A Kormányzat, amely elhozza a Paradicsomot
Amikor Jézus a földön volt, meghagyta követőinek, hogy imádkozzanak Isten Királysága eljöveteléért: „Jöjjön el a Te Királyságod. Legyen meg a te akaratod, amiként a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:9, 10). Szüntelenül hirdette „a Királyság jó hírét” (Máté 4:23). Többet beszélt a Királyságról, mint bármi másról. Vajon miért? Azért, mert a Királyság az az eszköz, amely által Isten megoldja mindazokat a gondokat, amelyek annyira megnehezítik ma az életet. A Királyság révén Isten nemsokára véget vet háborúnak, éhezésnek, betegségnek és bűnözésnek, és elhozza az egységet és a békét.
Hát nem szeretnél ilyen világban élni? Ha igen, akkor olvasd el ezt a kis füzetet. Megtanulhatod belőle, hogy a Királyság valóságos kormányzat, ámde sokkal jobb, mint bármelyik kormányzat, amely valaha is uralkodott az emberek fölött. Meglátod, milyen szívet melengető módon magyarázta meg Isten fokról fokra az ő szolgáinak a Királyságra vonatkozó feltett szándékát. De azt is meglátod majd, hogyan lehet ez a Királyság már ma is a segítségedre.
Tulajdonképpen már most is az Isten Királyságának alattvalója lehetsz. De mielőtt úgy döntenél, hogy az leszel, kicsit többet is kell tudnod róla. Ezért arra buzdítunk, hogy vizsgáld meg ezt a füzetet. Mindaz, amit a Királyságról mond, a Bibliából van.
Mindenekelőtt nézzük meg, miért van oly nagy szükségünk Isten Királyságára.
Az emberi történelem kezdetén Isten tökéletesnek alkotta meg az embert és a Paradicsomba helyezte. Akkor még nem volt szükség a Királyságra.
Első szüleink — Ádám és Éva — azonban Sátánra, a lázadó angyalra hallgattak.
Ő hazugságokat szólt nekik Istenről és rávette őket, hogy lázadjanak fel Isten ellen. Ezzel rászolgáltak arra, hogy meghaljanak, mert „a bűn zsoldja a halál” (Róma 6:23).
Tökéletlen, bűnös embernek nem lehetnek tökéletes gyermekei. Ezért Ádám minden gyermeke tökéletlennek, bűnösnek és halandónak született (Róma 5:12).
Attól kezdve az embereknek szükségük van Isten Királyságának a segítségére, hogy megszabadulhassanak a bűn és a halál átkától. A Királyság egyúttal Isten nevét is megtisztítja a hazugságoktól, amelyeket Sátán mondott rá.
Jehova Isten megígérte, hogy egy különleges „mag” (vagy leszármazott) születik, hogy megszabadítsa az emberiséget a bűntől (1Mózes 3:15).
Ez a „mag” lesz Isten Királyságának a Királya.
Vajon ki lesz az?
Mintegy 2000 évvel azután, hogy Ádám vétkezett, élt egy hithű férfiú, akit Ábrahámnak hívtak. Jehova azt mondta Ábrahámnak, hogy hagyja ott városi lakóhelyét és legyen sátorlakó Palesztina földjén.
Ábrahám megtette mindazt, amit Jehova kért tőle, sőt még egy igen nehéz dolgot is. Jehova ugyanis azt kérte tőle, hogy áldozza fel egy oltáron a saját fiát, Izsákot.
Jehova a valóságban nem akart emberi áldozatot. De tudni akarta, mennyire szereti őt Ábrahám. Ábrahám éppen Izsák megöléséhez készült, amikor Jehova megállította.
Mivel Ábrahámnak igen nagy volt a hite, Jehova megígérte, hogy az ő utódainak adja majd Palesztina földjét, és azt mondta, hogy az ő ágán és fia, Izsák ágán jön el a megígért mag (1Mózes 22:17, 18; 26:4, 5).
Izsáknak ikerfiai voltak: Ézsau és Jákob. Jehova azt mondta, hogy a megígért mag Jákob vonalán jön el (1Mózes 28:13–15).
