A világhatalmak hosszú felvonulása végéhez közeledik

A Biblia beszél hét nagy világhatalomról — olyan hatalmas birodalmakról, amelyek egymást felváltva követték több ezer éven át. E sorozat előző cikkeiből kitűnt, hogy mi most az utolsó világhatalom — az angol-amerikai világhatalom idején élünka (Jelenések 17:9, 10).

A Jelenések könyvében ugyanez az angol-amerikai világhatalom „kétszarvú” vadállatként van leírva. Ez a kettős világhatalom azt mondja „azoknak, akik a földön laknak”, hogy készítsék el a politikai vadállat „képmását”, amely együttesen mind a hét világhatalmat ábrázolja (Jelenések 13:11, 14).

Hogyan teljesültek ezek a próféciák, és mit jelentenek számunkra ma? Erre az érdekfeszítő kérdésre a következő cikkben találunk választ.

AMIKOR az első világháború négyéves borzalma véget ért, Woodrow Wilson, amerikai elnök és David George Lloyd, brit miniszterelnök a népszövetség létrehozására tett javaslatot. E szövetség célja az volt, hogy „biztosítsa a nemzetközi békét és biztonságot”, és megóvja a világot egy újabb háború borzalmaitól.

Érdekes megfigyelni, ki tette a kezdeményező lépéseket. Az a két vezető, aki a bibliai történelem hetedik, a két részből összetevődő, angolul beszélő angol-amerikai világhatalomnak volt a feje. Ez és e nemzetközi béke és biztonság szervezettel kapcsolatos egyéb tény meglepő módon megegyezik azzal, amit a Jelenések könyve e rövid éltű „nyolcadik király”-ról mondott, mely napjainkban támad fel és bukik el. Nézzük, milyen érdekes párhuzamot láthatunk (Jelenések 17:11).

A Jelenések könyvében levő prófécia feltárta, hogy a „vadállat”, amelynek „két szarva van, miként a báránynak”, azt fogja mondani „a föld lakosainak”, hogy készítsék el a vadállat „képmását”, amelyet a bibliai történelem hét nagy világhatalma szemléltetett.

Ezt tette pontosan az angol-amerikai világhatalom. Ez sürgette a „föld lakosait” arra, hogy hozzák létre a Népszövetséget, amely úgy nézett ki és úgy cselekedett, mint a nagy kormányzatok. Voltaképpen azonban csak a „vadállat képmása” volt. Ugyanis nem volt önálló hatalma, csak annyi hatalommal rendelkezett, amennyit tagállamaitól kapott. Hatalomra sem valami nagy katonai hódítás révén tett szert — János leírása szerint —, mint ahogyan a többi nagy világhatalom. Nem, hanem a hét világhatalomtól kapta létét. Létét nem csupán a hetediknek köszönhette, hanem azoknak a többi tagnemzeteknek is, amelyek az előző hatból maradtak fenn mostanáig. Vajon ez a politikai képmás képes-e elérni kitűzött fő célját, amelyet alapítói vele szemben támasztottak? (Jelenések 13:11, 14; 17:11).

A Népszövetség bukása

A Népszövetségnek társadalmi téren szép sikerei voltak. Igazi célja azonban — ahogyan ezt a „Népszövetség hivatalos alapokmánya” kifejtette — az volt, hogy „előmozdítsa a nemzetközi együttműködést és megvalósítsa a nemzetközi békét és biztonságot”. E tekintetben bizony csődöt mondott.

A Népszövetség nem tudta Japánt visszatartani 1931-ben Mandzsuria megtámadásától. A bolíviai-paraguayi háború kitörését sem tudta megakadályozni 1933-ban. De nem tudta Mussolinit sem visszatartani 1936-ban Etiópia lerohanásától. A Népszövetségre a halálos csapást 1939. szeptember 1-jén a második világháború kitörése mérte — a tömegpusztításnak és mérhetetlen nyomorúságnak az a rettenetes állapota, amelynek kiküszöböléséért létesült tulajdonképpen a Népszövetség. És milyen áldozatot követelt a háború? 16 millió katona és 39 millió polgári személy vesztette életét, összesen 55 millió ember, majdnem négyszer annyi, mint ahány ember az első világháborúban elpusztult!

