A gyümölcstermés, mely Istent dicsőíti
1. A szőlő elsődleges rendeltetésére vonatkozóan mire mutatnak rá Jehova szavai az Ezékiel 15:1-5-ben?
TULAJDONKÉPPEN mi a rendeltetése a szőlőtőnek? Jó régen az első szőlőtő Ültetője azt kérdezte prófétájától, Ezékieltől: „Emberfia, miben különbözik a szőlőtő a többi fától, a venyige, mely az erdő fái között van? Nyernek-e abból karót, hogy valamilyen munkát végezzenek vele? Vagy készítenek-e belőle szeget, hogy ráakasszanak valamilyen edényt? . . . Nézd! Amikor épnek bizonyul, akkor sem használható semmilyen munkára.” (Ez 15:1-5) Világos tehát, hogy a szőlőtő elsődleges rendeltetése az, hogy gyümölcsöt teremjen, lédús bogyókat, melyekből bor készül. — Bír 9:13.
2. A szőlő ezen rendeltetésével összhangban mit mond Jézus a János 15:16-ban arról, hogy milyen gondolattal választotta ki az apostoli „szőlővesszőket?
2 A bor is bevonult Jézus és apostolai utolsó Pászkájának megünneplésébe. A vacsora után Jézus a saját szemléltetését adta az „igazi szőlőtőről” és annak „szőlővesszőiről”. Ennek tudatában mondhatta tizenegy hű apostolának: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak és neveztelek ki titeket, hogy menjetek és állandóan gyümölcsöt teremjetek és az a gyümölcs megmaradjon; azért ha bármit kértek az Atyától [a szőlőtő Ültetőjétől] az én nevemben, Ő [a gyümölcstermésetekre való tekintettel] megadja nektek.” — Ján 15:16.
3. Miért végzik időnként a szőlő megmetszését és milyen tanulsággal szolgál ez az „igazi szőlőtő” megértő „szőlővesszői” számára?
3 Ahhoz, hogy teljes, bő termést hozzon, a szőlőt minden idényben meg kell metszeni. Jézus, a szellemi szőlőtő is hasonlóképpen mondta: Minden szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt, Ő eltávolít . . . Ha valaki nem marad velem egységben, mint szőlővesszőt levágják és kiszárad; az emberek pedig összeszedik a vesszőket, a tűzre dobják és elégetik.” (Ján 15:2, 6) Milyen tanulságot meríthetünk ebből? Nos, ha valaki közülünk „szőlővessző” a szellemi „szőlőtőn” és értékeli a kiváltságát, akkor nem akarja, hogy lemessék onnan. Kötelessége tehát gyümölcsöt teremni — sok gyümölcsöt!
A GYÜMÖLCS
4. Melyik „gyümölcsre” utal az Ésaiás 5:7-ben említett eset?
4 De miből áll ez a gyümölcs? A gyümölcs, a szőlőszemek nem Krisztus tanítványait jelképezik. A szőlővesszők szemléltetik a szellemtől nemzett tanítványokat. Hogy a szőlővesszőkön termett gyümölcs mit ábrázol, azt a Szentírás mutatja meg. Például, amikor Jehova szőlőskerthez hasonlította az ókori Izraelt, megnevezte az attól várt gyümölcsöt. Azt mondta: „A seregek Jehovájának szőlőskertje Izrael háza, és Júda férfiai az ültetés, melyet kedvelt. És ítéletet várt, de nézd, törvényszegés van; igazságosságot remélt, de lám, feljajdulás [miként az ókori Szodomában].” — És 5:7; 1Móz 18:21; 19:13.
5. Jézus idejében milyen komolyabb dolgokat hanyagoltak el az Isten Törvényéből a vallásvezetők és mit tanítottak tantételekként?
5 Izrael „szőlőskertjének” gyümölcseként Jehova, a nagy Szőlőültető (igazságot magában foglaló) ítéletet és igazságosságot várt, vagyis a törvényszegésnek és botrányos viselkedésnek az ellenkezőjét. Az ítélet és az igazságosság azonban hiányzott Izraelből Jézus napjaiban. Röviddel azelőtt, hogy mártírhalált halt Jeruzsálemben, azt mondta a képmutató írástudóknak és farizeusoknak: „Megadjátok a tizedet a mentából, kaporból és köményből, de figyelmen kívül hagyjátok a Törvény nehezebb dolgait, mégpedig az igazságot, az irgalmat és a hűséget.” (Máté 23:23) A Törvény megszegését illetően Jézus továbbá az mondta: „Ti [farizeusok és írástudók] érvénytelenné tettétek az Isten szavát a hagyományaitokkal.” „Emberek parancsolatait tanítják tantételekként.” — Máté 15:6, 9.
