’A gyermekek szája által’
AMIKOR kisfiú volt Sámuel, még Éli főpap fiainak gonoszsága ellenére is szilárdan kiállt a helyes alapelvek mellett (1Sámuel 2:22; 3:1). Elizeus napjaiban egy kis izraelita fogoly Szíriában bátran tanúskodott úrnőjének (2Királyok 5:2–4). Amikor Jézus 12 éves volt, bátran beszélt Izrael tanítóival, kérdéseket tett fel és válaszokat adott, amelyek ámulatba ejtették a szemlélőket (Lukács 2:46–48). Jehovát az egész történelmen át hűségesen szolgálták fiatal imádói.
A mai fiatalok is kinyilvánítják ugyanezt a hűséges szellemet? Minden bizonnyal! A Watch Tower Society fiókhivatalaitól jött jelentések megmutatják, hogy sok-sok hívő fiatal „csupa készség” Jehova szolgálatában (Zsoltárok 110:3, Czeglédy fordítás). Céltudatos erőfeszítéseik nagyszerű eredményei minden keresztényt, fiatalt és időst, arra buzdítanak, hogy ’ne restüljön meg a jótéteményben’ (Galátzia 6:9).
Jó példa Ayumi, egy japán kislány, aki hatéves korában vált hírnökké, és célul tűzte ki, hogy mindenkinek tanúskodni fog az osztályában. Engedélyt kapott arra, hogy többféle kiadványt is elhelyezzen az osztályteremben lévő könyvtárban, s felkészüljön arra, hogy választ adjon az iskolatársai esetleges kérdéseire. Csaknem minden osztálytársa, valamint a tanár is megismerte a kiadványokat. Az általános iskolában eltöltött hat éve alatt Ayumi 13 bibliatanulmányozást készített elő. Negyedik osztályos korában keresztelkedett meg, és az egyik barátja, akivel tanulmányozást folytatott, hatodik osztályos korában keresztelkedett meg. Ezenfelül e bibliatanulmányozó édesanyja és két nővére is tanulmányozott és megkeresztelkedett.
A jó magatartás bizonyság
„Szép (eszményi) magatartástok legyen a nemzetek között” — mondta Péter apostol —, és a fiatal keresztények komolyan veszik e parancsot (1Péter 2:12, Vida fordítás). Ennek eredményeként jó magatartásuk gyakran nagyszerű bizonyságot tesz. Kamerunban, az afrikai országban egy férfi másodszor látogatott el Jehova Tanúi egyik gyülekezeti összejövetelére, és történetesen egy kislány mellett foglalt helyet. Észrevette, hogy amikor a szónok felkéri a hallgatóságot, hogy keressen ki egy részt a Bibliából, a kislány hamar megtalálja a verset a saját Bibliájában, és gondosan figyelemmel kíséri az olvasást. A kislány hozzáállása annyira mély benyomást tett rá, hogy az összejövetel végén odament a szónokhoz, és ezt mondta: „Ez a kislány vágyat ébresztett bennem arra, hogy tanulmányozzam önökkel a Bibliát.”
Dél-Afrikában van egy iskola, ahol 25 diák Jehova Tanúinak a gyermeke. Jó magatartásuk nagyszerű hírnevet szerzett Jehova Tanúinak. Az egyik tanár elmondta bizalmasan egy Tanú szülőnek, hogy nem érti, hogyan képesek ennyire jól nevelni gyermekeiket a Tanúk, főleg azért, mert a saját egyháza kudarcot vallott a fiatalok segítése terén. Egy új tanár jött, hogy segítsen az iskolában, és azonnal észrevette a Tanú gyermekek jó magatartását. Megkérdezte az egyik Tanú fiút, mit kellene tennie ahhoz, hogy ő is Jehova Tanúja legyen. A fiú elmagyarázta, hogy bibliatanulmányozást kellene folytatnia, és elrendezte, hogy a szülei nyomon kövessék az érdeklődést.
Costa Ricában Rigoberto felismerte az igazság csengését, amikor két osztálytársa a Biblia felhasználásával válaszolt a Háromsággal, a lélekkel és a pokoltűzzel kapcsolatos kérdéseire. Amit elmondtak, kedvezően hatott rá, s nemcsak azért, mert képesek voltak alkalmazni az Írásokat, hanem azért is, mert kiváló magatartásuk annyira elütött attól, amit a kereszténység egyházaiban látott. Rigoberto a családjától jövő ellenállás dacára is jól halad előre a Biblia tanulmányozásában.