Jákob, akit Jehova Izraelnek is nevezett, 12 fiúnak lett az atyja. Ezeknek idővel szintén lettek gyermekeik. Ábrahám gyermekei kezdtek tehát elszaporodni (1Mózes 46:8–27).
Amikor súlyos éhínség köszöntött be arra a vidékre, Jákob és családja — Egyiptom uralkodója, a fáraó meghívására — leköltözött Egyiptomba (1Mózes 45:16–20).
Egyiptomban feltárult, hogy a megígért mag Jákob fiának, Júdának a leszármazottja lesz (1Mózes 49:10).
Idővel Jákob meghalt, és leszármazottai igen megsokasodtak, mígnem egész nemzetet alkottak. Az egyiptomiak félni kezdtek tőlük, ezért rabszolgaságba kényszerítették őket (2Mózes 1:7–14).
Idővel Jehova elküldte Mózest, az igen hűséges férfiút, hogy követelje az akkori fáraótól Izrael gyermekeinek szabadon bocsátását (2Mózes 6:10, 11).
A fáraó ezt megtagadta, ezért Jehova tíz csapással sújtotta az egyiptomiakat. Utolsó csapásként elküldte a halál angyalát, hogy őlje meg az egyiptomiak összes elsőszülöttjét (2Mózes 7.-től a 12. fejezetig).
Isten megmondta az izraelitáknak, hogy ha megölnek egy bárányt vacsorára, és annak vérével bekenik az ajtófélfákat és a szemöldökfákat, a halál angyala elkerüli a házukat. Így az izraeliták elsőszülöttei megmenekültek (2Mózes 12:1–35).
Emiatt a fáraó megparancsolta, hogy az izraeliták hagyják el Egyiptomot. Később azonban meggondolta magát és sereget küldött utánuk, hogy visszahozza őket.
Jehova utat nyitott az izraeliták számára és átvezette őket a Vörös-tengeren. De amikor a fáraó és seregei megpróbálták utolérni őket, elnyelte őket a tenger (2Mózes 15:5–21).
Jehova a pusztában levő Sinai nevű helyhez vezette el Izrael fiait. Ott az ő Törvényét adta nekik és megmondta, hogy ha megtartják, papok királyságává és szent nemzetté lesznek. Az izraeliták tehát lehetőséget kaptak arra, hogy az idők folyamán Isten Királysága fontos részévé lehessenek (2Mózes 19:6; 24:3–8).
Miután az izraeliták körülbelül egy évig időztek a Sinai-hegynél, Jehova Palesztina felé vezette őket, azon föld felé, amelyet ősatyjuknak, Ábrahámnak ígért.
Palesztinában Isten később megengedte az izraelitáknak, hogy királyok uralkodjanak felettük. Akkor Istennek a földön is volt királysága.
Júda egyik leszármazottja, Dávid volt Izrael második királya. Dávid legyőzte Izrael minden ellenségét, és Jeruzsálemet tette meg a nemzet fővárosává.
A Dávid uralkodása alatt történt események azt mutatják, hogy amikor Jehova támogat egy királyt, egyetlen földi uralkodó sem képes legyőzni azt.
Jehova megmondta, hogy a megígért mag Dávid leszármazottai közül kerül ki (1Krónika 17:7, 11, 14).
Dávid után a fia, Salamon uralkodott. Bölcs király volt, és az ő uralma alatt Izrael nagy jólétnek örvendett.
Salamon szép templomot is épített Jehovának Jeruzsálemben. A Salamon uralma idején Izraelben uralkodó állapotokból némi fogalmat alkothatunk magunknak arról, hogy milyen áldásokat hoz majd az emberiségnek Isten eljövendő Királysága (1Királyok 4:24, 25).
Salamon után azonban a királyok közül sokan nagyon hűtlenek voltak.
De mialatt még mindig Dávid leszármazottai uralkodtak Jeruzsálemben, Jehova felhasználta Ésaiás prófétát, hogy beszéljen egy jövőbeni Dávid fiáról, aki hűséggel kormányozza majd az egész földet. Ő lesz a megígért mag (Ésaiás 9:6, 7).
