Ég

Vajon mindannyian a szellembirodalomban éltünk, mielőtt emberként megszülettünk?

Ján 8:23: Jézus Krisztus ezt mondta: „Ti alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok.” (Jézus valóban a szellembirodalomból jött. A többi ember azonban nem, ahogy arra Jézus rávilágított.)

Róma 9:10–12: „Rebeka ikreket fogant . . . amikor még meg sem születtek, és semmi jót vagy hitványságot sem cselekedtek — hogy az Istennek a kiválasztásra vonatkozó szándéka továbbra se cselekedetektől függjön, hanem az Elhívótól —, ezt mondták neki: »Az idősebb a rabszolgája lesz a fiatalabbnak.«” (Ha az ikerpár, Jákob és Ézsau már élt volna a szellembirodalomban, természetesen az ottani viselkedésük alapján már lett volna valamilyen hírnevük, nem igaz? De nem volt hírnevük egészen addig, amíg meg nem születtek emberként.)

Minden jó ember az égbe megy?

Csel 2:34: „Dávid [akire a Biblia úgy utal, mint ’Jehova szíve szerint való férfira’] valójában nem ment fel az egekbe.”

Máté 11:11: „Bizony mondom nektek, az asszonyoktól születettek között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál, de az egek királyságában a kisebb is nagyobb nála.” (Tehát János a halálakor nem ment az égbe.)

Zsolt 37:9, 11, 29: „a gonosztevők kivágatnak, de akik Jehovában reménykednek, öröklik a földet. A szelídek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek majd a béke bőségében. Az igazságosak öröklik a földet, és örökké rajta lakoznak.”

Ha Ádám nem vétkezik, végül is az égbe ment volna?

1Móz 1:26: „Majd ezt mondta Isten: »Alkossunk embert a mi képmásunkra és hasonlatosságunkra, és uralkodjon a tenger halain, az egek repdeső teremtményein, a háziállatokon, az egész földön, és minden földi csúszó és mászó állaton.«” (Isten szándéka szerint tehát Ádámnak a földdel és az állatokkal kellett volna foglalkoznia. Szó sem esett arról, hogy az égbe megy.)

1Móz 2:16, 17: „Jehova Isten még ezt a parancsot is adta az embernek: »A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig. De ami a jó és rossz tudásának a fáját illeti, arról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz.«” (Jehova eredeti szándéka nem az volt, hogy az ember egy napon meghaljon. Isten itt idézett parancsa rámutat arra, hogy óva intette az embert attól a cselekvésmódtól, mely halálhoz vezet. A halál tehát nem a jobb, égi élet kapuja, hanem az engedetlenség büntetése volt. Az engedelmesség jutalma a folyamatos, örök élet lett volna a Paradicsomban, amelyet Isten az embernek adott. Lásd még: Ézsaiás 45:18.)

Az égbe kell-e jutni ahhoz, hogy valaki igazán boldog legyen a jövőben?

Zsolt 37:11: „A szelídek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek majd a béke bőségében.”

Jel 21:1–4: „új eget és új földet láttam . . . harsány hangot hallottam a trón felől, mely ezt mondta: »Íme! Az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakozni, azok pedig az ő népei lesznek. És maga az Isten lesz velük. És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak.«”

Mik 4:3, 4: „Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak. Mindenki saját szőlője és fügefája alatt ül majd, és senki sem lesz, aki megrettenti őket; mert a seregek Jehovájának szája szólt.”

Megnyitotta-e Jézus a saját halálát megelőző időszakban elhunyt személyek előtt az ég kapuját?

