Bocsássatok meg szívetekből!

„Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket” (MÁTÉ 18:35).

 1., 2. a) Hogyan mutatta ki egy hírhedt, bűnös nő, hogy értékeli Jézust? b) Mit hangsúlyozott ki erre Jézus?

VOLT egy nő, aki valószínűleg prostituált volt, és nem gondolták volna róla, hogy egy vallásos ember otthonában megfordul. Ha valaki megbotránkozott azon, hogy mégis ott találta őt, azon még inkább megbotránkozott, amit ez a nő tett. Odament egy olyan férfihoz, aki a lehető legerkölcsösebb volt, és a könnyeivel mosva a férfi lábát, majd a hajával törölgetve kimutatta, hogy értékeli, amit ez a férfi tesz.

² Ez a férfi, Jézus, nem undorodott ettől a nőtől, „akit a városban mint bűnöst ismertek” (NW). De Simonnak, annak a farizeusnak a szemében, akinek az otthonában ez történt, nagy jelentőséggel bírt az a tény, hogy ez az asszony bűnös. Jézus erre két emberről kezdett beszélni, aki adósa volt egy hitelezőnek. Az egyik nagyon sokkal tartozott, körülbelül egy munkás kétévnyi bérével. A másik ennek egytizedével tartozott — kevesebbel, mint háromhavi bér összegével. Amikor egyik sem tudta az adósságát visszafizetni, a hitelező „mind a kettőnek elengedé”. Akinek többet engedtek el, nyilván nagyobb oka volt rá, hogy ezt szeretettel viszonozza. Jézus, miután párhuzamot vont a történet és az asszony kedves cselekedete között, a következő tanulságot fűzte még hozzá: „a kinek . . . kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.” Majd ezt mondta az asszonynak: „Megbocsáttattak néked a te bűneid” (Lukács 7:36–48).

 3. Mit kell megvizsgálnunk magunkkal kapcsolatban?

³ Kérdezd meg magadtól: „Ha az asszony helyében lettem volna, vagy hasonló helyzetben lennék, és irgalmasan bánnának velem, akkor én vajon kíméletlen lennék, könyörtelen másokkal szemben?” Talán ezt válaszolod: „Hát persze hogy nem!” De igazán úgy véled, hogy hajlandó vagy megbocsátani? Ilyen az alaptermészeted? Gyakran bocsátottál már meg készségesen, és mások is azt mondanák rólad, hogy megbocsátó vagy? Nézzük csak, miért kell mindannyiunknak e tekintetben őszinte önvizsgálatot tartanunk.

Szükségünk van megbocsátásra, és meg is kapjuk

 4. Milyen tényt kell beismernünk önmagunkról?

⁴ Bizonyára nagyon is tudatában vagy a tökéletlenségednek. Ha erre rákérdeznek, még be is ismered, és talán eszedbe jutnak az 1János 1:8-ban található szavak: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk” (Róma 3:23; 5:12). Némelyeknek a bűnös voltuk talán súlyos, megdöbbentő bűn által vált nyilvánvalóvá. De még ha szánt szándékkal nem is vétkeztél ilyesmiben, biztosan sokszor és sokféleképpen vétettél már Isten irányadó mértékei ellen, vagyis vétkeztél, nem igaz?

 5. Miért legyünk hálásak Istennek?

⁵ A helyzeted tehát megegyezik Pál apostol leírásával: „titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, [Isten] megelevenített együtt Ő vele [Jézussal], megbocsátván minden bűnötöket” (Kolossé 2:13; Efézus 2:1–3). Figyeld csak meg ezt a kifejezést: „megbocsátván minden bűnötöket” (kiemelés tőlünk). Ez sok mindent takar. Mindannyiunknak jó okunk van arra, hogy Dávidhoz hasonlóan így könyörögjünk: „A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az” (Zsoltárok 25:11, kiemelés tőlünk).

