A szervezett vallás pusztulása után, merre tovább?
Az olvasó számára hasznos lenne elolvasni a Jeremiás 40—49. fejezeteit, mielőtt elkezdi ennek a cikknek és az utána következőnek tüzetesebb megvizsgálását.
„Átkozott legyen az, aki hanyagul végzi Jehova megbízását és átkozott legyen, aki visszatartja kardját a vértől.” — Jer 48:10.
1. Milyen problémát jelent majd a szervezett vallás pusztulása a túlélők számára?
„ÖSSZEOMLOTT a világon a szervezett vallás!” Számíthatunk rá, hogy ilyen szavakat kiáltoznak majd diadalittasan minden népszerű vallás gyűlölői, amikor bekövetkezik a mai szervezett vallás pusztulása. Vajon merre indulnak el akkor azok, akik túlélik ezt a hihetetlennek tűnő eseményt? Mi marad még hátra a számukra, amihez fordulhatnának? Ezeket a kérdéseket teljes komolysággal tesszük fel.
2. Milyen kérdés vetődött fel Jeremiás prófétálása következtében és mintegy 40 évig tartó ilyen természetű prófétálás után hol találta magát a próféta?
2 Egyesek — akik eddig a vallás valamilyen népszerű formájához ragaszkodtak — most hitetlenkedve azt kérdezhetik: „Vajon a menny és a föld Teremtője megengedhet ilyesmit?” Ehhez hasonló kérdést tettek fel 2625 évvel ezelőtt is, egy papi ágon született zsidó az Anatót városából származó ifjú Jeremiás próféta miatt a Közép-Keleten. Akkor úgy tűnt, mintha az ellen a vallás ellen prófétálna, melyet a saját népe gyakorolt abban az időben. Jeremiás szerint a templomuknak, az egyetlennek, amelynek létezését a vallási törvényük megengedte, porig le kellett égnie. Templom-városuknak, Jeruzsálemnek pedig romhalmazzá kellett lennie. Mindazokat, akik a vallásnak azt a népszerű formáját gyakorolják, száműzetésbe viszik az őket meghódítók országába, hogy ott 70 esztendeig raboskodjanak. Jeremiásnak ez a szörnyű csapásokról szóló jövendölése heves tiltakozást váltott ki. A 40 évig tartó ilyen természetű prófétálás vége felé Jeremiás börtönben találhatta magát Jeruzsálemben, ahol Sedékiás, a Dávid király családjából való utolsó király ült akkor a trónon.
3. Vajon Jehova azzal, hogy megengedte bekövetkezni ezt a vallási katasztrófát, a saját imádatát pusztította el, vagy más valamit?
3 Az Isten, akinek a nevét kérték a jeruzsálemi templomra, bizony megengedte, hogy ez a vallási katasztrófa bekövetkezzék. Sőt, Jeruzsálem éppen ettől az Istentől, magától Jehovától kapta az ilyen pusztulással kapcsolatos üzenetet. Micsoda? El akarja pusztítani a saját vallását, a saját imádatát, mint igaz Istenét? Szó sincs róla! Egyszerűen elhatározta, hogy elpusztítja azt a bemocskolt, torzított imádati formát, amit abban az időben az ő nevét viselő templomban gyakoroltak, ahol gyalázatot hoztak erre a szent névre. Jehova Jeremiás szája által kifejezésre juttatott szava diadalmasnak bizonyult! Elpusztultak mindazok, akik konokul ellene szegültek e szónak. A nyári Ab hónapban, a naptári évük ötödik hónapjában, annak a hónapnak a hetedik napjától a tizedikig ellenséges csapatok lerombolták a templomot s Jeruzsálem ostromtól megrongált, kiéheztetett városát szinte letarolták. Közvetlenül ezt megelőzően, a menekülő Sedékiás király fogságba esett, az életben maradt, csonttá és bőrré aszott zsidók ezreit pedig fogolyként útnak indították a fárasztó száműzetésbe, Babilonba, amely akkor a világ ura volt.
4. Mindez az ókori történelem vajon fontos-e és jelent-e valamit nekünk ma?
4 Nos, van-e valami közünk ehhez az ókori történelemhez ma? Igen, van! És vajon miért? Azért, mert mindennek prófétai jelentése volt, s ezért fel kellett jegyezni és meg kellett őrizni a Szent Biblia lapjain, számos élő nyelven, egészen napjainkig. Az ókori történelem elmélyedt kutatója, egy zsidó, akinek nemzete közvetlen kapcsolatban állt ezekkel a szomorú történelmi eseményekkel, kihangsúlyozta az ilyen ősi történelem fontosságát, amikor az időszámításunk szerinti első század keresztényeinek ezeket írta: „Márpedig ezek a dolgok példaképpen történtek meg velük, megírták azokat a mi figyelmeztetésünkre, akikhez a dolgok rendszerének a vége elérkezett.” — 1Kor 10:11.