Mit jelent az 1Péter 3:19, 20? „Ebben az állapotban [a feltámadását követően, szellemben] el is ment [Jézus], és prédikált a börtönben levő szellemeknek, akik engedetlenek voltak egykor, amikor az Isten türelme várt Noé napjaiban, míg készült a bárka, amelyben kevés ember, azaz nyolc lélek [„lélek”, ÚRB, Kár.; „nyolcan”, Kat.] vitetett át biztonságban a vízen.” (Vajon a ’börtönben levő szellemek’ azoknak az embereknek a lelkei voltak, akik nem hallgattak Noé prédikálására az Özönvíz előtt, s akik előtt most megnyílt az égbe vezető út? A 2Péter 2:4 és a Júdás 6 összehasonlítása az 1Mózes 6:2–4-gyel megmutatja, hogy ezek a szellemek Isten angyalfiai voltak, akik Noé napjaiban testet öltöttek, és feleségeket vettek maguknak. Az 1Péter 3:19, 20-ban a ’szellemek’ szó a görögben a pneuʹma·szin, míg a ’léleknek’ fordított szó a pszü·khaiʹ. A ’szellemek’ nem a testből eltávozott lelkek, hanem az engedetlen angyalok voltak; az ugyanitt említett ’lelkek’ élő emberek voltak, mégpedig Noé és a családja. A „börtönben levő szellemeknek” prédikált üzenet ezért ítéletüzenet kellett hogy legyen.)

Mi az 1Péter 4:6 jelentése? „Valójában ezért hirdettetett a jó hír a halottaknak is, hogy megítéltessenek test szerint az emberek nézőpontjából, de éljenek szellem szerint az Isten nézőpontjából.” (A Krisztus előtt meghalt emberek voltak ezek a ’halottak’? Miként már rámutattunk, a halottak nem a ’börtönben levő szellemek’. Azok a szellemek engedetlen angyalok voltak. Betű szerinti halottaknak nem használt volna a prédikálás, mivel azok a Prédikátor 9:5 szerint „semmit sem tudnak”, és a Zsoltárok 146:4 hozzáfűzi, hogy a halállal az egyénnek „elvesznek gondolatai”. Az Efézus 2:1–7, 17 ezzel szemben olyanokra vonatkozik, akik szellemileg voltak halottak, de a jó hír elfogadásának eredményeként szellemileg életre keltek.)

Minden kereszténynek égi életet ígér az „Újszövetség”?

Ján 14:2, 3: „Az én Atyám házában sok lakóhely van. Ha nem így volna, megmondtam volna nektek, mert elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz fogadlak titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (Jézus itt rámutat arra, hogy hűséges apostolai, akikhez beszélt, idővel együtt lesznek vele az Atyja „házában”, vagyis az égben. De nem beszél arról, hogy hány további személy fog még az égbe jutni.)

Ján 1:12, 13: „mindazoknak, akik befogadták [Jézust], hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, mert hitet gyakoroltak a nevében; és ők nem vérből vagy test akaratából vagy férfi akaratából születtek, hanem Istentől.” (Figyeld meg, hogy a szövegkörnyezet a 11. versben Jézus ’övéire’, a zsidókra utal. Mindazok, akik elfogadták őt, amikor az első században eljött hozzájuk, Isten gyermekei lettek az égi élet kilátásával. Az igék a szövegben múlt időben állnak; így ez az írásszöveg nem vonatkozik minden azóta kereszténnyé lett emberre.)

Róma 8:14, 16, 17: „akiket Isten szelleme vezet, azok mind Isten fiai. Maga a szellem tanúskodik a mi szellemünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha tehát gyermekek vagyunk, akkor örökösök is: igen, örökösei Istennek, társörökösök pedig Krisztussal, feltéve, hogy vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” (Amikor e sorokat megírták, valóban igaz volt, hogy mindazok, akiket Isten szelleme vezet, Isten fiai lettek, és azt remélhették, hogy ők is megdicsőülnek Krisztussal együtt. De ez nem mindig volt így. A Lukács 1:15 azt mondja, hogy Keresztelő János telve lesz szent szellemmel, a Máté 11:11-ből azonban egyértelműen kiderül, hogy ő nem lesz részese az égi Királyság dicsőségének. Így az égi Királyság örököseinek összegyűjtése után is lesznek olyan emberek, akik Fiának követőiként szolgálják Istent, mégsem lesznek az égi dicsőség részesei.)

Milyen konkrét utalás van az „Újszövetségben” arra, hogy lesznek olyan keresztények, akiknek földi örök élet lesz a jutalmuk?

