FŰSZER

Illatos növényi anyag; egyebek mellett ilyen az aloé, balzsam, kálmos, kasszia, fahéj, tömjén, galbanum, ladanum, mirha és a gyantacsepp. Bár olyan fűszereket is említ a Biblia, mint például a kömény, menta, kapor és a só, de a „fűszernek”, illetve „fűszereknek” fordított szavak az eredeti nyelven nem vonatkoznak az ételek ízesítésekor használt anyagokra.

Fűszereket tartalmazott a szent felkenetési olaj, és a füstölőszer is, amelyet kizárólag a szentélynél használtak (2Mó 30:23–25, 34–37). Akkor is használtak fűszereket, amikor előkészítették a holttesteket a temetésre. Jézus esetében külön megemlíti a Biblia a mirhát és az aloét (Jn 19:39, 40; lásd még: Mk 16:1; Lk 23:56; 24:1). Asának, Júda királyának a temetésekor felettébb nagy temetési égetést rendeztek. Ez nem hamvasztást jelentett, hanem azt, hogy fűszereket égettek (2Kr 16:14). Az ókorban fűszereket adtak a borhoz, hogy tüzesebbé tegyék (Én 8:2).

Az Énekek énekében (5:1, 13; 6:2) olvasható kerti fűszerek általában véve illatos gyógynövényeket jelölhetnek, vagy ahogy néhány tudós véli, balzsamot (Commiphora opobalsamum). A Jelenések 18:13-ban szereplő ’indiai fűszer’ kifejezés szó szerint „amomum”. Ez egy aromás cserje, amely a gyömbérfélék családjába tartozik.