5. Melyik vallási katasztrófa előtt írta Pál az 1Korinthus 10:11 versét és miért nem ismétlődik meg többé ez az esemény?
5 Ezeket a baljós szavakat Pál, a keresztény apostol írta, mintegy 15 évvel azelőtt, hogy Jeruzsálem újjáépített városát a templomával együtt i. sz. 70-ben elpusztították, ezúttal a római légiók. Ilyesmi nem fog harmadszor is bekövetkezni, mert ma már semmilyen zsidó templom nem emelkedik a mostani Jeruzsálem fölé! Most három nagy vallásszervezet vallja magáénak azt a történelmi várost: a kereszténység, az iszlám és a zsidóság.
6. A szervezett vallás melyik része lesz elpusztítva legelőször és mit jelent az, ha valaki megpróbál átmenni a szervezett vallás valamilyen más részéhez?
6 Vannak vallások, amelyek idősebbek a kereszténységnél. Az első Jeruzsálemre vonatkozó szavaival Jeremiás mégis arra utal, hogy a kereszténység lesz a szervezett vallásnak az a része, amely elsőként pusztul el. Ó igen, Jeruzsálem a kereszténységnek volt a prófétai előképe, mert ez utóbbi azt állítja magáról, hogy a második Jeruzsálemben i. sz. 33-ban bevezetett vallást gyakorolja. Miután a Jeremiás korabeli pusztulásra ítélt Jeruzsálem modernkori ellenképét elpusztítják, vajon milyen irányba indulnak el az életben maradt tagjai? Talán valamilyen megkímélt nem keresztény vallásszervezet felé? Ha ezt tennék, ez csupán azt jelentené, hogy a szervezett vallás olyan további részénél keresnek menedéket, amely maga is örök pusztulásra van ítélve.
7. Jeruzsálem eleste után a babiloniak hol engedték Jeremiást és Bárukot letelepedni, s milyen ünnep közeledett akkor?
7 Figyeljük meg, hogyan ábrázolta ezt az, ami az első Jeruzsálem pusztulása után következett be i. e. 607-ben Jeremiás idejében. Az ország szegényebb zsidó lakosai közül néhánynak megengedték, hogy Júda meghódított földjén visszamaradjanak Gedáliás alatt, akit a győztes Nebukadnezár király kormányzónak nevezett ki az ország fölé. Ez i. e. 607-ben, az ötödik holdhónapban (Ab) történt. Jeremiás és titkára, Báruk életét megkímélték s a babiloni hadsereg teljesítette Jeremiás kívánságát, hogy ott maradhasson az ország szegény lakosaival Gedáliás kormányzó alatt. Nos, mi történt? Közeledett az őszi aratás ideje, vagyis a hetedik hónap (Ethanim vagy Tishri). Ez azt jelentette, hogy közeledett a begyűjtés vagy sátoros ünnep megtartásának az ideje. Ez az ünnep hét napig tartott (Tishri 15–21). De sajnos, nem volt többé jeruzsálemi templom, ahol az ünnepet örvendezés közepette megtarthatták volna! — 5Móz 16:13–16.
8. Vajon az elmenekült zsidók azért szivárogtak vissza Júdába, hogy megtartsák a begyűjtés ünnepét?
8 Az egész babiloni hadsereg — egy megszálló hadtest kivételével — már elhagyta az országot, s fogolyként magával hurcolt sok életben maradt zsidót. Az elmenekült zsidók tehát kezdtek visszaszivárogni Júda földjének a várossal szomszédos területeiről. Vajon azért tértek vissza lakóhelyükre, hogy nagy Törvényadójuknak, Jehovának engedelmeskedjenek a sátoros ünnep, vagy a begyűjtés ünnepének a megtartásával még annak ellenére is, hogy Jeruzsálem és a templom már nem létezett? Az események fordulata nem erre mutatott.