1919-ben, még mielőtt a Népszövetség hatályba lépett volna, Jehova Tanúi (akkori nevükön: Bibliakutatók) nyilvánosság előtt bejelentették, hogy a Népszövetség csődöt fog mondani, mert a béke nem valósulhat meg emberi erőfeszítések útján. Később, az 1926-os londoni kongresszuson kimutatták, hogy a Jelenések 17. fejezete szerint a „nyolcadik király” utolsóként jelenik meg a világhatalmak sorában. A szónok ezt mondta: „Az Úr megjövendölte létrejövetelét, egy kevés ideig való fennmaradását, és végleges megsemmisülését.”

Újra visszatér!

Erről a nyolcadik királyról az ihletett prófécia ezt mondta: „A vadállat, amelyet láttál, volt, de nincs, és mégis feljönni készül a mélységből, és a pusztulásba megy” (Jelenések 17:8).

A háború közepén, már az 1942-es évtől kezdve, Jehova Tanúi felismerték, hogy az akkor szunnyadó béke és biztonság szervezet fel fog jönni a tehetetlen tétlenség mélységéből. Ebben az évben az Őrtorony Társulat elnöke 52 városban összegyűlt hallgatósága előtt ezt mondta: „Bár 40 tagállam még mindig azt vallja, hogy a Népszövetséghez tartozik, a Népszövetség a tetszhalál állapotában van. . . Vagyis most ʼnincsʼ.” De „elő fog jönni a mélységből”? Szavait erre a bibliai jövendölésre alapozva, ezt mondta: „A világi nemzeteknek ez az egyesülése újra feltámad.”

Miként a prófécia kimutatta, ez a nyolcadik király 1920-tól 1939-ig létezett, „volt”. 1939-től a második világháború végéig, 1945-ig a ʼnincsʼ időszak tartott. Akkor a „mélységből feljött”, újra megelevenedett mint a Népszövetség utóda, az Egyesült Nemzetek Szervezete.

Nagy remények teljesületlenül maradtak

Az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányát 50 nemzet küldöttei írták alá San Franciscóban 1945. június 26-án. Az indokló rész így kezdődik: „Mi, az Egyesült Nemzetek népei eltökéltük, hogy megmentjük a jövő nemzedékeit a háború csapásaitól, amelyek a mi életünkön belül kétszer hoztak az emberiségre kimondhatatlan szomorúságot. . .”

Az Egyesült Nemzetekre alapozott remények azonban messze elmaradtak a reális valóságtól. Az Egyesült Államok volt külügyminisztere, Cordell Hull szerint, „civilizációnk fennmaradásának” kulcsa a szervezetben rejlik. Az Egyesült Államok elnöke, Harry Truman az ENSZ-t „legnagyobb esélynek” nevezte. . . „a tartós béke létrehozására Isten útmutatása szerint”. Az Egyesült Nemzetek alapokmányát „az emberek által létrehozott eddigi leglényegesebb okiratnak” nevezte, valamint „fordulópontnak a civilizáció történetében”. Negyven évvel később, Gregory J. Newell, az Egyesült Államok külügyminisztériumának tagja ezt mondta: „Az ügyet mindenki túlértékelte: elkerülhetetlen volt a kiábrándulás.”

Az ENSZ-nek — a Népszövetséghez hasonlóan — társadalmi téren voltak szép sikerei. De sajnos, nem tudta garantálni a békét, és nem tudta kiküszöbölni a háborút sem. Harold Macmillan, Anglia volt miniszterelnöke, a brit alsóházban 1962-ben azt mondta, hogy „az egész alap, amelyre az Egyesült Nemzetek Szervezete épült, teljesen alá lett ásva”.

