SZEM

A látás szerve, mely mint egy rendkívül hatékony, önmagát beállító „fényképezőgép”, impulzusokat közvetít az agyba, az pedig a szem retinájára (ideghártyájára) fókuszált tárgyat képként értelmezi. A héber ʽaʹjin és a görög o·phthal·moszʹ szavak egyaránt használatosak szó szerinti és jelképes értelemben. A héber kifejezés ezenkívül jelölhet ’forrást’ is (1Mó 24:13; 2Mó 15:27). Páros szervként, miként az embernél is, a szem sztereoszkopikus, azaz térhatású látást biztosít. Alighanem a látás az agy legfontosabb információforrása, ezért az elveszítése nagyfokú fogyatékosságot okoz.

A szem az egyik legszebb testrész (Én 1:15; 4:9; 7:4). A szembetegség olyannyira torzzá és hátrányos helyzetűvé tette az embert, hogy a törvényszövetség alatt azok a férfiak, akik vakok voltak, vagy beteg volt valamelyik szemük, nem szolgálhattak papokként (3Mó 21:18, 20). Izraelben a Törvény azt is kimondta, hogy ha valaki kiverte a rabszolgája szemét, szabadon kellett őt bocsátania (2Mó 21:26). Egyes ókori nemzetek azt a kegyetlen szokást gyakorolták, hogy a foglyul ejtett ellenség előkelő személyeit megvakították, így akarták megalázni az ellenfelet és megtörni az erejét (Bí 16:21; 1Sá 11:2; 2Ki 25:7).

A szem felépítése arról tanúskodik, hogy Alkotója csodálatosan megtervezte, az a folyamat pedig, ahogyan az agy értelmezi a szemen keresztül hozzá érkező információt, teljességgel felfoghatatlan a tudósok számára. Mindez a szem Tervezőjének az intelligenciáját tükrözi. Maga Jehova Isten tesz tanúbizonyságot arról, hogy Ő teremtette a szemet: „a szem Megformálója nem lát?” (Zs 94:9; Pl 20:12).

Jehova szeme: Isten segít nekünk, embereknek, hogy megértsük és értékeljük a Vele kapcsolatos dolgokat, ezeket ugyanis számunkra látható és jól ismert dolgokhoz hasonlítja. Tehát jelképesen beszél arról, hogy ’szemét’ a népén tartja, amivel nyilván arra utal, hogy őrködik felettük és szeretettel törődik velük. „Jehova szeme az igazságosakon van” – írta Péter apostol (1Pt 3:12). Isten hangsúlyozza, mennyire érzékenyen reagál és törődik szolgái jólétével, amikor metaforikus értelemben szeme ’fényének’ nevezi őket. Ezzel azt emeli ki, hogy értékesek a szemében, és az érdekükben kész azonnal lépni, ha ellenség tör rájuk (5Mó 32:10; Zs 17:8).

Jeremiás ezekkel a szavakkal ecseteli, hogyan kíséri figyelemmel Isten minden ember tettét: „Szemedet nyitva tartod az emberek fiainak minden útja felett, hogy mindenkinek a maga útjai szerint. . . fizess” (Jr 32:19). Pál apostol így írt Jehova mindentudásáról és arról a szándékáról, hogy mindenki iránt igazságosságot gyakoroljon: „nincs olyan teremtés, amely nyilvánvaló ne volna az ő tekintete előtt, hanem minden mezítelen és leplezetlen annak szeme előtt, akinek számot kell adnunk” (Héb 4:13; 2Kr 16:9; Zs 66:7; Pl 15:3). Isten szemügyre veszi az embereket, miként a zsoltáríró mondja: „Szemei látják, ragyogó szemei megvizsgálják az emberek fiait” (Zs 11:4).

Jehova már akkor tisztában van az egyén jellemvonásaival és hajlamaival, illetőleg a genetikai felépítésével, mikor az az anyaméhben formálódik; ez történt Jákob és Ézsau esetében is (1Mó 25:21–23; Ró 9:10–13), és erre világítanak rá a zsoltáríró Dávid szavai is: „Szemeid már mint embriót is láttak engem, és annak minden része be volt írva könyvedbe a napokat illetően, melyeken formáltattak, holott még egy sem volt meg közülük” (Zs 139:15, 16).

Jelképes értelem: Az emberi szem az agy fontos információforrása. A látás emellett erőteljesen hat az érzelmekre és a tettekre. Sátán kísértésbe vitte Évát, hogy olyasmit kívánjon meg, amit lát (1Mó 3:6). Jézust megpróbálta rávenni, hogy kövessen el bűnt azáltal, hogy helytelenül olyasmikre törekszik, amiket lát (Lk 4:5–7). János apostol beszél ’a szem kívánságáról’, az egyik olyan dologról, amely az elmúlóban lévő világtól származik (1Jn 2:16, 17). A Szentírás sok-sok érzelmi megnyilvánulást szintén a szemhez köt. Ezért fordulnak elő ilyen kifejezések: „kevély szemek” (Pl 6:17); a rossz, csábító nő ’csillogó szeme’ (Pl 6:25); ’házasságtöréssel telt szemek’ (2Pt 2:14); ’fukar szem’ (Pl 23:6); ’irigy szem’ (Pl 28:22); ’gonosz szem’, amely a ’jóságos tekintet’ ellentéte (Mt 20:15; Pl 22:9).

