KULCS

Egy eszköz, mellyel be lehet zárni és ki lehet nyitni az ajtókat és a kapukat. A „kulcs” szó betű szerinti és jelképes értelemben is szerepel a Bibliában.

A bibliai időkben a kulcs gyakran egy lapos fadarab volt, melyből fogak álltak ki. A fogak beleillettek a ház ajtajának belső oldalán lévő retesz lyukaiba. A kulcs arra szolgált, hogy a reteszt el tudják tolni; nem kellett elfordítani a zárban, mint napjainkban. A kulcsot az emberek általában az övükön hordták, vagy ráerősítették valamire, és a vállukra tették (Ézs 22:22).

Egyiptomban találtak bronz- és vaskulcsokat: az egyenes száruk kb. 13 cm hosszú, és három vagy több kiálló fog van a végükön. A rómaiak is használtak fémkulcsokat, olyan fajtájúakat is, melyeket el kellett fordítani a zárban. Palesztinában bronzból készített kulcsokat találtak.

A moábita király, Eglon tetőszobájának az ajtaján volt zár, melyet kulccsal lehetett nyitni (Bí 3:15–17, 20–25). A száműzetés után néhány lévitát azzal bíztak meg, hogy őrszolgálatot végezzen a templomnál, és „az ő gondjaikra volt bízva a kulcs, igen, hogy reggelről reggelre nyissanak” (1Kr 9:26, 27).

Jelképes értelem: A Bibliában a „kulcs” a hatalmat, a kormányzást és az erőt szimbolizálja. Eljákim egy megtisztelő bizalmi állásba került, és a vállára helyezték „Dávid házának kulcsát” (Ézs 22:20–22). A Közel-Keleten, ha egy ember vállán egy nagy kulcs van, az még napjainkban is azt jelenti, hogy ő fontos, tekintélyes személy. Az ókori időkben a király tanácsadójára bízták a kulcsokat és az azzal járó hatalmat: talán ő felügyelte a királyi csarnokokat, és ő döntött arról, hogy ki állhatott a király szolgálatába. A filadelfiai gyülekezetnek szóló, angyal által közvetített üzenetben az olvasható a felmagasztalt Jézus Krisztusról, hogy ’nála van Dávid kulcsa’, és ő az, „aki kinyit úgy, hogy azt senki be nem zárja, és bezár úgy, hogy azt senki ki nem nyitja” (Je 3:7, 8). A Dáviddal kötött, Királysággal kapcsolatos szövetség Örököseként Jézus Krisztusra lett bízva a hit háznépe feletti igazgatás, és ő lett a szellemi Izrael feje (Lk 1:32, 33). A hatalma folytán, melyet „Dávid kulcsa” jelképez, meg tud nyitni vagy be tud zárni jelképes ajtókat, azaz lehetőségeket és kiváltságokat. (Vö.: 1Ko 16:9; 2Ko 2:12, 13.)

Hogyan használta Péter a ’királyság kulcsait’, melyeket rábíztak?

Jézus ezt mondta Péternek: „Neked fogom adni az egek királyságának kulcsait, és bármit kötsz is meg a földön, az meg lesz kötve az egekben, és bármit oldasz is fel a földön, az fel lesz oldva az egekben” (Mt 16:19). Logikus, hogy a Szentírás más részeiből kell kiindulnunk, ha szeretnénk megtudni, hogy mit jelentenek ezek a kulcsok. Jézus tett egy másik kijelentést is a kulcsokról, amikor a következőket mondta a törvénytudó vallási vezetőknek: „elvettétek az ismeret kulcsát; ti magatok nem mentetek be, a bemenőket pedig akadályoztátok” (Lk 11:52). Ha ezt a verset összevetjük a Máté 23:13-mal, akkor azt láthatjuk, hogy a ’bemenetel’ az ’egek királyságába’ való bemenést jelenti. Vagyis Jézus Péternek tett kijelentésében a ’kulcs’ szó arra utal, hogy Péter kiváltsága lesz bevezetni egy olyan oktatási programot, mely különleges lehetőségeket nyit meg az egek Királyságával kapcsolatosan.

Az akkori képmutató vallási vezetőkkel ellentétben Péter egyértelműen az Istentől származó ismerettel segített az embereknek ’bemenni a királyságba’, mégpedig három kiemelkedő alkalommal. Az első i. sz. 33 pünkösdjén volt, amikor Péter ihletés alatt elmondta az összegyűlt tömegnek, hogy Jehova Isten feltámasztotta Jézust, felmagasztalta, és a jobbja mellett ül az egekben, valamint hogy Jézus a királyi állásában szent szellemet töltött ki az összegyűlt tanítványaira. Ennek az ismeretnek a hatására, illetve Péter utasítására („tanúsítsatok megbánást, és valamennyien keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében bűneitek megbocsátására, és megkapjátok a szent szellem ajándékát”) kb. 3000 zsidó (és zsidó vallásra áttért) tette meg a szükséges lépést ahhoz, hogy „az egek királyságának” leendő tagja lehessen. Később más zsidók is követték a példájukat (Cs 2:1–41).

