Légy a Jelenések könyvének boldog olvasója!
„Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, a melyek megírattak abban” (JELENÉSEK 1:3).
1. Milyen körülmények között írta János a Jelenések könyvét, és milyen céllal vetette papírra ezeket a látomásokat?
„ÉN János . . . a szigeten valék, a mely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért” (Jelenések 1:9). Ilyen körülmények között írta János apostol az Apokalipszis vagy Jelenések könyvét. Egyesek véleménye szerint Pátmosz szigetére Domitianus római császár uralma idején (i. sz. 81—96) száműzték, aki erőszakkal megkövetelte a császárimádatot, és a keresztények üldözője lett. János, míg Pátmosz szigetén volt, egy sor látomást kapott, amelyet papírra vetett. Nem azért számolt be a látomásokról, hogy megrémissze a korai keresztényeket, hanem hogy megerősítse, vigasztalja és buzdítsa őket, szem előtt tartva a próbáikat, amelyeken keresztülmentek, és amelyek még rájuk vártak (Cselekedetek 28:22; Jelenések 1:4; 2:3, 9, 10, 13).
2. Miért érdekes a ma élő keresztényeknek, hogy milyen helyzetben volt János a keresztény hittársaival együtt?
2 A ma élő keresztényeknek nagyon fontos, hogy milyen körülmények között íródott a Bibliának ez a könyve. Jánost azért üldözték, mert Jehovának, és az Ő Fiának, Krisztus Jézusnak volt a tanúja. János és keresztény hittársai igyekeztek jó állampolgárok lenni, de a császárimádatot nem gyakorolhatták, ezért ellenséges volt velük a környezetük (Lukács 4:8). Néhány országban az igaz keresztények ma hasonló helyzetben vannak, ahol az állam magának tulajdonítja azt a jogot, hogy meghatározza, mi „helyes vallásos szempontból”. Mennyire vigasztalóak tehát a Jelenések könyvének bevezetőjében található szavak: „Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert az idő közel van” (Jelenések 1:3). Igen, a Jelenések könyvének figyelmes és engedelmes olvasói igazi boldogságot és sok áldást nyerhetnek.
3. Ki a János által megírt Jelenések könyvének a Forrása?
3 Ki a Jelenések könyvének alapvető Forrása, és milyen csatornát használ fel a Jelenéseknek a közlésére? Az első vers elmondja: „Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak” (Jelenések 1:1). Egyszerűen fogalmazva, Jehova Isten az igazi Forrása a Jelenéseknek, amelyet Jézusnak adott, ő pedig egy angyalon keresztül elmondta Jánosnak. Ha egy kicsit tovább kutatunk, feltárul, hogy Jézus a szent szellem felhasználásával is eljuttatott üzenetet a gyülekezetekhez, Jánosnak pedig látomásokat adott általa (Jelenések 2:7, 11, 17, 29; 3:6, 13, 22; 4:2; 17:3; 21:10; vesd össze: Cselekedetek 2:33).
4. Milyen módon vezeti Jehova a földi népét még mindig?
4 Jehova még mindig felhasználja a Fiát, ’a gyülekezet fejét’, hogy tanítsa a földön lévő szolgáit (Efézus 5:23, Vida fordítás; Ésaiás 54:13; János 6:45). Jehova ezenkívül a szellemét is igénybe veszi népének az oktatására (János 15:26; 1Korinthus 2:10). S mint ahogyan Jézus a ’szolgáját, Jánost’ használta fel, hogy éltető szellemi táplálékot juttasson el az első századi gyülekezetekbe, ma ugyancsak a földön élő felkent ’testvéreiből’ álló „hű és értelmes rabszolgát” használja fel, hogy szellemi ’eledelt adjon a kellő időszakban’ a háza népének és azok társainak (Máté 24:45–47, Vi; 25:40, Vi). Boldogok, akik felismerik azoknak a ’jó adományoknak’ a Forrását, melyeket szellemi eledel formájában kapunk, és az Őáltala használt csatornát (Jakab 1:17).
Krisztus által irányított gyülekezetek
5. a) Mihez hasonlítja a Jelenések könyve a keresztény gyülekezeteket és a felvigyázókat? b) Mi fog hozzájárulni boldogságunkhoz az emberi tökéletlenség ellenére?
