Ki fogja békére vezetni a nemzeteket?

 1., 2. Hogyan teljesedik napjainkban az Ésaiás 2:2–4-ben adott prófécia?

ÉSAIÁS 2. fejezete sokkal többről szól, mint a zsidó nép Jeruzsálembe történő visszatéréséről a 70 éves babiloni fogság után. A prófécia valójában nem kevesebbre utal, mint hogy az összes nemzetből származó emberek az egyedüli igaz Isten, Jehova tiszta imádatához térnek. Ez egy nemzetközi testvériség megalakulását jelenti, amely Istennek elfogadható, szent szolgálatot végez.

² Az emberek ilyen tömeges megváltozása a világ minden részén, nem csupán drámai, hanem látható is lenne, mintha egy mindenki számára teljesen jól látható hegyen történne. Pontosan ez történik ma világszerte Jehova Tanúi között. Milliók, akik a kereszténység vallásaiból jöttek ki, megtanulták, hogy Isten egy, és felhagytak a Háromság imádásával. Indiában hinduk hagyták ott isteneik panteonját és bálványok tízezreit az egy igaz Istenért. Ugyanez igaz Afrikában, távoli szigetcsoportokon és a Közel-Keleten élő emberek esetében is. Akik felmentek Jehova szent hegyére, az ő tiszta imádatához, azok félretettek minden faji, törzsi és politikai gyűlöletet; ők szó szerint „nem tanulnak többé háborút” (Ésaiás 2:2–4).

A Messiás személyének kiléte — egy vitaforrás

 3. Az Ésaiás 11:10 szerint milyen hatással lesz a Messiás a nemzetekre?

³ Ez a nemzetközi testvériség is, Istennek az egész emberiségre vonatkozó szándékával van kapcsolatban: a minden nemzetből származó emberek áldani fogják magukat a megígért „mag”, Ábrahám leszármazottja által, és így imádják Istent igazságban és egységben (1Mózes 3:15; 22:18). A későbbi próféciák megmutatták: ez a „mag” azért is jön, hogy a ’Mózeshez hasonló próféta’ legyen, aki egy új szövetséget közvetít, amely jogi alapul szolgál minden nemzet őszinte emberei számára, hogy egységben imádják Istent (5Mózes 18:15, 18, 19; Jeremiás 31:30–33 [31:31–34, Károli]). Ez a valóságos személy még arra is szolgált, hogy ő legyen a Messiás, egy a Dávid vonaláról származó uralkodó, akinek a trónját Isten örökre megszilárdítja (1Krónika 17:11, 12). Ésaiás próféta szerint a Messiás lesz a gyülekezés helyét jelző alak, aki egyesíti a minden nemzetből származó embereket (héberül: Gó·jimʹ). Az Ésaiás 11:10 azt mondja: „És lészen ama napon, Jísaj gyökere, mely ott áll népek zászlójáúl [„egy jelzésként a népek számára”, NW] — hozzá fordulnak a nemzetek és nyugvóhelye dicsőséges lesz.”

 4. Milyen megállapítást tett egy rabbi, Jézusnak az emberi nemre gyakorolt hatásával kapcsolatban?

⁴ A Messiás kilétének kérdése évszázadokra szóló vitatéma lett. Az Ésaiás 11:10 és más szövegrészek szerint zsidó lesz, Dávid király (Jísaj [Isai, Károli] fia) egyik leszármazottja, és minden nemzetből származó emberek elfogadják őt az Isten által küldött törvényes Messiásnak. Az első századi zsidó tanítóra, Jézusra utalva H. G. Enelow rabbi azt írta: „Csak egy érzéketlen zsidó számára lehet közömbös az a tény, hogy egy zsidó ilyen óriási hatással lehetett az emberi nem vallásos nevelésére és irányítására.”¹⁰ Melyik másik zsidót fogadták el Messiásnak olyan sokan a nem zsidók közül? Melyik másik zsidó kapott ennél szélesebb körű elismerést? Ennek ellenére sok olyan személy van, aki nagyon zavarónak találja azt a gondolatot, hogy Jézus lehet a Messiás. Érdemes megvizsgálni az indokaikat.

