Olvasók kérdései
A szó szoros értelmében véve van valami különbség a „más juhok” és a „nagy sokaság” bibliai kifejezések között?
Igen, bár nem szabad túlzottan érzékenyeknek lennünk a szavak használata miatt, és ne is háborodjunk fel, ha ezeket a kifejezéseket néha felcserélik.
A legtöbb keresztény ismeri azokat a részeket, ahol ezeket a kifejezéseket találjuk. Az egyik ilyen a János 10:16. Jézus itt ezt mondta: „Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.” A másik, a „nagy sokaság” kifejezés a Jelenések 7:9-ben szerepel. Ezt olvashatjuk: „Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak.”
Vizsgáljuk meg először a János 10:16-ot. Kik a juhok? Nos, jó volna felidéznünk, hogy Jézus minden lojális követőjére juhokként utalnak. A Lukács 12:32-ben azokat a tanítványait, akik az égbe mennek, „kicsiny nyájnak” nevezte. Miből álló nyájnak? Juhokból állónak. A „kicsiny nyáj” „juhai” az égi Királyság részét fogják alkotni. Vannak azonban mások is, akiket Jézus szintén juhoknak tekintett, és akiknek más a reménységük.
Ezt a János 10. fejezetéből láthatjuk. Miután az apostolairól mint juhokról beszélt, akiket égi életre hív el, Jézus még hozzátette a 16. versben: „Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom.” Jehova Tanúi már régóta felismerték, hogy Jézus ebben a versben olyan emberekről beszélt, akiknek földi életre van kilátásuk. A keresztény kor előtti időkben élt sok hűségesnek, például Ábrahámnak, Sárának, Noénak és Malakiásnak ez volt a kilátása. Méltán vehetjük őket is a János 10:16-ban megemlített „más juhok” közé. A Millennium alatt ezek a hűséges, keresztény kor előtt élt tanúk fel fognak támadni, s tanulnak majd Krisztus Jézusról, és elfogadják őt a Jó Pásztor „más juhaivá” válva.
Azt is tudjuk, hogy amióta az égi osztály általános elhívása véget ért, még milliók váltak igaz kereszténnyé. Őket is joggal nevezhetjük „más juhoknak”, hiszen nem részei a „kicsiny nyájnak”. Vagyis a más juhok arra tekintenek előre, hogy élve bejutnak egy földi Paradicsomba.
Mit mondhatunk akkor a „nagy sokaság” kilétét illetően, amelyről a Jelenések 7:9 tesz említést? Nos, figyeljük meg a 13. verset és a kérdést: „Ezek . . . kik és honnét jöttek?” A választ a Jelenések 7:14-ben találjuk meg: „Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból.” A „nagy sokaság” tehát azokból tevődik össze, akik kijönnek a nagy nyomorúságból, azaz akik túlélik. Ahogyan a 17. vers elmondja, ’vizeknek élő forrásaira viszik majd őket’ a földön.
Ahhoz azonban, hogy túléljék az eljövendő nagy nyomorúságot, érthető módon már korábban meg kellett mosniuk ruhájukat a Bárány vérében, ezáltal igaz imádókká válva. Ezért, bár a Jelenések 7:9 ennek a sokaságnak a nyomorúság utáni állapotáról ír, a „nagy sokaság” kifejezést mindazokra a földi reménységgel bíró emberekre alkalmazhatjuk, akik most, még a nyomorúság előtt — mely a nemzeteknek a hamis vallás ellen indított támadásával tör ki — Istennek végeznek szent szolgálatot.
Összefoglalva tehát, a „más juhokat” tágabb fogalomnak tekinthetjük, amely Isten mindazon szolgáit öleli fel, akik a földi örök élet reménységében bíznak. Ez magában foglalja a ma élő juhszerű egyének szűkebb kategóriáját, akiket egy „nagy sokaságként” egybegyűjtenek, s akiknek az a reménységük, hogy túlélhetik a küszöbön álló nagy nyomorúságot. E lojális, ma élő keresztények közül a legtöbben a „más juhokhoz” tartoznak, és egyben a „nagy sokaság” részét képezik.
Érdemes azonban megismételnünk: jó, ha világosak előttünk ezek a részletek, de nincs szükség arra, hogy bármely keresztény túlzottan ragaszkodjon a szavakhoz, amit finomkodásnak hívhatunk. Pál óva intett minket néhány embertől, aki „felfuvalkodott” és „szóharczokba” keveredik (1Timótheus 6:4). Ha mi személy szerint felismerünk bizonyosfajta különbséget egyes kifejezések között, ez helyes. Ám nem szabad sem nyíltan, sem magunkban másokat bírálnunk, akik esetleg nem használnak bizonyos bibliai kifejezéseket egészen pontosan.