5 A Jelenések könyvének első fejezetei lámpatartókhoz hasonlítják a keresztény gyülekezeteket, a gyülekezetek felvigyázóit pedig angyalokhoz (hírvivőkhöz) és csillagokhoz (Jelenések 1:20).a Krisztus azt mondta Jánosnak, hogy ezt írja róla: „Ezeket mondja az, a ki az ő jobbkezében tartja a hét csillagot, a ki jár a hét arany gyertyatartó [lámpatartó, NW] között” (Jelenések 2:1). A hét ázsiai gyülekezetnek küldött hét üzenet azt mutatja, hogy az i. sz. első századi gyülekezeteknek és az azokban szolgáló véneknek megvoltak a maguk erősségei és gyenge pontjai. Ez ma is igaz. Ezért sokkal boldogabbak leszünk, ha sosem feledkezünk meg arról, hogy Krisztus, a Főnk itt van a gyülekezetek között. Pontosan tudja, hogy mi történik. A felvigyázók jelképes értelemben „az ő jobbkezében”, vagyis az ellenőrzése és irányítása alatt vannak, és számadással tartoznak neki, hogy miként pásztorkodnak a gyülekezetekben (Cselekedetek 20:28; Zsidók 13:17).
6. Mi mutatja, hogy nemcsak a felvigyázók tartoznak számadással Krisztusnak?
6 De becsapjuk magunkat, ha azt gondoljuk, hogy csak a felvigyázóknak kell számot adniuk tetteikről Krisztusnak, aki az egyik üzenetében ezt mondta: „megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója; és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint” (Jelenések 2:23). Ez egyrészt figyelmeztetés, másrészt pedig buzdítás. Figyelmeztetés arra, hogy Krisztus tudja, milyenek az indítékaink legbelül, és buzdítás, mert arról biztosít minket, hogy Krisztus tud arról, milyen erőfeszítéseket teszünk, és meg fog áldani minket, ha megteszünk mindent, ami csak tőlünk telik (Márk 14:6–9; Lukács 21:3, 4).
7. Hogyan ’őrizték meg a Jézus kitartásáról szóló beszédet’ a filadelfiai keresztények?
7 Krisztus üzenete a lüdiai Filadelfia városában lévő gyülekezetnek nem feddést tartalmaz, hanem olyan ígéretet, amely igazán érdekes számunkra. „Mivel megőrizted a kitartásomról szóló beszédet, én is megőrizlek téged a megpróbáltatás órájától, amelynek el kell jönnie az egész lakott földre, hogy próbára tegye azokat, akik a földön lakoznak” (Jelenések 3:10, NW). A „megőrizted a kitartásomról szóló beszédet” szavakkal fordított görög szöveg ezt is jelentheti: ’megőrizted, amit a kitartásról mondtam’. A 8. vers arra enged következtetni, hogy a filadelfiai keresztények nemcsak általában Krisztus parancsainak engedelmeskedtek, hanem megfogadták azt a tanácsát is, hogy tartsanak ki ők maguk is hűségesen (Máté 10:22; Lukács 21:19).
8. a) Mit ígért Jézus a filadelfiai keresztényeknek? b) Kiket érint „a megpróbáltatás órája”?
8 Jézus hozzáfűzte, hogy megőrzi őket „a megpróbáltatás órájától”. Hogy ez mit jelentett az akkor élő keresztényekre nézve, nem tudjuk. Bár egy kevés ideig szünetelt az üldöztetésük Domitianus i. sz. 96-ban bekövetkezett halála után, az üldözés újabb hulláma kezdődött meg Traianus (i. sz. 98—117) idején, ami kétségtelenül további próbákat jelentett. De a nagyobb „megpróbáltatás órája” „az Úrnak napján”, „a végső időben” van, vagyis most (Jelenések 1:10; Dániel 12:4). A szellemmel felkent keresztények a megpróbáltatás különleges időszakán mentek keresztül közvetlenül az I. világháborút követően. „A megpróbáltatás órája” azonban még mindig tart. „Az egész lakott földet” érinti, ideértve azt a több millió embert, akikből a nagy sokaság áll, s akiknek a reménye, hogy túlélik a nagy nyomorúságot (Jelenések 3:10, NW; 7:9, 14). Boldogok leszünk, ha ’megőrizzük, amit Jézus a kitartásról mondott’, azaz: „aki . . . a végsőkig kitart, megmenekül” (Máté 24:13, Vi).