A kereszténység hitehagyása

 5—7. Miért találják sokan visszataszítónak Jézus nevét és a keresztényiség fogalmát?

⁵ A nem keresztények többsége azt feltételezi, hogy a kereszténység tagjai azok, akik követik Krisztus tanításait, és ez váltotta ki a Jézus neve iránti viszolygást. Jézus nevében számos nemzet szenvedett a kereszténység kezétől, nem kétséges azonban az, hogy a zsidó nép bármely más népnél többet szenvedett.

⁶ A mi időnkben a kereszténységben lévő antiszemitizmus a náci holocaustban érte el tetőfokát. Noha számos tényező közrejátszott, a vallási gyűlöletet azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni a legfőbb kiváltó okok vizsgálatánál. És ha ezt némelyek a kereszténységben visszautasítanák, tagadhatatlan az a tény, hogy „keresztények” — mind katolikusok, mind protestánsok — voltak azok között, akik a gyilkolást végezték, vagy megbocsáthatónak tartották azt. Elie Wiesel összefoglalja a zsidók véleményét az A Jew Today című könyvében: „Mivel magyarázható az, hogy sem Hitlert, sem Himmlert nem közösítették ki soha az egyházból? Hogy XII. Pius soha nem gondolta szükségesnek — hogy ne mondjuk: elengedhetetlennek — Auschwitz és Treblinka elítélését? Hogy az SS-ben nagy számban voltak az olyanok, akik végig hűségesen megmaradtak a keresztény [egyházi] kötelékekben? Hogy voltak gyilkosok, akik gyónni jártak a mészárlások között? És hogy ők valamennyien keresztény családból származtak, és keresztény nevelést kaptak?”¹¹ Ennélfogva elvárható-e zsidó emberektől, hogy higgyenek egy olyan valakiben, akinek a nevével kapcsolatos minden megaláztatás és csapás, melyet az évszázadok alatt tapasztaltak?

⁷ A nyílt üldözések mellett, milyen erkölcsi példát mutattak a „keresztény” országok a világ többi részének? Gondoljunk csak a háborúkra, a keresztes hadjáratokra, a „szent” inkvizíciókra! Még az első és a második világháború is a „keresztény” országok között tört ki. Példamutatónak lehetne nevezni a „keresztény” erkölcsöt? Az AIDS például olyan országokban burjánzik, ahol a népesség többsége a keresztényiséget vallja. A kereszténység papsága között történő botrányok a mindennapos dolgok közé számítanak. Az erkölcstelen tv-evangelizátorok dollármilliókat söpörnek be, és királyi módon élnek, csakúgy, mint a homoszexuális papság. A papság némely tagja még bíróság elé is került — kiskorú fiúk ellen elkövetett szexuális visszaélések miatt. Ez csupán néhány példa azon dolgok közül, amelyek a nem keresztények tapasztalatai szerint a keresztényiséget jellemzik — olyan gyümölcsök, amelyek bemocskolják Jézus nevét, akiről a „keresztények” azt állítják, hogy őt követik.

 8—10. a) Miért nem lehet jogosult a kereszténység arra, hogy Jézust és az igaz keresztényiséget képviselje? b) Hogyan figyelmeztetnek az Írások, hogy lesz a Jézus igaz tanításaitól egy eltérő hitehagyás?

⁸ Ráadásul mind a judaizmus, mind az iszlám jogosan megütközik a kereszténységben burjánzó bálványimádat láttán. A kereszténység számos Írás-ellenes tantétele, például Máriának ’Isten anyjaként’ történő tisztelete, szintén kifogásolható ezen vallások számára. A Háromság tantételét a zsidók különösen megvetik, mivel az nyílt tagadása a judaizmus lényegének — a „Halljad Izraél, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egy!” szavakban megtestesített monoteisztikus gondolatnak (5Mózes 6:4).

⁹ A kereszténység által elkövetett üldözések, háborúk, erkölcstelenség, képmutatás és istenkáromló tantételek megbocsáthatatlanok, és nem csupán a nem keresztények szemében, hanem a Mindenható Isten szemében is. Jehova Tanúi ezért, noha Jézus követői, nem képezik részét a kereszténységnek. Másrészről viszont, a kereszténység sem képezi részét az igaz keresztényiségnek. Tulajdonképpen, csupán Jézus nevének a használata az egyetlen hasonlóság a kereszténység és az első keresztények között. No de, ha Jézus tanításai olyan kiemelkedően jók és gyakorlatiasak voltak, hogyan jöhetett létre ilyen nagyméretű hitehagyás?

