Egységes világ — Hogyan jön majd létre?

MIKÉNT egy düledező épület, melyet a gondatlan bérlők vandál módon megrongáltak, úgy a jelenlegi világrendszer is már csak egy dologra jó — hogy lebontsák, és kicseréljék valamivel. Ez nem csupán egy újabb cinikus, vészjósló forgatókönyv. A Biblia szerint ez az egyetlen tárgyilagos vélemény. Miért?

A jelenlegi világrend ingatag alapokon áll. Az egész építményt átjárják a termeszek, és korhad. Az acélszerkezet rozsdás. A támaszfalak meggyengültek. A tető behorpadt. A vízvezeték szivárog. Az elektromos hálózat meghibásodott és veszélyes. A lakók szüntelenül marakodnak, és szándékosan károkat okoznak az épületen kívül-belül. Az egész ingatlan és a környezete férgektől hemzseg, és veszélyes az életre, valamint a testi épségre.

A szakadék szélén táncolva

A szűnni nem akaró politikai viszályok, a kapzsiság, az agresszivitás, valamint a mélyen gyökerező törzsi és etnikai ellenszenv miatt „az egész emberi faj a szakadék szélén táncol” — ahogy Gwynne Dyer kifejezte. Meghatározott kisebbségek — érdekvédelmi csoportok, szabadságharcosok, bűnöző bandák, nemzetközi terroristák és mások — a világon mindenütt a saját önző terveik megvalósítására törekednek, és úgy tűnik, ha akarják, képesek elrontani a világon minden lehetőséget a békére. Rendbontó lakókhoz hasonlóan megkeseríthetik mindenki más életét.

Sok hírmagyarázó szerint azonban nem egyedül a szakadár csoportok vagy a lázongó egyének azok, akik útját állják annak, hogy létrejöjjön egy egységes világ. A legnagyobb gátja ennek maga a nemzetállam. A háború témájával foglalkozó ifj. S. B. Payne író szerint a független nemzetek „a nemzetközi anarchia állapotában” vannak. Bármit megtesznek azért, ami a nemzet legjobb érdekeit szolgálja, miközben kevés vagy semmilyen tekintettel sincsenek másokra. Ez azt eredményezte, hogy a történelemben mindig is ’uralkodott az ember az emberen a maga kárára’ (Prédikátor 8:9).

Igaz, néhány nemzet kormányzata járt némi sikerrel a jogtalanság és az elnyomás elleni küzdelmében a saját területi határain belül, és valamilyen mértékben nemzetközi viszonylatban is. Időről időre bizonyos szintű nemzetközi egységet is teremtettek. De még amikor néhányan egyesültek is, hogy fellépjenek egy agresszor nemzet ellen, többnyire fennáll a gyanú, hogy inkább önérdekből cselekedtek, mint őszinte áldozatkészségből. A valóság az, hogy az emberi kormányzatoknak nincs egy mindenre kiterjedő, maradandó megoldásuk a világban uralkodó megosztottságra. Gwynne Dyer rámutat erre: „Alapjában véve szép az a gondolat, miszerint a világ összes nemzete összefog majd, hogy elrettentsen és megbüntessen egy saját útját járó országot; de ki határozza meg, hogy ki az agresszor, és ki fizeti meg az árat pénzben és emberéletekben, amely talán szükséges ahhoz, hogy az agresszort megállítsák?”

Természetesen bármely nemzet agressziója egy másikkal szemben csak akkor lehetséges, ha a polgárainak többsége nem tiltakozik ez ellen. A történelem ismételten megmutatja, hogy nem egyszerűen csak egy „saját útját járó ország” az, amelyben támogatták a polgárok a vezetőket, akár igazuk volt azoknak, akár nem. Valójában a föld lakóinak a többsége így tett. Vakon követték az egymást követő politikai és vallási vezetőktől jövő „hazugságokat, demagógiát és propagandát” — ahogy a Time folyóirat kifejezi.

