SZÍNEK

A Biblia nem olyan konkrét szavakkal vagy kifejezésekkel határozza meg a színeket, mint ahogy ma nevezik a színeket a színskálákon. A bibliaírók úgy adták vissza, hogy mi milyen színárnyalatú, hogy körülírták a szóban forgó dolgot, illetve az ismeretlen dolgot jól ismerthez társították (2Mó 16:31; Je 1:14). A színekre közismert dolgokkal utaltak, ilyen volt a vér, a hó, bizonyos madarak, a tűz, a drágakövek és így tovább (2Ki 3:22; Zs 51:7; Én 5:11; Mt 16:2, 3; Je 9:17). A színeknek volt jelképes jelentésük is, és bizonyos gondolatokat néha konkrét színekkel hoztak összefüggésbe.

Barna: Erről a színről csak a juhok jellemzésekor olvashatunk (1Mó 30:32, 33, 35, 40).

Bíbor, bíborpiros: A Szentírás sokszor említi ezt a színt, bár nem különbözteti meg a sokféle árnyalatát, amelyet különböző festékekkel, illetve festési módszerekkel lehet létrehozni (2Mó 25:4; 4Mó 4:13; Ez 27:7, 16; Dá 5:7, 29; Mk 15:17, 20; Lk 16:19; Je 17:4). Mivel az ilyen színű festék drága volt, ezért ezt a színt gyakran a gazdagsággal, tisztelettel vagy királyi fenséggel hozták kapcsolatba, illetve ezeket jelképezte.

Fehér: A Szentírásban ez a szín fordul elő a legtöbbször. Amellett, hogy színt jelöl, az igazságosságot és a szellemi tisztaságot is jelképezi (Je 3:4; 7:9, 13, 14). A Jelenések 6:2; 19:11-ben szereplő fehér ló egy olyan tiszta, igazságos háborút jelképez, amelyet Jézus Krisztus vezet.

Szegények és magas rangú személyek egyaránt hordtak fehér ruhát. Amikor a Biblia megemlíti, hogy az angyalok milyen ruhában vannak, akkor általában azt írja, hogy fehér színűben (Mk 16:5; Jn 20:12; Je 19:14). A Szentírás jellemzése szerint egyebek mellett fehér még a szőr, a haj (3Mó 13:3; Mt 5:36), a hús (3Mó 13:16), az aratásra váró gabonaföldek (Jn 4:35), valamint Istennek az igazságos ítéletét jelképező trónja (Je 20:11). Jézus az írástudókat és a farizeusokat fehérre meszelt sírokhoz hasonlította (Mt 23:27). Szemléltetését arra a szokásra építette, hogy a pászka közeledtével fehérre meszelték a sírokat Jeruzsálem környékén, nehogy a pászka ünnepére érkezők tisztátalanná váljanak, azáltal hogy hozzáérnek a sírokhoz. A Biblia különböző árnyalatú fehér színt említ, például a vörösesfehéret (3Mó 13:19, 24) és a halványfehéret (3Mó 13:39).

Fekete: Ilyen színű lehetett a szőr, a haj (3Mó 13:31; Mt 5:36), a ló (Za 6:2, 6), a bőr (Jób 30:30) és a nap (Je 6:12). A Jelenések 6:5, 6-ban a fekete ló az éhínséget jelképezi. A Szentírás ezenkívül ír még „fekete márvány”-ról, és arról is, hogy valaki ’feketével festi’ magát (Esz 1:6; Jr 4:30).

Karmazsin: A drága festett anyagok néha ilyen színűek voltak (2Kr 2:7, 14; 3:14; Ná 2:3). A Biblia a bűnöket sötét karmazsinvöröshöz hasonlítja (Ézs 1:18).

Kék: Több mindent festettek ilyen színűre, például fonalat, zsinórt, szövetet és ruhát (2Mó 26:4, 31, 36; 39:22; 4Mó 4:7). Az izraelitáknak kék zsinórt kellett tenniük a ruháik rojtozott szegélye fölé (4Mó 15:38, 39). A Jelenések 9:17-ben említett mellvért gyönyörű színei közül az egyik a jácintkék.

Narancsvörös (Jr 22:14; Ez 23:14): A Bibliában ez a szó egy olyanfajta vöröses festékre utal, amelyet a vas vagy az ólom oxidjaiból állítottak elő. Úgy tűnik, először a föníciaiak használták, akik észak-afrikai természetes lelőhelyekről importálták. A későbbiekben a Közel-Keleten is kiaknáztak hasonló lelőhelyeket.

Sárga, kénsárga: Ilyen színek is szerepelnek a Szentírásban (3Mó 13:30, 32, 36; Je 9:17).

