A Királyság és a feltámadás reménysége

„Ünnepélyesen felszólítalak téged Isten és Krisztus Jézus előtt, aki arra van rendelve, hogy megítélje az élőket és a holtakat az ő megjelenése és Királysága által” (2Timóteus 4:1).

 1. Ha figyelembe vesszük az emberek számát, akik valaha a földön éltek, miért oly fontos a feltámadás reménysége, s milyen kérdések vetődnek fel bennünk?

KÜLÖNBÖZŐ becslések szerint 14 milliárd és 20 milliárd között mozog a földön eddig élt emberek száma. Bármelyik legyen is a pontos szám, két dolog egészen biztos, éspedig: (1) Jehova Isten az, aki pontosan tudja, hány ember élt eddig a földön, és ő képes visszahozni az életbe, akit akar; (2) a világ lakosságának jelenlegi — eddig példátlan — száma, mintegy 4,4 milliárd személy csupán egy töredéke a valaha élt emberek összlétszámának. A végkövetkeztetés tehát nyilvánvaló: az emberek túlnyomó többsége halott és csupán a feltámadás által lehet reménye arra, hogy a jövőben élni fog. De hát miért haltak meg? És milyen remény van arra, hogy valaha is újra élni fognak?

 2. Mit jelentett ki Péter Krisztus feltámadásáról, és milyen kapcsolatban van Krisztus személye a feltámadás reménységével?

² I. sz. 36-ban Péter apostol kijelentette: „Bizony látom, hogy nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte az, aki féli őt és igazságosságot cselekszik . . . Isten őt [Jézus Krisztust] feltámasztotta a harmadik napon és megengedte neki, hogy megjelenjen, nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve kiválasztott tanúknak, vagyis nekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután ő feltámadt a halottak közül. Azt is megparancsolta, hogy prédikáljunk a népnek és alapos tanúskodást végezzünk, hogy ő az egyetlen, akit Isten arra rendelt, hogy megítélje az élőket és a holtakat. Róla tanúskodnak az összes próféták, hogy mindaz, aki hisz benne, az ő neve által elnyeri a bűnök bocsánatát” (Cselekedetek 10:34–43).

 3. a) Miért halt meg több milliárd ember? b) Magyarázd meg, hogyan szolgál Krisztus feltámadása alapul a feltámadás reménységéhez?

³ Igen, a több milliárdnyi halott felgyülemlése az emléksírokban az első embertől, Ádámtól örökölt bűnnek köszönhető. „Egy ember által jött be a világba a bűn és a bűn által a halál, és ilyenformán a halál minden emberre átterjedt . . . Egy ember törvényszegése következtében az egy miatt királyként uralkodott a halál” (Róma 5:12, 17). Ámde Krisztus meghalt és „megeleveníttetett szellemben” (1Péter 3:18). A kiontott vérébe vetett hit által „az élők és a holtak” közül „mindenki” elnyerheti a „bűnök bocsánatát” és megszabadulhat a Halál király zsarnoki uralmától. Ehhez azonban az emberiség nagyobb részének feltámadásra van szüksége. Ezért írja Pál: „Mivel ember által [Ádám] van a halál, ember által [Jézus] van a halottak feltámadása is” (1Korinthus 15:21). Krisztus is megerősítette ezt, amikor azt mondta Mártának: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hitet gyakorol énbennem, életre kel akkor is, ha meghal” (János 11:25). Ezért Krisztus halála és feltámadása a feltámadás reménységének alapja.

AZ „ELSŐ FELTÁMADÁS”

 4, 5. a) Mit írt János az „első feltámadásról”, és milyen hatalmat és tisztséget kapnak azok, akik ebben a feltámadásban részesülnek? b) Mit mondott Jézus a 11 hű apostolának azok jövőbeni szolgálatáról?

⁴ A Biblia megmutatja, hogy Krisztus nem egyedül fogja megítélni az „élőket és a holtakat”. Egy ihletett látomást taglalva János apostol ezt írta: „És láttam trónokat és azokat, akik leültek rájuk; és hatalmat kaptak az ítélettételre. Igen, láttam azok lelkét, akiket bárddal végeztek ki a Jézus mellett végzett tanúskodásért, és amiért az Istenről beszéltek, s azokat, akik nem imádták sem a vadállatot [Sátán politikai szervezetét], sem annak képmását, és akik nem fogadták el annak jelét a homlokukra vagy a kezükre. És ezek életre keltek és királyokként uralkodtak ezer esztendeig. Boldog és szent mindaz, akinek része van az első feltámadásban; ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem Istennek és Krisztusnak lesznek papjai és királyként uralkodnak vele ezer esztendeig” (Jelenések 20:4, 6).

