Az Európai Legfelsőbb Bíróság fenntartja a prédikálás jogát Görögországban

VAJON miért tartóztattak le egy embert, akit a szomszédai dicsérnek, 1938 óta több mint hatvanszor? Miért vitték ezt a görög szigeten, Krétán élő becsületes boltost a görög bíróság elé tizennyolcszor, és miért töltött több mint hat évet börtönben? Igen, miért vitték el feleségétől és öt gyermekétől ezt az iparkodó családapát, Minosz Kokkinakiszt, és miért száműzték különböző büntetőszigetre?

Nagy részben a térítői tevékenységet tiltó, 1938 és 1939-ben hozott törvények a felelősek érte. Ezeket a törvényeket a görög diktátor, Ioannisz Metaxasz hozta, aki a Görög Ortodox Egyház befolyása alatt tevékenykedett.

E törvényalkotás eredményeképpen 1938-tól 1992-ig 19 147 letartóztatás történt Jehova Tanúi között, és a bíróságok által kiszabott büntetések összesen 753 évet tesznek ki, melyből ténylegesen 593 évet töltöttek le. Mindezt azért tették, mert a Tanúk Görögországban, mint mindenütt máshol, követték Jézus Krisztus utasítását, hogy ’tegyenek tanítványokká minden népeket tanítván őket, hogy megtartsák mindazt’, amit parancsolt (Máté 28:19, 20).

De 1993. május 25-én nagy győzelmet arattak a vallásszabadság érdekében! Ezen a napon az Emberi Jogok Európai Bírósága Strasbourgban, Franciaországban fenntartotta egy görög állampolgár azon jogát, hogy taníthassa hitnézeteit másoknak. Ezzel a döntésével ez az európai legfelsőbb bíróság átfogó védelmet nyújtott a vallásszabadság számára, aminek mindenhol mélyreható következménye lehet az emberek életére nézve.

Figyeljük meg közelebbről a fejleményeket, beleértve azokat a sérelmeket, amelyeket csupán egyetlen görög állampolgár szenvedett el, és ami ehhez a fontos bírósági döntéshez vezetett.

Előzmények

1938-ban ez az állampolgár, Minosz Kokkinakisz volt az első Jehova Tanúi közül, akit bűnösnek nyilvánítottak a görög törvény alapján, amely szerint a térítői tevékenység bűncselekmény. Bűnvádi eljárás nélkül 13 hónapos száműzetésre küldték az Égei-tenger Amorgósz nevű szigetére. 1939-ben kétszer ítélték el és börtönözték be, két és fél hónapra mindkét alkalommal.

1940-ben Kokkinakiszt száműzték hat hónapra Mílosz szigetére. A következő évben, a II. világháború alatt katonai börtönbe vetették Athénban több mint 18 hónapra. Így emlékszik vissza erre az időszakra:

„Egyre súlyosabbá vált az élelmiszerhiány a börtönben. Olyan gyengék lettünk, hogy nem tudtunk menni. Ha az athéni és a pireuszi területen élő Tanúk nem gondoskodtak volna élelemről az ő kimerített javaikból, meghaltunk volna.” Később, 1947-ben újra elítélték, és újabb négy és fél hónapot töltött börtönben.

1949-ben Minosz Kokkinakiszt száműzték Makróniszosz szigetére, amely név rettegést idézett fel a görögök elméjében az ottani börtön miatt. A Makróniszoszon bebörtönzött 14 000 fogoly között körülbelül 40 Tanú volt. A görög enciklopédia, a Papyros Larousse Britannica megjegyzi: „A kegyetlen kínzások módszerei . . . azok az életkörülmények, amelyek elfogadhatatlanok egy civilizált nép számára és az őrök lealacsonyító viselkedése a foglyokkal szemben . . . szégyent jelentenek a görög történelemre.”

