SZIGET

A héber ʼí szócska (t. sz.: ʼí·jímʹ) nem csupán egy vízzel körülvett földterületre vonatkozik, amely kisebb egy kontinensnél (Ézs 11:11; 24:15), hanem száraz földterületre (Ézs 42:15), illetve partvidékre is (Ézs 20:6; 23:2, 6; Jr 2:10). Jelképes értelemben az ʼí szó az ilyen szigetek, illetve partvidékek lakosaira utal (1Mó 10:5; Ézs 49:1; 59:18; Rbi8, lábj.). Néha a „szigetek” szó a legtávolabbi helyeket és azok lakosait jelenti (Ézs 41:5; 66:19; Ez 39:6; lásd: MAGÓG 2.). Ennélfogva semmi sem lesz túl távoli vagy elszigetelt – mint például a tengerek szigetei – ahhoz, hogy ne érjék utol a Nagy Babilont érő jelképes földrengés hatásai (Je 16:18–21; vö.: Je 6:12–14). Jehova szemszögéből minden sziget csupán ’finom por’ (Ézs 40:15).

A Biblia a következő szigeteket nevezi meg: Ciprus (Cs 13:4–6), Kósz, Rodosz (Cs 21:1), Kréta (Cs 27:7), Kauda (Cs 27:16), Málta (Cs 28:1) és Pátmosz (Je 1:9).