Ésaiás próféta megjövendölte, hogy a mag uralma még Salamon uralmánál is dicsőségesebb lesz (Ésaiás 11. és 65. fejezet).
Ezután Isten szolgái még inkább szerették volna tudni, hogy ki lesz ez a mag.
Még mielőtt a mag elérkezett volna, Izrael királyai annyira gonoszakká lettek, hogy i. e. 607-ben Jehova megengedte, hogy a babiloniak legyőzzék a nemzetet és csaknem az egész népet fogságba vigyék Babilonba. Isten azonban nem feledkezett meg ígéreteiről. A magnak mindenképpen Dávid ágán kellett eljönnie (Ezékiel 21:25–27).
Ami Izraellel történt, jól mutatja, hogy bár egy bölcs, hithű emberi király sok jót tehet, kormányzásának haszna mégis korlátozott. A hithű emberek meghalnak, utódaik pedig nem mindig hűségesek.
Mi hát a megoldás? A megígért mag!
Idővel, évezredek múlva megjelent a mag. Vajon ki volt ő?
Isten egyik angyala adta meg erre a választ egy izraelita hajadon leányának, akit Máriának hívtak. Az angyal azt mondta neki, hogy fiat szül, akinek Jézus lesz a neve. Íme, ezt mondta az angyal:
„Ez nagy lesz, és a Legfelségesebb Fiának fogják nevezni és Jehova Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját és királyként fog uralkodni” (Lukács 1:32, 33).
Jézus volt az, akinek a megígért magként kellett eljönnie, hogy idővel az Isten Királyságának Királya legyen. De vajon miért különbözött Jézus minden más hűséges férfitól, aki korábban élt?
Jézus csodálatos módon született. Az ő anyja szűz volt, s Jézusnak nem volt emberi atyja. Jézus azelőtt a mennyben élt és Isten szent szelleme vagy tevékeny ereje helyezte át Jézus életét a mennyből Mária méhébe. Jézus ezért nem örökölte Ádám vétkét. Jézus egész életében soha nem vétkezett (1Péter 2:22).
Amikor Jézus 30 éves volt, alámerítkezett.
Beszélt az embereknek Isten Királyságáról és később úgy mutatkozott be előttük, mint annak a Királyságnak a Királya (Máté 4:23; 21:4–11).
Számos csodát is tett.
Betegeket gyógyított (Máté 9:35).
Csodálatos módon táplálta az éhezőket (Máté 14:14–22).
Még halottakat is feltámasztott (János 11:38–44).
Ezek a csodák megmutatják, mi mindent tesz majd Jézus az emberekért, mint Isten Királyságának a Királya.
Emlékszel, hogyan tette Dávid király Jeruzsálemet királysága fővárosává? Jézus megmagyarázta, hogy Isten Királysága nem a földön, hanem a mennyben lesz (János 18:36). Ezért hívják a Királyságot „mennyei Jeruzsálem”-nek (Zsidók 12:22, 28).
Jézus vázolta, hogy milyen törvényeknek tartoznak engedelmeskedni mindazok, akik a Királyság alattvalói kívánnak lenni. Ezek a törvények most a Bibliában megtalálhatók. A legfontosabb törvények: Az emberek szeressék Istent és szeressék egymást (Máté 22:37–39).
Jézus azt is feltárta, hogy nem egyedül uralkodik az ő Királyságában. Lesznek emberek, akiket arra választanak ki, hogy a mennybe menjenek és ott vele együtt uralkodjanak (Lukács 12:32; János 14:3). Hányan lesznek ezek? A Jelenések 14:1. verse így válaszol: 144 000-en.
Ha csupán 144 000-en mennek a mennybe, hogy Jézussal uralkodjanak, miben reménykedhet a többi ember?
A Biblia ezt mondja: „A föld pedig az igazságosaké lesz, és örökké rajta lakoznak” (Zsoltárok 37:29).