9. Miért vetődött fel kérdés arról, hogy a Júdába visszatért zsidók és az ország szegényei merre tartanak majd?
9 Milyen irányba fordultak hát ezek a visszatért zsidók és az ország szegény lakosai? Őket senki sem kényszerítette az ország elhagyására. Ámde Jeremiás bejelentette az ország 70 esztendőre szóló teljes elnéptelenedését, mely idő alatt sem ember, sem háziállat nem marad a városban, ennek pedig be kellett következnie az országra vonatkozóan. Jeremiás ennek ellenére azt mondta most az országban lakóknak, hogy maradjanak ott békességben és ne féljenek az eltávozott babiloniaktól. Kormányzójuk, Gedáliás maga is zsidó volt, akárcsak ők, csakhogy most mint Nebukadnezár, Babilon királyának az alattvalója. Következésképpen Jehova, az ő Istenük nem kényszerítette őket a tőle kapott országuk elhagyására, jóllehet Jeremiást arra ihlette, hogy Júda földjének 70 évig tartó teljes pusztai állapotáról prófétáljon.
A GYILKOS LESÚJT!
10. Miért mondható siralmasnak a vallási helyzet, amely az „ország szegényei”-re várt Júda földjén?
10 Mily siralmas vallási állapotot találtak itt az „ország szegényei”, akiket hátrahagytak Júda földjén! (Jer 40:7, AV) Nincs többé jeruzsálemi templom, amelynek irányába fordulva imádkozhatnának Jehovához! Jeremiáson kívül nincs egyetlen pap, egyetlen lévita sem! Nincs oltár, melyen bemutathatnák az áldozataikat! És eltűnt az arany „szövetségláda” is, fedelén a két angyalszoborral, s amelyre a főpap az Engesztelés napján, Tishri hónap 10-én az áldozati vért hintené. Máig se tudja senki, hogy hová lett! — Hós 3:4.
11. Miért tartotta Baálisz, ammonita király Ismáelt, Natánia fiát jó eszköznek arra, hogy a zsidó kormányzót, Gedáliást félretegye az útból?
11 Íme, most egy cselszövő jelenik meg hirtelen az események színterén, aki Ismáel, Natániának fia személyében jelentkezik. Valószínűleg Baálisz, az ammoniták királya — akihez Ismáel a babiloniak elől menekült — őt találta alkalmasnak arra, hogy felbérelje Gedáliás meggyilkolására, akit Nebukadnezár király tett Júda tartományának kormányzójává. S vajon miért őt? Nos, azért, mert Ismáel „királyi leszármazott” volt. Nagyapja, Elisáma révén Ismáelnek királyi kapcsolatai voltak, s „a király főemberei”-nek egyike volt. (Jer 41:1) A trónfosztott Sedékiás királynak ez a hivatali társa bizonyára neheztelhetett Gedáliásra, amiért őt tették kormányzóvá annak ellenére, hogy nem volt „királyi leszármazott”. Ezért az ammonita Baálisz király, aki örült Jeruzsálem pusztulásának, Ismáelt használta fel eszközül, hogy Gedáliást félretegye az útból. — Zsolt 83:7, 8 [Károli: 83:8, 9]; Jer 40:14.
12. Ismáel hogyan hajtotta végre árulását, s miért volt mégis kénytelen elmenekülni?
12 Jóhanán, Kérea fia intelme ellenére, Gedáliás mégis vendégül látta Ismáelt és 10 társát egy lakomán az új kormányzói székhelyen, Mispában, néhány mérföldnyire Jeruzsálem romjaitól. Jóllehet néhány babiloni katona is jelen volt, Ismáel és bandája meglepetésszerűen rátámadt mindazokra, akik részt vettek a lakomán és aljasul legyilkolta őket. (Jer 41:2, 3) De még mások is áldozatul estek Ismáelnek és cselszövő bandájának. Ez a hetedik holdhónapban, vagyis Tishri hónapban történt, amikor általában a hét napig tartó sátoros ünnepet tartották. Mispa lakosai most hajlandók voltak fogolyként követni ezt a hatalombitorlót. Amikor azonban Jóhanán, Kérea fia megjelent, hogy megvívjon Ismáellel, ez utóbbi és nyolc embere Ammon földjére menekültek, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya még nem igázott le. — Jer 41:10–15; 49:1–5.