⁵ E jövendő királyok és bírák között — akik Jézusnak és az Atyjának, Jehovának hű tanúiként haltak meg — elsőként szerepelt a 11 lojális apostol. A Lukács 22:28–30 versében Jézus úgy írja el őket, mint akik trónokon ülnek ővele együtt az ő Királyságában, ’hogy ítéljék Izrael tizenkét törzsét [a nem papi részt, amely itt az emberiség többi részét képviseli]’.

 6. Hány bírótárs segít majd Krisztusnak, amikor az élőket és a holtakat megítéli, és milyen változáson mennek át azok a bírótársak, amikor feltámadnak?

⁶ Más írásszövegek azt mutatják, hogy az egyedülálló kiváltság, amelynek értelmében Krisztus társkirályai és társbírái lehetnek az ő Királyságában a 144 000 hű keresztényből álló „kicsiny nyáj” tagjaira korlátozódik, akiket „a földről vásároltak meg”; ezeket „az emberek közül vásárolták meg” (Lukács 12:32; Jelenések 14:1–4). Ők feladták az általános és természetes reményt, hogy örökké éljenek a földön, mivel szeretnének ’egyesülni vele [Krisztussal] az ő feltámadásának hasonlóságában’ (Róma 6:5). Ezekről írta Pál a következőket is: „Ilyen a halottak feltámadása is. Elvetik romlandóságban, feltámad romolhatatlanságban . . . Elvetik a fizikai testet, feltámad egy szellemi test . . . Hús és vér nem örökölheti Isten Királyságát . . . Mert annak, ami halandó, halhatatlanságba kell öltöznie” (1Korinthus 15:42–53).

 7. Mit jelent ki az egyik szótár a halhatatlanságra vonatkozóan, és mit írt Pál, valamint Péter a mennyei reménységről?

⁷ Érdekes, hogy a The New International Dictionary of New Testament Theology [Az Újszövetség új teológiai szótára] meghazudtolja azt a Szentírás ellenes nézetet, amely szerint mindenkinek halhatatlan lelke van, és ezt mondja: „A halhatatlanság nem minden ember jelenlegi tulajdona, hanem a keresztények jövőbeni szerzeménye. Az 1Korinthus 15:42, 52 szerint csak a feltámadás utáni átalakuláskor ’veszik fel’ a hivők a halhatatlanság öltözékét . . . nem lehetséges semmiféle halhatatlanság azt megelőző feltámadás nélkül.” Valójában a halhatatlanságot mint díjat nem kaphatja meg minden keresztény, hanem csak azok, akik a „halottak korai feltámadásában” részesülnek. Ezek számára „romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökség” van ’fenntartva a mennyekben’ (vö. Róma 8:20–22; Filippi 3:10, 11; 1Péter 1:3, 4).

AZ „ELSŐ FELTÁMADÁS” IDŐPONTJA

 8. a) A Szentírás szerint mikor kellett megtörténnie az „első feltámadásnak”? b) Magyarázd meg az 1Thesszalonika 4:14–17 és az 1Korinthus 15:51, 52 jelentését!

⁸ A Szentírás ezt az „első feltámadást” Krisztus „jelenlétével” [görögül: parousia] köti össze (1Korinthus 15:23). Pál apostol ezt írja: „Az Úr maga fog lejönni a mennyből parancskiáltással, arkangyal hangjával és Isten trombitaszavával, és akik Krisztussal egységben haltak meg [az első századtól kezdve egészen Krisztus eljöveteléig az ő szellemi templomához 1918-ban] elsőként támadnak fel.” Pál ezután azzal folytatja, hogy a felkent keresztények, ’akik életben maradnak az Úr jelenlétéig [parousia]’, és akik ezért a parousia alatt halnak meg, azonnal feltámadnak és ’elragadtatnak felhőkben, hogy találkozzanak az Úrral a levegőben’ (1Thesszalonika 4:14–17). Ezeknek nem kell a sírgödörben „aludniuk”, feltámadásra várva. A haláluk alkalmával ’elváltoznak azonnal egy szempillantás alatt’ (1Korinthus 15:51, 52, Revised Standard Version).

 9. a) Mikor kezdődött Krisztus láthatatlan jelenléte? b) Minek kellett bekövetkeznie az ő jelenléte alatt, és miért tekinthetjük „boldognak” a felkent keresztényeket, akik Krisztus jelenléte idején halnak meg?

