HÁDESZ

A görög haiʹdész szó magyar átírása. Feltételezett jelentése: ’a láthatatlan hely’. A Keresztény Görög Iratok legkorábbi kézirataiban összesen tízszer fordul elő a „hádesz” szó (Mt 11:23; 16:18; Lk 10:15; 16:23; Cs 2:27, 31; Je 1:18; 6:8; 20:13, 14).

A King James Version „pokol”-nak adja vissza ezekben az írásszövegekben a haiʹdész szót (hasonlóképpen a Károli-fordítás is, két hely kivételével), de a Revised Standard Versionben a „hádesz” szó található mindenhol, egyetlen hely, a Máté 16:18 kivételével, ahol ez olvasható: „a halál erői”; ám a vershez kapcsolódó lábjegyzetben ez áll: „a hádesz kapui”. Számos mai fordításban a „hádesz” szó szerepel, nem pedig a „pokol”.

A Mózes első könyvével kezdődő és a Malakiás könyvével záruló Héber Iratok görög fordítása, a Septuaginta 73-szor használja a „hádesz” szót, ebből 60 helyen az eredeti héber szövegben a seʼólʹ szó áll, melyet általában „seol”-nak fordítanak. Lukács, a Cselekedetek könyvének ihletett írója, amikor lefordította Péter szavait, aki idézte a Zsoltárok 16:10-et, a „seol” szó görög megfelelőjeként a ’hádesz’ szót írta (Cs 2:27). A Keresztény Görög Iratok kilenc újabb héber fordítása a „seol” szót használja, amikor a Jelenések 20:13, 14-ben szereplő „hádesz” szót adja vissza, a szír fordításban pedig a „seol” szóhoz kapcsolódó siul szó áll.

Két hely kivételével a Keresztény Görög Iratokban a „hádesz” szó a halállal van kapcsolatban, ez látható magából az írásszövegből vagy annak közvetlen szövegkörnyezetéből. A két kivételről a következő bekezdés ír. A „hádesz” szó nem egyetlen sírt (gör.: taʹphosz) vagy sírhelyet (gör.: mnéʹma) jelent, és nem is egyetlen emléksírt (gör.: mné·meiʹon), hanem az emberiség közös sírját, amelyben láthatatlanok a halottak és az eltemetettek. Éppen ezért a jelentése megegyezik a „seol” szóéval, és ezt támasztja alá a korábban említett tíz írásszöveg szóhasználata is. (Lásd: SEOL; SÍR.)

A „hádesz” szó első előfordulási helye a Máté 11:23. E vers szerint Jézus Krisztus, amikor megfeddte Kapernaumot a lakói hitetlensége miatt, ezzel a szóval utalt arra a mélységre, ahová Kapernaum alászáll megalázottságában, szembeállítva ezt a helyet az éggel, ahová felmagasztaltatott a város Jézus ottani szolgálatának köszönhetően. A párhuzamos írásszöveg a Lukács 10:15. Hasonlóképpen szerepel a „seol” szó a Jób 11:7, 8-ban.

Jézus és a gyülekezet kiszabadul belőle: A Máté 16:18 szerint Jézus a következőket mondta a keresztény gyülekezetről: „a hádesz kapui [„a halál erői”, RS] nem fognak diadalmaskodni rajta.” Ezékiás király hasonló gondolatot fogalmazott meg, amikor megérezte a halál közvetlen közelségét: „Napjaim közepén megyek a seol kapuiba” (Ézs 38:10). Ebből látható, hogy Jézus ígérete a hádesz fölött aratott győzelemről azt jelenti, hogy megnyílnak „a hádesz kapui”, és a feltámadás által kiszabadulnak belőle a halottak, ahogyan maga Krisztus Jézus is kiszabadult onnan.

Mivel a hádesz az emberiség közös sírját jelenti, ezért írja a Biblia, hogy Jézus belépett ’a hádesz kapuin’, amikor eltemette őt az Arimateából való József. I. sz. 33 pünkösdjén Péter ezt jelentette ki Krisztusról: „sem a hádeszben nem [hagyták] őt, sem a teste nem [látott] romlást. Ezt a Jézust az Isten feltámasztotta, és e ténynek mi mindannyian tanúi vagyunk” (Cs 2:25–27, 29–32; Zs 16:10). Jóllehet Péter napjaiban „a hádesz kapui” (Mt 16:18) még fogva tartották Dávidot (Cs 2:29), ezek a kapuk kitárultak Krisztus Jézus előtt, amikor az Atyja feltámasztotta őt a hádeszből. Ettől kezdve Jézusnál vannak „a halál és a hádesz kulcsai” (Je 1:17, 18), mivel hatalmat kapott arra, hogy feltámasszon embereket (Jn 5:21–30).

A Bibliában szereplő hádesz nyilvánvalóan nem egyezik azzal a képzeletbeli alvilággal, melynek a pogány ókori görögök gondolták, mivel ők úgy tartották, hogy abból nincs feltámadás. A mítoszaikban a hádesz „egy olyan sötét hely a föld belsejében, ahol nincs napvilág”.

Jelképes értelem: A Jelenések 6:8-ban az olvasható, hogy jelképes értelemben a hádesz szorosan követi a Halált megtestesítő fakó lovast, hogy elnyelje a háborúk, az éhínség és a csapások áldozatait, valamint a föld vadállatai által megölteket.

A Szentírás a hádesz (közös sír a szárazföldön) mellett említést tesz a tengerről is (mely ugyancsak lehet egyesek sírja), ezzel hangsúlyozva azt, hogy amikor a Jelenések 20:13, 14 arról számol be, hogy a tenger, a halál és a hádesz is kiürül majd, kiadva a benne lévő halottakat, az összes halottra kell gondolni. Ezt követően a halál és a hádesz „a második halált” jelentő „tűz tavába” vettetik, de a tenger nem. Így „meghal”, vagyis megszűnik létezni a hádesz (seol), az emberiség közös sírja, valamint az Ádámtól örökölt halál.

Ezeken az írásszövegeken kívül a „hádesz” szó még szerepel a Lukács 16:22–26-ban is, mely beszámoló ’a gazdag emberről’ és ’Lázárról’ szól. Az egész történet jelképes nyelvezetű, és az előtte lévő írásszövegek fényében nem lehet szó szerint venni. Mégis érdekes részlet, hogy a példázatban szereplő ’gazdag embert’ „eltemették” a hádeszbe, ami szintén azt bizonyítja, hogy a hádesz az emberiség közös sírja. (Lásd: GYEHENNA; TARTAROSZ.)