¹⁰ Azt a tényt, hogy hamis keresztények fognak támadni, és hogy lesz a Jézus igaz tanításaitól egy eltérő hitehagyás, valójában maga Jézus prófétálta meg, és a Keresztény Görög Iratok — pontatlan elnevezéssel: Újszövetség — írói is megjövendölték (Cselekedetek 20:29, 30; 2Thessalonika 2:1–12; 1Timótheus 4:1–3; 2Péter 2:1, 2). A Máté 7:21–23 szerint a Messiás maga fogja elítélni ezeket a hitehagyottakat helytelen állapotukért, és azt mondja nekik: „Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők” (Károli). (Vö. Máté 13:24–30, 37–43.)

Miért volt szükség az Írások kiegészítésére?

11., 12. a) Minek lehet tekinteni a Keresztény Görög Iratokat? b) Kik írták ezeket az Iratokat? c) Miért volt Isten ihletése szükségszerű ezekhez az írásokhoz?

¹¹ Kezdetben Jézus összes követője zsidó volt. Tény, hogy az első században zsidók ezrei, még „a papok közül is nagy sokan” elfogadták Jézust a ’Mózeshez hasonló prófétának’, a Messiásnak (Cselekedetek 2:5, 37, 41; 4:4; 6:7; 5Mózes 18:18). Ugyanezek a zsidók képezték az alapját Jehova Isten imádói új nemzetközi csoportjának, amely egy „új szövetség” alapján törvényesen megalakult, ennek a Mózeshez hasonló prófétának a közvetítésével (Jeremiás 31:30–33 [31:31–34, Károli]).

¹² Egy új szövetséghez további ihletett írásokra lett szükség, amelyek gondoskodnak a szükséges kiegészítő ismeretekről azok számára, akik Istent az újszövetség-elrendezés alatt szolgálják. Ezen írások mindegyikét — a Keresztény Görög Iratokat — kizárólag zsidók írták. Beszámolnak Jézus életéről és tanításairól; bemutatják, hogy mi módon teljesedtek be részletek a Héber Iratokban feljegyzett számos próféciára vonatkozóan; világossá tesznek pontokat a Messiással, és az isteni szándékban játszott szerepével kapcsolatban. Továbbá olyan leveleket tartalmaznak, melyek tanácsot és buzdítást adnak az imádók új nemzetközi testületének.a

Jézus volt a megígért Messiás?

13—16. Mi győzött meg számos első századi zsidót arról, hogy Jézus a Messiás?

¹³ No de nem utasították-e el Jézust korának vallásvezetői? De igen, és ez befolyásolta is a tömegeket. No de nem utasították-e el a vallásvezetők Jeremiást és más prófétákat is a saját korukban? (Jeremiás 7:25, 26; 20:1–6; 2Krónika 36:15, 16). Akik hittek Jézusban a kortársai közül, akiknek közvetlen lehetőségük volt megvizsgálni tanításait és cselekedeteit, valamint a reá vonatkozó próféciákat, azokat nem tudták lebeszélni a kizárólagos vallási hatalmukat fenyegetve érző, ellenséges vallásvezetők. Amit azok az őszinte zsidók személyesen tanúsítottak, meggyőzte őket arról, hogy a messiási próféciák beteljesedtek Jézusban. Melyek voltak azok az erőteljes bizonyítékok, amelyek képessé tették azokat az első századi zsidókat arra, hogy mindent, még az életüket is kockára tegyék a Jézusban mint a megígért Messiásban való hit hirdetésével? (János 9:22; 16:2).

¹⁴ Először is megfelelő volt az időpont. A Dániel 9. fejezetében a Messiásra vonatkozó prófécia megmutatta, hogy ő a második templom lerombolása előtt fog megjelennib (Dániel 9:24–27).