 6. Miben lehetünk biztosak Jehovát és a megbocsátást tekintve?

⁶ Hogyan részesülhet az ember megbocsátásban, akár rólad, akár bármelyikünkről legyen is szó? Ennek a nyitja, hogy Jehova Isten hajlandó megbocsátani. Ez jellemző az egyéniségére (2Mózes 34:6, 7; Zsoltárok 86:5). Érthető módon Isten elvárja tőlünk, hogy forduljunk hozzá imában, és kérjük a bocsánatát (2Krónika 6:21; Zsoltárok 103:3, 10, 14). Ezenkívül Jehova jogi alapot teremtett arra, hogy kiterjeszthesse bocsánatát; ez a jogi alap Jézus váltságáldozata (Róma 3:24; 1Péter 1:18, 19; 1János 4:9, 14).

 7. Miben kell törekedned arra, hogy Jehovát utánozd?

⁷ Az embertársaiddal való bánásmódodban az legyen a minta, ahogyan Isten kész megbocsátani. Pál erre összpontosított, amikor ezt írta: „legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efézus 4:32, Újfordítású revideált Biblia). Nem kétséges, Pál itt arra is gondolt, hogy tanuljunk Isten példájából, ugyanis a következő vers így folytatódik: „Legyetek annakokáért követői [utánzói, NW] az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Efézus 5:1). Látod az összefüggést? Jehova Isten megbocsátott neked, ezért — Pál erőteljes érvelése szerint — utánoznod kell Őt, és ’irgalmasnak’ kell lenned, ’meg kell bocsátanod’ másoknak. De kérdezd csak meg magadtól: „Vajon ezt teszem? Ha ez nem jön a természetemből fakadóan, akkor dolgozom-e rajta, és igazán törekszem-e arra, hogy utánozzam Istent a megbocsátásban?”

Dolgoznunk kell azon, hogy megbocsátók legyünk

 8. Mit kell elismernünk a gyülekezeteink összetételéről?

⁸ Jó volna, ha a keresztény gyülekezetben csak kevés alkalommal volna szükség arra, hogy Istent utánozva megbocsátók legyünk. De a valóság mást mutat. Igaz, keresztény testvéreink és testvérnőink törekszenek arra, hogy kövessék Jézus példáját, amelyet a szeretetben mutatott (János 13:35; 15:12, 13; Galátzia 6:2). Már régóta dolgoznak azon — mind a mai napig —, hogy elhagyják e gonosz világban megszokott gondolkodást, beszédet és tetteket. Igazán szeretnék kimutatni az új egyéniséget (Kolossé 3:9, 10). De nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy az egész világra kiterjedő gyülekezet, és minden egyes helyi gyülekezet tökéletlen emberekből áll. Egészében véve most biztosan jobbak, mint korábban voltak, de azért még tökéletlenek.

 9., 10. Miért ne lepődjünk meg, ha nézeteltérések merülnek fel testvérek között?

⁹ Isten a Bibliában határozottan tudatja velünk, hogy a gyülekezetben, a testvéreink és testvérnőink között tökéletlenségre számíthatunk. Vegyük például Pálnak a Kolossé 3:13-ban (NW) feljegyzett szavait: „Továbbra is szenvedjétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak készségesen, ha valakinek oka lenne a panaszra a másik ellen. Miként Jehova is készségesen megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek.”

¹⁰ A Biblia itt jó okkal emlékeztet minket arra, hogy összefüggés van aközött, hogy Isten megbocsát-e nekünk, és aközött, hogy nekünk kötelességünk, és szükséges is megbocsátanunk másoknak. Ez miért nehéz feladat? Mert, amint Pál is beismerte, van olyan, akinek ’oka lehet panaszra a másik ellen’. Felismerte, hogy előfordulhatnak ilyen esetek. Biztosan előfordultak az első században, még a keresztény „szentek” között is, akiknek pedig ’a reménységük a mennyekben eltett’ volt (Kolossé 1:2, 5). Vajon akkor hihetjük, hogy ez másképp van napjainkban, amikor a legtöbb igaz keresztény nem kapta meg a szellem bizonyságát, hogy ők „Istennek választottai, szentek és szeretettek”? (Kolossé 3:12). Ezért ne következtessünk úgy, hogy valami nagyon nincs rendjén, ha a gyülekezetünkben előfordul, hogy valakinek oka lehet a panaszra, vagyis megbántódik a valóságos vagy vélt helytelenségek miatt.