6, 7. a) Miként a természetes Izrael esetében, milyen gyümölcsöt várnak el az „igazi szőlőtő” „szőlővesszőitől”, és hogyan lehet azt felmutatni? b) Milyen kétféle módon követett el Izrael házasságtörést Jeremiás napjaiban?
6 Ítélet és igazság, irgalom, hűség, igazságosság, Isten törvényének megtartása nem pedig meghamisítása, mind részei a gyümölcsnek, melyet Jehova elvárt Izrael előképi „szőlőjétől”. Ha következetes akar lenni, elvárhat-e mindenkitől másfajta gyümölcsöt, mint amelyet az „igazi szőlőtője” „vesszőinek” kell megteremni? Egyáltalán nem! Az a gyümölcs, melyet mintegy díszítményként megkíván ezektől a „szőlővesszőktől”, az egyéniségbeli keresztény tulajdonságok. De itt nem lusta egyéniségről van szó.
7 Követelmény az egyéniségbeli vonások tevékeny kifejezése is. Például Jeremiás próféta idejében Jehova kifejezte csalódottságát az Izrael előképi „szőlője” által felkínált gyümölccsel kapcsolatban. Azt mondta: „Minden magas halmon és minden dúslombú fa alatt kiterjesztett lábbal feküdtél, áruba bocsátva magadat. Ami engem illet, én a legjobb minőségű piros szőlőnek ültettelek téged, mindenestől igazi magnak. Hogyan változtál hát nekem idegen szőlőtőnek fattyú hajtásává? . . . Hogyan mondhatod: ,Nem mocskoltam be magamat. Nem jártam a Baálok után.’?” (Jer 2:20-23) Egy másik része tehát annak a gyümölcsnek, melyet Jehova Izrael előképi „szőlőjétől” elvárt, az erkölcsi tisztaság és az ő kizárólagos imádata volt. Ám ahelyett, hogy ezt a gyümölcsöt találta volna a szőlővesszőkön, Jehova a paráznaságot és a házasságtörést találta az izraelita egyéneknél, sőt a szellemi paráznaságot az egész nemzetnél, amely baráti szövetséget kötött köröskörül a pogány nemzetekkel. — Hasonlítsd ezt össze a Jakab 4:4-gyel!
8. Mennyiben nem végeztek az izraeliták kizárólagos imádatot Jehovának?
8 Továbbá: ahelyett, hogy kizárólag Jehovát mint szövetséges Istenüket imádták volna, a nemzet bálványimádó módon rohant a Baál képmások után és azokat imádta. Az előképi Izrael „szőlőjének” „gerezdjei” valójában ,Szodoma gerezdjei’ voltak, így a „fürtjei” igen savanyúak. Ezért az izraelita „szőlő” gyümölcse az ókori Szodomához hasonlóan a homoszexualitást is magába foglalta. (5Móz 32:32) A nemkívánatos gyümölcs ellentétben áll azzal, amit Isten akar.
9. Hogyan kell „az igazi szőlőtő” ,szőlővesszőinek’ távol tartani magukat a szellemi házasságtöréstől még akkor is, ha az a világ gyűlöletét váltja ki ellenük?
9 A soha nem változó Isten nem óhajt ilyen gyümölcsöket az ő „igazi szőlőtője”, Jézus Krisztus „szőlővesszőin” sem. A Királyság-osztály szellemi izraelitái tehát erkölcsileg tisztának kötelesek megőrizni magukat. Nem követhetnek el szellemi házasságtörést a világgal való barátkozás révén. Amit feltétlenül megkövetelnek tőlük nem kevesebb, mint hogy kizárólagos önátadást tanúsítsanak Jehova iránt mint Istenük iránt. Mit törődnek azzal, ha gyűlöli őket a világ e gyümölcsük miatt? „Mivel nem vagytok része a világnak, hanem én választottalak ki titeket a világból, ezért gyűlöl benneteket a világ.” Ezt azon az éjszakán mondta Jézus a tizenegy hű apostolának, amelyen Júdás elárulta Őt. — Ján 15:19.
