Jobb idők állnak előttünk

„EGY-SEMMI-EGY” — mondja egy asszony.

„Az én helyzetem még rosszabb — válaszolja a barátnője. — Nekem semmi-semmi-egy.”

Nyugat-Afrika egyes részein az ilyenfajta rövid beszélgetések nem szorulnak magyarázatra. A napi háromszori (egy-egy-egy) étkezés helyett, az a személy, aki egy-semmi-egy helyzetben van, naponta csak kétszer engedheti meg magának az étkezést — egyszer reggel, egyszer pedig este. Egy fiatalember, aki semmi-semmi-egy körülmények között él, így magyarázza helyzetét: „Naponta egyszer eszem. A hűtőmet teletöltöm vízzel. Este, mielőtt lefekszem, garit [maniókát] eszek. Így tengődöm.”

Napjainkban az emberek növekvő számban vannak ilyen helyzetben. Az árak emelkednek, a pénz vásárlóereje pedig csökken.

Előre megjövendölt élelmiszerhiányok

Egy látomássorozatban, melyet János apostol kapott, Isten előre megjövendölte azokat a nehéz állapotokat, melyekkel ma sokan szembenéznek. Ezek között van az élelmiszerhiány is. János ezt mondja: „Látám azért, és ímé egy fekete ló; és annak, a ki azon üle, egy mérleg vala kezében” (Jelenések 6:5). Ez a baljóslatú ló és lovasa az éhséget ábrázolja — az élelem annyira kevés lesz, hogy mérleggel kell kiporciózni.

A következőkben János apostol ezt mondja: „És hallék . . . szózatot, a mely ezt mondja vala: A búzának mérczéje egy dénár, és az árpának három mérczéje egy dénár.” János napjaiban egy mérce búza egy katona napi fejadagjának felelt meg, egy dénár pedig egy egész napi bérnek. Így a Richard Weymouth-féle fordítás a következőképpen adja vissza ezt a verset: „Egy egész napi bérért egy vekni kenyér, egy egész napi bérért három árpakenyér” (Jelenések 6:6).

Mennyi ma egy egész napi bér? A State of World Population, 1994 (A világ népességének állapota — 1994) című jelentés ezt a megfigyelést közli: „Mintegy 1,1 milliárd ember, a fejlődő világ lakosságának mintegy 30 százaléka, egy nap körülbelül 1 dollárból él.” Így a világon élő szegény emberek az egynapi bérből szó szerint, nagyjából egy vekni kenyeret vesznek.

Ez persze nem meglepő azoknak, akik nagyon szegények. „Kenyér! — kiáltott fel egy férfi. — Ki eszik kenyeret? Manapság a kenyér luxusételnek számít!”

A sors iróniája, hogy nincs is hiány élelmiszerből. ENSZ-források szerint az utóbbi tíz évben a világon az élelmiszer előállítása 24 százalékkal emelkedett, mely több, mint a világ népességének növekedése. Azonban nem mindenki élvezte az élelmiszer mennyiségének ilyenfajta növekedését. Afrikában például az élelmiszer előállítása valójában 5 százalékkal visszaesett, míg a népesség 34 százalékkal növekedett. Így annak ellenére, hogy világméretekben nézve teljes bőség van élelmiszerből, sok országban folytatódik az élelmiszerhiány.

Az élelmiszerhiány magasabb árakat jelent. A munkanélküliség, az alacsony bérek és a növekvő infláció még nehezebbé teszi annak a pénznek a megszerzését, mellyel megvásárolják a kapható dolgokat. A Human Development Report 1994 (Beszámoló az emberi fejlődésről — 1994) ezt a megjegyzést teszi: „Az emberek nem azért éheznek, mert nem lehet hozzájutni az élelmiszerhez, hanem azért, mert nem tudják megfizetni.”

Mindinkább reménytelenség, csalódottság és kétségbeesés tapasztalható. „Az embereknek az az érzésük, hogy rossz a jelen, de rosszabb lesz a holnap” — mondja Glory, aki Nyugat-Afrikában él. Egy másik asszony ezt mondta: „Az emberek úgy érzik, hogy katasztrófa közeledik feléjük. Úgy érzik, hogy eljön az a nap, amikor semmi sem lesz a piacon.”

Jehova törődött szolgáival a múltban

Isten szolgái tudják, hogy Jehova azáltal jutalmazza meg hűségeseit, hogy kielégíti szükségleteiket és erőt ad ahhoz, hogy megbirkózzanak a nehéz körülményekkel. Istennek azon képességében való bizalom, hogy ő gondot visel róluk, valójában alapvető része hitüknek. Pál apostol ezt írta: „A ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik” (Zsidók 11:6).

Jehova mindig is törődött hűséges szolgáival. A három és fél éves aszály alatt Jehova élelemről gondoskodott Illés próféta számára. Isten eleinte megparancsolta a hollóknak, hogy vigyenek Illésnek kenyeret és húst (1Királyok 17:2–6). Később Jehova csodálatos módon liszttel és olajjal látott el egy özvegyasszonyt, aki élelemről gondoskodott Illés számára (1Királyok 17:8–16). Ugyanazon éhínség alatt, Jehova azzal is törődött, hogy kenyeret és vizet biztosítson prófétáinak annak ellenére, hogy a gonosz Jézabel királyné nagyfokú vallási üldözést indított ellenük (1Királyok 18:13).