„Más juhok”-nak hívják azokat, akik itt a földön élnek majd örökké (János 10:16).
Tehát kétféle reménység létezik. 144 000-en vannak azok, akiket Jehova Isten elhívott, hogy a mennyben uralkodjanak Jézus Krisztussal. De több millió ember reménykedhet abban, hogy örökké élhet a földön a Királyság alattvalójaként (Jelenések 5:10).
Sátán gyűlölte Jézust és szembeszegült vele. Miután Jézus három és fél éven át prédikált, Sátán elérte, hogy Jézust letartoztassák és kínoszlopra szegezve megöljék. Miért engedte meg mindezt Isten?
Jusson eszünkbe, hogy mivel Ádámtól származunk, mindannyian bűnösök vagyunk és halált érdemlünk (Róma 6:23).
Az is jusson eszünkbe, hogy Jézus — a csodálatos születése folytán — tökéletes ember volt és nem érdemelte ki a halált. Isten mégis megengedte Sátánnak, hogy ’Jézus sarkát mardossa’, hogy megölje. De Isten életre keltette őt, mint halhatatlan szellemet. Mivel még mindig joga volt a tökéletes emberi élethez, felajánlhatta azt váltságdíjként, hogy megváltsa az embereket a bűntől (1Mózes 3:15; Róma 5:12, 21; Máté 20:28).
Hogy teljesen megértesse velünk, mit jelent Jézus áldozata, a Biblia prófétai mintákat állít elénk.
Például, emlékszel rá, hogyan parancsolta meg Jehova Ábrahámnak, hogy áldozza fel a fiát, és ezzel próbára tette a szeretetét?
Ez Jézus áldozatának prófétai mintája, vagy előképe. Megmutatta, milyen nagy volt Jehova szeretete az emberiség iránt, mivel hagyta, hogy az ő Fia, Jézus meghaljon értünk, hogy mi élhessünk (János 3:16).
Emlékszel még arra, hogyan szabadította meg Jehova az izraelitákat Egyiptomból, és hogyan óvta meg elsőszülötteiket azáltal, hogy a halál angyala elkerülte őket? (2Mózes 12:12, 13).
Ez is prófétai minta volt. Éppen úgy, mint ahogyan a bárány vére életet jelentett az izraeliták elsőszülöttei számára. Jézus kiontott vére életet jelent mindazoknak, akik hisznek őbenne. És amiképpen az akkori éjszaka eseményei az izraeliták szabadulását jelentették, Jézus halála is szabadulást jelent az embereknek a bűn és a halál szolgasága alól.
Azért mondják Jézusról, hogy ő „az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét” (János 1:29).
Mialatt azonban Jézus a földön volt, tanítványokat is gyűjtött maga köré és kiképezte őket arra, hogy prédikálják a Királyság jó hírét, még az ő halála után is (Máté 10:5; Lukács 10:1).
Ezek voltak az első emberek, akiket Isten arra választott ki, hogy Jézussal együtt uralkodjanak az ő Királyságában (Lukács 12:32).
Emlékszel még arra, hogy Isten megígérte a zsidóknak: Ha megtartjátok a Törvényt, „papok királyságává” lesznek? Most lehetőséget kaptak arra, hogy részük legyen Isten Királyságában és mennyei papokként szolgáljanak, ha elfogadják Jézust. De nagy többségük elutasította Jézust.
Attól kezdve a zsidók nem voltak többé Isten választott nemzete, Palesztina sem volt többé az Ígéret földje (Máté 21:43; 23:37, 38).
Jézus idejétől napjainkig Jehova egybegyűjtötte azokat, akik Jézussal uralkodnak a mennyben. Még néhány ezren közülük itt élnek ma is a földön. Felkent maradéknak hívjuk őket (Jelenések 12:17).
Most már kezded látni, hogy miből is áll Isten Királysága. Mennyei kormányzatról van szó; Királya Jézus Krisztus, és 144 000 ember csatlakozik hozzá erről a földről. Ez a kormányzat uralkodik majd a hithű földi emberiség felett, és hatalmában áll meghozni a békét a földre.
