felnevelendő gyermekekről van szó. „Mindezek törvényes kibívók” — mondja a könyv. „Az érintett felnőtteknek jogukban áll elutasítani a kezelést.”

Néhányan, akik ragaszkodnak a vérátömlesztéshez, figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a Tanúk nem utasítanak el minden gyógymódot. Csupán egyetlen gyógymódot utasítanak el, amely még a szakemberek szerint is sok veszélyt rejt magában. Egy orvosi probléma rendszerint többféle módon oldható meg. Az egyiknek ez a kockázata, a másiknak az. Eldöntheti-e egy bíróság vagy egy orvos atyáskodóan, hogy melyik kockázat szolgálja „leginkább az érdekeidet”? Te vagy az, aki ezt elbírálhatja. Jehova Tanúi határozottan senki más döntését nem kívánják a saját esetükben; ez az ő személyes felelősségük Isten előtt.

Ha a bíróság rád erőltetne egy számodra elfogadhatatlan kezelést, hogyan érintené ez a lelkiismeretedet és az élethez való ragaszkodásodat? D. Konrad Drebinger ezt írta: „Minden bizonnyal az orvosi ambíció egyik megfontolatlan formája lenne egy beteget arra kényszeríteni, hogy lelkiismeretének parancsa ellenére fogadjon el egy adott gyógymódot, hogy fizikailag kezelni lehessen, ha közben lelkileg halálos károsodást okozna neki” (Der Praktische Arzt, 1978. július).

SZERETŐ GONDOSKODÁS A GYERMEKEKRŐL

A vér orvosi alkalmazásával kapcsolatos bírósági esetek főleg gyermekeket érintenek. Egyes esetekben, amikor egy szerető szülő tiszteletteljesen azt kéri, hogy gyermekénél vér nélküli kezelést alkalmazzanak, néhány egészségügyi alkalmazott bírósági támogatást keres, hogy vért adhasson. A keresztények természetesen egyetértenek azokkal a törvényekkel vagy bírósági eljárásokkal, amelyek megakadályozzák, hogy a gyermekeket bántalmazzák vagy elhanyagolják. Talán olvastál már olyan esetekről, amelyekben néhány szülő kegyetlenül bánt egy gyermekkel, vagy megtagadott tőle mindenfajta orvosi kezelést. Milyen tragikus! Egyértelmű, hogy az állam közbeléphet és közbe kell lépnie az elhanyagolt gyermekek védelme érdekében. Mindazonáltal könnyű felismerni, hogy ez mennyire eltér attól, amikor egy gondoskodó szülő magas színvonalú, vér nélküli orvosi kezelést kér.

Ezeknek a bírósági eseteknek a középpontjában általában egy kórházban lévő gyermek áll. Hogyan és miért került oda? Szinte mindig a gondos szülők vitték el, hogy színvonalas orvosi ellátást kapjon. Mert ahogy Jézust is érdekelték a gyermekek, a keresztény szülők is gondoskodnak gyermekeikről. A Biblia beszél arról, hogy ’egy dajka dajkálgatja az ő gyermekeit’. Jehova Tanúi mély szeretetet éreznek gyermekeik iránt (1Thessalonika 2:7; Máté 7:11; 19:13–15).

Természetesen minden szülő hoz olyan döntéseket, amelyek hatással vannak gyermekei biztonságára és életére: Vajon gázt vagy olajat használ a család az otthon fűtésére? Elviszik-e a gyermekeket egy hosszú autóútra? Járhat-e úszni? Ezek a dolgok kockázatokat foglalnak magukba, akár élet-halál kérdéssé is válhatnak. De a társadalom méltányolja a szülők körültekintését, így a gyermekeiket érintő szinte valamennyi kérdésben elismerten az ő véleményük a döntő.

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 1979-ben világosan megfogalmazta: „A családokra vonatkozó törvény alapkoncepciója azon a feltételezésen nyugszik, hogy a szülő rendelkezik azzal az érettséggel, tapasztalattal és az élet nehéz döntéseihez szükséges ítélőképességgel, ami egy gyermekből hiányzik . . . Önmagában az a tény, hogy a szülő döntése [egy orvosi kérdésben] kockázatokat foglal magában, nem adja át automatikusan a döntéshozatal jogát egy képviselet vagy egy államhivatalnok számára” (Parham v. J.R.).

