A tanulmányozás jutalommal jár

MEGFIGYELTED már az embereket gyümölcsválogatás közben? A legtöbben a szín és a méret alapján döntik el, hogy mennyire érett a gyümölcs. Vannak, akik megszagolják. Mások megtapintják, sőt megnyomkodják. Akadnak olyanok is, akik a súlyát nézik: mindkét kezükbe vesznek egy-egy darabot, hogy megállapítsák, melyik a lédúsabb. Mire gondolnak ezek az emberek? A részleteket elemzik, megállapítják a különbségeket, emlékeznek arra, hogy milyenek voltak a korábban kiválasztott gyümölcsök, és azt, amit most látnak, összehasonlítják a már meglévő ismeretükkel. Jutalmul ízletes gyümölcsöt nyernek, mivel gondot fordítottak a kiválasztására.

Persze Isten Szavának tanulmányozása által sokkal nagyobb jutalomban lehet részünk. Ha ez a tanulmányozás fontos szerepet kap az életünkben, hitünk erősödik, szeretetünk mélyül, szolgálatunk gyümölcsözőbbé válik, döntéseink pedig jobban fogják tükrözni a tisztánlátást és az isteni bölcsességet. Ezekről a jutalmakról a Példabeszédek 3:15 így ír: „minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá.” Te is tapasztalod ezeket az áldásokat? A tanulmányozási módszered szerepet játszhat ebben (Kol 1:9, 10).

Mi a tanulmányozás? Többet jelent a felületes olvasgatásnál. Tanulmányozáskor az adott témát értelmi képességeiddel gondos vagy kiterjedt vizsgálatnak veted alá. Elemzed az olvasottakat, összehasonlítod azzal, amit már ismersz, és megfigyeled az állításokat alátámasztó érveket. Tanulmányozás közben mélyedj el azokban a gondolatokban, amelyek talán újak a számodra. Arra is figyelj, hogy miként tudnád te magad még jobban alkalmazni a szentírási tanácsot. Mint Jehova Tanúja, biztosan olyan alkalmakra is gondolni fogsz, amikor segíthetsz másoknak az anyaggal. A tanulmányozáskor nyilván elmélkedni is fogsz.

Amikor tanulmányozni készülsz, előveszed például a Bibliádat, azokat a kiadványokat, amelyeket fel szeretnél használni, egy ceruzát vagy tollat és talán egy jegyzetfüzetet. De vajon a szívedet is felkészíted? A Biblia elmondja nekünk, hogy Ezsdrás „felkészítette szívét arra, hogy Jehova törvényéhez forduljon tanácsért, cselekedje azt, és rendelkezést meg igazságot tanítson Izraelben” (Ezsd 7:10, NW). Hogyan készíthetjük fel a szívünket?

Ha imádkozunk, akkor helyes gondolkodásmóddal fogunk hozzá Isten Szavának a tanulmányozásához. Azt akarjuk, hogy szívünk, vagyis legbensőbb énünk fogékony legyen a Jehovától jövő oktatásra. Minden tanulmányozást kezdjünk úgy, hogy kérjük Jehovától a szelleme segítségét (Luk 11:13). Kérd őt, hogy segítsen megérteni a tanulmányozandó anyagot, azt, hogy miként van ez összefüggésben a szándékával, hogyan lehet a segítségedre abban, hogy különbséget tudj tenni a jó és a rossz között, hogyan kell alkalmaznod az ő alapelveit az életedben, és hogyan érinti az anyag a hozzá fűződő kapcsolatodat (Péld 9:10). Tanulmányozás közben ’kitartóan kérd Istent’, hogy adjon neked bölcsességet (Jak 1:5). Végezz őszinte önvizsgálatot a tanultak fényében, s közben hívd segítségül Jehovát, hogy meg tudj szabadulni a helytelen gondolatoktól, illetve a káros kívánságoktól. Mindig adj hálát Jehovának azokért a dolgokért, amelyeket feltár (Zsolt 147:7). Ha ilyen imádságos szellemmel tanulmányozunk, akkor bensőséges kapcsolatba kerülünk Jehovával, hiszen ily módon lehetőségünk nyílik reagálni arra, amit Szaván keresztül mond nekünk (Zsolt 145:18).