A halála után Jézus feltámadt és a mennybe ment. Ott várt arra, hogy Isten megmondja neki, mikor kezdhet el uralkodni mint Isten Királyságának a Királya (Zsoltárok 110:1). Nos, mikor jött el ennek az ideje?
Jehova időnként álmokat bocsátott bizonyos emberekre, hogy elmondjon nekik a Királyságával kapcsolatos dolgokat. Dániel idejében Jehova ilyen álmot bocsátott Nebukadnezárra, Babilon királyára. Ez az álom egy hatalmas fáról szólt (Dániel 4:10–37). A fát kivágták és a tuskóját hét évre erős abroncsba fogták.
A fa Nebukadnezárt ábrázolta. Ahogyan a fatuskót hét évre abroncsba zárták, Nebukadnezár is elvesztette józan gondolkodási képességét hét esztendőre. Azután visszanyerte ép gondolkodó képességét.
Mindez tehát prófétai minta volt. Nebukadnezár Jehova világraszóló uralmát szemléltette. Először ezt az uralmat Dávid király leszármazottai gyakorolták Jeruzsálemben. Amikor Babilon i. e. 607-ben elfoglalta Jeruzsálemet, ez a királyi leszármazási vonal megszakadt. Soha többé nem került uralomra Dávid ágáról származó király, amíg ’el nem jött az a valaki, akit a törvényes jog megillet’ (Ezékiel 21:27). Jézus Krisztus volt ez a személy.
Mennyi idő telt el i.e. 607-től addig, amíg Jézus elkezdte az uralmát? Hét prófétai év. Vagyis 2520 év (Jelenések 12:6, 14). És 2520 év i.e. 607-től i.sz. 1914-hez vezet el bennünket.
Jézus tehát 1914-ben kezdett el uralkodni a mennyben. Mit jelent ez?
A Biblia elmondja nekünk egy látomásban, amelyet János apostol kapott.
Látott egy asszonyt a mennyben, aki fiúgyermeknek adott életet (Jelenések 12:1–12).
Az asszony Isten mennyei szervezetét ábrázolja, amely Isten összes angyali szolgáiból áll a mennyben. A fiúgyermek Isten Királyságát szemlélteti. Ez a Királyság 1914-ben „született meg”.
Mi történt ezután? Jézus első királyi ténykedése az volt, hogy a mennyből a földre vetette le Sátánt és vele együtt fellázadt angyalokat (Jelenések 12:9).
A Biblia elmondja, milyen eredménnyel járt ez: „Örüljetek ti egek és ti, kik abban lakoztok! Jaj a földnek és a tengernek, mert az Ördög lejött hozzátok nagy haraggal, tudva, hogy rövid ideje van” (Jelenések 12:12).
Amikor tehát Jézus uralkodni kezdett a mennyben, az ellenségei igen erősen kezdtek tevékenykedni a földön. Amint a Biblia megjövendölte, Jézus az ellenségei közepette kezdett el uralkodni (Zsoltárok 110:1, 2).
De mit jelent ez az emberiség számára?
Jézus ezt mondta: Háborúkat, éhínséget, járványos betegségeket és földrengéseket (Máté 24:7, 8; Lukács 21:10, 11).
Láthattuk, hogyan következett be mindez 1914 óta, ami további ok arra, hogy biztosan tudjuk: A Királyság abban az időben kezdett el uralkodni.
Ott van azután „a nemzetek gyötrődése, mert nem találnak kivezető utat . . . mialatt az emberek elalélnak a félelemtől” (Lukács 21:25, 26). Ezt is tapasztalhatjuk 1914 óta.
Pál apostol hozzáfűzte, hogy lesznek az emberek „önmagukat szeretők, pénzsóvárak, . . . szüleik iránt engedetlenek, . . . megegyezésre nem készek, rágalmazók, önuralom nélküliek” (2Timótheus 3:1–5).
Most már tudod, hogy miért olyan nehéz ma az élet. Sátán igen tevékeny. De Isten Királysága is tevékeny.