Később, amikor Babilon királya ostrom alá vette a hitehagyott Jeruzsálemet, az embereknek „mértékkel és rettegéssel” kellett ’enniük kenyerüket’ (Ezékiel 4:16). A helyzet annyira borzalmassá vált, hogy néhány asszony saját gyermekének húsát ette meg (Jeremiás siralmai 2:20). Mégis, amikor Jeremiás próféta őrizetben volt prédikálása miatt, Jehova afelől intézkedett, hogy „adjanak néki [Jeremiásnak] naponként egy-egy darab kenyeret a sütők utczájából, a míg minden kenyér elfogy a városból” (Jeremiás 37:21).

Vajon elfelejtkezett Jehova Jeremiásról, amikor a kenyérkészlet elfogyott? Kétségtelen, hogy nem, mivel amikor a város a babiloniak kezébe került, Jeremiás kapott ’étket és ajándékot, és elbocsáták őt’ (Jeremiás 40:5, 6; lásd még Zsoltárok 37:25).

Isten ma is támogatja szolgáit

Éppen úgy, ahogyan a múlt nemzedékeiben Jehova életben tartotta szolgáit, így tesz napjainkban is, gondoskodva róluk mind anyagilag, mind pedig szellemileg. Figyeld meg például Lamitunde tapasztalatát, aki Nyugat-Afrikában él. Így meséli el: „Meglehetősen nagy baromfigazdaságom volt. Egy nap felfegyverzett rablók hatoltak a gazdaságba, és ellopták a csirkék java részét, a tartalék generátort és a pénzünket. Nem sokkal ezután, néhány csirke, mely még megmaradt, betegség miatt elpusztult. Ez tönkretette a baromfitartással kapcsolatos üzleti tevékenységemet. Két évig sikertelenül próbáltam munkát találni. A dolgok igazán nehezen mentek, de Jehova támogatott bennünket.

Az a felismerésem, hogy Jehova azért engedi meg, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek velünk, hogy csiszoljon minket, segített megbirkóznom a nehéz időszakokkal. Feleségemmel folytattuk a szokásos családi bibliatanulmányozásunkat, és ez valóban segített nekünk. Az ima is az erősítés kiemelkedő forrásának bizonyult. Időnként nem volt kedvem imádkozni, ám amikor ezt megtettem, jobban éreztem magam.

Az alatt a nehéz időszak alatt felfedeztem az Írásokon való elmélkedés értékét. Sokat gondolkoztam a 23. zsoltáron, mely Jehováról mint Pásztorunkról beszél. Egy másik írásszöveg, mely buzdítólag hatott rám a Filippi 4:6, 7 volt, ami az ’Istennek békességére’ utal, »mely minden értelmet felül halad«. Egy másik erősítő szövegrész az 1Péter 5:6, 7 volt, mely így hangzik: »Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.« Mindezek a versek segítettek nekem azokban a nehéz időszakokban. Amikor elmélkedsz, képes vagy kicserélni az elmédben lévő, lehangoltságot okozó gondolatokat.

Most újra van munkám, de őszintén szólva még most sem mennek könnyen a dolgok. Amint azt a Biblia a 2Timótheus 3:1–5-ben megjövendölte, »az utolsó napokban« élünk, melyeket »nehéz idők« [nehezen elviselhető, válságos idők, NW] jellemeznek. Nem változtathatjuk meg, amit az írásszöveg mond. Így nem várom el az élettől, hogy könnyű legyen. Azt azonban érzem, hogy Jehova szelleme segít helytállnom.”

A válságos idők ellenére, melyben élünk, azok, akik Jehovában és Király Fiában, Krisztus Jézusban bíznak, nem lesznek csalódottak (Róma 10:11). Maga Jézus biztosít minket erről: „Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal? Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok?” (Máté 6:25–28).

Ezek minden bizonnyal a lélek mélyébe hatoló kérdések ezekben a válságos időkben. Jézus azonban ezekkel a megnyugtató szavakkal folytatja: „Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak és nem fonnak; de mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Máté 6:28–33).

Jobb idők állnak előttünk

Minden jel arra mutat, hogy a világ sok részén a rosszabbodó gazdasági és társadalmi állapotok csak tovább fognak romlani. Isten népe azonban felismeri, hogy ezek az állapotok csak ideiglenesek. Salamon király dicsőséges uralkodása előárnyékolta a Salamonnál nagyobb Király igazságos uralkodását, aki az egész föld felett fogja gyakorolni uralmát (Máté 12:42). Ez a Király Krisztus Jézus, a „királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jelenések 19:16).

A 72. zsoltár, melynek első beteljesedése Salamon királyra vonatkozott, Jézus Krisztus nagyszerű uralmát ecseteli. Figyelj meg a csodálatos dolgok közül néhányat, mely megjövendöli a föld jövőjét Krisztusnak mint Királynak az uralma alatt.

Békés állapotok világszerte: „Virágozzék az ő idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold. És uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig, és a nagy folyamtól a föld határáig” (Zsoltárok 72:7, 8).

Gondoskodás az alacsony sorsú emberekről: „Megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, a kinek nincs segítője. Könyörül a szegényen [alacsonysorsún, Czeglédy] és szűkölködőn, s a szűkölködők lelkét megszabadítja; az elnyomástól és erőszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az ő szemében” (Zsoltárok 72:12–14).

Bőséges élelem: „Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is” (Zsoltárok 72:16).

Jehova dicsősége tölti be a földet: „Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül! Áldott legyen az ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld” (Zsoltárok 72:18, 19).

Így tehát valóban jobb idők állnak előttünk.