Ez a fogékonyság különbözteti meg Jehova népét más tanulóktól. Azok között, akik nem élnek az Isten iránti odaadásban, egyre közkedveltebb kételkedni, és kétségbe vonni a leírtakat. Mi azonban másképp viselkedünk: bízunk Jehovában (Péld 3:5–7). Ha nem értünk valamit, nem vonjuk le öntelten azt a következtetést, hogy biztosan tévedés történt. Miközben kutatunk és utánajárunk a válaszoknak, Jehovára várunk (Mik 7:7). Ezsdráshoz hasonlóan az a célunk, hogy a tanultak szerint cselekedjünk és tanítsunk. Ha ilyen az indítékunk, akkor gazdag jutalommal fog járni a tanulmányozásunk.

Ne úgy, hogy egyszerűen csak az első bekezdéstől az utolsóig átveszed az anyagot. Először inkább szakíts időt arra, hogy áttekintsd, miről fog szólni a cikk vagy a fejezet. A cím szavainak elemzésével kezdd. Ez a témája annak, amit tanulmányozol. Majd figyelmesen nézd meg, hogyan kapcsolódnak az alcímek a témához. Vizsgáld meg a szöveghez tartozó képeket, táblázatokat vagy a bekeretezett részben található ismétlő kérdéseket. Kérdezd meg magadtól: „Az áttekintés alapján mit fogok tanulni az anyagból? Milyen módon lesz értékes a számomra?” Ez megszabja, mire fogsz figyelni a tanulmányozásod során.

Most pedig láss hozzá az anyag részletes megvizsgálásához. Az Őrtorony tanulmányozási cikkei és néhány könyv nyomtatott kérdéseket tartalmaz, és az egyes bekezdések elolvasásakor hasznos megjelölni ezekre a válaszokat. Akkor is megjelölheted azokat a fontos pontokat, amelyekre emlékezni szeretnél, ha nincsenek tanulmányozási kérdések az anyaghoz. Ha egy új gondolatra bukkansz, áldozz rá egy kicsit hosszabb időt, hogy megbizonyosodj arról, hogy helyesen érted-e. Keresd meg azokat a szemléltetéseket vagy gondolatmeneteket, amelyeknek hasznát tudod venni a szántóföldi szolgálatban, vagy amelyeket bele tudsz majd foglalni a legközelebbi előadásodba. Gondolj konkrét személyekre, akiknek a hite erősödhetne, ha megosztanád velük a tanultakat. Jelöld meg azokat a pontokat, amelyeket fel szeretnél használni, és ismételd át őket a tanulmányozás végén.

Az anyag megvizsgálása közben keresd ki az említett írásszövegeket. Elemezd, hogyan kapcsolódnak a bekezdés fő gondolatához.

Olyan részletekkel is találkozhatsz, amelyeket nem értesz meg azonnal, vagy amelyeknek alaposabban utána akarsz járni. Ne engedd, hogy ezek mellékvágányra tereljék a tanulmányozást – inkább jelöld meg őket, hogy később visszatérj rájuk. Az ilyen pontok gyakran világosabbá válnak, ha folytatod az anyag tanulmányozását. Ha mégsem, akkor további kutatást végezhetsz. Mely dolgok érdemelhetnek ilyen figyelmet? Talán van egy idézett írásszöveg, amelyet nem értesz pontosan. Vagy talán nem látod azonnal, hogyan kapcsolódik a tanulmányozandó anyag témájához. Esetleg úgy érzed, hogy értesz ugyan egy bizonyos gondolatot az anyagban, de nem elég jól ahhoz, hogy ezt valaki másnak is el tudnád magyarázni. Ahelyett, hogy egyszerűen átugornád ezeket, bölcsen tennéd, ha kutatást végeznél, miután befejezted ennek az anyagnak a tanulmányozását.