Nem sokkal 1914 után azoknak a maradéka, akik abban reménykednek, hogy együtt uralkodnak majd a mennyben Jézussal, elkezdte mondani a jó hírt, amely szerint a Királyság már létrejött. Ez a munka ma az egész földön elterjedt, ahogyan azt Jézus előre megjövendölte (Máté 24:14).
Vajon mi ennek a prédikálómunkának a célja?
Először: Beszélni az embereknek Isten Királyságáról.
Másodszor: Segíteni nekik abban a döntésükben, hogy alattvalói legyenek-e ennek a Királyságnak.
Jézus azt mondta, hogy napjainkban az egész emberiség két részre lesz osztva: Juhokhoz hasonlókra és kecskékhez hasonlókra
„Juhok” azok, akik szeretik őt és az ő testvéreit. „Kecskék” azok, akik nem szeretik sem őt, sem testvéreit.
A „juhok” örök életet nyernek, a „kecskék” viszont nem.
Ezt a szétválasztó munkát a Királyság jó hírének a prédikálásával lehet elvégezni.
Itt olvasható Ésaiás próféta jövendölése.
„És az lesz a napok befejező részén, hogy Jehova házának hegye szilárd alapokon áll a hegyek csúcsa felett és mindenképpen a halmok fölé emelkedik, és hozzá özönlenek majd az összes nemzetek” (Ésaiás 2:2).
Az emberiség most „a napok befejező része” előtt áll.
Jehova imádatának háza” a hamis vallások fölé „emelkedik”.
„És bizony sok nép megy el és ezt mondja: ’Jertek, menjünk fel Jehova hegyére és Jákob Istenének házához, és ő megtanít az utaira és az ő ösvényein járunk’ ” (Ésaiás 2:3).
Tehát minden nemzetből sokan jönnek Jehovát imádni és másokat is csatlakozásra szólítanak fel. Megtanulják, hogyan kell úgy cselekedni, ahogyan Jehova akarja.
„És kardjaikat ekevasakká és dárdáikat metszőollókká kovácsolják. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel és hadakozást többé nem tanulnak” (Ésaiás 2:4).
Akik Jehovát imádják, azok egységesek és békeszeretők.
Isten Királysága tevékenységének következtében ma csaknem három millió ember van világszerte, akik a Királyság alattvalói.
A maradék köré csoportosulnak, a még itt maradt tagjai köré, akik abban a reménykednek, hogy a mennybe mennek és ott uralkodnak Krisztussal.
Ezek Isten szervezetén keresztül jutnak szellemi táplálékhoz (Máté 24:45–47).
Olyan keresztények nemzetközi testvéri közösségét alkotják, akik igazán szeretik egymást (János 13:35).
Elmebeli békének örvendhetnek, reménykedhetnek a jövőben (Filippi 4:7).
Nemsokára befejeződik a jó hír prédikálása. Véget ér a „juhok” egybegyűjtése. Mit tesz azután a Királyság?
Ugye emlékszel még arra, hogyan győzte le Dávid Isten népének összes ellenségét? Nos, Jézus Krisztus is ezt teszi majd.
Nebukadnezár királynak egyszer egy hatalmas szoborkép jelent meg álmában. Ez a szoborkép a világhatalmakat szemléltette az ő korától napjainkig.
Azután látott egy kődarabot kiszakadni egy hegyből, s az a kődarab darabokra zúzta a szoborképet. A kő Isten Királyságát szemléltette.
Ez a dolgok jelen gonosz rendszerének a pusztulását jelenti
(Dániel 2:44).
Íme, néhány dolog, amit a Királyság gyökerestől felforgat.
A hamis vallás teljesen eltűnik, mint amikor malomkövet dobnak a
tengerbe (Jelenések 18:21).
Ezért mindazok, akik Istent szeretik, azt a tanácsot kapják, hogy meneküljenek ki a hamis vallásból már MOST (Jelenések 18:4).
Azután a Király, Jézus „veri a nemzeteket . . . és vasvesszővel legelteti őket (Jelenések 19:15).
