Isten Szava élő

Emlékezz meg Teremtődről a te ifjúságod idején

TEREMTŐNK akarata az, hogy örvendjünk az élet nagyszerű ajándékának. A bibliai Prédikátor könyvében ezt mondja: „Örülj, ifjú ember, a te ifjúságod idején, . . . és menj, ahová a szíved húz és ahová a szemed csal” (K.f.). De az az út, amelyet ifjúságod idején követsz, miközben szíved vágya szerint élsz és szemed kívánságát követed, hatással lesz arra, hogy Isten milyennek ítél meg téged. Ezért mondja buzdítólag a fiataloknak: „Távolítsd el szívedből a bosszúságot [a nyugtalanságra adó okot] és hárítsd el magadtól a bajt [a szerencsétlenséget].”

Hogyan háríthatja el egy ifjú magától a „bajt”, és hogyan kaphat igazságos ítéletül — egy „örök életet”? (Róma 6:23). Úgy, ha eleget tesz a következő figyelmeztetésnek: „Emlékezzél meg nagy Teremtődről a te ifjúságod idején, most, amíg el nem jönnek a bajokkal terhes napok.”

Mik ezek a „bajokkal terhes napok”, amelyekről a Teremtőjükről megfeledkező emberek azt mondják: „nem szeretem őket”? A Prédikátor könyvének írója az öregkor napjait értette ezen, amikor az ember már elgyöngül, testi szervei felmondják a szolgálatot és rosszul működnek. A prédikátor jelképes nyelven az élet ’alkonyát’ így írja le: „Elsötétül a nap, a hold, meg a csillagok”, és az emberi szenvedés felhői tűnnek fel, és megszaporodnak az ember bajai.

Erről az életkorról az is elmondható, hogy ekkor „a ház őrizői megremegnek, és az életerős férfiak megrogynak, az őrlőlányok pedig nem dolgoznak, mivel megfogyatkoznak, és elhomályosulnak az ablakon kinéző hölgyek. Az útcára nyíló ajtók is bezárulnak, . . . és a sáska nehezen vonszolja magát”.

Nos, mi ennek a szemléltetésnek az értelme? A képletes „ház” maga az emberi szervezet. „Őrizői” vagy védelmezői a kezek vagy a karok, amelyek öregkorban reszketővé válnak. A lábak — ezek az „életerős férfiak” — szintén megrogynak öregkorban, és csak nagy nehézségek árán tudják vonszolni a testet. A fogak — „az őrlőlányok” — sem töltik be eredeti rendeltetésüket. „Nem dolgoznak, mivel megfogyatkoznak.”

És mit mondhatunk az öregek szeméről? Nos, a szervezetünknek ezek az „ablakai” — a csökkent látóképesség következtében — bizony elhomályosulnak. A száj ’nyilásai’ vagy „ajtói” is már kevesebbszer nyílnak meg, hogy hírt adjanak arról, mi megy végbe a házban vagy a szervezetben. Az éltes ember — rokkantan — találóan úgy vonszolja magát, mint egy sáska.

És amikor eljön a halál órája, az „ezüstkötél elszakad, az aranypohár összetörik és a korsó eltörik a forrásnál”. Az „ezüstkötél” itt a gerincoszlopban futó idegpályát jelenti, az „aranypohár” pedig az agyvelőt. A „korsó” a szívet szemlélteti, amely az életfenntartó vért kapja és keringteti az egész szervezetben. Az öregkor mindezekre kihatással van. Végül pedig az ember visszatér a porba, a halálba (Prédikátor 11:9—12:7, Ö.f.; 12:1–9, Károli).

Az, aki életét hiábavaló dolgokra fecsérelte el, ami a „legnagyobb hiábavalóság”, azt veszi majd észre, hogy máris itt vannak az öregkor bajokkal terhes napjai (Prédikátor 12:8, Ö.f., [12:10, Károli]). Emlékezz hát meg bölcsen nagy Teremtődről addig, amíg jó erőnek és frissességnek örvendsz. Tevékenykedj hűségesen Isten szolgálatában, hogy Isten kedvezően tudjon megemlékezni rólad, igen, hogy örök életre méltónak ítélhessen majd (Máté 6:19–21; Zsidók 6:10–12; Prédikátor 12:13, 14, Ö.f. [12:14–16, Károli]).