Kokkinakisz, aki egy évet töltött el Makróniszoszon, így írja le az állapotokat: „A katonák, mint az inkvizíció tagjai, minden foglyot hajnaltól estig vallattak. Lehetetlen szavakat találni arra, hogy leírjam azt a kínt, amelyet okoztak. Sok börtönlakó elvesztette ép elméjét, másokat megöltek, és sokakat fizikailag nyomorékká tettek. Azok alatt a borzalmas éjszakák alatt, miközben hallottuk azoknak a kiáltását és nyöszörgését, akiket kínoztak, közösen imádkoztunk.”

Miután túlélte a nehézségeket Makróniszoszon, Kokkinakiszt még hat alkalommal tartóztatták le az 1950-es években, és tíz hónapot töltött börtönben. Az 1960-as években újabb négy alkalommal tartóztatták le, és nyolc hónap börtönbüntetésre ítélték. De ne feledjük, Minosz Kokkinakisz csupán egyike volt azon százaknak Jehova Tanúi közül, akiket az évek folyamán letartóztattak és bebörtönöztek azért, mert beszéltek másoknak hitükről!

Hogyan történt, hogy ez a borzalmas igazságtalanság, amelyet Jehova Tanúi ellen elkövettek Görögországban, végül az Emberi Jogok Európai Bírósága elé került?

Az irányadó eset

Az ügy 1986. március 2-án vette kezdetét. Ezen a napon Minosz Kokkinakisz, az akkor 77 éves nyugdíjas üzletember, feleségével felkereste Georgia Kyriakaki otthonát Szitíában, Krétán. Georgia Kyriakaki férje, aki a helyi ortodox egyház kántora volt, értesítette a rendőrséget. A rendőrség kijött és letartóztatta Minosz Kokkinakiszt és feleségét, majd elvitték őket a helyi rendőrállomásra. Ott kellett tölteniük az éjszakát.

Mi volt a vád ellenük? Ugyanaz, amelyet Jehova Tanúi ellen ezerszer is felhoztak ezalatt az elmúlt 50 év alatt, nevezetesen az, hogy térítői tevékenységet folytattak. A Görög Alkotmány (1975.) 13. paragrafusa kijelenti: „Tilos a térítői tevékenység.” Figyeljük meg továbbá a görög törvényt a negyedik szakasz 1363/1938-as és az 1672/1939-es számánál, amely a térítői tevékenységet bűncselekménynek tekinti. Ezt írja:

„A »térítői tevékenység« alatt értendő nevezetesen bármely közvetlen vagy közvetett kísérlet, hogy beleavatkozzon más vallási meggyőződéssel rendelkező ember vallásos hitnézetébe . . . azzal a szándékkal, hogy aláássa annak hitnézetét, történjen az bármilyen ösztönzés, ösztönző ígéret, erkölcsi támogatás, anyagi segély vagy csalárd módszerek által, vagy úgy, hogy kihasználja a másik tapasztalatlanságát, bizalmát, nehéz helyzetét, gyenge értelmi képességét vagy naivitását.”

A Lasíthioni Büntetőbírósághoz Krétán 1986. március 20-án jutott az ügy, és Minosz Kokkinakiszt, valamint feleségét vétkesnek találta térítői tevékenység miatt. Mindkettőjüket négy hónapi börtönre ítélték. A házaspár bűnösségének megállapításakor a bíróság kijelentette, hogy a vádlottak betolakodtak „az ortodox keresztények vallásos hitébe . . ., kihasználva azok tapasztalatlanságát, gyenge értelmi képességét és naivitását”. Továbbá még azzal is támadták a vádlottakat, hogy „arra buzdították [Georgia Kyriakakit] értelmes és ügyes magyarázataikkal . . . hogy hagyja el az ortodox keresztény hitnézeteit.”

A döntést megfellebbezték a krétai Fellebbviteli Bíróságon. 1987. március 17-én ez a krétai bíróság felmentette Kokkinakisz feleségét, de fenntartotta a férj ellen hozott büntető ítéletet, bár a börtönbüntetését lecsökkentette három hónapra. Az ítélet kimondta, hogy Minosz Kokkinakisz „kihasználta [Georgia Kyriakaki] tapasztalatlanságát, gyenge értelmi képességét és naivitását”. Elmondta, hogy „részleteket kezdett felolvasni a Szentírásból, amelyeket ügyesen elemzett olyan módon, amellyel a keresztény asszony a tantételek megfelelő alapismerete nélkül nem tudott szembeszállni”.