11. Mire hívta fel a figyelmünket Jakab tanítvány?

¹¹ Jézus féltestvérének, Jakabnak a szavai szerint is számítanunk kell rá, hogy ha gyakran nem is, de időnként adódhatnak olyan helyzetek, amikor meg kell bocsátanunk testvéreinknek. „Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével. Ha pedig keserű irígység és czivódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen” (Jakab 3:13, 14). „Keserű irígység és czivódás” az igaz keresztények szívében? Igen, Jakab szavai nyilvánvalóan azt mutatják, hogy ilyesmi előfordult az első századi gyülekezetben, és előfordul napjainkban is.

12. Milyen nézeteltérés támadt az ókori filippibeli gyülekezetben?

¹² Erre jó példa két felkent keresztény esete, akik jó hírnévnek örvendtek, mivel Pállal együtt fáradoztak. Biztos olvastál már Evódiáról és Sintikhéről, a filippibeli gyülekezet tagjairól. Bár a Filippi 4:2, 3 nem írja le részletesen a történteket, vázolja, hogy valami nézeteltérés támadt közöttük. Vajon egy meggondolatlan, bántó megjegyzéssel kezdődött? Megalázóan bánt egyikük a másik rokonával? Vagy a versenyszellemből fakadó irigység valamilyen megnyilvánulásáról volt szó? Bármilyen természetű volt is a nézeteltérésük, olyan súlyossá vált, hogy Pál még a messzi Rómában is hallott róla. Lehet, hogy fagyos csend alakult ki a két szellemi testvérnő között, és ez ahhoz vezetett, hogy tisztes távolságot tartottak egymástól az összejöveteleken, vagy kíméletlen megjegyzéseket tettek egymásra a barátaik előtt.

13. Milyen végkimenetele lehetett Evódia és Sintikhe esetének, s milyen tanulságul szolgál ez nekünk?

¹³ Nemde ismerősen hangzik? Hasonlít arra az esetre, ami némelyekkel a gyülekezetedben történt, vagy esetleg amiben te is érintve voltál? Talán most is fennáll ilyenfajta nézeteltérés bizonyos mértékben. Mit tehetünk? Az ókori esetben Pál arra buzdította a két önátadott testvérnőt, hogy „egyenlő indulattal legyenek az Úrban”. Talán egyetértettek abban, hogy meg kell beszélniük a helyzetet, tiszta vizet kell önteniük a pohárba, kölcsönösen el kell mondaniuk, hogy készek megbocsátani, és aztán ténylegesen utánozniuk is kell Jehova megbocsátó gondolkodásmódját. Nincs okunk mást hinni, mint hogy ez sikerült Evódiának és Sintikhének, és hogy nekünk is sikerülhet. Ezt a megbocsátó magatartást ma is sikeresen elsajátíthatjuk.

Kibékülés, megbocsátás

14. Gyakran miért járható út és egyben a legjobb, ha túltesszük magunkat a nézeteltérésen?

¹⁴ Mit jelent valójában megbocsátani, amikor bajod van egy másik kereszténnyel? Őszintén szólva nincs egyszerű módszer, de a Biblia hasznos példákat mutat be, és ésszerű tanácsokat ad. Bár nem könnyű elfogadni és megvalósítani, mégis kulcsfontosságú javaslat, hogy egyszerűen felejtsük el az ügyet, és tegyük túl magunkat rajta. Akik között nézeteltérés van, mint ahogyan ez Evódiával és Sintikhével is történt, gyakran úgy érzik, hogy főleg vagy kizárólag a másik a hibás. Egy ilyen helyzetben tehát meglehet, hogy te is azt gondolod, hogy főleg a másik keresztény a felelős, vagy ő okozta a nagyobb sérelmet. De le tudod zárni az ügyet úgy, hogy megbocsátasz? Ismerd fel, hogy ha — hangsúlyozzuk: HA — főleg vagy kizárólag a másik keresztény a hibás, akkor remek helyzetben vagy ahhoz, hogy fátylat boríts a múltra és bocsáss meg, zárd le az ügyet.