10. a) Milyenfajta elkülönülés és szeplőtelenség gyümölcsét kell megteremniük „az igazi szőlőtő” „szőlővesszőinek” és milyen lépést követel ez meg részükről? b) Mit veszített el Izrael azzal, hogy nem termett ilyenfajta gyümölcsöt?
10 A világtól való elkülönülés a politikától és a politikai harcoktól való távolmaradás révén, a világtól való tisztán maradás és szeplőnélküliség gyümölcsének a kifejezése. Ez a gyümölcs kell hogy jellemezze azokat, akik Jehova szervezetéhez tartoznak, s ezt a szervezetet az ő Fia, az „igazi szőlőtő”, Jézus Krisztus képviseli. Feltétlen ragaszkodást kell kifejezniük a Jézus Krisztus kezében levő Isten királysága iránt. Ez megköveteli, hogy nyíltan elismerjék és elfogadják Isten Fiát mint a rég megígért Messiást vagy Krisztust. A természetes Izrael előképi „szőlője” nem kínált fel Jézusnak, a Messiásnak ilyenfajta gyümölcsöt. Nem termette meg az Isten királysága „gyümölcseit”. Ez óriási veszteséggel járt a számukra, mert elvették tőlük az Isten királyságát és annak a nemzetnek adták, amely megtermi a kívánt gyümölcsöt, vagyis a szellemi Izraelnek. (Máté 21:43) Ez az új nemzet azokból a „szőlővesszőkből” áll, melyek azzal bizonyítják be az „igazi szőlőtő”-höz tartozásukat, hogy nem vetik el Jézust a Messiást, miként a zsidó nemzet tette, hanem nyíltan elfogadják Őt és az ő nyomdokain járnak.
11. a) A Máté 24:14 jövendölése szerint mit jelent ez azon felül, hogy egyszerűen csak ,szívünkbe fogadjuk Jézust’? b) Az „igazi szőlőtő” mely vonásai kötelezők a „szőlővesszők” számára?
11 Ez pedig többet jelent, mint csupán elismerni és elfogadni a Messiást belül, a szívünkben, vagyis ,a szívünkbe fogadni Jézust’, amint a kereszténység igehirdetői mondják. Nyilvános cselekedetekkel kell azt bizonyítani és feltárni. (Róma 10:10) Személyesen kell részt venni Jézus jövendölése beteljesítésében: „A Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják majd az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek.” (Máté 24:14) Ha Krisztus „szőlőjének” egy önátadott, alámerített, szellemtől-nemzett „szőlővesszeje” nem veszi ki tevékenyen a részét abból a megjövendölt munkából, hogyan teremheti meg az Isten királysága „gyümölcseit”? Ennek kötelező vonása e tekintetben az, hogy annak a „szőlővesszői” legyenek, akit elsőként kent fel a Legfelségesebb Úr Jehova szelleme a Királyság jó híre prédikálására. (És 61:1-3; Luk 4:16-21) Amilyen a „szőlőtőke”, olyannak kell lenni a nedvet felszívó „vesszőknek” is!
12. Milyen nagyobb méretekben kell beteljesednie 1914-től kezdve a Máté 24:14-nek és kire hárul a kötelesség, hogy végezze a „jó hír” ilyen méretű hirdetését?
12 A Máté 24:14-nek részbeni beteljesedése történt meg az i. sz. első századában, Jézus mennybemenetelének idejétől és Isten színe előtt való megjelenésétől i. sz. 70-ig, amikor a rómaiak elpusztították Jeruzsálemet. De ez a beteljesedés előábrázolta a jövendölés teljes méretű beteljesedését az 1914-es esztendőtől kezdődően. A Pogányok Idejének végén, annak az évnek őszén, Isten messiási királysága megszületett a mennyben. Ma, több mint 19 évszázaddal azután, hogy a Krisztus-”szőlőtő” kezdett „vesszőket” hajtani, csupán egy kis maradék van életben azokból a „szőlővesszőkből” és termi az Isten királysága „gyümölcseit”, noha összesen 144 000 ilyen „szőlővesszőnek” kell lennie, akik Jézus Krisztus társörökösei. (Jel 7:4-8; 14:1-3) Ezen a maradékon nyugszik a felelősség, hogy a „Királyságnak ezt a jó hírét” világszerte prédikálják az összes nemzetek hallatára.