Egy másik esetben Pétert és Jánost a szamáriaiakhoz küldték, akik bár meg voltak keresztelkedve, nem kapták meg a szent szellemet. A két apostol azonban ’imádkozott értük’, és „rájuk tették a kezüket”, ők pedig megkapták a szent szellemet (Cs 8:14–17).

Péter akkor lett felhasználva harmadszor arra, hogy különleges módon segítsen másoknak Királyság-örökössé válni, amikor elküldetett az itáliai százados, a nem zsidó Kornéliusz otthonába. Egy Istentől jövő látomás által Péter felismerte és kijelentette, hogy Isten nem részrehajló sem a zsidókkal, sem a nem zsidókkal. Továbbá, ha a nemzetekből valók félik Istent, és igazságosságot cselekszenek, Isten elfogadja őket, csakúgy, mint a zsidókat. Mialatt Péter ismertette ezeket a nem zsidó hallgatóival, megkapták a szent szellem égi ajándékát, és csoda útján nyelveken szóltak. Ezt követően megkeresztelkedtek, és ők lettek a nem zsidók közül az elsők, akik az „egek királyságának” a leendő tagjai lehettek. Ezzel megnyílt az a jelképes ajtó, vagy lehetőség, hogy a nem zsidó hívők is tagjai lehetnek a keresztény gyülekezetnek, és ez a lehetőség nyitva is maradt (Cs 10:1–48; 15:7–9).

A Máté 16:19 nyelvtani helyesbítéssel így hangzik: „bármit kötsz is meg a földön, az meg lesz kötve [vagy: már meg volt kötve] az egekben, és bármit oldasz is fel a földön, az fel lesz oldva [vagy: már fel volt oldva] az egekben.” Charles B. Williams fordítása ezt írja: „bármit tiltasz meg a földön, azt már az égben is megtiltották, és bármit engedj meg a földön, azt már az égben is megengedték.” A görög nyelv egyik tudósának, Robert Youngnak a szó szerinti fordítása így szól: „bárminek, amit összekötsz a földön, már összekötöttnek kell lennie az egekben, és bárminek, amit kioldozol a földön, már kioldozottnak kell lennie az egekben.” Mivel más bibliaversek világossá teszik, hogy a feltámasztott Jézus maradt a keresztény gyülekezet valódi Feje, egyértelmű, hogy a Péternek tett ígérete nem azt jelenti, hogy Péter szabja meg, hogy mi köttessen vagy ne köttessen meg az égben. Ehelyett inkább Péter az egek eszköze, aki megnyit, vagyis felold olyan dolgokat, amelyekről az égben már el lett döntve, hogy fel kell oldani őket (1Ko 11:3; Ef 4:15, 16; 5:23; Kol 2:8–10).

’A mélység kulcsa’: A Jelenések 9:1–11-ben található látomás egy égből származó ’csillagról’ szól, akinek odaadták „a mélység vermének kulcsát”, és aki kinyitotta a vermet, és kiengedte a sáskarajt, amelynek „a mélység angyala” a királya. Mivel a mélység – ahogy a Róma 10:6, 7-ből kiderül – minden bizonnyal a hádeszt is jelenti (bár nem korlátozódik csupán a hádeszre), úgy tűnik, hogy ’a mélység vermének kulcsa’ ’a halál és a hádesz kulcsait’ is magában foglalja, amelyek a Jelenések 1:18 szerint a feltámasztott Jézus Krisztus tulajdonában vannak. Ezek a ’kulcsok’ kétségkívül azt szemléltetik, hogy Jézusnak hatalma van arra, hogy kiszabadítson személyeket egy korlátozásból; erre senkinek sincs hatalma, csakis Istennek vagy annak, aki a felhatalmazott képviselője. A ’kulcsok’ tehát azt a hatalmat jelentik, hogy valaki képes az emberek szó szerinti feltámasztására, arra, hogy megszabadítsa őket a sír béklyójából, valamint hogy kiszabadítson személyeket egy jelképes halálszerű állapotból (Jn 5:24–29; vö.: Je 11:3–12; lásd: HALÁL: A szellemi állapot vagy helyzet megváltozása). Utoljára a Jelenések 20:1–7-ben olvashatunk ’a mélység kulcsának’ használatáról, ahol a látomás szerint egy angyal, akinél a kulcs van, a mélységbe veti Sátánt, bezárva és lepecsételve azt fölötte ezer évre. Ennek az időszaknak a végén Sátánt kiengedik a „börtönéből”, nyilvánvalóan a ’kulcs’ által jelképezett hatalmat használva. (Lásd: MÉLYSÉG.)