6. a) Miért éri annyi baj a világot 1914 óta? (Jel 12:7–12). b) Mi történik a hamis vallással, majd pedig a világi nemzetekkel a „nagy nyomorúság” idején? (Jel 18:9, 10, 21–24; 19:11–16).

⁶ Korunk történészei felismerték, hogy 1914 fordulópont volt. Azóta a jelentőségteljes év óta az emberiség a meghökkentő változások zavaros időszakában él. A tény, amelyet sokan nem ismernek fel az, hogy a bibliai prófécia ezt az időszakot a jajok időszakaként jelöli meg az emberiség számára, „mert az ördög lejött hozzátok nagy haraggal, tudva, hogy rövid ideje van” (Jel 12:7–12). A leszámolás napja gyorsan közeledik. Jézus leírása szerint mint „nagy nyomorúság” tör rá erre a nemzedékre, és meglátják Isten ítéletének végrehajtását Nagy Babilonon, a hamis vallás világbirodalmán, amelynek fő része a kereszténység. Ezek után az Isten királyságát, az ő eljövendő világkormányzatát ellenző nemzetek belesodródnak a Mindenható Isten nagy napjának háborújába, amelyet a Biblia Armageddonnak nevez, és örök vereséget szenvednek (Jel 16:14–16).

 7. a) Mi történik az ördöggel és szellemi haderejével Armageddon után? (Jel 20:1–3). b) Milyen jövőnek örvendhet akkor az emberiség, ahogyan azt a bibliai próféciák mutatják? (Jel 21:3, 4; Zsolt 37:9–11, 29; És 11:6–9; 33:24; 65:21–24).

⁷ Végül az ördög és gonosz szellemekből álló hadereje jelképes mélységbe, a tehetetlenség állapotába vettetnek. Így egyengetik az útját annak, hogy Isten királysága akadálytalanul uralkodhasson az egész földön ezer éven át (Jel 20:1–3; 21:3, 4). Mily hálásak vagyunk, hogy tudomásunkra jutott Isten ezen eljárásmódja, hogy eltávolítja a gonoszságot a földi színtérről! Nem várhatjuk-e sóvárogva ezt az isteni beavatkozást? Igen, és örvendezéssel köszöntjük a megígért kormányzati új egeket és a megtisztított új föld társadalmát! (2Pét 3:13).

EZÉRT ELHATÁROZZUK, HOGY

 8. Mint Isten királysága lojális alattvalói, milyen út követésére határozzuk el magunkat Jézus Krisztust utánozva? (Márk 1:38; Luk 4:13; Ján 6:15; 15:19; 17:16; 18:36).

MI, Jehova tanúi, fokozzuk erőfeszítéseinket, és az Isten által engedélyezett idő alatt buzgón hirdetjük a királyság jó hírét és bátran bejelentjük Isten ítélet-üzenetét. Továbbra is teljes szívű alattvalói hűséget tanúsítunk Isten királysága iránt és arra törekszünk, hogy lojális alattvalói legyünk. Elszántan követjük Jézus Krisztus hűséges életpályáját: továbbra is elkülönülünk a világtól, nem bonyolódunk bele ügyeibe, elutasítjuk, hogy részt vegyünk vitáiban és nem engedjük, hogy megalkuvásra bírjon. Noha ez népszerűtlenné és a világ előtt gyűlöletessé tesz minket, elhatározzuk, hogy az a szentírási alapelv fog irányítani minket, amely kimondja, hogy ’aki a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé teszi magát’ (Jak 4:4).

 9. a) Milyen szentírási figyelmeztetés fokozottabb hangoztatására határoztuk el magunkat? b) Mit érint még az, hogy igyekszünk eleget tenni annak az elhatározásunknak, hogy megteremjük a királyság-gyümölcsöket és Isten szellemének gyümölcseit? (Márk 13:10; Ján 13:34, 35; Gal 5:22, 23; Kol 3:12–14).

⁹ Mivel mi magunk már kijöttünk Nagy Babilonból, sietve továbbítjuk a Szentírás figyelmeztetését: „Menjetek ki belőle, én népem, ha nem akartok részt venni bűneiben és ha nem akartok kapni csapásaiból” (Jel 18:4). Az önfeláldozás szellemében elhatározzuk, hogy továbbra is segítséget nyújtunk annak a sok embernek, aki még állást foglalhat az igazság oldalán, mielőtt az isteni ítélet utoléri a hamis vallás világbirodalmát. Mialatt a kereszténység súlyosan kifogásolható pályája gyalázatot hozott Isten nevére, a mi elhatározásunk az, hogy Jézus Krisztus igazi tanítványainak bizonyuljunk azáltal, hogy királyság-gyümölcsöket termünk, valamint megteremjük Isten szellemének gyümölcseit, és így dicsőítjük mennyei Atyánkat, Jehovát (Ján 15:18).