¹⁵ Másodszor, megfelelő volt maga az ember. Júda törzséből származott és Dávid király leszármazottja volt (1Mózes 49:10; 1Krónika 17:11–14; vö. Máté 1:1–16; Lukács 3:23–31). Továbbá Betlehemben született, amelyről általában minden első századi zsidó tudta, hogy a Messiás szülőhelyeként jelölték megc (Mikeás 5:1 [5:2, Károli]; vö. Máté 2:4–6; Lukács 2:1–7; János 7:42). Mindezek fontos adatok voltak ahhoz, hogy a Jézus idejében élő, Messiást váró zsidóknak legyen eszközük az azonosításhoz.

¹⁶ Azután, megfelelő volt az ember tanítása. Nem politikai vagy jogászi tanítás volt, hanem szellemi és erkölcsi.d Egész egyszerűen, ő a dolgok mélyére hatolt. Másrészt döntő hatalomként [forrásműként] mert az Írásokra hivatkozni, nem pedig előző vallásvezetők mondásaira, amint az akkor szokásos volt. Ez bámulatba ejtette a tömegeket, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint írástudóik” (Máté 7:29, Ö. f.). A Jézus életéről szóló beszámolók feltárják: személyisége oly erőteljes, tanítása pedig oly világos volt, hogy a történészek szerint ez is egy amellett szóló érv, hogy ő valóságos, nem pedig kitalált személy lehetett.e

17—20. a) Milyen próféciák szólnak a Héber Iratokban a Messiás eljövetelének idejéről és áldozati haláláról? b) Miért kellett meghalni a Messiásnak?

¹⁷ A Héber Iratok különböző, hosszú idő óta messiásinak elfogadott próféciái, Jézus szenvedésével és halálával teljesedtek be. Az ilyen próféciák összekapcsolják a Messiás halálát a bűnök megbocsátásával. A Keresztény Görög Iratokban ’váltságáldozatként’ utalnak erre a Messiás halála által biztosított jóvátételre (Máté 20:28; Róma 3:24). Mit írtak le ezen próféciák némelyikében?

¹⁸ Figyeld meg a prófécia szavait a Dániel 9:24, 25-ben: „Hetven hét van megszabva népedre és szent városodra, a bűntett befejezésére és a vétek betöltésére és a bünnek engesztelésére és az örök igazság elhozására . . . a fejedelmi fölkentig [„Messiásig”, héberül: Má·siʹáh].” Senkinek sem kerülheti el a figyelmét, hogy a szövegben kapcsolatba hozták a ’Messiást’ (a Felkentet), valamint a ’bűntett befejezését és a vétek betöltését’. A 26. vers folytatólag megállapítja: „A hatvankét hét után pedig kiirtatik egy fölkent [„Messiás”, héberül: Má·siʹáh]”, más szóval, megölik. (Lásd a bekeretezett részt a 26. oldalon.)

¹⁹ Egy másik szöveg, amely a Messiás ’kiirtására’ vagy megölésére, mint egy jóvátételi áldozatra utal, az Ésaiás 52:13-tól az 53:12-ig található. (Lásd a bekeretezett részt a 28. oldalon.) Az első századi rabbik alkalmazták ezt a szöveget a Messiásra, amint Rambam és mások is a középkorban. A szöveg egészen világossá teszi azt, hogy a megbocsátás a Messiáshoz és annak halálához kapcsolódik.

²⁰ A fentiekből kitűnik, hogy az a tanítás, amely szerint Isten szemében a Messiás halála teszi lehetővé a végleges bűnbocsánatot, számos első századi zsidó előtt teljesen érthető volt. Tudták, hogy az Írások szóltak az ember örökletes tökéletlenségéről (Prédikátor 7:20). Mindennapos lecke volt számukra az, hogy a bűn jóvátételéhez áldozatra van szükség; ez volt a mondanivalója tulajdonképpen a Törvényszövetség külső formájának és belső lényegének. A Jézus életéről szóló beszámolókban leírt események tökéletes embernek mutatják be őt, akinek halála jóvátételt adhat az emberiség bűneiértf (Máté 20:28; Lukács 1:26–38). Amikor a Keresztény Görög Iratok azt hangsúlyozták, hogy a Törvény alatti különféle áldozatok előárnyékolták ezt az egyetlen, végső és tökéletes áldozatot, teljesebb jelentést kapott a Törvény összes külső formája, és az Írások többi része isg (Zsidók 10:1–10).