15., 16. a) Milyennek írta le Mikeás Jehovát? b) Mit jelent az, hogy Isten ’elengedi a vétket’?

¹⁵ Ne feledkezzünk meg arról, hogy Isten a mi példánk a megbocsátásban (Efézus 4:32—5:1). Isten példamutató abban, ahogyan elengedi a vétkeket. Erről írt Mikeás próféta: „Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!” (Mikeás 7:18).

¹⁶ Amikor a Biblia azt írja Jehováról, hogy ’elengedi a vétket’, nem azt mondja, hogy nem képes felidézni a helytelen tetteket, mintha szelektív emlékezetkiesésben szenvedne. Vegyük például Sámson és Dávid esetét, akik közül mindketten súlyos vétket követtek el. Isten még jóval később is vissza tudott emlékezni bűnükre; még mi is tudunk némelyik bűnükről, mivel Jehova feljegyeztette őket a Bibliában. De megbocsátó Istenünk irgalmat mutatott e két ember iránt, és olyan példákként állítja őket elénk, akiknek a hitét érdemes utánoznunk (Zsidók 11:32; 12:1).

17. a) Milyen megközelítés segíthet nekünk elengedni a vétkeket, vagy sérelmeket, amelyeket mások követtek el? b) Ha törekszünk arra, hogy ezt tegyük, akkor azzal hogyan fogjuk utánozni Jehovát? (Lásd a lábjegyzetet.)

¹⁷ Igen, Jehova ’el tudta engedni’a a vétket, mint ahogyan Dávid többször is kérte tőle (2Sámuel 12:13; 24:10). Vajon utánozhatnánk ebben Istent, készen arra, hogy elengedjük, ha megalázóan bánnak velünk, és sérelem ér minket, amit tökéletlen emberekként a szolgatársaink követtek el ellenünk? Képzeld magad elé, hogy egy repülőgépen vagy, amely felgyorsul a kifutópályán. Amint kinézel, látod, hogy a kifutópálya közelében egy ismerősöd gyerekesen kinyújtja rád a nyelvét. Tudod, hogy ez az illető haragos volt, és talán rád gondolt, amikor ezt tette. De az is lehet, hogy egyáltalán nem rád gondolt. Akárhogy is volt, miközben a repülőgép köröket ír le a levegőben, hogy elérje a megfelelő magasságot, te jóval e fölé az ember fölé kerülsz, aki most már csak egy pici pontnak tűnik. Egy órán belül több száz kilométerre vagy tőle, és ezt a bántó gesztust már jóval magad mögött hagytad. Ehhez hasonlóan sokszor segít a megbocsátásban, ha Jehovához hasonlóan bölcsen elengedjük a sérelmet (Példabeszédek 19:11, Úf). Vajon, ha megalázóan bántak veled, nemde pici dolognak fog tűnni tíz év múlva, vagy esetleg kétszáz év múlva a Millennium idején? Miért ne tennéd túl rajta magad?

18. Ha úgy tűnik, nem vagyunk képesek elfeledkezni a sérelemről, milyen tanácsot fogadhatunk meg?

¹⁸ Ritkán azonban előfordulhat, hogy talán már imádkoztál ez ügyben, és próbáltál megbocsátani a másik félnek, de úgy érzed, nem vagy képes rá. Mit tegyél ilyenkor? Jézus arra buzdított, hogy menj oda a másik félhez, és próbáljátok egymás között rendezni a nézeteltérést, hogy kibéküljetek. „Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat” (Máté 5:23, 24).