13. A szőlővesszők maradékának milyen „gyümölcse” hoz dicsőséget világszerte Jézus Atyjára?
13 A prédikálásra vonatkozó parancs iránti engedelmesség gyümölcsének a megtermése Jehova Isten dicsőségére szolgált. Éppen úgy történt, ahogyan Jézus mondta buzdításként az ő „szőlővesszőinek”: „Az dicsőíti az én Atyámat, hogy állandóan sok gyümölcsöt teremtek és tanítványaimnak bizonyultok.” (Ján 15:8) A Máté 24:14-ben foglaltak végső beteljesedésének idején vajon „sok gyümölcsöt” terem a „szőlővesszők” maradéka? Ha megvizsgáljuk az 1919-es háború utáni időszakra vonatkozó és rendelkezésünkre álló feljegyzéseket, azt mondhatjuk: Igen! Ez a „gyümölcs”-termés világszerte Jehova Istent dicsőíti.
A „SZŐLŐTŐVEL” EGYSÉGBEN
14. Hogyan mutat rá Jézus a János 15:4-6-ban arra, hogy törhetetlen egységre van szükség közte és a „szőlővesszők” maradéka közt ennek a gyümölcsnek a megterméséhez?
14 Törhetetlen egységre volt szükség a „szőlővesszők” és a Krisztus-„szőlőtő” között ahhoz, hogy olyan sok gyümölcsöt teremjenek ezekben a nyugtalan időkben az első világháború 1914-ben történt kitörése óta. A termékeny „szőlővesszőkre” vonatkoznak minden bizonnyal Jézus szavai: „Maradjatok egységben velem [az Igazi Szőlőtővel] és én egységben maradok veletek. Amiképpen a szőlővessző sem teremhet gyümölcsöt önmagában, hacsak nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem teremhettek, ha nem maradtok egységben velem. Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők. Aki velem egységben marad és akivel én is egységben maradok, az terem sok gyümölcsöt; mert nélkülem semmit sem tehettek. Ha valaki nem marad egységben velem, levágják és elszárad mint szőlővessző, az emberek összegyűjtik az ilyen vesszőket, a tűzre dobják és elégetik.” — Ján 15:4-6.
15. a) Ha az apostolok nem tartottak volna ki Jézus mellett, mire nem jelölte volna ki őket soha az ő társaságában? b) Miért nem állhatott ki a maradék a Népszövetség mellett, ha egységben akart maradni „az igazi szőlőtővel”?
15 Jézus Krisztus nem jelölné ki ezeket a „szőlővesszőket”, hogy vele kapcsolatban legyenek egy királyságban a mennyben, ha nem tartanának ki mellette nehézségek közepette is. (Luk 22:28-30) Hogy megmaradjon a Legfelségesebb Úr Jehova szellemével való felkenetésük, egységben kell maradniuk Jézussal, a „szőlőtővel”. Máskülönben elveszik tőlük a mennyei királyságban elkészített helyüket. (Jel 3:5, 11) Következésképpen, amikor 1914-ben véget ért a Pogányok Ideje, és feltárult, hogy Isten messiási királysága megszületett a mennyben, mit kellett kötelezően megtennie a felkent „szőlővesszők” maradékának? Lojálisan üdvözölniük kellett a megdicsőült Jézus Krisztust, mint Isten trónra emelt messiási királyát! Ahhoz, hogy mindig egységben maradjanak vele, sohasem tagadhatták meg Őt a jog szerinti világraszóló Királyság ember alkotta pótlékának a kedvéért, amilyen például a Népszövetség. Mivel egységben maradtak vele, ő sem bontotta fel velük az egységet.
A JELENÉSEK 7:9-17 „NAGY SOKASÁGA”
16. a) Milyen hatással volt a második világháború a „nagy sokaság” és a „szőlővesszők” maradékának viszonyára? b) Ki mellett sorakozik fel a „nagy sokaság” az Egyesült Nemzetek Szervezetével kapcsolatosan és miért?