⁹ Az események — a bibliai jövendölés beteljesedéseként — azt mutatják, hogy Krisztus jelenléte vagy parousiája a nagyjelentőségű 1914-es esztendőben kezdődött (Máté 24:3, 7–14). Abban az időben „a világ királysága a mi Urunknak [Jehovának] és az ő Krisztusának Királysága lett”. E világot megrengető esemény után jött el a „halottak megítélésére kijelölt idő”. Ez az ítélet és az arra érdemesek megjutalmazása azokkal kezdődött, akiknek részük van az „első feltámadásban”, éspedig Krisztusnak a templomhoz történt eljövetelétől kezdve folyamatosan (Jelenések 11:15–18). Azok a felkent keresztények, akik hűségben halnak meg Isten Királyságának a felállítása után, „boldogoknak” mondhatók. Vajon miért? Azért, mert feltámadásuk egy szempillantás alatt megy végbe, s így azon nyomban megkezdik új feladatukat Krisztus Jézussal a mennyben (Jelenések 14:13).

10. Miért nevezzük a 144 000 feltámadását „első feltámadásnak”?

¹⁰ A Krisztussal való mennyei uralkodásra elhívott 144 000 felkent keresztény teljes létszámának feltámadását joggal nevezik „első feltámadásnak”. Joggal, mert időben megelőzi az általános emberiség életre keltését a földön, ezért a 144 000 tagjait úgy tekinthetjük, mint „zsengéket”, akiket megvásároltak az emberek közül „Istennek és a Báránynak” (Jelenések 14:1, 4; Jakab 1:18). Ezzel fontos szerepet kapnak, ugyanis e 144 000 pap, király és bíró nélkül egyetlen emberi teremtmény sem ’juthat tökéletességre’ (Zsidók 11:40b; Jelenések 22:1, 2). Ez a feltámadás azonkívül felette áll minden földi feltámadásnak, mivel a 144 000 „az ő [Krisztus] feltámadásának hasonlóságában” támad fel romolhatatlan, halhatatlan életre Isten szellemi fiaiként (Róma 6:5).

A FÖLDI FELTÁMADÁS

11.Milyen további feltámadást említ meg a Jelenések 20. fejezete?

¹¹ Ha van „első feltámadás”, logikus, hogy lennie kell egy későbbi feltámadásnak is. Vázolva az ugyanabban a fejezetben korábban említett ezeréves ítéletnapon történteket, János apostol ezt írta:

„És láttam a halottakat, a kicsinyeket és nagyokat a trón előtt állni, és könyvtekercsek nyittattak fel. De egy másik könyvtekercset [is] felnyitottak; ez az élet könyvtekercse. És a halottakat megítélték azokból, amik a könyvtekercsekbe voltak írva a cselekedeteik szerint” (Jelenések 20:12).

12, 13. a) Miért ellenkezik a logikával azt mondani, hogy a többi halott csak a millennium vége után fog feltámadni? b) Mit jelent akkor a Jelenések 20:5-ben említett ’életre kelni’ kifejezés? c) Mi határozza meg, hogy kinek a neve lesz végül is beírva az „élet könyvtekercsébe”?

¹² Ezek a „halottak” azonosak az ugyanazon fejezet ötödik versében említett „többi halottal”, akikről kijelentették, hogy azok „nem keltek életre, míg véget nem ért az ezer esztendő”. Ez nem jelentheti azt, hogy csak az ezeréves ítéletnap után támadnak fel, mert akiknek része van az „első feltámadásban”, azok „hatalmat kaptak az ítélettételre” és ’papok’ lesznek és „királyként uralkodnak” Krisztussal „ezer esztendeig” (Jelenések 20:4–6). Vajon kiket ítélnek meg és kik felett uralkodnának királyként, és vajon kiknek a javára működnének ’papokként’, ha „a többi halott” nem támadna fel a millennium vége előtt?