A nacionalizmus felszította az egyébként józan és együtt érző emberek indulatait, és előidézte, hogy kegyetlen bűntetteket kövessenek el más nemzetiségű férfiak, nők és gyermekek ellen. Például az első világháborúra utalva J. M. Roberts történész megjegyzi: „Az 1914-gyel kapcsolatos ellentmondások egyike az, hogy minden országban rengeteg ember — mindenfajta pártból, felekezetből és családból —, úgy tűnik, meglepő módon készségesen és örömmel ment a háborúba.” Vajon az emberek azóta levonták a tanulságot ebből a maguk számára? Nem! A „szemellenzős nacionalizmus” réme — ahogyan Rod Usher újságíró nevezi — továbbra is meghiúsít minden esélyt arra, hogy megvalósuljon egy egységes világ.

Külső erők működnek közre

Van azonban egy nagyobb akadálya is az egységes világ megvalósulásának. A Biblia feltárja, hogy külső erők működnek közre. Ezek Sátánnal, az Ördöggel és az ő csatlósaival, a démonokkal azonosíthatók. A Biblia szerint Sátán „e világ Istene [aki] megvakította a hitetlenek elméit, hogy . . . a Krisztus dicsőséges evangyélioma” ne legyen rájuk hatással (2Korinthus 4:4; Jelenések 12:9).

Ez természetesen nem menti fel az egyéneket azon felelősség alól, mellyel a saját cselekedeteikért tartoznak. De magyarázatot ad arra, miért nem lesznek soha képesek az emberi kormányzatok megteremteni egy igazán egységes világot. Sátán, az Ördög mindaddig, amíg még létezik, arra fog befolyásolni férfiakat és nőket, hogy „a testnek cselekedeteit” gyakorolják — ahogy ezt a Biblia nevezi —, beleértve az ’ellenségeskedéseket, versengéseket, patvarkodásokat és visszavonásokat’ (Galátzia 5:19–21).

Világkormányzat

Akkor hát mi a megoldás? Mintegy hétszáz évvel ezelőtt a neves olasz költő és filozófus, Dante rámutatott a megoldásra. Érvekkel alátámasztotta, hogy csakis egy világkormányzat képes biztosítani a békét és az egységet az emberiség számára. Az a remény, hogy valamilyen formában létrejön egy világkormányzat, sok ember számára csupán illúzió, s nem olyasmi, amiben fenntartás nélkül bíznának. „Egy világkormányzat megvalósulása kizárt dolog a történelem ezen stádiumában” — következtet a már korábban említett szerző, Payne. Miért? Mivel bármely sikeres világkormányzatnak két dolgot garantálnia kell — s ez úgy tűnik, teljes mértékben felülhaladja az ember képességeit —, tudniillik, hogy „egy világkormányzat véget vet majd a háborúnak, és egy világkormányzat nem lesz globális önkényuralom”.

Az biztos, hogy ennek egyetlen emberi kormányzat sem fog soha megfelelni. Isten Királysága azonban, mely Jézus Krisztus kezében van, képes erre, és meg is fogja szüntetni a háborút (Zsoltárok 46:10, 11; Máté 6:10). Valóban el fogja távolítani az összes háborús uszítót. Dániel próféta utal arra, hogy annak az időszaknak a végén, amelyet Isten jelölt ki az emberek számára a föld feletti uralkodásra, az emberi uralom „meg fog oszlani”, mint amikor a ’vas keverve van az agyag sarával’ (Dániel 2:41–43, Katolikus fordítás). Ez politikai szétdarabolódást és elkerülhetetlen konfliktust eredményez majd. Dániel még azt is mondja, hogy Isten Királysága „szétzúzza és elrontja mindazokat a [nacionalista és megosztott] birodalmakat”, vagyis kormányzatokat, és felváltja azokat rég várt Királyságával, mely Jézus Krisztus kezében van (Dániel 2:44).

