Az utolsó nagy világhatalom

Amikor közel 1900 évvel ezelőtt János megírta a Jelenések bibliai könyvét, azt írta benne, hogy öt „király” vagy világhatalom már eljött és letűnt. Ezek: Egyiptom, Asszíria, Babilon, Méd-Perzsia, és Görögország. A hatodik, Róma, akkor még ’volt’, de a hetedik még nem jött el (Jelenések 17:10). Melyik ez a hetedik világhatalom? Hogyan jött létre? És mi követi majd? Ezekre a fontos kérdésekre kapunk választ az alábbi cikkben.

AZ elmúlt 2500 éves világtörténelem főbb vonásokban előre meg lett jövendölve egy olyan könyvben, amely a világon az eddig ismert legnagyobb példányszámban elterjesztett könyv. Ennek ellenére, noha az emberek rendelkeznek egy-egy példányával, viszonylag csak kevesen tudnak a Biblia rendkívüli tartalmáról.

Például, több mint 500 évvel Jézus Krisztus születése előtt, Dániel próféta isteni ihletés alatt feljegyzést készített egy látomásról, amelyben a nagy világhatalmak Dániel idejétől kezdődően vadállatok képében lettek kiábrázolva. Mindegyik vadállat az általa ábrázolt világhatalom jellemző tulajdonságát viselte. A hatalmas Római Birodalmat egy óriási „ijesztő, rémületes és rendkívül erős” vadállat szemléltette. Dániel azt mondta, hogy „ez egészen más volt, mint az előző vadállatok, és tíz szarva volt” (Dániel 7:2–7, Ökumenikus fordítás).

A ’kis szarv’

Idővel a Római Birodalom annyira megnőtt, hogy határai a Brit-szigetektől egész Európán át, a Földközi-tengert körülölelve, kiterjedtek Babilonon túl a Perzsa-öbölig. Ez a hatalmas birodalom végül is feloszlott sok nemzetre Dániel látomása szerint, „tíz szarvra”.a Akkor Dániel látta, hogy „egy másik, kis szarv emelkedett ki közülük, az előző szarvak közül pedig három letört előtte” (Dániel 7:8). Mit jelentett ez?

Dániel a továbbiakban ezt hallotta: „A tíz szarv ezt jelenti: Ebből az országból [a Római Birodalomból] tíz király uralkodik, majd egy másik [a ’kis szarv’] következik utánuk, ez más lesz, mint az előzők, és három királyt fog megalázni” (Dániel 7:24). Ki volt ez a ’kis szarv’, és ki a három megalázott király?

A Római Birodalom északnyugati csücskében volt egy sziget, amely sokáig nem sok vizet zavart a világi ügyek menetében. Egy történész szavait idézzük: „A VI. században Anglia másodrendű hatalom volt. Gazdagsága elenyészett Hollandia gazdagsága mellett. Lakosainak száma kevesebb volt, mint Franciaországé. Hadserege (beleértve hadiflottáját is) kisebb volt Spanyolországénál.” De Anglia jelentős hajóhadat épített ki, és kalózai és fegyveres kalózhajói fosztogatni kezdték a spanyol gyarmatokat és a kincsekkel gazdagon megrakott hajókat.

A három szarv

1588-ban II. spanyol Fülöp vezette a spanyol armadát az angol gyötrői ellen. Ez a 130 hajóból és több mint 24 000 főből álló hadiflotta lassan bevitorlázott a La Manche csatornába, és ott az ellenszélnek és a kegyetlen atlanti-óceáni viharoknak áldozatul esett. Carlton Hayes történész Modern Europe to 1870 című könyvében azt írja: ennél az eseménynél történt az, hogy „a spanyol hajóhad elveszítette fölényét az angol hajóhaddal szemben”.