Egy ettől eltérő vélemény szerint a fellebbviteli bírók egyike azt írta, hogy Minosz Kokkinakiszt „is fel kellene menteni, mivel egy bizonyíték sem mutatja, hogy Georgia Kyriakaki . . . különösebben tapasztalatlan lett volna a keresztény ortodox tantételek terén, mivel egy kántor felesége, vagy különösebben gyengébb értelmi képessége volna, vagy különösebben naív volna olyannyira, hogy a vádlott ezt kihasználhatta volna és . . . [így] arra ösztönözte volna, hogy legyen Jehova Tanúi szektájának egyik tagja”.

Minosz Kokkinakisz az ügyben fellebbezett a Görög Semmítőszékhez, Görögország Legfelsőbb Bíróságához. A bíróság azonban 1988. április 22-én elutasította a fellebbezést. Ezért Minosz Kokkinakisz 1988. augusztus 22-én fellebbezett az Emberi Jogok Európai Bizottságához. Kérelmét végül 1992. február 21-én elfogadták, és felvették az Emberi Jogok Európai Bíróságához.

Az ügy fejleménye

Mivel Görögország az Európa Tanács tagállama, köteles alkalmazkodni az Emberi Jogok Európai Egyezményének szabályzatához. Az egyezmény 9. paragrafusa ezt írja: „Mindenkinek joga van a gondolkodás, lelkiismeret és vallás területén a szabadságra; ez a jog magában foglalja annak szabadságát, hogy az ember megváltoztathatja vallását vagy hitnézetét, és annak szabadságát, hogy akár egyedül, akár egy közösségen belül másokkal együtt; akár nyilvánosan, akár magánúton tanúskodjon vallásáról vagy hitéről imádatában, tanításában, gyakorlati alkalmazásában és szertartásban.”

Így a görög kormány lett a vádlott az európai bíróság előtt. Azzal vádolták, hogy nyíltan megsérti egy görög állampolgár alapvető emberi jogát, hogy gyakorolhassa vallását, megtartva Jézus Krisztus parancsolatát, nevezetesen, hogy ’tanítson, és képezzen tanítványokat’ (Máté 28:19, 20). Továbbá Péter apostol ezt mondta: „[Jézus] megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot” (Cselekedetek 10:42).

A Human Rights Without Frontiers 1992-es egyik különleges kiadásának ez volt a címe: „Görögország — az emberi jogok szándékos megsértése”. A folyóirat a második oldalon elmondja: „Görögország az egyedüli ország az EK-ben [Európai Közösségben] és Európában, ahol olyan büntetőtörvényhozó rendszer létezik, amely pénzbírságot rendel el és börtönbüntetést ró ki mindenkire, aki arra késztet más embereket, hogy változtassák meg vallásukat.”

Ekkorra az izgatottság a jogi körökön belül és kívül is a tetőfokára hágott. Mit fognak határozni a görög törvénnyel kapcsolatban, amely megtiltja, hogy valaki tanítsa hitnézeteit másoknak?

Tárgyalás Strasbourgban

Végül elérkezett a tárgyalás napja — 1992. november 25. Sűrű felhők voltak Strasbourg felett és dermesztő volt a hideg, de a bíróságon belül az ügyvédek belemelegedtek az érvelésbe. Két órán keresztül sorakoztatták fel a bizonyítékokat. Fedon Veglerisz professzor, Kokkinakisz egyik ügyvédje a dolog lényegére tért, amikor megkérdezte: „Vajon ennek a korlátozó törvénynek, amelynek az a szándéka, hogy megvédje a Görög Ortodox Egyház tagjait attól, hogy áttérítsék más vallási hitnézetekre, tovább kellene léteznie és tovább kellene alkalmazni?”