¹³ Következésképpen, az ’életre kel’ kifejezés itt feltétlenül az 1000 évig tartó Ítéletnap végén kialakult helyzetre utal. Azt jelenti, hogy ezek a személyek abban az értelemben ’kelnek életre’, hogy végül eljutnak az emberi tökéletességre. Ugyanolyan tökéletes állapotban lesznek, mint Ádám és Éva az Édenkertben. De vajon hogyan fogja akkor Jehova eldönteni, kinek a nevét kell beírni az „élet könyvtekercsébe” vagy az „élet könyvébe”? Az emberiségre kiszabott utolsó próba által (Jelenések 20:7–10, 12, 15). Akik az utolsó próbán hűnek bizonyulnak Istenhez, azokat maga Jehova ’igazságosnak jelenti ki’, és azok bemennek „Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságába” itt a földön (Róma 8:21, 33). Isteni garanciát kapnak az örökké tartó életre, nem úgy, mint Ádám, aki nem állta ki a próbát, s ezért nem juthatott az „élet fájához”, mivel az Istentől kirendelt kérubok megakadályozták őt abban (1Mózes 2:9; 3:22–24).

14. Milyen vonatkozásban mondhatjuk, hogy az emberek földi feltámadása a millennium alatt jobb lehetőségeket kínál?

¹⁴ Mivel az összes „többi halott”, aki Krisztus 1000 éves uralma alatt támad fel, lehetőséget kap bebizonyítani: a neve méltóképpen kerül tartósan bejegyzésre Jehova „élet könyvtekercsébe” és így alkalmas arra, hogy örökké éljen Isten királyi uralma alatt, az ő feltámadásuk jobb lehetőséget kínál, mint annak a néhány személynek a feltámadása, akiket a bibliai időkben feltámasztottak, de azután újból meghaltak (1Királyok 17:17–24; 2Királyok 4:17–37; 13:20, 21; Máté 9:18, 23–26; Lukács 7:11–15; János 11:38–44; Cselekedetek 9:36–41; 20:7–12). Az ókori férfiak és nők azért maradtak hűségesek Jehovához mindhalálig, hogy „jobb feltámadásra” jussanak a Messiás királysága vagy „városa” alatt (Zsidók 11:10, 13, 14, 35).

FELTÁMADÁS ÉS ÍTÉLET

15, 16. a) Vajon az Ítéletnap olyasvalami, amitől rettegni kell? Magyarázd meg! b) Ki fog ítélkezni és minek alapján végzi azt?

¹⁵ Láttuk, hogy „a többi halott” azért támad fel a millennium alatt, hogy ’megítéljék őket . . . az [akkori] cselekedeteik szerint’ (Jelenések 20:12). Az a hajmeresztő elképzelés, amely szerint létezik egy ítéletnap, amikor mindenki, aki valaha a földön élt, felelni tartozik múltbeli bűneiért, minden bibliai alapot nélkülöz. A szövegösszefüggés szerint „könyvtekercsek” vagy törvénykönyvek nyittatnak meg és az életre keltett halottakat ’azok alapján ítélik meg, amik a könyvtekercsekbe voltak írva, a cselekedeteik szerint’, vagyis aszerint, hogy engedelmeskedtek-e vagy sem az ilyen isteni utasításoknak.

¹⁶ De ki fog ítélkezni? Pál apostol azt írta, hogy Krisztus Jézus „arra van rendelve, hogy megítélje az élőket és a holtakat”, ugyanakkor pedig beszélt Krisztus ’megjelenéséről és Királyságáról’ (2Timóteus 4:1). 144 000 társbíró fog Krisztussal együtt „trónokon” ülni az ő millenniumi királysága alatt (Lukács 22:28–30; Jelenések 20:4, 6). Pál azt írta: „Avagy nem tudjátok-e, hogy a szentek fogják megítélni a világot)” (1Korinthus 6:2).

17, 18. a) Van-e valamiféle ellentmondás a János 5:29 és a Jelenések 20:12 között? Magyarázd meg! b) Milyen értelemben „jönnek elő” egyesek az „ítélet feltámadására”?

¹⁷ Arra utalva, hogy mi történik majd millenniumi uralma alatt, ami egyúttal 1000 éves ítéletnap is lesz, Jézus kijelentette: „Mert az Atya egyáltalán nem ítél senkit, hanem az egész ítélkezést a Fiúra bízta . . . Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, meghallják az ő szavát és előjönnek, akik jót cselekedtek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszt gyakoroltak, az ítélet feltámadására” (János 5:22–29).