19. Milyen legyen a gondolkodásmódunk, és milyen ne legyen, ha szeretnénk békében lenni testvérünkkel?

¹⁹ Jézus lényegében véve nem azt mondta, hogy menj oda a testvéredhez, és győzd meg arról, hogy neked van igazad, és ő téved. Lehet, hogy így van. De még valószínűbb, hogy mindketten hibásak vagytok. Bármelyik helyzetről legyen is szó, a cél ne az legyen, hogy rávedd a másik felet arra, hogy beismerje a hibáját, és szinte alázkodjon meg előtted. Ha így kezdesz bele a beszélgetésbe, majdhogynem biztos a kudarc. És az se legyen feltétlenül a célod, hogy apró részleteiben vesézzétek ki a vélt vagy valós sérelmet. Ha nyugodt beszélgetés közben, a keresztényi szeretet szellemében kiderül, hogy egy szomorú félreértés a baj okozója, akkor mindketten megpróbálhatjátok tisztázni a helyzetet. De mi van olyankor, ha a beszélgetés nem eredményez teljes egyetértést? Vajon szükséges mindig mindenben egyetérteni? Vajon nem lenne jobb, ha legalább abban egyet tudnátok érteni, hogy mindketten őszintén szeretnétek szolgálni megbocsátó Istenünket? Ha erre a tényre gondoltok, akkor talán mindkettőtöknek könnyebb lesz a szívéből mondania: „Sajnálom, hogy a tökéletlenségünk miatt ilyen nézeteltérés adódott köztünk. Kérlek, borítsunk mindketten fátylat a múltra.”

20. Mit tanulhatunk az apostolok példájából?

²⁰ Ha visszaemlékszel, még az apostolok között is voltak nézeteltérések, amikor például némelyikük becsvágyóan nagyobb tisztségre vágyott (Márk 10:35–39; Lukács 9:46; 22:24–26). Ezek feszültséghez vezettek, talán a többiek érzéseit is bántották, sőt nagyon is sértették. De el tudták engedni ezeket a nézeteltéréseket, és továbbra is együtt munkálkodtak. Egyikük később ezt írta: „a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot: Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt” (1Péter 3:10, 11).

21. Milyen mélyreható tanácsot adott Jézus a megbocsátásra vonatkozóan?

²¹ Korábban már megemlítettük az első szakaszát egy körfolyamatnak: Isten sok, múltban elkövetett bűnünket megbocsátotta, ezért nekünk is utánoznunk kell őt, és meg kell bocsátanunk testvéreinknek (Zsoltárok 103:12; Ésaiás 43:25). De ennek a körfolyamatnak van egy másik szakasza is. Jézus, miután elmondta a mintaimát, így szólt: „ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.” Több mint egy évvel később újra elmondta ennek a lényegét, amikor a tanítványait tanította imádkozni: „bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok” (Máté 6:12, 14; Lukács 11:4). Majd mindössze néhány nappal a halála előtt még hozzátette: „mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket” (Márk 11:25).

22., 23. Hogyan érintheti a jövőnket, hogy készek vagyunk-e megbocsátani?

²² Igen, hogy Isten továbbra is megbocsát-e nekünk, nagyrészt azon múlik, hogy készek vagyunk-e megbocsátani a testvéreinknek. Ha valamilyen személyes nézeteltérés merül fel egy keresztény hittársad és közötted, kérdezd meg magadtól: „Vajon nem sokkal fontosabb, hogy elnyerjem Isten bocsánatát, minthogy azt bizonygassam, a testvéremnek vagy a testvérnőmnek nem volt igaza valamilyen apró-cseprő dologban, valamilyen jelentéktelen sérelem miatt, vagy mert felszínre tört az emberi tökéletlenség?” Tudod, mi a válasz.

²³ De mi a helyzet, ha a csekély, személyes sérelemnél vagy nézeteltérésnél súlyosabb ügyről van szó? És mikor érvényes Jézusnak a Máté 18:15–18-ban feljegyzett tanácsa? Ezt vizsgáljuk meg legközelebb.

[Lábjegyzet]

Emlékszel?

◻ Hogyan mutat Jehova követendő példát a megbocsátásban?

◻ Miről ne feledkezzünk meg a gyülekezetben lévőket tekintve?

◻ Az esetek többségében mit tehetnénk, ha megalázóan bántak velünk, vagy sérelem ért minket?

◻ Mit tehetünk szükség esetén, hogy kibéküljünk a testvérünkkel?

[Kép a 15. oldalon]

Ha nézeteltérésed lenne egy keresztény hittársaddal, próbáld meg túltenni magad rajta; idővel egyre jelentéktelenebbnek fog tűnni az ügy