Veglerisz professzor nyilvánvaló megdöbbenéssel ezt kérdezte: „Csodálkozom, hogy ez a [térítői tevékenység elleni] törvény miért tekinti egyenlőnek az ortodoxiát az ostobasággal és a tudatlansággal. Mindig csodálkoztam azon, miért van szüksége az ortodoxiának védelemre az ostobasággal és a szellemi tehetetlenséggel szemben . . . Ez olyasmi, ami zavar és megdöbbent.” Lényegében a kormány képviselői képtelenek voltak példát felhozni arra, hogy ezt a törvényt Jehova Tanúin kívül másra is alkalmazták volna.

Kokkinakisz második ügyvédje, Panagiotisz Bitszaxisz, rámutatott a térítői tevékenységre vonatkozó törvény ésszerűtlen voltára. Ezt mondta: „A felnőttek között lezajló beszélgetéseknek előfeltétele annak elfogadása, hogy kölcsönösen befolyásolják egymást. Egyébként csendes jószágok furcsa társadalmához tartoznánk, akik gondolkodnak, de nem juttatják kifejezésre, akik beszélnek, de nem kommunikálnak, akik egymás mellett élnek és ugyanakkor mégsem élnek együtt.”

Panagiotisz Bitszaxisz azzal is érvelt, hogy „Minosz Kokkinakiszt nem azért ítélték el, »amit tett«, hanem azért »aki« tette”. Ennek következtében Panagiotisz Bitszaxisz rámutatott, hogy a vallásszabadság alapelveit nemcsak megsértették, hanem teljes mértékben aláásták.

A görög kormány képviselői megpróbálták ezt más színben feltüntetni, mint amilyen valójában, azt állítva, hogy Görögország „az emberi jogok paradicsoma”.

A határozat

A régen várt nap a határozat meghozatalára elérkezett — 1993. május 25. Hat szavazattal három ellenében a bíróság amellett döntött, hogy a görög kormány a 84 éves Minosz Kokkinakisz vallásszabadságát megsértette. Ráadásul, hogy igazolják nyilvános szolgálatának életútját, 14 400 dollár kártérítést ítéltek meg neki. A bíróság ezzel visszautasította a görög kormánynak azt az érvelését, hogy Kokkinakisz és Jehova Tanúi a ráerőszakolás taktikáját alkalmazzák, amikor másokkal megbeszélik hitnézeteiket.

Bár a Görög Alkotmány és egy ódon görög törvény megtilthatja a térítői tevékenységet, azonban Európa legfelsőbb bírósága úgy döntött, hogy helytelen ezt a törvényt Jehova Tanúi üldözésére használni. Nincs összhangban az Emberi Jogok Európai Egyezményének 9. paragrafusával.

A bíróság határozata így indokolja: „A vallás része volt »az emberi gondolat állandóan megújítható folyamatának«, és lehetetlen elképzelni, hogy kizárják a nyilvános vitából.”

A kilenc bíró közül az egyiküknek ezzel összhangban levő véleménye így hangzott: „A térítői tevékenység, melynek meghatározása: »buzgóság a hit terjesztésében«, nem lehet ilyen mértékben büntethető; ez egy módja — önmagában teljesen jogos módja — annak, hogy »valaki kinyilvánítsa vallását«.

Jelen esetben a kérelmezőt [Minosz Kokkinakiszt] csupán azért ítélték el, mert ilyen buzgalmat mutatott, az ő részéről mindenféle helytelenség nélkül.”

A határozat következményei

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának világos rendelkezése az, hogy a görög kormány hivatalai szüntessék meg a térítői tevékenységet tiltó törvénnyel való visszaélést. Remélhetőleg Görögország aláveti magát a bíróság rendelkezésének és nem folytatja tovább Jehova Tanúinak az üldözését.

Jehova Tanúinak nem az a célja, hogy társadalmi változtatásokat vezessenek be, vagy megreformálják a jogi rendszert. Az alapvető érdekeltségük az, hogy prédikálhassák Isten Királyságának a jó hírét, engedelmeskedve Jézus Krisztus parancsának. Ennek érdekében azonban készségesen ’megvédik és törvényesen megerősítik a Jóhírt’, ahogyan ezt Pál apostol is tette az első században (Filippi 1:7, New World Translation).