A tekintet nagyon híven mutatja az egyén érzéseit. A szemek szánalmat vagy épp annak hiányát tükrözhetik (5Mó 19:13), a ’kacsintás’ gúnyolódásról és fondorlatról is árulkodhat (Zs 35:19; Pl 6:13; 16:30). Ha valaki behunyja, elrejti a szemét, azzal talán azt fejezi ki, hogy nem akar tudomást venni valamiről vagy valakiről, illetve nem kíván megtenni valamit a másikért (Mt 13:15; Pl 28:27). Az ostobának a szeme „a föld legvégső határán kalandozik”, azaz ide-oda tekintget, anélkül hogy összpontosítana valamire; gondolatai mindenfele csaponganak, ahelyett hogy arra irányulnának, amire kellene (Pl 17:24). A szem még azt is feltárja, ha valaki egészséges, életerős vagy boldog (1Sá 14:27–29; 5Mó 34:7; Jób 17:7; Zs 6:7; 88:9). Josafát király így szólt Jehovához: „rád tekintenek szemeink” (2Kr 20:12).

Bizonyos szövegkörnyezetben a „szem” az egyén ítélőképességére (1Mó 19:14, IMIT; Pl 12:15; Mt 21:42), jelenlétére (1Mó 23:11), figyelmére (1Mó 44:21; Lk 4:20) vagy együttérzésére (Pl 28:27) vonatkozik, illetve arra, hogy valakinek tudomása van valamiről (4Mó 15:24). A héber ʽaʹjin (szem) szó valaminek a külsejére is utalhat, például ezekben a kifejezésekben: a manna ’kinézete’ (4Mó 11:7, Rbi8, lábj.); a bor ’gyöngyözése’ (Pl 23:31), a jég „szikrázása” (Ez 1:22) és a réz „ábrázattya” (Dá 10:6, Kom.). (Vö.: Za 5:6, Rbi8, lábj.) Ezenkívül a „szemtől szemben” kifejezésben is használatos jelképes értelemben, amikor a Biblia Jehováról beszél, amint megjelenik a népének (4Mó 14:14). (Lásd: ARC.)

Meglátni Istent és Jézust: A szellemteremtmények, az angyalok képesek látni Jehova ragyogását (Mt 18:10; Lk 1:19), az emberi szem viszont nem. Maga Jehova jelentette ki Mózesnek: „nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon” (2Mó 33:20). János ezt írta: „Istent e g y ember sem látta soha” (Jn 1:18). Ezért amikor Jézus azt mondta Fülöpnek, az egyik tanítványának, hogy „aki engem látott, látta az Atyát is” (Jn 14:9), János apostol pedig azt írta, hogy „aki rosszat cselekszik, nem látta az Istent” (3Jn 11), nyilvánvalóan egyikük sem arra utalt, hogy Isten fizikai szemmel látható. Arra világítottak rá, hogy Istent, ahogy Pál apostol fogalmazott, a ’szív szemével’ láthatjuk (Ef 1:18). Akik a szív szemével látnak, igazán megismerték Istent, értékelik a tulajdonságait. Ezért mondhatta János: „Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet” (1Jn 4:8).

Hasonlóan, ha figyelembe vesszük Jézusnak azt a kijelentését, hogy ’a világ nem látja őt többé’ (Jn 14:19), akkor a Jelenések 1:7-ben olvasható állítás – „minden szem meglátja őt [Jézus Krisztust]” – kétségtelenül nem a fizikai szemmel történő meglátásra utal. Inkább arra a hatásra vonatkozik, amelyet kivált azoknak az embereknek az elméjében, akik szó szerinti szemükkel megfigyelik a bizonyítékait annak, hogy Jézus előretör ellenségei megsemmisítésére. A Biblia világosan feltárja, hogy akiket Isten égi életre hív el, hogy Krisztussal együtt legyenek, a szó szoros értelmében meglátják majd Őt magát. Ennek az a feltétele, hogy az égbe, szellemi testben támadjanak fel (1Pt 1:4; 1Ko 15:50–54; vö.: 1Pt 3:18).

A szellemi látás: A szellemi és a fizikai szem egyaránt Isten ajándéka (Pl 20:12). Ő megígéri, hogy mindkettőt meggyógyítja, és eltöröl mindent, ami sírásra ad okot (Ézs 35:5; Je 21:4). Isten szándékait nem érthetjük meg a szellemi látás ajándéka nélkül. Jehova elrejti az igazságát azoknak a szemei elől, akik makacsak vagy lázadóak; hagyja, hogy ’szemük elsötétüljön’ (Ró 11:8–10; Lk 19:42). „[Fizikai] szemük van, de [szellemileg] nem látnak” (Jr 5:21; Ézs 59:10).

Jézus rámutatott arra is, hogy a szellemi szemeinkkel mindig élesen és összpontosítva kell látnunk: „A test lámpása a szem. Ha tehát a szemed egyszerű [őszinte, osztatlan figyelmű, összpontosító, nagylelkű], az egész tested világos lesz, de ha a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha a benned levő világosság valójában sötétség, mily nagy az a sötétség!” (Mt 6:22, 23, Rbi8, lábj.). Jézus azt is tanácsolta, hogy senki ne érezze magát felhatalmazva arra, hogy felajánlja, hogy kivesz a testvére szeméből egy apró „szálkát”, hogy segítsen neki megfelelőbb ítéletet hozni, miközben a saját ítélőképességét „gerenda” torzítja el (Mt 7:3–5).

János apostol látta Isten trónját és vele együtt négy élő teremtményt, elöl és hátul tele szemekkel (Je 4:6, 8), akik így képesek állandóan őrködni és mindent meglátni. Teljesen tisztában vannak azzal, hogy mi zajlik itt a földön, mindenben figyelembe veszik Istent, és szemmel kísérik valamennyi jelzését arról, hogy mit szándékozik tenni. (Vö.: Zs 123:2; továbbá: Ez 1:18; 10:12.) Jehova azt tanácsolja szolgáinak, hogy ne engedjék beszédeit ’eltávozni szemük elől’ (Pl 4:20, 21; Lk 10:23; lásd: VAKSÁG).