A XVII. században a hollandok fejlesztették ki a világ legnagyobb kereskedelmi tengerészeti hajóraját. Ők voltak a tengerek urai, és nyereségüket kikölcsönözték a kormányoknak mindenütt. Anglia a tengerentúli gyarmatainak bővítésével hamarosan itt is felülkerekedett riválisával szemben.

A XVIII. században azután a britek és a franciák olyan távoli helyeken vívtak csatákat, mint Észak-Amerika és India. Ez vezetett az 1763. évi párizsi szerződéshez. William B. Willcox erről a Star of Empire—A Study of Britain as a World Power című könyvében azt írta, hogy bár a szerződés kompromisszumnak tűnt, „voltaképpen elismerte Nagy-Britannia új helyzetét: ő lett az Európán túli világban az uralkodó európai hatalom”.

Más történészek ezzel egyezően ezt mondják: „A spanyolokkal, hollandokkal, és franciákkal folytatott két évszázados harcból Nagy-Britannia került ki győztesen 1763-ban mint a világ legelső kereskedelmi és gyarmati nagyhatalma.” (Modern Europe to 1870) „A Brit Birodalom 1763-ban meglovagolta a világot, mintha egy kicsit Róma éledt volna ujjá és növekedett volna meg.” „A fél évszázados háborúkból a világ legerősebb birodalmaként és legnagyobb — egyben a leggyűlöletesebb — hatalmaként került ki” (James L. Stokesbury: Navy and Empire). Igen, ez a ’kis szarv’ a bibliai történelem hetedik világhatalmává nőtte ki magát.

A britek benyomultak a Níluson és Zambézi-folyón át egészen a messzi helyekre. Eljutottak Felső-Burmába, Észak-Borneóba, és a csendes-óceáni szigetvilágba. Ezenfelül, gyarmatosították Kanadát, Ausztráliát, Új-Zélandot, és Észak-Amerika keleti partvidékét. „A Római Birodalom magába zárkózott volt” — írja James Morris a Pax Britannica-ban. „A Brit Birodalom viszont az egész földön közismert lett.” Az emberiség történelmében ez lett a legnagyobb birodalom, amely a föld összfelszínének csaknem az egynegyedét és a lakosságának több mint egynegyedét foglalta magában. Az a mondás járta, hogy a Brit Birodalomban a nap sohasem nyugszik le.

Kettős hatalom

A Jelenések könyvében ez a hetedik világhatalom úgy van leírva, mint amelynek „két szarva van, mint egy báránynak” (Jelenések 13:11). Miért kétszarvú? Mert a Brit Birodalom és az új amerikai nemzet, közös nyelvük, elveik és politikájuk révén, hamarosan együttműködtek. Sok tekintetben kettős, angolul beszélő világhatalommá lettek.

William B. Willcox a Star of Empire című könyvében kimutatta, hogy a XIX. században az Egyesült Államokat „a brit hajóhad elszigetelte Európától”. Majd hozzáfűzi: „Egy évszázadon át az Egyesült Államok akadálytalanul fejlődött és nőtt nagyhatalommá anélkül, hogy valaha is — kivéve a polgárháború idejét — lett volna hadserege vagy hajóhada, amely nélkül egyetlen nagyhatalom sem képzelhető el.” Amerika „azért volt képes elszigetelődni, mert a királyi hajóhad lökhárító szerepét töltötte be az európai hatalmakkal szemben”. Később, az Egyesült Államok is nagy katonai hatalomra tett szert.

Nagy-Britannia és Amerika közös összefogására szép példa volt 1944. június 6-a, amikor a második világháború kiterebélyesedése megváltoztatta a helyzetet Észak-Európában. Ezen a napon indult meg a nagy invázió az európai kontinensre 156 000 brit, amerikai, és egyéb szövetséges katonai erő összefogásával. Ez az egyesített haderő az Egyesült Államok egyik tábornokának, Eisenhowernek a főparancsnoksága és a brit tábornagy, Montgomery hadműveleti parancsnoksága alatt állott. Ezenkívül, az atombomba, amely véget vetett a japán háborúnak, szintén brit és amerikai tudósok közös erőfeszítései révén született meg.

