Víz, mely azért buzog fel, hogy örök életet adjon
„Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok majd neki, soha meg nem szomjazik, hanem a víz, amelyet én adok neki, olyan vízforrássá lesz benne, amely azért buzog fel, hogy örök életet adjon” (JÁNOS 4:14)
EDGAR MITCHELL űrhajós leírta, milyennek látta a földet, amikor megpillantotta az űrben: „Egyszer csak a hold karimája mögül . . . előtűnik egy sziporkázó kék-fehér ékszer, egy halvány égszínkék gömb, melyet lassan örvénylő fehér fátylak díszítenek. Fokozatosan tűnik fel, és olyan, mint egy apró gyöngy a vastag, fekete, titokzatos tengerben.”
Mitől lesz a bolygónknak ilyen ragyogó színe, mely ezt az űrhajóst is megihlette? A víztől, mely a föld felszínének közel háromnegyed részét borítja. A víz voltaképp nemcsak gyönyörűvé varázsolja a bolygónkat, hanem az életet is fenntartja. Sőt az emberi test mintegy 65 százaléka is víz. Ezért a vízről a Britannica Hungarica kijelenti: „nélkülözhetetlen az élethez, szerepe van a növényi és állati élet szinte minden folyamatában.”
Egy hatékony újrafeldolgozó rendszernek köszönhetően a föld vízkészletét soha nem kell újratölteni. Egy enciklopédia ezt írja: „Szinte minden vízcsepp, amelyet felhasználunk, visszakerül a tengerekbe. Onnan a nap elpárologtatja, majd eső formájában visszahull a földre. A vizet felhasználjuk és mindig újrahasznosítjuk. Sosem fogy el” (The World Book Encyclopedia). Erről a rendkívüli folyamatról körülbelül 3000 évvel ezelőtt így írt a Biblia: „Minden téli patak a tengerbe folyik, ám a tenger mégsem telik meg. Ahonnan kiindulnak a téli patakok, oda is térnek vissza, hogy tovább folyhassanak.” A föld vízkörforgása csakugyan a teremtés egyik csodája (Prédikátor 1:7).
Ha arra gondolunk, hogy milyen fontos a víz az élethez, és hogy milyen csodálatosan történik róla gondoskodás, nem kell meglepődnünk azon, hogy a Biblia több mint 700-szor említi. Sokszor arra használja a víz egyedülálló tulajdonságait – különösen a tisztító hatását és az életfenntartó erejét –, hogy szellemi értékeket szemléltessen velük (Ézsaiás 58:11; János 4:14).
A Biblia tisztító hatása
Mivel az izraeliták rendszeresen fürödtek és mosakodtak, ismertek voltak a fizikai tisztaságukról. Ha valakit meghívtak egy étkezésre, szokás volt megmosni a lábát, amikor belépett a házba (Lukács 7:44). Amellett, hogy az izraeliták tisztán tartották a testüket és a személyes tárgyaikat, a szertartásos tisztaságuk megőrzésére is használtak vizet. A hajléknál szolgáló papoknak gyakran kellett mosakodniuk, és rendszeresen ki kellett mosniuk a ruhájukat (2Mózes 30:18–21). Később, Salamon a jeruzsálemi templomhoz készíttetett egy „öntött tengert” rézből, melyben általában több mint 44 000 liter víz volt. Ez elegendő volt ahhoz, hogy be tudják tartani Isten Törvényének a tisztaságra vonatkozó követelményeit (2Krónikák 4:2, 6). Milyen jelentősége van a víz ilyenfajta felhasználásának a ma élő keresztények számára?
Pál apostol elmagyarázta, hogy Jézus megtisztította a keresztény gyülekezetet „a víznek fürdőjével a szó által”. A víz meg tud tisztítani fizikailag, ugyanígy az Isten Szavában található igazság is képes megtisztítani erkölcsileg és szellemileg. Ez a tisztítás előidézi, hogy Krisztus tanítványai ’szentek és szeplő nélküliek’ legyenek (Efézus 5:25–27). Ezért mindenkinek, aki vágyik Isten helyeslésére, igyekeznie kell, hogy erkölcsileg és szellemileg ’szennyfolt nélküli és szeplőtlen’ maradjon (2Péter 3:11, 14). Hogyan segít ebben Isten Szava?
Akik szeretnének tetszeni Jehova Istennek, rendszeres bibliatanulmányozással jutnak szellemi vízhez. Amikor a megszerzett ismeret hatással van az elméjükre és a szívükre, erős vágyat éreznek arra, hogy a Biblia ezen útmutatása szerint cselekedjenek: „változzatok át elmétek újjáalakítása által, hogy próbatétellel megállapíthassátok, mi az Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata” (Róma 12:2).
Az Isten akaratáról szerzett pontos ismeret képessé teszi ezeket a személyeket arra, hogy felismerjék a viselkedésükben és a gondolkodásukban lévő szennyfoltokat és szeplőket. Ahogy huzamosabb időn át alkalmazzák a Biblia alapelveit az életükben, Isten Szava a vízhez hasonlóan segít ’tisztára mosni’ őket, még a súlyos bűnöktől is (1Korintusz 6:9–11).
Figyeljük meg, hogyan ment át ezen a változáson egy fiatalember Spanyolországban. „18 évesen boldogtalan voltam – mondja Alfonso, aki korábban kábítószerfüggő és megrögzött bűnöző volt. – Koszosnak éreztem magam amiatt, ahogyan a testemmel és másokkal bántam.