Boldogan vetik alá magukat Jehova szuverenitásának
9., 10. a) Hogyan érintsen minket a Jehova trónjáról szóló látomás? b) Hogyan járulhat hozzá boldogságunkhoz a Jelenések könyvének olvasása?
9 A Jelenések könyve 4. és 5. fejezetében lévő látomásnak félelemmel vegyes tisztelettel kell eltöltenie minket, ugyanis Jehova trónját és égi udvarát mutatja be. Nagy hatással kell lennie ránk a szívből jövő dicsérő szavaknak, amelyeket a hatalmas égi teremtmények mondanak, miközben örömmel vetik alá magukat Jehova igazságos szuverenitásának (Jelenések 4:8–11). A mi hangunk is legyen azoké között, akik ezt mondják: „A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké” (Jelenések 5:13).
10 A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy örömmel vetjük alá magunkat mindenben Jehova akaratának. Pál apostol ezt írta: „mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa” (Kolossé 3:17). A Jelenések könyvének olvasása akkor tesz minket igazán boldoggá, ha elménk és szívünk legmélyén elismerjük Jehova szuverenitását, és az életünk minden területén figyelembe vesszük az akaratát.
11., 12. a) Hogyan fog megrendülni és elpusztulni Sátán földi rendszere? b) Ki „állhat meg” majd akkor a Jelenések könyvének 7. fejezete szerint?
11 Egyéni és egyetemes szinten a boldogság alapja, ha örömmel vetjük alá magunkat Jehova szuverenitásának. Hamarosan egy jelképes értelemben vett óriási földrengés fogja alapjaiban megrendíteni és elpusztítani Sátán világrendszerét. Nem lesz menedék az olyan embereknek, akik nem hajlandók alávetni magukat Krisztus égi Királyság-kormányzatának, amely Isten jogos uralmát képviseli. A prófécia ezt mondja: „a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; és mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától: Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?” (Jelenések 6:12, 15–17).
12 E kérdésre vonatkozóan János apostol a következő fejezetben azokról ír, akikből a nagy sokaság áll, s akik kijöttek a nagy nyomorúságból és „a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala” (Jelenések 7:9, 14, 15). Az, hogy Isten trónja előtt állnak, azt mutatja, hogy elismerik ezt a trónt, és teljes mértékben alávetik magukat Jehova szuverenitásának. Ezért helyeselt állapotban vannak.
13. a) Mit imád a föld lakosságának nagyobb része, és mit mutat a homlokukon vagy kezükön a jel? b) Miért lesz szükség tehát a kitartásra?
13 Egyébként pedig a 13. fejezet azt írja a föld többi lakójáról, hogy Sátán vadállattal szimbolizált politikai rendszerét imádják. Jelt kapnak a „homlokukra” vagy a „kezökre”, ami azt mutatja, hogy értelmileg és fizikailag támogatják azt a rendszert (Jelenések 13:1–8, 16, 17). Majd a 14. fejezet még hozzáteszi: „Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába . . . Itt van a szenteknek békességes tűrése [itt van jelentősége a kitartásnak a szentek részéről, NW], itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!” (Jelenések 14:9, 10, 12). Az idők múltával egyre inkább időszerű lesz a kérdés: Te kit támogatsz? Jehovát és a szuverenitását, vagy a vadállattal szimbolizált istentelen politikai rendszert? Azok lesznek boldogok, akik nem veszik magukra a vadállat jelét, és hűségesen kitartva alávetik magukat Jehova szuverenitásának.
14., 15. Milyen üzenet szakítja félbe a Jelenések könyvének Armageddonról szóló leírását, és mit jelent ránk nézve?
14„Az egész világnak” uralkodói egy ütközet felé haladnak, amelyben összetűzésbe fognak kerülni Jehovával a szuverenitás kérdése miatt. Az erőpróba Armageddon lesz, „a mindenható Isten ama nagy napjának viadala” (Jelenések 16:14, 16). Egy érdekfeszítő közbevetés jelenik meg annak a leírásnak a kellős közepén, mely arról szól, hogy a föld uralkodói egybegyűjtetnek a Jehovával vívandó háborúra. Maga Jézus szakítja félbe a látomást, ezt mondva: „Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, a ki vigyáz [virraszt, Vi] és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát” (Jelenések 16:15). Ez talán a lévita templomőrökre utal, akiket levetkőztettek és nyilvánosan megszégyenítettek, ha rajtakapták őket, hogy elaludtak az őrszolgálatban.