Jehova Tanúi törvénynek engedelmeskedő állampolgárok minden országban, ahol csak laknak. Mindenekfelett azonban arra éreznek késztetést, hogy az isteni törvénynek engedelmeskedjenek, amint az a Szent Bibliában fel van jegyezve. Ezért, ha bármely országnak a törvénye megtiltja nekik, hogy beszéljenek bibliai alapon nyugvó hitnézetükről másoknak, arra kényszerülnek, hogy az apostolok hozzáállását kövessék: „Mint uralkodónak, inkább Istennek kell engedelmeskednünk, semhogy embereknek” (Cselekedetek 5:29, NW).

[Kiemelt rész a 28–29. oldalon]

A PAPSÁG TOVÁBBI ÜLDÖZÉST SZÍT

Évtizedek óta a papság Görögországban megkísérel ’törvényesség látszatával nyomorúságot előidézni’ (Zsoltárok 94:20, Újfordítású revideált Biblia, 1991). Egy másik ügyben Kréta szigetén nemrégiben döntöttek. Még 1987-ben a helyi püspök és 13 pap térítői tevékenységgel vádolt kilenc Tanút. Végül 1992. január 24-én az ügy tárgyalásra került.

A tárgyalóterem zsúfolásig megtelt. Körülbelül harmincöt pap volt jelen, hogy támogassa a vádat. Az ülőhelyek legnagyobb részét azonban Tanúk foglalták el, akik azért jöttek, hogy bátorítsák keresztény testvéreiket. Még azelőtt, hogy a szabályos eljárás megkezdődött volna, a vádlottak ügyvédje a vád részéről elkövetett komoly jogi hibákra mutatott rá.

Ennek az lett az eredménye, hogy akiket érintett az eljárás, visszavonultak egy zártkörű ülésre. Két és fél órás megbeszélés után a bíróság elnöke kihirdette, hogy a vádlottak ügyvédjének igaza van. Ezért a kilenc Tanú ellen emelt feljelentést törölték! Elrendelte, hogy újra kell kezdeni a vizsgálatot annak megállapítására, hogy a vádlottak vétkesek voltak e térítői tevékenységben.

Amint megtörtént a kihirdetés, felfordulás tört ki a tárgyalóteremben. A papok fenyegetéseket és sértéseket kezdtek kiabálni. Az egyik pap megtámadta Jehova Tanúinak ügyvédjét egy kereszttel és megpróbálta ráerőltetni, hogy imádja azt. A rendőrségnek kellett közbeavatkoznia, és így a Tanúk végül csendben távozni tudtak.

Miután a tárgyalást törölték, az államügyész új feljelentést készített a kilenc Tanú ellen. A tárgyalást 1993. április 30-ára tűzték ki, csupán három héttel azelőtt, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága meghozta volna döntését a Kokkinakisz-ügyben. Újból sok pap volt jelen.

A kilenc vádlott ügyvédjei kifogást emeltek az ellen, hogy a Tanúk vádlói nem jelentek meg a tárgyaláson. Az államügyész sietségében az új vád elkészítésekor elkövette azt a komoly hibát, hogy nem küldte el az idézést a vádlóknak. Ezért a Tanúk ügyvédjei megkérték a bíróságot, hogy töröljék a tárgyalást emiatt a komoly hiba miatt.

Ekkor a bírók elhagyták a tárgyalótermet, és majdnem egy órát tanácskoztak együtt. Visszatérésükkor a bíróság elnöke lehajtott fejjel kijelentette, hogy a kilenc Tanú ártatlannak bizonyult a vád tekintetében.

A Tanúk Görögországban hálásak, hogy ez lett az ügy kimenetele, csakúgy, mint az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntéséért, amelyet ez év május 25-én mondtak ki a Kokkinakisz-ügyben. Azért imádkoznak, hogy ezeknek a törvénykezési győzelmeknek az eredményeképpen tovább tudják folytatni keresztény életüket: ’csendesen, nyugodalmasan, teljes istenfélelemmel és tisztességgel’ (1Timótheus 2:1, 2).

[Kép a 31. oldalon]

Minosz Kokkinakisz feleségével