Mózeshez hasonló — megbízható próféta

21., 22. a) Hogyan bizonyítják a Jeruzsálem elpusztításával kapcsolatos történelmi események, hogy Jézus igaz próféta volt? b) Hogyan bizonyítják ugyanezt korunk történelmi eseményei?

²¹ A Keresztény Görög Iratok hangsúlyozzák Jézusnak mint ’Mózeshez hasonló próféta’ szerepét is, így további magyarázattal szolgálhatnak arról, hogy halála miért volt váltságáldozat (5Mózes 18:18; lásd a 14. oldalon a 17–19. bekezdést). Próféciát adott például Jeruzsálem elpusztításáról, és utasította tanítványait, hogy meneküljenek ki a városból, amikor seregekkel körülvéve látják azt (Máté 23:37—24:2; Lukács 21:20, 21). No, de hogyan menekülhet ki valaki egy katonai egységek által ostromlott városból? Joszef ben Máttátijáhu (Josephus) zsidó történész, aki maga is szemtanúja volt ezeknek az eseményeknek, megadja a választ: „Cestius [a római parancsnok 66-ban] . . . váratlanul parancsot adott katonáinak a visszavonulásra, ámbár semmi kudarc sem érte; mégis elcsüggedt, és érthetetlen módon távozott a városból.”¹³ Ez volt az a rés, amely a keresztényeknek kellett, hogy elmenekülhessenek a városból. Négy évvel később, 70-ben a római katonai egységek, most már Titus hadvezér vezetése alatt visszatértek, és újra megostromolták a várost. Jézus megjövendölte a városról, hogy az ellenség építeni fog ’egy erődítményt kihegyezett cölöpökkel, és körülveszik a várost és szorongatják minden oldalról’ (Lukács 19:43, NW). Josephus megerősíti, hogy Titus épített egy ilyen, közel 8 km hosszan húzódó, kihegyezett cölöpökből álló erődítményt oly módon, hogy körülbelül 16 km sugárnyi körben letarolta a vidék fáit. Jézus próféciái pontos utasítást adtak arra, hogy miképpen lehet elkerülni a pusztulást a rómaiak kezétől, és igaz voltukat bizonyította az a tény, hogy mindazok, akik megfogadták tanácsát, megmentették az életüket (Lukács 21:20–24).

²² Jézus próféciát adott minden gonoszság és azok okozóinak a jövőben bekövetkező, Isten általi elpusztításáról is. A Lukács 21:24-ben (Csia) utalt ’a nemzetekre kiszabott időszakokra’, s ezzel megmutatta: Isten kitűzött egy határidőt arra, hogy meddig tűri el az emberi uralmat.h Jézus azt is előre bejelentette: az emberi uralom utolsó napjait háborúk, éhség, földrengések, járványok, bűnözés és erőszak jelzi, valamint azt, hogy az emberi uralom végetérése előtt egy világméretű oktatómunkát fognak végezni azért, hogy tudassák minden nemzet tagjaival: Isten kormányzata uralkodik az egekből. (Lásd Máté 24:3–14; Lukács 21:10, 11.) Jehova Tanúi hisznek abban, hogy ez a nagy összetett jel 1914-ben vált nyilvánvalóvá, amikor „a nemzetekre kiszabott időszakok” elérkeztek a végükhöz. Már jóval 1914 előtt bejelentették, hogy az egy jelentős dátum lesz az emberiség történelmében. Amikor abban az évben, augusztusban kitört az első világháború, várakozásaik bizonyítást nyertek. Természetesen egyik Tanú sem kapott isteni látomásokat; szorgalmasan tanulmányozták a Szent Iratokat, és azáltal jutottak el erre a következtetésre.