Máté 5:5: „Boldogok a szelídek, mivel örökölni fogják a földet.”

Máté 6:9, 10: „Égi Atyánk, szenteltessék meg a neved. Jöjjön el a királyságod. Legyen meg az akaratod, mint az égben, úgy a földön is.” (Mi Isten földre vonatkozó akarata? Mire utal az 1Mózes 1:28 és az Ézsaiás 45:18?)

Máté 25:31–33, 40, 46: „Amikor az Emberfia megérkezik dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor leül az ő dicsőséges trónjára. És eléje gyűjtik az összes nemzetet, ő pedig különválasztja egymástól az embereket, mint ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobbjára fogja állítani, a kecskéket pedig baljára. És a király így felel majd nekik [a juhoknak]: »Bizony mondom nektek, amit megtettetek e testvéreim legkisebbjeinek egyikével, azt velem tettétek meg.« És [a kecskék] elmennek az örök levágatásra, az igazságosak [a juhok] pedig az örök életre.” (Figyeld meg, hogy ezek a ’juhok’ nem azonosak a Király testvéreivel, ’az égi elhívás részeseivel’ [Héb 2:10—3:1], de ezek a juhokhoz hasonló emberek abban az időben fognak élni, amikor Krisztus a trónjára ül; abban az időben, amikor a ’testvérei’ közül néhány még nehézségeket tapasztal a földön.)

Ján 10:16: „más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók; őket is elő kell hoznom, és figyelni fognak a hangomra, és e g y nyáj lesznek e g y pásztorral.” (Kik ezek a ’más juhok’? A Jó Pásztor, Jézus Krisztus követői, de ők nem tartoznak az „új szövetség” nyájához, mely az égi élet reménységét táplálja. Viszont szoros kapcsolatban vannak az ahhoz a nyájhoz tartozókkal.)

2Pét 3:13: „új egeket és új földet várunk az ő ígérete szerint, és ezekben igazságosság fog lakni.” (Lásd még: Jelenések 21:1–4.)

Jel 7:9, 10: „Ezek után [miután János apostol látta az „elpecsételtek” teljes számát, akiket „a földről vettek meg”, hogy Krisztussal legyenek az égi Sion-hegyen; lásd: Jelenések 7:3, 4; 14:1–3] láttam, és íme, egy nagy sokaság, melyet senki nem volt képes megszámolni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből; és a trón előtt és a Bárány előtt álltak, fehér köntösbe öltözve, és a kezükben pálmaágak voltak. És szüntelenül ezt kiáltják harsány hangon: »A megmentést a mi Istenünknek köszönhetjük, aki a trónon ül, és a Báránynak!«”

Hány ember számára helyez kilátásba égi életet a Biblia?

Luk 12:32: „Ne félj, kicsiny nyáj, mert a ti Atyátok helyesnek látta, hogy nektek adja a királyságot.”

Jel 14:1–3: „láttam, és íme, a Bárány [Jézus Krisztus] ott állt a Sion-hegyen [az égben; lásd: Héberek 12:22–24], és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokukra van írva az ő neve és az ő Atyja neve . . . énekelnek, mintha új ének lenne, és senki sem volt képes megtanulni azt az éneket, csak a száznegyvennégyezer, akiket a földről vettek meg.”

Csak test szerinti zsidók tartoznak a 144 000-hez?

Jel 7:4–8: „És hallottam az elpecsételtek számát: száznegyvennégyezer, Izrael fiainak minden törzséből elpecsételve: Júda . . . Rúben . . . Gád . . . Áser . . . Naftali . . . Manassé . . . Simeon . . . Lévi . . . Issakár . . . Zebulon . . . József . . . Benjámin törzséből.” (Ezek nem lehetnek a test szerinti Izrael törzsei, mivel József törzse sohasem létezett, Efraim és Dán törzsét pedig nem tartalmazza a felsorolás, továbbá a léviták a templomi szolgálatra voltak kiválasztva, de nem számították őket a tizenkét törzshöz. Lásd: 4Mózes 1:4–16.)

