A Jelenések 11:3 két tanúról beszél, akik 1260 napig prófétálnak. A leírásból később kiderül, hogy a vadállat „legyőzi és megöli őket”, ám a két tanú az összes szemlélő nagy megdöbbenésére „három és fél nap elteltével” életre kel (Jel 11:7, 11).

A három és fél évig tartó időszak végén ezeket a felkenteket jelképesen megölték, ugyanis bebörtönözték őket egy viszonylag rövid időre, átvitt értelemben három és fél napra. Isten népének ellenségei nagyon örültek, amikor úgy tűnt nekik, hogy a tanúk munkája leállt (Jel 11:8–10).

Ám a próféciával összhangban a két tanú „a három és fél nap elteltével” életre kelt. Ezek a felkentek nemcsak hogy kiszabadultak, hanem azok, akik hűségesek maradtak, egy különleges kinevezést kaptak Istentől Jézus Krisztus által. Az Úr kinevezte a hű és értelmes rabszolgát, hogy az utolsó napokban gondoskodjon mindarról, amire Isten népének szüksége van ahhoz, hogy erős maradjon a hite. A börtönből kiszabadult hűséges felkenteket is erre a feladatra jelölték ki 1919-ben (Máté 24:45–47; Jel 11:11, 12).