16 A Népszövetség mint békefenntartó szervezet életidejének utolsó négy éve alatt kezdett kialakulni a megjövendölt „nagy sokaság” olyan férfiakból és nőkből, akiket megvidámított az „igazi szőlőtő” vesszőinek a termése. A második világháború alatt rájuk szakadt nehézségek és kegyetlen próbák — melyeket a hű maradékkal való kapcsolatuk miatt kellett elszenvedniük — nem voltak képesek arra kényszeríteni őket, hogy megszakítsák kapcsolatukat a Királyság-„gyümölcs” ezen megtermőivel. Tudták, hogy csak akkor maradhatnak lojálisak a trónra ültetett Királyhoz, aki az „igazi szőlőtő”, ha lojálisak maradnak az ő „szőlővesszőihez”, szellemi testvéreihez. (Máté 25:31-40) Krisztus „testvéreivel” együtt ők sem voltak hajlandók elfogadni a világbéke és biztonság felújított szervezetét, az Egyesült Nemzetek Szervezete formájában. Ahelyett, hogy kiálltak volna Jehova messiási királysága felújított pótléka mellett, tovább prédikáltak a Királyság-örökösök mint Jehova tanúi oldalán.
17. a) Amikor arról van szó, hogy jelképes értelemben „szőlő” alatt lakozzon valaki, vajon melyik „szőlő” alatt lakik szívesebben a „nagy sokaság” a földön? b) Azelőtt melyik „szőlő” alatt lakoztak?
17 Amikor eljön az idő, hogy biztonságban éljünk a földön, ki-ki a saját jelképes szőlője és fügefája alatt, vajon mit választ a „nagy sokaság”? Inkább marad az „igazi szőlőtő” és annak „vesszői” alatt, mert azok képviselik Jehova Krisztus alatti királyságát. (Mik 4:1-4) Mielőtt megtudták a jó hírt Jehova újonnan megszületett királyságáról, melyet Jézus Krisztus, „az igazi szőlőtő” vezet, ők egy másik szőlőtő alatt lakoztak — „a föld szőlője” alatt. (Jel 14:19) Milyen fajta szőlő ez? A világraszóló politikai szervezet, mely által az emberi uralkodók megpróbálják kihívóan kezükben tartani a föld feletti uralmat mintegy versenyezve Jehova messiási királyságával.
18. Miért buzdították az „igazi szőlőtő” „szőlővesszői” a „nagy sokaság” tagjait arra, hogy jöjjenek ki a „föld szőlője” alól?
18 Azon „szőlőtőnek” gyümölcstermő „vesszői”, melyet Jehova ültetett, arra buzdították a „nagy sokaságot”, hogy jöjjön ki a „föld szőlője” alól. Ne fogyasszon többé annak mérgező, halált okozó bogyóiból és borából. Miért ne? Azért, mert az a „szőlő” pusztulásra van ítélve a Jelenések 14:18-20 verseinek jövendölése szerint:
„Még egy másik angyal emelkedett fel az oltártól és hatalma volt a tűz felett. Hangos szóval szólította fel azt, akinél az éles sarló volt, mondván: ,Vesd be éles sarlódat és vágd le a föld szőlőjének fürtjeit, mivel a szőlőszemei megértek.’ És az angyal a sarlóját a földnek eresztette és levágta a föld szőlőjét és belevetette azt az Isten haragjának nagy borsajtójába. A borsajtót a városon kívül taposták, és vér folyt ki a borsajtóból egészen a lovak zablájának magasságáig ezerhatszáz futamnyi távolságra.” (kb. 320 km)
Ebben az esetben az egyik jelképes szőlő szemben áll a másikkal, mert a megdicsőült Jézus Krisztus, aki az „igazi szőlőtő” összezúzza az ellenséges szőlőt, a „föld szőlőjét”. A mély, 320 kilométer hosszú szőlőprésgödörben felhasznált „lovak” Jézus Krisztusnak és angyali seregeinek a nyergesállatai. — Jel 19:11-15.
19. a) Miért nem tartogatják Isten haragjának „szőlőprését” az ő szellemi „szőlőskertje” számára? b) Miért lenne káros a „nagy sokaságnak”, ha „tövishez és gyomhoz” hasonló dolgokat vinne be abba a szőlőskertbe?