Ugyanabban az évben a New York-i Fellebbviteli Bíróság a következő döntést hozta: „A legfontosabb szempont annak megítélésében, hogy egy gyermeket meg akarnak-e fosztani a kielégítő orvosi ellátástól . . . az, hogy a szülők, az összes meglévő körülményt figyelembe véve, gondoskodtak-e elfogadható orvosi kezelésről gyermekük számára. A vizsgálat eredményét nem lehet olyan kitétellel összegezni, vajon a szülő ’jó’ vagy ’rossz’ döntést hozott-e, mivel az orvostudomány gyakorlatának jelenlegi állása, annak óriási előrehaladása ellenére, igen ritkán teszi lehetővé, hogy ilyen végleges következtetéseket vonjunk le. Ugyanakkor a bíróság nem vállalhatja a szülőt helyettesítő szerepet sem” (In re Hofbauer).

Nézzük újra azt a példát, ahol a szülőknek a műtét és az antibiotikumok között kell választaniuk. Minden gyógymód kockázattal járhat. A szerető szülők felelőssége mérlegelni a kockázatokat, az előnyöket és más tényezőket, majd döntést hozni. Ezzel kapcsolatban dr. Jon Samuels (Anesthesiology News, 1989. október) javasolta a Guides to the Judge in Medical Orders Affecting Children átvizsgálását, ami a következő álláspontot képviselte:

„Az orvosi ismeretek nem kellően fejlettek ahhoz, hogy annak alapján az orvos képes legyen biztonsággal megjósolni: életben marad-e a betege vagy meghal . . . Ha különböző eljárások között lehet választani — ha például az orvos egy olyan eljárást javasol, amelynek sikerére 80 százalék az esély, de ezt a szülők kifogásolják, viszont nincs kifogásuk egy olyan módszer ellen, amely csupán 40 százalékos sikerrel biztat —, akkor az orvosnak a szakmailag esetleg kockázatosabb, ellenben a szülők által nem kifogásolt módszert kell alkalmaznia.”

Tekintettel a vér orvosi alkalmazásának azokra a halálos veszélyeire, amelyek már ismertek, valamint arra, hogy ma már léteznek más hatásos módjai is a kezelésnek, vajon nem a vér elkerülése jelentené-e a még kevesebb kockázatot?

A keresztények természetesen sok dolgot mérlegelnek, ha a gyermeküknek műtétre van szüksége. Minden műtét kockázattal jár, akár használnak vért, akár nem. Melyik sebész ad garanciát? A szülők talán tudják, hogy gyakorlott orvosok komoly sikereket értek el a vér nélküli sebészetben Tanú gyerekeken. Ezért, még ha egy orvos vagy egy kórházi alkalmazott más véleményen is van, nem ésszerűbb-e számukra együttműködni a szerető szülőkkel, mint feszültséggel járó és időigényes jogi csatát vívni? Vagy a szülők esetleg átszállíthatják gyermeküket egy másik kórházba, ahol a személyzetnek már van tapasztalata az ilyen esetek kezelésében, és hajlandó is ennek megfelelően cselekedni. Valójában a vér nélküli kezelés valószínűleg kiváló gondoskodást jelent majd, és hozzásegítheti a családot a „törvényes orvosi és nem orvosi célok” megvalósításához, mint azt már korábban említettük.

A vér, amely valóban életeket ment

Az előbb említett információk pontjai bizonyára érhetőek. Bár a vérátömlesztést az emberek többnyire életmentőnek tekintik, valójában igen kockázatos. Minden évben ezrek halnak meg vérátömlesztés következtében; ugyanakkor pedig ennél sokkal többen komolyan megbetegszenek, és hosszú távon is megmaradó következményekkel néznek szembe. Így még orvosi szempontból is helyénvaló ma az a bölcs bibliai parancsolat, hogy ’tartózkodjatok a vértől’ (Cselekedetek 15:28, 29).

Sok veszélytől megóvja a betegeket az, ha a vér nélküli orvosi kezelést választják. Azok a