¹⁸ Vajon ellentmond ez a Jelenések 20:12-nek, ahol azt olvassuk, hogy a ’halottakat megítélték abból, amik a könyvtekercsekbe voltak írva’, mely könyvtekercseket csak a millennium alatt „nyitnak meg”? Egyáltalán nem! Jézusnak a János ötödik fejezetében mondott szavait annak a fényében kell értenünk, amit később a Jánosnak adott kinyilatkoztatásában mondott (Jelenések 1:1). Mindazok, „akik jót cselekedtek”, mind pedig azok, „akik gonoszt gyakoroltak”, ott lesznek azok között a „halottak” között, akiket ’megítélnek egyénenként a feltámadásuk után végzett cselekedeteik szerint’ (Jelenések 20:13). Amikor szembeállította az „élet feltámadását” az „ítélet feltámadásával” [görögül: a·naʹsta·sis kriʹseos], Jézus az ilyen feltámadások végeredményére utalt. A Thayer’s Greek-English Lexicon [Thayer-féle görög-angol lexikon] az a·naʹsta·sis kriʹseos kifejezést úgy határozza meg, hogy olyan feltámadás az, amelyet „kárhoztató ítélet követ”. Az illető személy nem azért támad fel, hogy automatikusan kárhoztató ítéletben részesüljön, hanem akkor követi kárhoztató ítélet a feltámadását, ha nem hajlandó követni azokat, ’amik a könyvtekercsekbe vannak írva,’ s ezért elesik attól, hogy a neve be legyen írva „az élet könyvébe”. Ezután a „második halál” a sorsa a feltámadás minden további reménysége nélkül (Jelenések 20:14, 15; 21:8).

19. és a lábjegyzet. a) Hogyan fejezi ki egy francia bibliafordítás a János 5:29 versét, és csak mikor lesz nyilvánvalóvá, hogy valakinek a feltámadása az „élet feltámadása” vagy az „ítélet feltámadása” volt-e? b) Vajon a Cselekedetek 24:15-ben említett „igazságosak”, illetve „igazságtalanok” ebben a sorrendben az „élet feltámadására”, illetve az „ítélet feltámadására” jönnek elő? Magyarázd meg!

¹⁹ Érdekes megfigyelni, hogy a francia Ecumenical Translation [Ökumenikus fordítás], amelyet katolikus és protestáns kutatók egy csoportja közösen készített, a János 5:29-et a következőképpen adja vissza: „Akik jót cselekedtek arra a feltámadásra jönnek elő, amely élethez vezet; akik gonoszt gyakoroltak arra a feltámadásra, amely ítélethez vezet.” Csak amikor valakinél világossá lesz a feltámadásának a végeredménye, akkor lehet megtudni, hogy az ő feltámadása az „élet feltámadása” volt-e, avagy az „ítélet feltámadása”.a

20. a) Kinek kell innia az „élet vizét”, és miért? b) Milyen kérdés kerül megvizsgálásra a következő cikkben?

²⁰ Mind a feltámadt halottaknak, mind a „nagy sokaságnak”, akik túlélik a „nagy nyomorúságot”, amely már közvetlen előttünk áll, inniuk kell az „élet vizét”, vagyis hálásan el kell fogadniuk Krisztus váltságáldozatát, valamint Jehova egyéb gondoskodását, amellyel meg kívánja szabadítani az emberiséget a bűntől és a haláltól (Jelenések 7:9, 10, 14, 17; 22:1, 2). Ezeket a gondoskodásokat Krisztus és 144 000 papi bírótársa fogja kiterjeszteni az emberekre a millenniumi Királyság alatt. De vajon minden halott visszatér, hogy ítéletben részesüljön, a közelgő „nagy nyomorúság” áldozatait is beleértve? A következő cikk ezzel a kérdéssel foglalkozik.

[Lábjegyzet]

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK

◻ Milyen értelemben mondhatjuk, hogy Krisztus „a feltámadás és az élet”?

◻ Kik részesülnek az „első feltámadásban” és milyen tevékenységben támogatják a Király Jézus Krisztust?

◻ Miért helyénvaló az „első feltámadás” kifejezés?

◻ Milyen módon „kel életre” a „többi halott” a millennium után, és milyen vonatkozásban magasabb értékű az ő feltámadásuk azokénál, akik a bibliai időkben támadtak fel a földön?

◻ Minek az alapján lesznek a feltámasztott halottak megítélve, és mire lesz szükségük ahhoz, hogy megszabaduljanak a bűntől és a haláltól?

[Oldalidézet a 9. oldalon]

„A halhatatlanság nem minden ember jelenlegi tulajdona, hanem a keresztények jövőbeni szerzeménye . . . nem lehetséges semmiféle halhatatlanság azt megelőző feltámadás nélkül” (The New International Dictionary of New Testament Theology).

[Kép a 12. oldalon]

A Biblia rámutat, hogy sokak számára lesz feltámadás a földön