Kezdetben erre a szervezetre sok ember szinte vallásos áhítattal nézett. Azt gondolták, hogy ez a „képmás” meg tudja valósítani azt, amit a Biblia szerint csak Isten Királysága tud: létrehoz egy tartós békét, igazságosságot, és egy valóban egységes világot. Azokkal a bibliai próféciákkal viszont sehogyan sem tudtak egyetérteni, amelyek arra utaltak, hogy az emberi erőfeszítések eredményeként nem fog megvalósulni az igazi béke. Amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete elérte létezésének 40. évét, Thomas M. Franck történész ezt mondta: „Az ENSZ messze elmaradt attól a várakozástól, amit 1945-ben létrehozásához fűztek.” George P. Shultz, amerikai külügyminiszter így kommentálta a helyzetet: „Ma már biztos, hogy az Egyesült Nemzetek létrejötte nem alakította át a világot paradicsommá.”

Az Egyesült Nemzetek Szervezete nem lehet sikeres, mivel az emberi kormányok nem tudták kiküszöbölni azt, ami a béke legfőbb akadálya: a nacionalizmust, a pénzéhséget, a szegénységet, a faji gyűlöletet, az önkényuralmat, és Sátánnak a világra gyakorolt befolyását. Az emberek nem azért ragaszkodnak a kormányaikhoz, mivel ragyogó kilátást nyújtanak nekik a jövőre, hanem azért, mert nincs jobb reményük (Jelenések 12:12).

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének létezése és az az erőfeszítés, amelyet oly sok ember e szervezetbe vetett, azt mutatja, hogy érzik az emberek, milyen nagy szükség lenne egy változásra. Ez a változás biztosan eljön, de másképpen és sokkal hatékonyabb módon. Hogyan?

Tartós uralom

Ne felejtsük el, hogy a Biblia csak hét „királyról” vagy világhatalomról szól. Ezután már nem beszél több nagy hatalomról. A Biblia azt is mondja, hogy a jelenlegi „nyolcadik király. . . a pusztulásba megy” (Jelenések 17:10, 11).

De a Biblia beszél egy jobb reménységről is. Azt ígéri, hogy valami más hozza el a békét, az igazságosságot, és az egységes világot, amire oly kétségbeesetten vágynak az emberek. Ezt mondja: „És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene egy királyságot, amely soha el nem pusztul, és. . . szétzúzza és megsemmisíti mindazokat a [kudarcot valló emberi] királyságokat, maga pedig megáll határtalan ideig” (Dániel 2:44).

Ez az az uralom, amelyről Jézus beszélt, és amelyért követőit így tanította imádkozni: „Jöjjön el a te királyságod!” (Máté 6:10). Ez a Királyság nem csupán az emberi szívekben végbemenő jóra ható befolyás. Nem, hanem valóságos mennyei uralom, amely a földet fogja kormányozni a szellemi birodalomból. Sőt, teljesen megváltoztatja a jelenlegi életmódot a földön (Jelenések 21:1–4).

E sorozat következő és egyben utolsó cikkében azt vizsgáljuk majd meg, mit mond a Biblia erről a létező új uralomról, működéséről, és arról a békéről, igazságosságról, és egységes világról, amelyet létrehoz.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 27. oldalon]

A háború mérete

A második világháború, amely a Népszövetség bukását hozta magával, meglepően sok emberáldozattal járt. Az Encyclopaedia Britannica (1954-es kiadása) a halálos áldozatok számát azzal szemléltette, hogy az 1940-es években egyes országokban való népesség számához viszonyította a háborúban elesett katonák számát. Nézzünk néhány ilyen számadatot: Az Egyesült Államokban az 1940-es népességnek minden 500 katonájára jutott egy haláleset a háborúban; Kínában minden 200 főre egy; az Egyesült Királyságban minden 150 főre egy; Franciaországban 200 főre egy; Japánban 46 főre egy; Németországban 25 főre egy; és a Szovjetunióban minden 22 főre egy haláleset. Ha megvizsgáljuk, hogy a polgári lakosság körében a halálesetek száma még gyakoribb volt, mint a katonai veszteségek, könnyen megérthetjük, hogy az emberi erőfeszítések csakugyan nem tudtak igazi békét és biztonságot hozni.