Olvasók kérdései

◼ Túlélik-e néhányan a felkent keresztények közül a „nagy nyomorúság”-ot, hogy egy ideig az új világban éljenek, mielőtt felvitetnek az égbe?

A Biblia kifejezetten nem mondja ezt. A keresztényeket régóta érdeklik azok a kiváltságok, amelyeket Isten kiterjeszt rájuk (Cselekedetek 1:6). Különösen így van ez napjainkban, mivel a Királyság már létrejött (Máté 24:3, 24, 34). Mivel az ő idejükben kell eljönnie a jelenlegi gonosz rendszer végének, a keresztények tudni szeretnék, túlélhetik-e némelyek a szellemtől felkentek közül „Isten nagy napjának háborúját” és szolgálhatnak-e a földön egy ideig, mielőtt megkapnák égi jutalmukat (Jelenések 16:14). A Biblia nem mondja, hogy ez megtörténik, de bizonyos minták és próféciák azt mutatják, hogy ez bekövetkezhet. Ahelyett, hogy dogmatikusak lennénk, inkább figyeljük meg, hogyan irányítja Isten a dolgokat.

Bizonyos bibliai eseményeknek megvolt később a párhuzamuk Isten népével. Tudjuk például, hogy Jónás egy nagy halban volt három nap és három éjjel. Néhány ember, akik ezt egyszerűen az isteni megszabadítás példájának tekintik, de Jézus azt mondta, hogy ez annak a prófétai mintája, ahogyan ő hasonló időszakon át a sírban lesz a feltámadása előtt (Jónás 1:17, [2:1, Károli]; Máté 12:40). Igen, Jónás tapasztalata prófétai előkép volt. Érthető módon, Isten szolgái úgy tekintettek a próféciákra és a különleges bibliai beszámolókra, mint amelyek megmutathatják, hogyan bánik majd velük Jehova.

Egy olyan példa, amely bibliai próféciával kapcsolatos Az Őr Torony 1928. december 15-i számában jelent meg és a Mikeás 5:2–15. verseit tárgyalta. Mikeás könyve Szamáriának az asszíriaiak által történt elpusztításával, valamint a zsidók babiloni fogságból való hazatérésével foglalkozott (Mikeás 1:1, 5–7; 4:10). De későbbi fejleményekre is utalt, például a Messiás megszületésére Bethelemben (Mikeás 5:2). Mikeás megjövendölte, hogy „az asszíriaitól” való megszabadulása után „Jákob maradéka” olyanná lesz mint „a Jehovától jövő harmat” és mint „a fiatal sörényes oroszlán a juhnyájak között” (Mikeás 5:6–8). Az Őr Torony így magyarázta: „Ezt úgy foghatjuk fel mint annak a jelét, hogy néhányan a maradék közül Armageddon megvívása után is a földön maradnak és még lesz valamilyen tennivalójuk az Úr nevében, s az ő dicséretére és dicsőségére.” Figyeljük meg a szerény, ésszerű nyelvezetet, amelyet a lehetőség bevezetésekor használ: „Ezt úgy foghatjuk fel, mint annak a jelét.”

Melyik az a bibliai beszámoló, amelyről azt mondhatjuk, hogy az párhuzamban lehet a földön való túléléssel? Az egyik ilyen példa, amelyet felhoztak Noéval és a családjával kapcsolatos. Noét úgy tekintették, mint Jézus előképét ebben a végidőben (1Mózes 6:8–10; Máté 24:37). Ahogy Noé átvezette feleségét valamint három fiát és három menyét az akkori régi rendszer végén, Krisztus is gondoskodik majd vezetésről menyasszony-osztályának maradéka számára és azok számára, akik az „Örökkévaló Atya” , Jézus gyermekeivé lesznek. Noé felesége túlélte a Vízözönt és részt vett az igaz imádat felújításában a megtisztított földön. Ennek párhuzama lehet a menyasszony-osztály maradékának az életben maradása az új világ számára (Ésaiás 9:6, 7; 2Korinthus 11:2; Jelenések 21:2, 9).a

Más bibliai beszámolókat is úgy tekintettek, mint amelyek azt sejtetik, mintha néhányan a felkentek közül az új világban is élhetnének. Például, Jeremiás túlélte Jeruzsálem pusztulását; a titkári íróeszközzel felszerelt „férfi” ott maradt, hogy lássa az ítéletvégrehajtási munkát, mielőtt visszatért volna jelentést tenni (Ezékiel 9:4, 8, 11).