Róma 2:28, 29: „nem az a zsidó, aki külsőleg az, és a körülmetéltség sem az, amelyik külsőleg van a testen, hanem az a zsidó, aki belsőleg az, és az ő körülmetéltsége a szív körülmetéltsége szellem által, nem pedig írott törvénygyűjtemény által.”

Gal 3:26–29: „Ti valójában mindannyian Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusba vetett hitetek által . . . Nincsen sem zsidó, sem görög, nincsen sem rabszolga, sem szabad, nincsen sem férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézussal egységben. Ezenfelül, ha Krisztushoz tartoztok, valóban Ábrahám magva vagytok, örökösök egy ígéretre való tekintettel.”

Csupán jelképes szám a 144 000?

A válasz kikövetkeztethető abból, hogy a meghatározott 144 000-es szám említése után a Jelenések 7:9 egy ’nagy sokaságról’ beszél, „melyet senki nem volt képes megszámolni”. Ha a 144 000 nem szó szerint értendő, akkor a ’nagy sokasággal’ való szembeállítása értelmét veszti. A szám szó szerint vétele összhangban van Jézusnak a Máté 22:14-ben, az egek Királyságával kapcsolatban tett kijelentésével: „sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

A Jelenések 7:9, 10-ben említett „nagy sokaság” is az égbe jut?

Róluk nem mondja azt a Jelenések könyve, mint a 144 000-ről, hogy ’a földről vették meg’ őket azért, hogy együtt legyenek Krisztussal az égi Sion-hegyen (Jel 14:1–3).

Amikor azt olvassuk róluk, hogy „a trón előtt és a Bárány előtt” állnak, ez nem feltétlenül valamilyen helyre, hanem elismert állapotukra utal. (Vesd össze: Lukács 21:36; Jelenések 6:17.) A „trón előtt” kifejezés (görögül: e·nóʹpi·on tu throʹnu; szó szerint azt jelenti: ’a trón látóterében’) nem követeli meg, hogy az égben legyenek. Csupán Isten „látóterében” vannak, aki elmondja, hogy az égből látja az emberek fiait (Zsolt 11:4; vesd össze: Máté 25:31–33; Lukács 1:74, 75; Cselekedetek 10:33).

A Jelenések 19:1, 6-ban említett „nagy sokaság . . . az égben” nem azonos a Jelenések 7:9 ’nagy sokaságával’. Az égiekről nem olvassuk, hogy „minden nemzetből” valók, vagy hogy megmentésüket a Báránynak köszönhetik. Ezek angyalok. A „nagy sokaság” kifejezést a Biblia különböző szövegkörnyezetekben használja (Márk 5:24; 6:34; 12:37).

Akik az égbe mennek, mit csinálnak majd ott?

Jel 20:6: „az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és királyokként fognak uralkodni vele az ezer év alatt.” (Lásd még: Dániel 7:27.)

1Kor 6:2: „nem tudjátok, hogy a szentek a világot fogják ítélni?”

Jel 5:10: „királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és királyokként fognak uralkodni a föld felett [„a földön”, Kár., Kat., ÚRB; „a föld felett”, Káldi].” (Ugyanez a görög szó és nyelvtani szerkezet található a Jelenések 11:6-ban. Itt a Káldi és a KNB azt írja, hogy „fölött”.)

Ki választja ki azokat, akik az égbe mennek?

2Tessz 2:13, 14: „kötelesek vagyunk mindig hálát adni az Istennek értetek, testvéreim, akiket szeret Jehova, mert az Isten kezdettől fogva kiválasztott benneteket a megmentésre a szellemmel való megszentelésetek és az igazságba vetett hitetek által. Pontosan erre hívott el benneteket a jó hírrel, melyet hirdetünk, hogy elnyerjük Jézus Krisztus, a mi Urunk dicsőségét.”

Róma 9:6, 16: „nem mindnyájan valóban »Izrael«, akik Izraeltől származnak . . . nem attól függ, aki akarja, se nem attól, aki fut, hanem Istentől, aki irgalmaz.”