13. Jóhanán és követői kérésére milyen üzenet közlésére ihlette Jehova Jeremiást? Hogyan reagáltak a többiek erre?
13 Azok után, ami a babiloniak által felállított ideiglenes kormánnyal történt, Jóhanán és a nép joggal érezte, hogy okuk van félni az új világhatalomtól, a babiloni birodalomtól, melyet Isten ítélet-végrehajtóként használt fel Közép-Keleten. Vajon merre tartsanak most? Jóhanán és főemberei Jeremiáshoz fordulnak, aki oly pontosan megjövendölte Jeruzsálem pusztulását. Megígérték: akár kedvező lesz számukra Jehova üzenete, amit Jeremiás közölni fog, akár nem, mindenképpen követni fogják azt. Tíz nappal azután, hogy megkérdezték Jeremiást, Jehova üzenete meg is érkezett a prófétán keresztül. Nem kell félniük, hanem maradjanak az országban, mint Babilon alattvalói! Ha azonban hitszegő módon mégis levonulnak Egyiptomba, ott utoléri őket a babiloni király győzedelmes kardja, az éhínség, s a járvány. Egy csekély maradék kivételével mindannyian ott pusztulnak majd el, Egyiptom elátkozott földjén. Nem fognak békében visszatérni Júda tartományába, amikor a babiloni birodalom később megbukik. Nos, Jóhanán és követői vajon megszívlelték ezt az isteni üzenetet? Egyáltalán nem! Hamisnak bélyegezték azt. Jeremiást pedig hazugnak nevezték. — Jer 42:1—43:3.
14. Kik voltak azok, akik nem tartották be a szavukat és miért nem kerülhetett sor a begyűjtés ünnepe megtartására i. e. 607-ben?
14 Ki volt hát hazug, ha nem ők mindannyian, akik megfogadták, hogy mindenképpen követni fogják a Jeremiástól kapott üzenetet, akár tetszik az nekik, akár nem? Már úton is voltak déli irányba, Egyiptom felé, s eltökélt szándékuk volt, hogy addig nyomulnak előre, míg elérik a Nílus országát. Nem kívánták alárendelni magukat a harmadik világhatalom, Babilon fennhatóságának. Korábban Egyiptom volt a szövetségesük, amikor közösen felléptek a terjeszkedő babiloni világhatalom ellen. Most pedig, hogy Júda földje babiloni uralom alá került, elhatározták, hogy senki se maradjon az országban, aki engedelmeskedne Babilonnak. Akik a Babilon iránti alárendeltséget javasolták, név szerint Jeremiás és titkára, Báruk, szintén nem maradhatnak hátra. Magukkal hurcolták tehát Jehova eme szolgáit. Anélkül, hogy szándékukban állt volna éppen így időzíteni a dolgot, de pontosan akkor, amikor Júda földjének a begyűjtés ünnepét vagy sátoros ünnepet kellett volna megtartania nagy örvendezéssel i. e. 607. Tishri hónap 15—21-ig, a Jehova akarata elleni lázadó elhagyták az országot és az — a próféciának megfelelően — pusztán maradt, lakosok és háziállatok nélkül. — Jer 43:4–7.
15. Hogyan kapcsolódnak Jeremiás napjainak eseményei a mi időnk eseményeihez és mennyiben érintenek ezek minket ma?
15 A Mindenható Isten akaratát sohasem lehet sikeresen akadályozni. Prófétai szava sohasem bizonyulhat pontatlannak. Az alárendeltségnek nem engedelmeskedő zsidók kivonulásával megkezdődött az ország megjövendölt 70 éves pusztán hagyatása, amikor is ez a föld izraelita lakosok és háziállatok nélkül marad. Ugyanakkor kezdetét vette a 2520 évig tartó jelképes „hét idő”, amellyel kapcsolatban Jehova álmot bocsátott Nebukadnezár királyra, Dánielnek pedig megadta az álom magyarázatát. (Dán 4:13–27; Luk 21:24) Nem a véletlen műve volt tehát, hogy az első világháború egy békés világra szakadt, mellyel annak a „hét idő”-nek a végét jelölte meg az i. sz. 1914. Tishri holdhónapban. Igen, a Jeremiás korabeli események határozottan kapcsolódnak a mi időnkhöz. Azoknak az eseményeknek a jelentése mélyen érint bennünket!
16. Miért nem bizonyult helyes eljárásnak az akkori hitetlen zsidók Egyiptomba menekülése, s az ő eljárásuk alapján minek nézhetünk most elébe?
16 Miután i. e. 607-ben megszűnt a törvényt semmibe vevő zsidók által szervezett vallás Jeruzsálemben, vajon ezek az Egyiptomba menekülő zsidók elkerülték azt, amit utáltak? Vajon a legjobb utat, a helyes utat választották? Aligha, mivel elrettentő látványul szolgáltak arra, ami azokkal a vallásos emberekkel történik, akik nem akarnak engedelmeskedni Jehova Szavának. Jeremiás azonban — akit arra kényszerítettek, hogy Egyiptomban tartózkodjon — nem szűnt meg ott is prófétálni. Jehova szelleme továbbra is arra indította Jeremiást, hogy prófétáljon a hitetlen zsidó menekülteknek a maguk választotta lakóhelyük ellen. Ihletett írásai napjaink kritikus idejéig fennmaradtak. Figyelmeztetésül szolgálnak a Jeremiás korabeli lázadó zsidók modernkori megfelelői számára. Mire számíthatunk hát ezek után, a közvetlenül előttünk álló napokban?