Spanyolországban Jehova két Tanúja — egyikük kilencéves volt — meglátogatott egy Onofre nevű férfit. Miközben a felnőtt Tanú vitte a szót, a fiatal Tanú figyelemmel kísérte az írásszövegeket, és idézett néhány bibliaszöveget emlékezetből. Ez nagy hatással volt Onofréra. Elhatározta, hogy tanulmányozni fogja a Bibliát, mégpedig ugyanott, ahol ez a fiú tanulta meg ilyen jól kezelni az Írásokat. Ezért a következő vasárnap kora reggel elment a Királyság-teremhez. Kint kellett várnia egészen a délutáni órákig, amikor is jöttek a Tanúk az összejövetelükre. Ettől kezdve nagyszerű előrehaladást ért el, és nemrégiben vízben való megkeresztelkedéssel jelképezte önátadását.
Eredményes fiatal Tanúk
Igen, Jehova mind a fiatalokat, mind a felnőtteket felhasználja a szelíd szívű emberek elérésére. További bizonyítékát adta ennek egy magyarországi tapasztalat. Itt egy kórházi ápolónő észrevette, hogy bármikor is jönnek látogatók egy bizonyos tízéves beteghez, mindig hoznak neki olvasnivalót, valamint ételt. Ez felkeltette kíváncsiságát, szerette volna tudni, miről olvas egy ilyen lány, és megállapította, hogy a Bibliáról. Az ápolónő beszélt vele, és később elmondta: „Az első pillanattól fogva igazán tanított engem.” Amikor a lány elhagyta a kórházat, meghívta az ápolónőt, jöjjön el egy kongresszusra, de az ápolónő nemleges választ adott neki. Később azonban beleegyezett abba, hogy elmegy a „Tiszta nyelv” kerületkongresszusra. Röviddel ezután elkezdte a bibliatanulmányozást, és egy évre rá megkeresztelkedett — mindez egy kislánynak köszönhetően, aki arra használta fel idejét a kórházban, hogy bibliai irodalmat olvasson.
Ana Ruth, aki El Salvadorban él, a középiskola második osztályába járt. Az volt a szokása, hogy bibliai irodalmat hagy a padján mások számára, hogy olvassanak belőle, ha kedvük van hozzá. Észrevéve, hogy eltűnik, majd egy idő után megint a helyére kerül az irodalom, Ana Ruth rájött, hogy az egyik iskolatársa, Evelyn olvassa azt. Egy idő után Evelyn beleegyezett a tanulmányozásba, és elkezdte látogatni a gyülekezeti összejöveteleket. Végül megkeresztelkedett, és most rendszeresen végzi a kisegítőúttörő-szolgálatot. Ana Ruth általános úttörő.
Panamában egy testvérnő olyan asszonnyal fogott bele a tanulmányozásba, akinek férje ellenezni kezdte az igazságot, ami odáig fajult, hogy majdnem abbamaradt a tanulmányozás. A férj hozzáállása azonban fokozatosan enyhült. Egy bizonyos idő elteltével vér szerinti testvére, egy Tanú, megkérte, hogy szereljen be a lakásába egy betörésjelző riasztót. Miközben a riasztó beszerelésével foglalatoskodott, hazajött kilencéves unokahúga, aki nagyon szomorúnak látszott. Megkérdezte tőle, mi a baj, mire az elmondta, hogy ő és nővére egy bibliatanulmányozás levezetése végett ment el valahova, de az illető nem volt otthon, így hát aznap semmit sem tudott tenni Jehováért. A nagybátyja így szólt: „Miért ne prédikálnál nekem? Akkor tenni fogsz valamit Jehováért.” Az unokahúga boldogan szaladt a Bibliájáért, és elkezdődött a tanulmányozás.
Az édesanyja (a férfi sógornője) figyelt. Azt gondolta, tréfa az egész, de a férfi, amikor a házához jött, minden alkalommal megkérte az unokahúgát, hogy tanulmányozza vele a Bibliát. Amikor az édesanya látta, hogy a sógora komolyan gondolja a dolgot, és van néhány nehéz kérdése, elhatározta, hogy maga fogja vezetni a tanulmányozást a lánya jelenlétében. Heti két alkalommal kezdett tanulmányozni a sógora, és gyorsan haladt előre. Végül eljutott az önátadás szintjére, és ugyanazon a kongresszuson keresztelkedett meg, mint a felesége — hála a fiatal unokahúga nagyszerű hozzáállásának.