19 Isten „haragjának” „borsajtóját” a keresztény-ellenes „föld borának” tartogatják. Másrészt, amióta Isten visszafogadta kegyébe a szellemi izraeliták maradékát a háború utáni 1919-es esztendőben, nem táplál „gyűlöletet” a jelképes vagy szellemi „szőlőskert” ellen. Vigyázott erre a szellemi Izrael „szőlőskertjére”, hogy termővé tegye azt a maga dicsőségére. Nincs hely abban semmiféle tövishez vagy gyomhoz hasonló dolog számára, amely hátráltathatná vagy tönkretehetné az ő „szőlőskertje” termékenységét. (Luk 6:44) Ezért a „nagy sokaság”, amely most kapcsolatba került Jehova „szőlőskertjével” nem óhajt tövisbokorhoz vagy gyomhoz hasonló tisztátalan dolgokat bevinni a termékeny „szőlőskertbe”. Az kárára lenne a „nagy sokaságnak”, mert Jehova változatlan feltett szándéka az, hogy teljes mértékben termővé tegye az ő szellemi „szőlőskertjét” és Ő hadakozna az ilyen „tövisbokrok és gyomok” ellen. Lépéseket tenne a kivágásukra és az elégetésükre. — És 27:4.
20. Milyen viszonyra törekedjen Jehovával a „nagy sokaság” és a „szőlőskertjéhez” intézett milyen énekhez csatlakozzon?
20 Itt az idő a „nagy sokaság” számára, hogy békét kössön Jehovával és birtokba vegye az ő „erődjét” vagy erő-tárházát s képes legyen azt cselekedni, ami tetszik Istennek. Időszerű tehát jól az elméjükben tartani az ének szavait, amely éneket ma a szellemi Izraelnek ebben a „szőlőskertjében” énekelnek: „Ezen a napon énekeljetek neki, ó emberek: ,Habzó bornak termő szőlőskertje! Én, Jehova vigyázok rá! Minden időben megöntözöm. Éjjel és nappal vigyázok rá, hogy senki ne fordíthassa ellene a figyelmét. Nincsen gyűlöletem. Ki rak elém tövisbokrot és gyomot a csatában? Rátaposok az olyanra. Ugyanakkor tűzre vetem. Különben ragadja meg erősségemet, kössön velem békét; békét kössön velem.’ Az eljövendő napokban Jákob gyökeret ereszt, Izrael kivirágzik és valóban virul; egyszerűen betöltik termésükkel a föld színének termőtalaját.” — És 27:2-6.
21. a) Milyen mértékben mutatkozzon gyümölcsözőnek a szellemi Jákob vagy Izrael maradéka? b) Mi mutatja azt, hogy Jehova termékennyé tette számukra a talajt?
21 Most van itt a „nap” a szellemi Jákob vagy Izrael maradéka számára, hogy gyümölcsözőnek bizonyuljon, betöltve a föld színét életfenntartó termésével. Jehova termővé tette a talajt az egész földgolyón, mert százezrek válaszolnak a maradék által végzett Királyság-tanúskodásra és termésként jelentek meg több mint 200 országban, hogy egy „nagy sokaságot” alkossanak, mely üdvözli Jehovát mint Egyetemes Uralkodót és Jézus Krisztust mint felhatalmazott Királyt, aki az egész föld felett uralkodik. — Jel 7:9-17.
22. Milyen eredménye van Isten szempontjából annak, ha az „igazi szőlőtő” „szőlővesszői”-nek maradéka jól termőnek bizonyul, s mi az eredménye úgyszintén a „nagy sokaság” termékenységének
22 Az „igazi szőlőtő” „szőlővesszői” részéről megmutatkozó termés valóban dicsőíti Jehova Istent, a Szőlőművest. Keresztény munkája eredményeként a „nagy sokaság” dicsőséget ad annak az Istennek, aki oly nagyszerű dolgot ültetett és nevelt, mint ez a királyi „szőlőtő” és annak szőlővesszői. Megszívlelve a tanulságot, melyet a termékeny „szőlőtő” és „szőlővesszői” szolgáltattak, a „nagy sokaság” tagjai szintén tartózkodnak mindenfajta meddőségtől és igyekeznek gyümölcsözőknek bizonyulni az istenfélő egyéniség összes jó tulajdonságainak ápolásában, valamint azok tevékeny kifejezésében és kinyilvánításában Jehova dicsőségére.
[Egész oldalas kép a 28. oldalon]
A gyümölcstermő maradék és a „nagy sokaság” biztonságban lesz, amikor az angyal learatja a „föld szőlőjét”