A béke útjaira oktatott nemzetek

23. Hogyan válhatott Jézus, Isten Királyságának kijelölt Királyává?

²³ A Messiás szerepe azonban a váltságáldozatról való gondoskodás terén, és a Mózeshez hasonló prófétaként csupán korlátozott értékű lehetett volna, ha nem tölti be szerepének a döntő feladatát Isten szándékának végrehajtásában — mint Isten Királyságának kijelölt Királya (Ésaiás 9:5, 6). Miképpen töltheti be azonban ezt az állást akkor, ha meghalt? A Messiásra vonatkozó próféciákkal összhangban, Isten feltámasztotta Jézust a halálát követő harmadik napon (Zsoltárok 16:8–11; Ésaiás 53:10, 12; vö. Máté 28:1–7; Lukács 24:44–46; Cselekedetek 2:24–32; 1Korinthus 15:3–8). Isten újraalkotta őt az életre, de nem embernek — hiszen tökéletes emberi életét áldozatként felajánlotta —, hanem egy erőteljes szellemi teremtménynek, aki Isten jobb kezénél további utasításokra vár (Zsoltárok 110:1; Cselekedetek 2:33–35; Zsidók 10:12, 13).

24—26. Milyen részük van Jehova Tanúinak Ésaiás próféciájának a beteljesedésében?

²⁴ Dávid király azt írta, hogy abban az időben, amikor a Messiás uralkodni kezd, ’Isten népe csupa készség’ lesz (Zsoltárok 110:3). Noha a világhelyzet a jelzett 1914. évtől egyre rosszabb, a prófécia beteljesedésének lett egy pozitív oldala is; Isten népe készségesen ajánlotta fel idejét „a királyságnak ezt az örömhírét a nemzeteknek tanúságtételül az egész lakott földön hirdetni” (Máté 24:14, Csia). A Tanúk például több százmillió órát töltenek el minden évben azzal, hogy beszéljenek az embereknek Isten Királyságáról, és ingyenes bibliatanulmányozásokat vezessenek azokkal a személyekkel, akiket érdekel a tények vizsgálata.

²⁵ Mindezen tevékenységüket ingyenesen folytatják. Azok között, akik ezt a munkát végzik, minden elképzelhető társadalmi helyzetű, korú és foglalkozású személy megtalálható. Ők azok, akiket az Ésaiás 2:3 szavai írnak le: „És mennek számos népek és mondják: Jertek, menjünk föl az Örökkévaló [héberben: יהוה, Jehova] hegyére!” Ez nem pusztán „létszámnövelési” kampány, hanem egy oktatási program, melynek két célja van: 1.) tudatni minden nemzet tagjával, hogy Isten Királysága uralkodik, és pontosan tájékoztatni őket arról, hogy ez a Királyság mit fog tenni hamarosan, valamint 2.) ingyenes oktatásban részesíteni mindazokat, akik meg akarják vizsgálni a tényeket, és szeretnék az élő Istent az ő akarata szerint szolgálni. A munka sikere, és a prófécia beteljesedése teljesen biztos. Miért? Mert maga Jehova Isten támogatja ezt a tevékenységet (Zakariás 4:6).

²⁶ Vajon nem az az ésszerű, hogy Jehova Tanúinak a munkájában az Ésaiás 2:3 beteljesedését látjuk? Ismersz bárki mást, aki ilyen munkát végez? Vagy el tudod képzelni azt, hogy emberek milliói csupán véletlenül szentelik életük idejét arra, hogy egy üzenetről beszéljenek, amelyet mintegy kétezer évvel ezelőtt prófétáltak meg; egy üzenetről, amelyet arra szántak, hogy egy példátlanul zűrzavaros korban hirdessenek? Igen, ezekben az utolsó időkben Jehova Tanúi azok, akik „a nemzetek világosságává” váltak (Ésaiás 42:6; 49:6). Jehova Tanúi az egyetlen nemzetközi testvériség, amely egyesülten és békésen szolgálja Jehova Istent a Messiás, ’Isai gyökerének’ vezetése alatt. Őt hirdetik, hogy meglássák a ’jelzést’ a nemzetek (Ésaiás 11:10, Károli, NW).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 26. oldalon]

KI VOLT A ’FELKENT’? MIKOR JÖN EL?

Dániel 9:24: „Hetven hét van megszabva népedre.”

◆ Mi a célja az említett időszaknak?