Hiábavaló lenne szép környezetet teremteni az embereknek, ha a földet továbbra is ragadozó természetű egyének laknák, akik állandóan megkeserítenék mások életét. Ámde „az elvetemültek kivágattatnak” (Zsoltárok 37:1, 2, 9, 38; Példabeszédek 2:22). Ezért Krisztus eltávolít majd mindenkit, aki szándékosan elutasítja Isten irányadó mértékeit, és aki támogatja a széthúzó világi hatalmakat. Meg fogja semmisíteni mindazokat, akik kárt okoznak ezen a bolygón. Isten azt ígéri, hogy ’elpusztítja azokat, akik a földet pusztítják’ (Jelenések 11:18).

Ez nem valamifajta globális önkényuralom lesz. Jézus Krisztus „az igazságért, a szelidségért és jogért” száll majd síkra, amikor különválasztja a jókat a gonoszoktól (Zsoltárok 45:4, 5; Máté 25:31–33). Ez nem egyszerűen egy romboló szándékú, illetve pusztító cselekedet, vagyis a hatalommal való visszaélés. Nem! Nem pusztán arról van szó, hogy pár szép, régi épület tönkremegy néhány pénzéhes építési vállalkozó miatt. Inkább olyan lesz, mint amikor lerombolnak egy korhadó, nyomorúságos építményt, hogy helyet biztosítsanak egy gyönyörű, tiszta környezet számára.

De mi a helyzet a külső erőkkel, melyek annyi megosztottságot okoztak a múltban? Vajon szabadon beszivároghatnak az új rendszerbe, hogy annak lakói újból elölről kezdjék a rombolást, harcolva lakótársaikkal és megkeserítve mindenki életét? Biztosan nem. Ez a kilakoltatás és renoválás jogerős és mindenre kiterjedő. „Nem lesz szükség még egy csapásra!” (Náhum 1:9, Újfordítású revideált Biblia).

Sátán végső megsemmisítését a Biblia a szemétégetéshez hasonlítja. Azt írja, hogy „az ördög, a ki elhitette őket [a föld lakóit], vetteték a tűz és kénkő tavába” (Jelenések 20:10). Milyen erőteljes jelkép! Képzeld el, a pusztítást nem egyszerűen valami kis hamvasztókemencéhez hasonlítják, melynek csupán korlátozott a teljesítőképessége, hanem egy egész tüzes tóhoz, mely elemészt és eltávolít a létből mindent, ami gonosz és szennyezett. Senkinek, sem embernek, sem démonnak nem engedik majd, hogy folytassa azoknak a dolgoknak a cselekvését, melyek fenyegetik az egyetemes rendet, vagy amelyek sértik Isten irányadó mértékeit a helyesre és a helytelenre vonatkozóan, valamint amelyekkel fájdalmat okoznak felebarátaiknak. Nem lesz többé senki, aki megbontja az egységet! (Zsoltárok 21:10–12; Sofóniás 1:18; 3:8).

Egy egységes nép minden nemzetből

Ennek a nagytakarításnak a túlélői majd egy „minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből” való „nagy sokaságot” alkotnak (Jelenések 7:9). Nem fogják megosztani őket nemzeti vagy törzsi különbözőségek. Békés harmóniában élnek majd egymással, ahogy megtanulták (Ésaiás 2:2–4). Ami még csodálatosabb, hogy csatlakoznak majd hozzájuk e bolygó régi lakói is, akiket vissza fognak hozni a feltámadás csodálatos gondoskodása által, hogy birtokba vegyék a megtisztított földet (János 5:28, 29).

Szeretnél ilyen világban élni? Ez csak azok számára lehetséges, akik ragaszkodnak Isten követelményeihez; és a Biblia világosan elmondja Isten követelményeit (János 17:3; Cselekedetek 2:38–42). Jehova Tanúi boldogan segítenek, hogy megismerd Isten követelményeit, és így reménységed lehessen arra, hogy örökké élvezed majd az életet egy igazán egységes világban.

[Kép a 7. oldalon]

A Jézus Krisztus kezében lévő kormányzat garantálni fogja egy egységes világ megvalósulását