A fiatalok bátorsága nagyszerű bizonyságot tesz
A Biblia ezt mondja: „légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban!” (Zsoltárok 27:14, Újfordítású revideált Biblia). Ezek a szavak Isten minden szolgájára vonatkoznak, és úgy a fiatalok, mint a felnőttek alkalmazták őket az elmúlt év során. Ausztráliában, amikor egy ötéves kislány új iskolába kezdett járni, az édesanyja elment a tanárhoz, hogy kifejtse neki Jehova Tanúi hitnézeteit. A tanár kijelentette: „Már ismerem, mit hisznek. A lánya mindent kifejtett nekem.” E kislány nem volt túl félénk ahhoz, hogy egyedül menjen oda a tanárhoz kifejteni a hitét.
Romániában az ötéves Andrea szintén bátorságot nyilvánított ki. Amikor édesanyja elhagyta az ortodox hitet, hogy Tanú legyen, a szomszédjai nem voltak hajlandók figyelni rá. Egy nap a Gyülekezeti Könyvtanulmányozáson Andrea hallotta, amint a szolgálatfelvigyázó kihangsúlyozza, hogy prédikálnunk kell a szomszédjainknak. Komolyan elgondolkodott ezen, és hazaérve így szólt az édesanyjához: „Miután munkába indulsz, felkelek majd, irodalmat készítek elő a táskámba éppen úgy mint te, mama, és imádkozni fogok Jehovához, hogy segítsen nekem az igazságról beszélni a szomszédokkal.”
Másnap Andrea megtette, amit ígért. Aztán összeszedve a bátorságát, becsöngetett egy szomszédhoz. Amikor az ajtóhoz jött a szomszéd, ezt mondta e kislány: „Tudom, hogy mióta Tanú lett az anyukám, nem tetszik szeretni őt. Ő többször is megpróbált már beszélni önnek, de ön nem akart figyelni rá. Ez nyugtalanítja őt, de szeretném, ha tudná, hogy mi szeretjük önt.” Ennek folytatásaként Andrea nagyszerű bizonyságot tett. Egy nap alatt hat könyvet, hat folyóiratot, négy füzetet és négy traktátust terjesztett el. Azóta rendszeresen tevékenykedik a szántóföldi szolgálatban.
Ruandában a testvéreinknek nagy bátorságot kellett kinyilvánítaniuk, tekintettel az ottani harcra. Egyszer egy Tanú családot bevetettek egy szobába, ahol a katonák felkészültek a kivégzésére. A család engedélyt kért, hogy először hadd imádkozhasson. Ezt megkapta, és minden családtag csendesen imádkozott, kivéve Deborah-t, a lányt. A jelentés szerint Deborah hangosan könyörgött: „Jehova, ezen a héten papa és én öt folyóiratot helyeztünk el. Hogyan fogunk visszatérni ezekhez az emberekhez, hogy megtanítsuk nekik az igazságot, és segítsünk nekik elnyerni az életet? Ezenkívül hogyan leszek így hírnök? Meg szerettem volna keresztelkedni, hogy szolgáljalak téged.” Ennek hallatán így szólt az egyik katona: „Nem ölhetünk meg titeket e miatt a kislány miatt.” Deborah így reagált: „Köszönöm.” A család életben maradt.
Amikor Jézus a földi élete végéhez közeledve győzedelmesen vonult be Jeruzsálembe, hatalmas, éljenző tömegek üdvözölték őt. Gyermekek és felnőttek egyaránt részét alkották a tömegeknek. A feljegyzés szerint a fiúk „kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának.” Amikor a főpapok és az írástudók tiltakoztak ez ellen, Jézus így válaszolt találóan: „Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?” (Máté 21:15, 16).
Vajon nem lelkesítő látni azt, hogy még ma is igazak Jézus szavai? „A gyermekek és csecsemők szája által” — s hadd tegyük hozzá, hogy tizenévesek s fiatal férfiak és nők szája által — szerzett dicsőséget Jehova. Valóban, senki sem túl fiatal ahhoz, hogy Jehovát dicsőítse (Jóel 2:28, 29).