„A vétek betöltésére és a bűnnek engesztelésére és az örök igazság elhozására és a prófétai látomás megpecsételésére.” Már csupán ezen szavak alapján is elvárhatná valaki, hogy az Írások egyik legjelentősebb próféciája következik.

Dániel 9:26: „A hatvankét hét után pedig kiirtatik egy fölkent [„Messiás”, héberül: Má·siʹáh] és nincs senkije.” Figyeld meg, hogy a vers folytatása szerint a Messiás kiirtása vagy halála a második templom 70-ben bekövetkezett elpusztítása előtt történik meg: „S a várost és a szentélyt elpusztitja egy fejedelemnek népe, a ki elérkezik.”

◆ Hogyan értelmezik egyes zsidó írásmagyarázók ezt a próféciát?

A zsidó írásmagyarázók részéről nincs egy általánosan elfogadott irányelv ennek a próféciának az értelmezésére. Némelyek a babiloni száműzetésből történő visszatéréssel (i. e. 537), mások a makkabeusoknak a hellenizációs törekvések elleni felkelése időszakával (i. e. 168—165), mások a második templom i. sz. 70-ben a rómaiak általi elpusztításával, és megint mások a Messiás jövőbeni visszatérésével próbálják kapcsolatba hozni a próféciának ezeket a részeit.

Ha valaki összegezni próbálná a mai zsidó értelmezéseket, két fő pontban találhatja elégtelennek azokat:

1. Hajlamosak lekicsinyelni ennek a próféciának a fontosságát, egyáltalán nem véve tudomást arról, hogy annak beteljesedése elhozza a vétek és a bűn végét, és örök igazságot [igazságos állapotot] tesz lehetővé.

2. A főbb magyarázatok egyike sem ad pontos útbaigazítást egy ésszerű időszámításra, pedig Dániel eredetileg abból a célból kapta ilyen formában ezt a próféciát, hogy segítségével meg lehessen határozni a beteljesedés időpontját. (Vö. Dániel 9:2.)

◆ Van ennek a próféciának olyan magyarázata, amely összhangba hozza annak beteljesedését a történelmi eseményekkel?

Figyeld meg a következőket:

Hetven hét: Majdnem minden zsidó írásmagyarázó évheteknek érti ezt a kifejezést, más szóval 490 évnek. Ez összhangban van az Írás szerinti „egy napot az évre” prófétai számítási módszerrel (4Mózes 14:34; 3Mózes 25:8; Ezékiel 4:6).

◆ Attól, hogy kiindult az ige Jeruzsálem helyreállítására és fölépítésére: Nehémiás elbeszéli, hogy Artaxerxesz király 20. évében megbízást kapott Jeruzsálem helyreállítására és újjáépítésére. Ez az i. e. 455. évben történt. (Nehémiás 2:1–8; lásd Insight on the Scriptures, 2. kötet, 614—616., 899—900. oldalt. Kiadja: Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc.)

Hét hét: A hét hét (hét évhét vagy 49 év) jelzi a város — Jeruzsálem — teljes helyreállításának az időtartamát.

Hatvankét hét: A hatvankét hét (évhét vagy 434 év) azt az időtartamot jelzi, amely a város teljes helyreállításától a Messiás eljöveteléig tart.i

Ha valaki összeadja ezt a két időtartamot, akkor 69 évhét, vagyis 483 év jön ki. Az i. e. 455. évi kiindulóponttól számolva a 69. hét vége i. sz. 29-re mutat.

I. sz. 29: Egy Jézus (héberül: Jesua) nevű zsidó, aki Betlehemben született, Názáretben nőtt fel, és Dávid leszármazási vonalához tartozott, prédikálni kezd Izrael földjén mindenfelé (Lukács 3:1–3, 21, 22).

◆ „A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás” (Dániel 9:26, Károli): Az i. sz. 33. évben Jézust megölték, miután három és fél évig prédikált. Ez megfelel annak, amit a Dániel 9:27 állít.

◆ „Megszüntet áldozatot és ajándék felajánlást” (Dániel 9:27, NW): Jézus úgy beszélt a haláláról, mint egy áldozatról (Máté 20:28). Isten szemében ez tetőzte be a Törvényszövetség alatt felajánlott áldozatokat (Zsidók 8:1–13). Jézus áldozati halála biztosította az alapot mindahhoz, amelyről a Dániel 9:24-ben történt említés.