A Los Angeles Times 1986. május 5-i cikke szerint, Nagy-Britannia és Amerika békeidőben is együttműködött „olyan érzékeny területeken, mint a katonai hírszerzés és az atomtechnika”. Később csatlakozott hozzájuk Kanada, Ausztrália, és Új-Zéland, „és a titkos hírszerzés céljából felosztották a világot maguk között, s mindenki egy bizonyos területért volt felelős, de megegyeztek abban, hogy még a legbizalmasabb értesüléseiket is kicserélik egymás között”. Ebből az újságcikkből kiderül, hogy a „kapcsolat korántsem volt mindig ilyen zökkenőmentes, de inkább a szoros összetartozás, mint a zavaró jelenségek jellemezték”.

Később, a legtöbb brit gyarmat elnyerte függetlenségét és belépett a Commonwealth-nemzetek közé. Jóllehet maga a birodalom talán eltűnt, de megmaradt az Angol-amerikai Világhatalom. De ez „csak rövid ideig” fog fennmaradni az előző Római világhatalom sok évszázados uralmához képest (Jelenések 17:10).

Új uralom az egész világ felett

Dániel nagy világhatalmakra vonatkozó próféciája igaznak bizonyult a világuralom 2500 évén keresztül — kezdve i. e. 500-tól egészen napjainkig, a hetedik világhatalomig. Ezért biztosak lehetünk afelől is, hogy a prófécia hátralevő része is beteljesedik. Fontos tény, hogy a prófécia nem szól újabb emberi világhatalmakról! A Jelenések könyvéből az tűnik ki, hogy csak hét lesz belőlük.b Mi fog hát következni?

Dániel 7. fejezete, amelyben szó van e világhatalomróI, a továbbiakban egy még meglepőbb dologról számol be — arról a nagy változásról, amely a föld feletti uralomban végbemegy! Az eddig kudarcot valló emberi uralmak helyét felváltja majd egy igazságos mennyei uralom.

Dániel látomása bepillantást engedett neki az „Öregkorú”, Jehova Isten fenséges mennyei trónjához. Őelé vitetett „egy emberfiához hasonló” — a feltámasztott Jézus Krisztus.c Dániel ezt mondja: „És kapott uralkodást, méltóságot és királyságot, hogy a népek, nemzeti csoportok és nyelvek mind neki szolgáljanak. Uralma határtalan ideig tartó uralom, amely el nem múlik, s az ő királysága [a kudarcot valló emberi királyságokkal ellentétben] el nem pusztul” (Dániel 7:9, 10, 13, 14).

Egy korábbi próféciában, amelyben Dániel ugyanezekről a világhatalmakról kapott látomást, ezt olvassuk: „És azoknak a királyoknak idejében az egek Istene egy királyságot támaszt, amely soha el nem pusztul, és ez a királyság. . . megsemmisíti mindazokat az [emberi] királyságokat, maga pedig megáll határtalan ideig. . . Az álom igaz, és a magyarázata megbízható” (Dániel 2:44, 45).

Ez az isteni Királyság-kormányzat azonos azzal a Királysággal, amelynek eljöveteléért Jézus imádkozni tanított: „Ti így imádkozzatok tehát: ’Mennyei Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te királyságod! Legyen meg a te akaratod, miként a mennyben, úgy a földön is’” (Máté 6:9, 10).

Milyen boldogok lesznek a föld lakói e kormányzat alatt! Az emberi kizsákmányolás helyett az isteni igazságosság fog érvényesülni, a tökéletlen emberi eljárásmódokat az isteni magasabb rendű irányadó mértékek váltják majd fel. E Királyság működéséről a most következő cikksorozatban még többet fogunk megtudni a Biblia feltárása alapján.

[Lábjegyzetek]