Skarlát, skarlátpiros: Ez egy élénkpiros szín, és a Biblia többek között a fonállal, az öltözettel és a bűnnel kapcsolatban említi (1Mó 38:28, 30; Jr 4:30; Mt 27:28; Ézs 1:18). A Jelenések 17. fejezetében megjelenő „vadállat” skarlátszínű (3. v.), így különbözteti meg a Biblia a 13. fejezetben szereplő „vadállat”-tól. A skarlátszínű vadállaton ülő szajha bíborba és skarlátba van öltözve (Je 17:3–5). Ez a látomás tehát érzékletesen jelképezi a „vadállaton” ülő asszony fényűzését és királyi méltóságát, valamint azt, hogy a „vadállat” királyi jogokat követel.

Tűzszínű: A Szentírás jelképes nyelvezettel azt írja a nagy sárkányról, Sátánról, az Ördögről, hogy ilyen színű (Je 12:3). A Jelenések 6:4 leírása alapján a tűzszínű ló a nemzetek közötti háború jelképe.

Vörösesszürke: Ilyen színű volt időnként az értékes gyapjú (Ez 27:18).

Vörös, piros, tűzvörös, sárgásvörös: Különböző dolgokat jellemeztek ezekkel a színekkel, például: szőr, haj (1Mó 25:25), festett kosbőr (2Mó 25:5), állatok (4Mó 19:2; Bí 5:10; Za 1:8), öltözék (Ézs 63:2) és esti égbolt (Mt 16:2, 3). A ’vörösnek’ fordított héber szó (ʼá·dhómʹ) a ’vér’ jelentésű dám szóból ered (1Mó 25:30; 9:6).

Zöld: A Szentírásban sokszor fordul elő a zöld szó, de ritkán jelöl csak színt. Inkább a sarjadó növényzet élénkségét és üdeségét idézi fel előttünk, vagy egészséget és jólétet tükröz (1Mó 1:30; 9:3; 2Mó 10:15; 2Ki 19:26; Je 8:7). Sárgászöld színnel jellemezték az anyagon és az olyan kőházakon lévő leprás foltot, amelyekhez kötőanyagként habarcsot használtak, illetve a finomított aranyról is azt írták, hogy sárgászöld színű (3Mó 13:49; 14:37; Zs 68:13).

Egyéb kifejezések: A Bibliában olvashatunk olyan tárgyakról is, amelyeknek nem egykönnyen azonosítható a színük vagy több színűek. Ennélfogva az Írásokban a konkrétabb színmegnevezések mellett előfordul számtalan más kifejezés is, például: tarka (1Mó 30:32, 33; Ez 16:16; 27:7, 16, 24; Jr 12:9; Za 6:3, 7), élénk színekkel tarkított (Ézs 63:1), pirospozsgás (1Sá 16:12; Én 5:10), foltos (1Mó 31:10, 12; Za 6:3, 6), csíkos (1Mó 37:3; 2Sá 13:19), sötét (Én 1:6), kétszínű (Ez 27:24) és sokszínű (Ez 17:3). (Lásd: FESTÉS.)

Krisztus köpenye: Néhányan úgy vélik, hogy ellentmondásosak a Bibliának azok a részei, amelyek arról írnak, hogy milyen színű köpenyt adtak Jézus Krisztusra a kivégzése napján. Máté beszámolója szerint a katonák „skarlátpiros köpenyt borítottak rá” (Mt 27:28). Márk és János viszont azt írja, hogy bíborszínű volt ez a köpeny (Mk 15:17; Jn 19:2). Ám nem ellentmondásról van szó. A köpeny színében adódó különbség csupán az evangéliumírók egyéni látásmódját bizonyítja, és azt, hogy nem beszéltek össze. Máté azt írta le, hogy ő milyen színűnek ítélte meg a köpenyt, és a pirosas árnyalatot hangsúlyozta. János és Márk azonban nem a pirosas árnyalatot emelte ki, hanem azt írta a köpenyről, hogy bíborszínű. Bármely színt lehet „bíbornak” nevezni, amelyben megtalálható mind a kék, mind a piros. Márk és János tehát ugyanazon a véleményen volt, mint Máté, azaz hogy a köpeny pirosas volt. Persze más-más árnyalatúnak tűnhetett a köpeny attól függően, hogy milyen volt a háttér, és milyen volt a fényvisszaverődés. A víz színe is különböző lehet különböző időben, attól függően, hogy milyen színű az égbolt, és hogyan tükröződik a víz felszínén a fény a szóban forgó időpontban. Ha tehát figyelembe vesszük ezeket a tényezőket, akkor látható, hogy nincs ellentmondás abban, amit az evangéliumírók közöltek arról, hogy milyen színű volt az a köpeny, amelyet a csúfolódó római katonák Krisztusra adtak emberi életének utolsó napján.