Következésképpen, bár Jehova Tanúi megfizetik az adót és engedelmeskednek az ország törvényének, nem avatkoznak a politikába.
Végül maga Sátán, a nagy „sárkány” is a mélységbe lesz vetve (Jelenések 20:2, 3).
Csak a „juhok”, vagyis akik alávetik magukat a Király Jézusnak, azok élik túl ezt a nyomorúságot (Máté 25:31–34, 41, 46).
János apostol látomást kapott a „juhok”-ról, akik túlélik a nyomorúságot.
„Láttam, és íme, egy nagy sokaság — amelyet ember nem volt képes megszámlálni —, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből: A trón előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhákba öltözötten és pálmaágak voltak kezeikben” (Jelenések 7:9).
A „nagy sokaság” azokból áll, akik válaszolnak a jó hír prédikálására.
Ezek azok, akik „kijönnek a nagy nyomorúságból” (Jelenések 7:14).
A „pálmaágak” azt mutatják, hogy örömmel üdvözlik Jézust, a Királyukat.
Az, hogy „fehér ruhákba” öltöztek, azt jelenti: Hisznek Jézus áldozatában.
A „Bárány”: Jézus Krisztus.
Milyen áldásoknak örvendhetnek ők? Emlékszel még Izrael népének boldogságára, amikor a hű Salamon király uralkodott? Ez kicsinyben ábrázolja a föld boldogságát a Király Jézus alatt.
Valódi béke uralkodik majd az emberek között, valamint ember és állat között, ahogy Ésaiás megjövendölte (Zsoltárok 46:9, [46:10, Károli]; Ésaiás 11:6–9).
Ahogyan Jézus meggyógyította a betegeket, amikor a földön volt, ugyanúgy eltávolítja majd a betegséget az egész emberiségről (Ésaiás 33:24).
S ahogyan egész tömegeket táplált, úgy szűntet meg minden fajta éhezést az emberek között (Zsoltárok 72:16).
Ahogy halottakat támasztott fel, úgy támasztja fel azokat a halottakat, akiknek nem volt meg a teljes lehetőségük arra, hogy alárendeljék magukat az Isten Királyságának (János 5:28, 29).
Fokozatosan visszaállítja az emberiséget abba a tökéletes állapotba, amelyet Ádám elvesztett.
Hát nem csodálatos jövő ez? Ugye szívesen látnád meg te is? Ha igen, akkor azon iparkodj, hogy alárendeld magad most az Isten Királyságának és a „juhok” közé kerülj.
Tanulmányozd a Bibliát és ismerd meg Jehova Istent és Jézus Krisztust (János 17:3).
Csatlakozz azokhoz, akik szintén a Királyság alattvalói (Zsidók 10:25).
Tanuld meg a Királyság törvényeit és engedelmeskedj azoknak (Ésaiás 2:3, 4).
Add át az életedet Jehova szolgálatára, és merítkezz alá (Máté 28:19, 20).
Kerüld az olyan rossz dolgokat, mint a lopás, hazugság, az erkölcstelenség és az iszákosság, ami Jehova Isten nemtetszését vonja maga után (1Korinthus 6:9–11).
Vegyél részt a Királyság jó hírének a prédikálásában (Máté 24:14).
Akkor Isten segítségével megláthatod a Paradicsomot, amelyet Ádám elvesztett, s amely helyre lesz állítva az ő utódai számára, és megláthatod a következő ígéret teljesedését is: „Azután erős hangot hallottam szólni a trón felől: ’Íme, az Isten sátora az emberiséggel van, és Ő velük lakozik, és ők a népei lesznek. És letöröl szemükről minden könnyet, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. Az előbbi dolgok elmúltak’ ” (Jelenések 21:3, 4).
[Táblázat a 20. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
I. e. 607 I. sz. 1914
I. e. I. sz.
500 1000 1500 2000 2520
[Képek a 11. oldalon]
Ábrahám
Izsák
Jákób
Júda
Dávid
[Kép a 14. oldalon]
144 000
[Képek a 16. oldalon]
Ádám
Jézus