15 Az üzenet világos: Ha szeretnénk túlélni Armageddont, szellemileg ébereknek kell maradnunk, és meg kell őriznünk jelképes ruhánkat, amely Jehova Isten hűséges Tanújaként azonosít minket. Boldogok leszünk, ha elkerüljük a szellemi fásultságot, és szünet nélkül továbbra is buzgón részt veszünk az Isten felállított Királyságáról szóló, „örökké tartó jó hír” terjesztésében (Jelenések 14:6, NW).
’Boldog, aki megtartja e beszédeket’
16. Miért adnak különösen okot az örömre a Jelenések könyvének utolsó fejezetei?
16 A Jelenések könyvének boldog olvasóit egyszerűen öröm hatja át az utolsó fejezetek olvasásánál, amelyek dicsőséges reményünkről írnak — egy új égről és egy új földről, vagyis egy igazságos égi Királyság-kormányzatról, amely egy megtisztított, új emberi társadalom felett uralkodik, s mindez „az Úr, a mindenható Isten” dicséretére lesz (Jelenések 21:22). Miután ez a csodálatos látomássorozat lezárul, az angyali hírvivő ezt mondja Jánosnak: „E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, a miknek meg kell lenni hamar. Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv [könyvtekercs, Vi] prófétálásának beszédeit” (Jelenések 22:6, 7).
17. a) Miről biztosít minket a Jelenések 22:6? b) Mit kerüljünk éberen?
17 A Jelenések könyvének boldog olvasói visszaemlékeznek majd arra, hogy hasonló szavakkal kezdődik e „könyvtekercs” (Jelenések 1:1, 3). Ezek a szavak arról biztosítanak bennünket, hogy amikről a Bibliának ez az utolsó könyve prófétál, „azoknak” mind „meg kell lenniök hamar”. Már olyan mélyen benne járunk a végidőben, hogy a Jelenések könyvében megjövendölt, ezzel kapcsolatos eseményeknek kétségkívül hamarosan, gyors egymásutánban be kell következniük. Tehát ne ringasson álomba minket, ha esetleg valami szilárdnak tűnik Sátán rendszerében. Az éber olvasó emlékezni fog majd a hét ázsiai gyülekezetnek küldött üzenetekben olvasható figyelmeztetésekre, és elkerüli az anyagiasság, bálványimádás, erkölcstelenség, langyosság és a hitehagyott szektásság csapdáját.
18., 19. a) Miért kell még eljönnie Jézusnak, és a János által megemlített milyen reménységben osztozunk mi is? b) Miért fog még Jehova ’eljönni’?
18 Jézus a Jelenések könyvében többször is kijelenti: „Ímé eljövök hamar” (Jelenések 2:16; 3:11; 22:7, 20a). Még el kell jönnie, hogy végrehajtsa az ítéletet Nagy Babilon és Sátán politikai rendszere, valamint minden olyan ember felett, aki nem hajlandó alávetni magát Jehova szuverenitásának, amely most a messiási Királyságban nyilvánul meg. Mi is csatlakozunk János apostolhoz, aki így kiáltott: „Ámen, bizony jövel Uram Jézus!” (Jelenések 22:20b).
19 Maga Jehova mondja: „ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz” (Jelenések 22:12). Miközben a végtelen élet dicsőséges jutalmára várunk, akár a megígért „új ég”, akár az „új föld” részeként, buzgón adjuk tovább mi is a meghívást minden tiszta szívű embernek: „Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jelenések 22:17). Bárcsak ők is a Jelenések ihletett és lelkesítő könyvének boldog olvasóivá lennének!
[Lábjegyzet]
a Lásd A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel! című könyv 28., 29. és 136. oldalát (lábjegyzet).
Kérdések az ismétléshez
◻ Milyen csatornát használt fel Jehova a Jelenések könyvének a közlésére, és mit tanulhatunk mi ebből?
◻ Miért lehetünk boldogok, hogy olvashatjuk a hét ázsiai gyülekezetnek küldött üzenetet?
◻ Hogyan maradhatunk biztonságban „a megpróbáltatás órájában”?
◻ Milyen boldogságban lesz részünk, ha megfogadjuk a Jelenéseket tartalmazó könyvtekercs szavait?
[Kép a 15. oldalon]
Boldogok, akik felismerik az örömhír Forrását
[Kép a 18. oldalon]
Boldog, aki virraszt