Elhozza a bűn megbocsátását.

Megerősítette Isten ígéreteit és próféciáit.

Az Isten alapelveinek megfelelő jogi alapról gondoskodott, hogy megvalósulhasson az örök időkig tartó igazságosság a jövőben.

Mindez, amint a prófécia jelezte, a második templom elpusztítása előtt következett be.

Azt bizonyították a múlt eseményei, hogy meghiúsult a prófécia beteljesedése?

Ha ez a prófécia még csak a jövőbeni beteljesedésre szól, kilépne annak 70 évhétben meghatározott időtartamából, és nem teljesedhetne a Jeruzsálem második templomának elpusztítása előtt.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 28. oldalon]

„AZ ÉN SZOLGÁM” — KI Ő?

„Ime. . . az én szolgám. . . Megvetett és az emberek elhagyatottja. . .; nem tekintettük. De bizony a mi betegségeinket ő viselte és a mi fájdalmainkat ő hordozta. . .; megsebzett volt a mi bűntetteinktől, összezúzott a mi bűneinktől. . . Mindannyiunk mint a juhok tévelyegtünk. . .; az Örökkévaló pedig őt illette mindnyájunk bűnével. . . , noha nem követett el erőszakot és nem volt álnokság a szájában. . . ; megismerésével visz igazságra az igaz, az én szolgám, sokakat és bűneiket ő hordozza. . .  odaengedte halálra lelkét [„kiöntötte lelkét a valóságos halálra”, NW] és bűnösökhöz számíttatta magát; pedig ő sokaknak a vétkét viselte és a bűnösökért közbenjárt” (Ésaiás 52:13—53:12).

Ésaiás itt egy teljesen ártatlan, tiszta egyén képét mutatja be, akinek szenvedése és halála jóvátételt adott a saját nemzetéért, amely nem ismerte el őt.

Napjainkban azonban a zsidó írásmagyarázók nagy része vitathatatlan tényként állítja, hogy az utalás Izrael nemzetére mint egészre, vagy egy nemzeten belüli igazságos csoportra vonatkozik.

A kérdés az, hogy ez a leírás ráillik-e Izrael nemzetére, vagy akár annak egy részére, avagy inkább egy személyre lehet azt alkalmazni?

Attól kezdve, hogy Ésaiás leírta ennek a próféciának a szavait (körülbelül i. e. 732), 800 éven keresztül nem található feljegyzés olyan zsidóról vagy rabbiról, aki azt tanította, hogy ezt a ’szolgát’ közösségi értelemben kell felfogni. Ezen időszak alatt a próféciát mindenki úgy értette, hogy az egy személyre utal, és általánosan elfogadták a Messiásra vonatkozó próféciák egyikének.

Figyeld meg továbbá a The Fifty-Third Chapter of Isaiah According to the Jewish Interpreters [Ésaiás ötvenharmadik fejezete a zsidó szövegmagyarázók szerint] című könyv előszavában olvasható magyarázatot: „Ha áttekintjük a zsidó szövegmagyarázatokat egészen az amoraikus időszak végéig [i. e. hatodik századig], azt láthatjuk, hogy gyakori, sőt talán általánosan elfogadott nézet volt az, hogy az említett alak kétséget kizáróan a Messiás. Ezt az értelmezést a Targum is — valamivel később — természetesnek veszi” (H. M. Orlinsky kiadásában, 1969, 17. oldal).

Mi lehetett az indíték, amiért ennek a szövegnek a legtermészetesebb értelmét — hogy egy személyre, mégpedig a Messiásra vonatkozik — elvetették és újraértelmezték? Nem csupán egy arra irányuló erőfeszítés, hogy ne lehessen kapcsolatba hozni ezt a próféciát Jézussal, azzal az első századi zsidóval, akire ráillik a leírás minden részlete?

[Kép a 25. oldalon]

Jehova Tanúi, amint a képen látható, Izraelben, a Galileai-tengernél is végzik világméretű munkájukat: meghívják az embereket minden nemzetből, hogy több ismeretet szerezzenek Isten szándékairól és követelményeiről