Az iskolában észrevettem, hogy egy velem egyidős lánynak milyen ápolt a megjelenése, és mennyire tiszta lelkű a többi diákhoz képest. A példája arra indított, hogy én is tiszta életet éljek. Megfogadtam a tanácsát, és elmentem Jehova Tanúi egyik összejövetelére. Csakhamar elkezdtem tanulmányozni a Bibliát, és barátságot alakítottam ki Istennel. Egy éven belül megtisztítottam az életemet, és megkeresztelt Tanú lettem. Ennek a drasztikus változásnak a hatására a környékünkön sok szülő megkért, hogy segítsek a kábítószerfüggő tizenéves gyermekeinek.”
Víz, mely örök életet ad
Jézus egyszer egy szamáriai asszonynak, aki Jákob forrásánál vizet merített, az ’élő vízről’ beszélt. Ezt mondta neki: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok majd neki, soha meg nem szomjazik, hanem a víz, amelyet én adok neki, olyan vízforrássá lesz benne, amely azért buzog fel, hogy örök életet adjon” (János 4:10, 14). Jézus szavaiból kitűnik, hogy az ’élő víz’ Istennek az életadó gondoskodásait szemlélteti, ahogyan arról Isten Szava, a Biblia is ír. Ezek az intézkedések lehetővé teszik, hogy az emberek örökké éljenek. Ennek a jelképes víznek az egyik fontos eleme Krisztus Jézus váltságáldozata. Jézus ezt mondta: „az Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:16).
Alfonso, akit már említettünk, idővel nagyra becsülte az Istentől származó „élő vizet”. Ezt mondja azokról, akik bűnözők és kábítószer-fogyasztók maradtak: „A bátyám és a korábbi barátaim mind halottak. Isten Szavának az ismerete megmentett attól, hogy én is ugyanerre a sorsra jussak. Hála Jehova szellemi gondoskodásainak, most élek.” Mi több, az alapján, amit Isten Szavából tanult, Alfonso már nagyon várja, hogy örökké élhessen Isten megígért új világában (2Péter 3:13).
Egy meghívás mindenkinek
A Biblia utolsó könyvében találunk egy leírást ’az élet vizének folyójáról’, mely „tiszta, mint a kristály, és az Isten és a Bárány trónjától folyik alá” (Jelenések 22:1). A folyam Isten azon gondoskodásait jelképezi, melyek végül lehetővé teszik, hogy az emberek ismét olyan tökéletesek legyenek, mint Ádám és Éva az emberi történelem hajnalán.
A folyó leírása után a beszámoló a következő meghívással folytatódik: „aki szomjazik, jöjjön; aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jelenések 22:17). Ezt a meghívást ma világszerte tolmácsolják. Jehova Tanúi minden évben több mint 235 országban, egymilliárdnál is több órát szentelnek annak, hogy segítsenek az embereknek megszerezni a Biblia életadó ismeretét.
Szomjazol az élet vizére? Ha fogyasztasz ebből a kristálytiszta vízből – vagyis ismeretet szerzel a Teremtőnktől származó gondoskodásokról, és hasznot merítesz belőlük –, te is azok között lehetsz, akik ’biztonságban jó alapot gyűjtenek maguknak kincsként a jövőre, hogy szilárdan megragadják a valódi életet’ (1Timóteusz 6:19).
[Oldalidézet a 14. oldalon]
A víz meg tud tisztítani fizikailag, ugyanígy a Biblia igazsága is képes megtisztítani erkölcsileg és szellemileg
[Kiemelt rész/képek a 15. oldalon]
VÍZELLÁTÁS A BIBLIAI IDŐKBEN
A bibliai időkben az emberek rendkívül nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy megbízható vízforrásokat találjanak. Ábrahám és Izsák kutakat ástak Beér-Seba közelében, hogy a családjuknak és nyájaiknak elegendő vízről gondoskodjanak (1Mózes 21:30, 31; 26:18).
A hosszú, forró nyári időszakban a nem elég mély kutak sokszor kiszáradtak. Egy kútnak mélynek kellett lennie, hogy elegendő vizet biztosítson (Példabeszédek 20:5). Lákisban egy kút 44 méter mély. Gibeonban egy másik több mint 25 méter mély, 11 méter széles, és a kiásásához körülbelül 3000 tonna köves talajt kellett elhordani. A szamáriai asszony, aki Jákob forrásához ment vizet húzni, azt mondta Jézusnak, hogy „a kút . . . mély”. A víz szintje 23 méter mélyen lehetett (János 4:11).
Az ókori Közel-Keleten ezenkívül víztárolókból jutottak vízhez. Ezekben a föld alatti üregekben összegyűlt az október és április között lehulló eső. Csatornákat vájtak a hegyoldalba, hogy a víztárolókba vezessék az esővizet. Az izraeliták hatalmas víztárolókat ástak (2Krónikák 26:10).
Nehéz feladat volt vizet meríteni a kutakból és a víztárolókból, és még ma is az. A nők, mint például Rebeka és Jetró lányai nagyon fontos feladatot láttak el azzal, hogy mindennap vizet merítettek a családjuk és az állatok számára (1Mózes 24:15–20; 2Mózes 2:16).
[Kép a 15. oldalon]
Alfonso ma, amint Isten Szaváról beszél