő Jeruzsálembe, és építse fel újra Jehovának, Izrael Istenének házát” (Ezsdrás 1:2, 3). Több ’tízezren válaszoltak a felhívásra, és nagy volt az öröm, amikor végül lerakták az új templom alapjait (Ezsdrás 2:64; 3:10–13).

²¹ Ámde hamar alábbhagyott ez a lelkesedés! A környező ellenségnek nem tetszett ez a munka, és sikerült kicsikarniuk a hivatalos rendeletet, amely leállította a templomépítést (Ezsdrás 4. fejezet). A zsidók hozzáláttak, hogy szép házakat építsenek maguknak (Aggeus 1:4). Természetesen továbbra is úgy tekintették önmagukat, mint akik a zsidó vallást gyakorolják. Nem hagyták el a hitüket. De már nem volt meg bennük a korábbi buzgó szeretet Jehova és az igaz imádat érdekei iránt. Kétségtelenül úgy vélekedtek, hogy kiegyensúlyozottak és ésszerűek minden tettükben. De Jehova nem értett egyet ezzel. Elküldte hozzájuk Aggeus és Zakariás prófétákat, hogy felélesszék a nép buzgóságát és Jehova házának befejezésére buzdítsák őket (Ezsdrás 5:1, 2).

22, 23. a) Miért fordulhat elő ma, hogy egyes keresztények elvesztik első szeretetüket? b) Milyen kérdéseket kell még megvizsgálni?

²² Ilyesmi történhet ma is egyes keresztényekkel. Az a tény, hogy egy nem keresztény világban kénytelenek élni, sok gondot okoz a keresztényeknek és csökkenti örömüket. Idővel talán az igazság is veszít előttük frisseségéből és vonzerejéből. Sőt az is előfordulhat, hogy az idő elkoptatja annak emlékét, hogy milyen is ez a világ, és a keresztény elkezd sóvárogni az állítólagos szabadság, és felelősség nélküli élet után, amely látszólag a világiak osztályrésze (Efezus 2:11, 12). De az is lehet, hogy a keresztényt lehangolja a körülötte élő emberek magatartása. Talán azt a gondolatot ébresztik benne, hogy érdemes lenne kissé lazítani az Istennek végzett szolgálatán, vagy némiképp lelassulni a munkában (Jeremiás 17:9).

²³ Ilyesmi történhetett az efezusi keresztényekkel is, de Jézus egyértelműen úgy látta, hogy kigyógyulhatnak ebből. Pál apostol révén tulajdonképpen már sok tanácsot kaptak, és e tanácsok megszívlelése segíthette volna őket abban, hogy helyreállítsák ’első szeretetüket’. Vajon hogy szólt ez az értékes tanács? S vajon segíthet-e nekünk is abban, hogy megőrizzük ’első szeretetünket’ ma? Ezt fogjuk megvizsgálni a következő cikkben.

Vissza tudsz emlékezni rá?

◻ Milyen nehézség merült fel az efezusi gyülekezetben?

◻ Milyen segítséget kaptak Jehovától?

◻ Miért veszítették el az izraeliták kezdeti buzgóságukat Mózes napjaiban?

◻ Miért hagyott alább az izraeliták lelkesedése Ezsdrás idejében?

◻ Mi okozhatja nálunk, hogy elveszítjük ’első szeretetünket’?

[Kép a 9. oldalon]

Az efezusi gyülekezet tagjai talán anyagias okból hagyták el első szeretetüket

[Kép a 12. oldalon]

Aggeus azt kérdezte a zsidóktól: ’Eljött már az ideje annak, hogy faburkolatos házaitokban lakjatok, holott Isten háza romokban hever?’