A tüzes pokolra gondolt Jézus?

NÉHÁNYAN, akik hisznek a tüzes pokol tanításában, Jézusnak a Márk evangéliuma 9. fejezetének 48. versében (vagy a 44. és a 46. versben) feljegyzett szavaira hivatkoznak. Jézus itt beszél férgekről, melyek nem pusztulnak el, és tűzről, mely nem oltatik el. Ha valaki megkérdezné tőled, hogy mit jelentenek ezek a szavak, hogyan válaszolnál?

Attól függően, hogy valaki milyen bibliafordítást használ, a 44., a 46. vagy a 48. verseket olvashatja fel, mivel ezeknek a verseknek több fordításban is hasonló a szóhasználatuk.a Az Új világ fordítás így hangzik: „ha a szemed visz botlásba, dobd el; jobb fél szemmel bemenned az Isten királyságába, mint hogy két szemmel vessenek a gyehennába, ahol a férgük nem pusztul el, és a tűz nem oltatik el” (Márk 9:47, 48).

Mindenesetre néhányak állítása szerint Jézus kijelentése azt a nézetet támasztja alá, hogy a halál után a gonoszok lelke örökre szenved. A Navarrai Egyetem kiadásában készült, spanyol nyelvű La Sagrada Bibliában az egyik jegyzet például így szól: „Az Úr [ezekkel a szavakkal] a pokol kínjaira utal. Gyakran a »férgük nem pusztul el« kifejezést úgy magyarázzák, mint az örök bűntudatot, melyet a pokolban levők éreznek; a »tűz nem oltatik el« kifejezést pedig, mint a fizikai fájdalmukat.”

De hasonlítsuk össze Jézus szavait Ézsaiás próféciájának az utolsó versével.b Nemde nyilvánvaló, hogy Jézus erre az Ézsaiás 66. fejezetében lévő versre utalt? A próféta itt egyértelműen arról beszél, hogy az emberek kimennek „Jeruzsálemből a közeli Hinnom-völgybe (Gehenna) . . . Valamikor itt gyakorlatban volt az emberáldozat (Jer 7,31). Idővel a város szeméttelepe lett” (Jeromos Bibliakommentár, I. kötet). Kétségtelen, hogy az Ézsaiás 66:24-ben megjelenő jelképes ábrázolás nem szenvedő emberekre utal, hiszen tetemekről ír. Amikre pedig úgy utal, hogy nem pusztulnak el, azok a férgek, nem pedig élő emberek vagy halhatatlan lelkek. Mit értsünk tehát Jézus szavain?

Figyeljük meg egy katolikus műnek a Márk evangéliuma 9. fejezetének 48. verséhez fűzött megjegyzését: „A szóhasználat Izajástól (66,24) származik, ahol a próféta rámutat arra a két módra, ahogyan a holttestek rendszerint megsemmisültek: bomlás és égetés által . . . Az, hogy a férgek és a tűz egymás mellett szerepelnek a szövegben, megerősíti a pusztulás gondolatát . . . Mindkét pusztító erő úgy van megjelenítve, mint ami állandó (»nem alszik ki«, »nem pusztul el«): vagyis egyszerűen lehetetlen elmenekülni előlük. Ebben az ábrázolásban a kizárólagos túlélők a férgek és a tűz – nem az ember –, és mindkettő bármit megsemmisít, ami a hatalmába kerül. Ennélfogva ez a leírás nem egy örökké tartó kínzásról szól, hanem egy teljes mértékű pusztulásról, és mivel megakadályozza a feltámadást, egyenértékű a végleges halállal. [A tűz] tehát a megsemmisülés jelképe” (El evangelio de Marcos. Análisis lingüístico y comentario exegético, II. kötet).

Mindenkinek, aki tudja, hogy az igaz Isten szerető és igazságos, látnia kell, hogy mennyire ésszerű Jézus szavait így érteni. Ő nem azt mondta, hogy a gonoszok örökké való kínzást szenvednek el, hanem azt, hogy a teljes megsemmisülésnek teszik ki magukat, mely megakadályozza a feltámadásukat.

[Lábjegyzetek]