Amikor Pál apostol megírta részletes levelét a héber keresztényeknek, szünetet tartott a gondolatmenetben, és ezt mondta: „a fő pont ez” (Héb 8:1). Te is emlékezteted így magadat időről időre? Figyeld meg, miért tett így Pál. Ihletett levelének előző fejezeteiben már rámutatott, hogy Krisztus mint Isten nagy Főpapja bement magába az égbe (Héb 4:14–5:10; 6:20). Hangsúlyozva és előtérbe helyezve ezt a fő pontot a 8. fejezet elején, Pál felkészítette olvasóit, hogy alaposan gondolják át, hogyan érinti ez az életüket. Kiemelte, hogy Krisztus megjelent Isten személye előtt értük, és megnyitotta az utat, hogy ők is belépjenek az égi „szent helyre” (Héb 9:24; 10:19–22). Mivel biztosan tudták, hogy reményük valóra fog válni, ez arra sarkallta őket, hogy alkalmazzák a levél további tanácsait a hittel, a kitartással és a keresztényi viselkedéssel kapcsolatban. Ehhez hasonlóan, ha tanulmányozás közben a fő gondolatokra összpontosítunk, az segíteni fog meglátnunk, hogyan bontakozik ki a téma, és elménkbe vési, milyen nyomós okaink vannak arra, hogy összhangban cselekedjünk az olvasottakkal.

Tettekre indít a személyes tanulmányozásod? Ez nagyon fontos kérdés. Amikor megtanulsz valamit, kérdezd meg magadtól: „Hogyan kellene hatnia ennek a szemléletmódomra és a céljaimra? Hogyan tudnám alkalmazni ezt az információt a problémák megoldásában, a döntéshozatalban, illetve egy cél elérésében? Hogyan használhatnám a családomban, a szántóföldi szolgálatban, a gyülekezetben?” Imádkozz, és vizsgáld meg ezeket a kérdéseket, átgondolva azokat a valós helyzeteket, amelyekben alkalmazhatod az ismeretedet.

Miután áttanulmányoztál egy fejezetet vagy egy cikket, röviden ismételd át az anyagot. Próbáld ki, hogy vissza tudsz-e emlékezni a fő pontokra és az ezeket alátámasztó érvekre. Ez a lépés segíteni fog abban, hogy megjegyezd az információt, s így a jövőben is fel tudd használni.

Jehova népeként bőségesen van mit tanulmányoznunk. De hol kezdjük? Jól tennénk, ha a Vizsgáljuk az Írásokat naponta! című kiadványban mindennap áttanulmányoznánk az adott írásszöveget és a hozzá fűzött kommentárt. Minden héten elmegyünk a gyülekezeti összejövetelekre, és ha előre áttanulmányozzuk az anyagot, akkor még nagyobb hasznot fogunk meríteni belőlük. Ezenkívül némelyek bölcsen időt fordítanak arra, hogy olyan keresztény kiadványainkból is tanulmányozzanak, amelyek még azelőtt lettek kinyomtatva, hogy megismerték az igazságot. Mások kiválasztanak egy részt a heti bibliaolvasásból, melyet alaposabban áttanulmányoznak.

Mit tehetsz, ha a körülményeid nem engedik meg, hogy gondosan áttanulmányozd mindazt az információt, amit a heti gyülekezeti összejöveteleken vizsgálunk meg? Ne ess abba a csapdába, hogy átrohansz az anyagon, csak azért, hogy túl legyél rajta. Vagy ami még rosszabb, ne mondd azt, hogy mivel úgysem tudod az egész anyagot átvenni, inkább semmit sem tanulmányozol. Ehelyett állapítsd meg, hogy mennyit tudsz tanulmányozni, és alaposan vedd át azt a mennyiséget hétről hétre. Idővel törekedj arra, hogy a többi összejövetelre is felkészülj.