17. Milyen lépésre nem számíthatunk azok részéről, akik szemtanúi lesznek a kereszténység pusztulásának, és miért nem?
17 Számíthatunk a szervezett vallás legbefolyásosabb részének, a kereszténységnek a pusztulására, amelybe magával rántja vallási szektáinak és felekezeteinek egész bábelét! Ez a Jehova által kitűzött változhatatlan időpontban fog bekövetkezni. A kérdés ez tehát: Amikor ez bekövetkezik, vajon melyik útirány mellett foglalnak állást mindazok, akik a meglepő események szemtanúi? A minta alapján, melyet i. e. 607-ben Ismáel, Jóhanán és követőik állítottak fel, akik nem hallgattak Jehova tanácsára, nem számíthatunk arra, hogy a szemtanúk hatalmas tömegei csatlakoznak az igaz keresztényiséghez, amelyet a modernkori Jeremiás osztály és lojális társaik gyakorolnak. Az igazi keresztényiség figyelembe veszi Jeremiás Istenének, Jehovának, Jézus Krisztus mennyei Atyjának az imádatát. Jézus ezt mondta Jehova imádatáról, amikor a szamáriai asszonyhoz szólt: „Eljön az óra, és az most van, amikor az igaz imádók szellemmel és igazsággal imádják az Atyát, mert az Atya igenis ilyen imádókat keres. Az Isten Szellem, és akik Őt imádják, szellemmel és igazsággal kell imádniuk.” — Ján 4:23, 24.
18. Kinek a tanúja volt Jézus Krisztus, amikor a földön járt, és kik azok, akiknek hozzá hasonló tanúkká kell lenniük?
18 Még egy keresztény sem vetheti félre Jehovának mint Istennek az imádatát. A Jelenések 1:5-ben Isten Fia így nevezi magát: „Jézus Krisztus, a Hű Tanú.” Amikor emberként a földön élt, Jézus zsidó volt, izraelita, akinek nemzetéhez Ésaiás ezeket a szavakat írta a 43:10. versében: „,Ti vagytok a tanúim’, ez Jehova kijelentése, ,sőt a szolgám, akit kiválasztottam.’” Jézus bebizonyította, hogy ő Jehova Isten hű és igaz tanúja volt. Mai igaz tanítványainak is ilyen tanúknak kell lenniük: Jehova tanúinak.
19. A kereszténység pusztulása után, vajon az életben maradt szemtanúk Jehova tanúihoz fognak seregleni és a többi vallásrendszer milyen reménységet kínál a túlélőknek?
19 Egyetlen bibliai prófétai szövegrészt sem találunk, amely arra engedne következtetni, hogy az ókori Jeruzsálem modernkori megfelelőjének a „nagy nyomorúság”-ban bekövetkező pusztulása után a kereszténység korábbi híveinek megszámlálhatatlan tömegei megtérnének majd és felsorakoznának azoknak az üldözött keresztényeknek az oldalán, akiket Jehova tanúiként ismernek. Sokan talán siránkoznak majd az elvesztett előnyök miatt, melyektől az anyagias kereszténység tüzes pusztulása miatt estek el, miként a Jelenések 18. fejezetében ábrázolt kereskedők, akik Nagy Babilon tűz általi pusztulása felett siránkoznak. Ezek elveszítették a vele folytatott üzleti kapcsolataikat, melyből meggazdagodtak. Az is lehetséges, hogy némely vallásos beállítottságú egyén valamilyen nem keresztény valláshoz tódul, mely rövid időre túléli még a kereszténységet. Az ilyenek azonban csupán egy másik, szintén pusztulásra ítélt vallásrendszerbe mennek át, mivel ezek a vallások mind Nagy Babilonhoz, a hamis vallás világbirodalmához tartoznak. Annak pedig minden egyes része pusztulásra van kiszemelve!
20. Honnan tudjuk, hogy milyen irányba indulnak azok, akik túlélik Nagy Babilon pusztulását?
20 Hová és milyen irányba mennek majd azok, akik túlélik Nagy Babilon pusztulását? Mit mutat ezzel kapcsolatban az ihletett prófétai Szentírás? Vajon odaállnak-e, illetve odaállhatnak-e azoknak az oldalára, akiket Jeremiás és titkára, Báruk szemléltetett? A Jehova ezen imádóinak utolsó napjaiban bekövetkező prófétai események adják meg erre a választ.