10. a) Milyen módon igyekszünk felkínálni az igazságot, hogy eleget tegyünk az Isten szent szolgálatával kapcsolatos elhatározásunknak? (Kol 4:6; 1Pét 3:15) b) Milyen példát mutattak az apostolok a félelem nélküliség, a bátorság és a felsőbb hatalmasságok iránti tisztelet terén, aminek a követését mi is elhatároztuk magunkban?

¹⁰ Tekintet nélkül egyéni körülményeinkre és lakhelyünkre, gyönyörűségünket találjuk szent szolgálatunkban, amelyet éjjel és nappal végzünk Istennek. Lankadatlanul kihasználunk minden alkalmat, hogy alapos tanúságot tegyünk Isten nevéről és szándékáról. Vonzó módon kínáljuk fel az igazságot, hogy ’a mi beszédünk mindig kellemes, sóval fűszerezett’ legyen (Kol 4:6). Egyszersmind igyekszünk bátrak lenni, hogy Isten Szavát teljes bátorsággal szóljuk, különösen fenyegetés, üldözés és az ellenállás egyéb formái ellenére. Miként az apostolok, úgy ’mi sem tehetjük meg, hogy ne beszéljünk azokról a dolgokról, amelyeket láttunk és hallottunk’ (Csel 4:19, 20). Noha megadjuk a kellő tiszteletet a felsőbb hatalmasságoknak, megadva a császár dolgait a császárnak, mégis, amikor az Isten imádatával és a neki végzett szolgálattal kapcsolatos vitakérdés merül fel, az apostolokat utánozzuk, és mint uralkodónak inkább Istennek engedelmeskedünk, semhogy embereknek’ (Csel 5:29).

11. a) Milyen munkának az elvégzésére határoztuk el magunkat? (Máté 24:14). b) Kitől várjuk a vezetést és van-e alapos okunk arra, hogy számítsunk a támogatására? (Fil 4:13).

¹¹ Azzal, hogy a szellemi dolgokat tesszük az első helyre életünkben, elhatároztuk, hogy elvégezzük a ránk bízott munkát. Isten Igéje alapján hirdetjük a királyság jó hírét és bejelentjük az isteni figyelmeztetést. Evégett egész szívünkből Jehovában bízunk, irányítására, gondoskodására és az ő szeretete további megnyilvánulásaira támaszkodunk mindig. Esdeklő imáinkban arra kérjük mennyei Atyánkat, hogy ez az életpályánk tetsző és elfogadható legyen az ő szemében, az Egyetlen előtt, ’aki képes felettébb többet tenni, mint amit kérünk, vagy felfogunk’ (Ef 3:20). Legyen meg az ő akarata, és eredményezzen ez számunkra és az összes Istent szeretők számára végtelen örömöt és áldást mind most, mind pedig mindörökké!

Szerezz magadnak jó nevet Istennél!

„A jó név jobb a drága kenetnél; és a halál napja jobb az ember születése napjánál” (Préd 7:1, Authorized Version).

 1. Mit szerez mindenki magának és néha még másoknak is?

MINDENKI valami pluszt ad ahhoz, amit tesz, még az olyan ember is, aki semmit sem végez. Az egyik ugyanis szép bútort készít és azon felül jó hírnevet szerez magának, mint ügyes iparos. Az asszony, aki ízletes ételt készít, jó szakácsnői hírnévre tesz szert. Van aki nem csinál semmit: az ilyen a lustaságával szerez nem éppen jó hírnevet magának. Mindenki szerez tehát valamilyen hírnevet. Néha mi magunk is adunk nevet másoknak. Saul és társai rágalmazással szereztek Dávidnak rossz hírnevet. Dávid viszont a zsoltárokban jó nevet adott Istennek. Jehova is képessé tette Dávidot arra, hogy jó hírnevet szerezzen magának. Néhányan, akik azt állítják magukról, hogy Istent képviselik, nagyon rossz hírnevet szereznek neki vallási hazugságaikkal és erkölcstelen cselekedeteikkel. Az igaz imádók viszont jó hírnevet szereznek Istennek mind szavaikkal, mind tetteikkel és ezáltal jó nevet szereznek önmaguknak is Jehova Istennél. (Zsolt 64:1–6 [Károli 64:2–7]; 1Krón 17:8; Ez 36:20–23).