Jehova tudja, hogy a családfőknek keményen kell dolgozniuk azért, hogy gondoskodni tudjanak szeretteikről. „Lásd el munkádat odakint – írja a Példabeszédek 24:27 (NW) –, és végezd el a szántóföldön.” De a családod szellemi szükségleteiről sem szabad megfeledkezned. Ezért a vers így folytatódik: „utána pedig építsd háznépedet is.” Hogyan tehetik ezt meg a családfők? A Példabeszédek 24:3 azt mondja, hogy „értelemmel [tisztánlátással, NW] erősíttetik meg” a háznép.

Hogyan válhat a családod javára a tisztánlátás? A tisztánlátás az az elmebeli képesség, amellyel a dolgok mögé tudunk nézni. Méltán mondhatjuk, hogy a hatásos családi tanulmányozás magának a családodnak a gondos tanulmányozásával kezdődik. Hogyan fejlődnek szellemileg a családtagok? Jól figyelj, amikor velük beszélgetsz. A panaszkodás vagy a neheztelés szelleme figyelhető meg náluk? Sokat jelentenek nekik az anyagiak? Amikor a gyermekeiddel veszel részt a szántóföldi szolgálatban, gondot okoz nekik, ha Jehova Tanúiként kell magukat azonosítaniuk az egykorú társaik előtt? Élvezettel vesznek részt a család bibliaolvasási és tanulmányozási programjában? Tényleg Jehova útját teszik a saját életútjukká? Ha gondosan vizsgálódsz, meg fogod látni, hogy neked mint családfőnek, mit kell tenned, hogy minden egyes családtagban szellemi tulajdonságokat alakíts ki és erősíts meg.

Keresd ki azokat az Őrtorony- és Ébredjetek!-cikkeket, amelyek valamilyen különleges szükséglettel foglalkoznak. Majd előre mondd meg a családodnak, mit fogtok tanulmányozni, hogy így gondolkozni tudjanak a témán. Őrizd meg a szeretetteljes légkört a tanulmányozás alatt. Ne fenyítsd meg, és ne hozd zavarba egyik családtagot sem, hanem inkább hangsúlyozd a megvizsgálandó anyag értékét, s alkalmazd a családod szükségleteire az információt. Vond be mindegyik családtagot. Segíts mindegyiküknek meglátni, hogy Jehova Szava „tökéletes”, hiszen tartalmazza mindazt, amire szükség van az életben (Zsolt 19:8).

Azok a nyitott szemmel járó emberek, akik híján vannak a szellemi megértésnek, tanulmányozhatják a világegyetemet, a világ eseményeit, sőt még saját magukat is, de nem fogják megérteni, mi a valódi értelme annak, amit látnak. Akik viszont rendszeresen tanulmányozzák Isten Szavát, Isten szellemének a segítségével ezekből a dolgokból Isten keze munkáját, a bibliai prófécia beteljesedését, valamint Isten azon szándékának a kibontakozását ismerhetik fel, hogy megáldja az engedelmes embereket (Márk 13:4–29; Róma 1:20; Jel 12:12).

Az előbb említett csodálatos dolgok miatt nem szabad önteltekké válnunk. Isten Szavának naponkénti vizsgálása inkább abban segít nekünk, hogy alázatosak maradjunk (5Móz 17:18–20). „A bűn megtévesztő hatalmától” is megóv bennünket, hiszen amikor Isten Szava él a szívünkben, kevésbé valószínű, hogy a bűn csábítása győzedelmeskedik azon elhatározásunk fölött, hogy ellenállunk annak (Héb 2:1; 3:13; Kol 3:5–10). Így ’Jehovához méltón fogunk járni, avégett hogy teljesen kedvére legyünk, amint továbbra is gyümölcsöt termünk minden jó cselekedetben’ (Kol 1:10). Ez a célunk Isten Szavának tanulmányozásával, és ha meg tudjuk valósítani, akkor az a legnagyobb jutalmunk.