Néhány magyarázat azzal a lehetőséggel kapcsolatban, miszerint a felkentek közül talán néhányan élve kerülnek át az új világba, jó szándékból fakadt és bibilai előzmények alapján próbálta megérteni a próféciákat és mintákat, amelyeknek megfelelő későbbi párhuzamai lehetnek. Ha úgy fordulna a helyzet, hogy egyetlen felkent sem maradna a földön, akkor sem lenne okunk az elégedetlenségre. Már elfogadtuk, hogy a bibliai dolgok az idő múlásával lesznek jobban érthetők. Például Az Őrtorony 1981. július 1-jei száma (magyarban 82/2 Őt. 19. o., 9. bek.) újra tárgyalta a Mikeás 5:6–9 versét és megmagyrázta, hogy „a szellemi izraeliták maradékának . . . nem kell megvárni . . . Har-Magedont ahhoz, hogy felüdülésül szolgájanak mint „harmat” az emberek számára. Ez a fejtegetés ismét csak mint „lehetőség”-et tárta fel azt a nézetet, amely szerint a mardék néhány tagja esetleg túlélheti Isten nagy csatáját és egy ideig továbbra is ’felüdülésül szolgálhat’ mint „harmat”, a ’más juhok’ „nagy sokasága” számára. Láthatjuk azonban, hogy az idő múlásával és a szellemi világosság növekedésével kibővülhet és módosulhat a prófécia vagy bibliai dráma megértése is (Példabeszédek 4:18).

Tudjuk, hogy a Biblia ’az Emberfia eljövetelét összekapcsolja’ ’a választottak összegyűjtésével a négy szél felől’ (Máté 24:29–31). Úgyszintén, az ’Úr királyság-hatalomban való jelenléte’ idején a halálalvásban levő felkentek égi életre támadnak fel (1Thessalonika 4:15, 16). Ezek az „elpecsételtek” részévé lesznek a Bárány feleségének. De mikor valósul meg ez?

A Jelenések könyvében közvetlenül azután, hogy János elmondja nekünk a vallásos szajhának, Nagy-Babilonnak Isten általi megsemmisítését, leírást kapunk a „Bárány menyegzőjé”-ről. Látjuk, hogy egy tisztátalan, erkölcstelen nőszemély eltűnik a színről, és látjuk „a menyasszonyt”, „a Bárány feleségét”, aki ’felékesítette magát ragyogó tiszta gyolcsba, ami a szentek igazságos cselekedeteit jelenti’ (Jelenések 18:10; 19:2, 7, 8; 21:9). Nagy-Babilon elpusztítása is részét képezi a nagy nyomorúságnak (Máté 24:21; Jelenések 7:14). Úgy érvelhetünk tehát, hogy némelyek a menyasszony-osztályból túlélhetik a nagy nyomorúságot Jehova helyeslése és védelme bizonyítékaként (Sofóniás 2:3; vö. Máté 24:22). Ha tehát ilyenformán oltalomban részesülnek a földön, addig maradhatnak itt, amíg Isten nem dönt úgy, hogy az égbe viszi őket.

A Jelenések ábrázolásai azonban nem szigorúan időrendi sorrendben követik egymást. És nem úgy, mintha a felkentek kicsiny maradékára szükség volna az új világ beindításához, hiszen lojális keresztények millióit képezték már ki erre a célra, akik örökké itt élnek majd a földön. Ennek megfelelően Isten magához veheti az égbe felkentjeit közvetlenül Nagy-Babilon pusztulása után is, átadva a helyszint „a Bárány menyegzője” számára. Az összes felkent részt vehet így Krisztussal ’a nemzetek vasvesszővel történő legeltetésében’ a nagy nyomorúság hátralevő részében (Jelenések 2:26, 27; 19:11–21). Ha ily módon intézi Isten a dolgokat, mind a 144 000 együtt lesz Jézussal, hogy ’királyként uralkodjanak a Krisztussal ezer esztendeig’ (Jelenések 20:4).

Bizonyosan nagyszerű dolog, hogy Isten népét komolyan érdekli a betekintés abba, hogyan irányítja Isten az ő szolgáit és miként jutalmazza meg őket. (Vö. 1Péter 1:12.) Jóllehet nem lehetünk dogmatikusak és nem is szabad annak lennünk a részletek dolgában, kíváncsian várjuk, hogy mi fog történni.

[Lábjegyzet]