Tizenegyedik fejezet

Feltárul a Messiás eljövetelének ideje

 1. Mivel Jehova a Nagy Időzítő, miben lehetünk biztosak?

JEHOVA a Nagy Időzítő. Ellenőrzése alatt van a munkájával kapcsolatos minden idő és időszak (Cselekedetek 1:7). Minden esemény, amelyet meghatározott ezekre az időkre és időszakokra, biztosan megtörténik. Nem marad el.

 2., 3. Melyik próféciára irányította figyelmét Dániel, és melyik birodalom uralkodott akkor Babilon fölött?

² A Szentírás szorgalmas tanulmányozójaként Dániel próféta hitt abban, hogy Jehova képes beütemezni eseményeket, és meg is tudja valósítani őket. Dánielt különösen a Jeruzsálem pusztulásáról szóló próféciák érdekelték. Jeremiás feljegyezte Isten kinyilatkoztatását arról, mennyi ideig marad elhagyatott a szent város, Dániel pedig gondosan megvizsgálta ezt a próféciát. Így írt: „Dáriusnak, az Asvérus fiának első esztendejében, a ki a Médiabeliek nemzetségéből vala, a ki királylyá tétetett vala a Káldeusok országán; uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, a melyről az Úr ígéje lőn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain” (Dániel 9:1, 2; Jeremiás 25:11).

³ A méd Dárius uralkodott akkoriban „a Káldeusok országán”. Gyorsan beteljesedett az a korábbi jövendölés, amelyet Dániel mondott a falon lévő kézírás megmagyarázásakor. A Babiloni Birodalom nem volt többé. I. e. 539-ben ’oda lett adva a médeknek és perzsáknak’ (Dániel 5:24–28, 30, 31).

DÁNIEL ALÁZATOSAN KÉRLELI JEHOVÁT

 4. a) Mire volt szükség ahhoz, hogy tapasztalják Isten szabadítását? b) Hogyan fordult Dániel Jehovához?

⁴ Dániel tisztában volt vele, hogy hamarosan véget ér Jeruzsálem 70 éves elhagyatottsága. Vajon most mit tesz? Ő maga mondja el nekünk: „orczámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, bőjtöléssel, zsákban és hamuban. És imádkozám az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tevék” (Dániel 9:3, 4). Megfelelő szívállapotra volt szükség ahhoz, hogy tapasztalják Isten irgalmas szabadítását (3Mózes 26:31–46; 1Királyok 8:46–53). Hitre, alázatos szellemre, valamint a fogságot és rabszolgaságot eredményező bűnök miatti teljes megbánásra volt szükség. Dániel ezért Istenhez fordult bűnös népe érdekében. Hogyan? Böjtöléssel, gyászolással és zsákruha felvevésével, ami a megbánás és a szív őszinteségének jelképe.

 5. Miért bízhatott Dániel abban, hogy a zsidók visszatérnek szülőföldjükre?

⁵ Jeremiás próféciája reménnyel töltötte el Dánielt, mert azt jelezte, hogy a zsidók hamarosan visszatérnek szülőföldjükre, Júdába (Jeremiás 25:12; 29:10). Dániel kétségtelenül bízott benne, hogy enyhülés jön a leigázott zsidók számára, mert Perzsia királyaként már uralkodott egy Czírus nevű férfi. Hát nem arról prófétált Ésaiás, hogy Czírus szerepet játszik abban, hogy a zsidók megszabaduljanak, és újjáépítsék Jeruzsálemet, illetve a templomot? (Ésaiás 44:28—45:3). Dánielnek azonban fogalma sem volt róla, pontosan hogyan is történik meg ez. Ezért tovább könyörgött Jehovához.

 6. Mit ismert el imájában Dániel?

⁶ Dániel Isten irgalmára és szerető-kedvességére irányította a figyelmet. Alázatosan elismerte, hogy a zsidók bűnt követtek el azáltal, hogy lázadoztak, eltértek Jehova parancsaitól, és nem figyeltek oda prófétáira. Helyénvaló volt, hogy Isten ’szétszórta őket hűtlenségük miatt’ (Úf). Dániel így imádkozott: „Miénk, oh Uram, orczánk pirulása, a mi királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, a kik vétkeztünk ellened. A mi Urunké Istenünké az irgalmasság és a bocsánat, mert pártot ütöttünk ellene; és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, hogy járjunk az ő törvényeiben, a melyeket előnkbe adott, az ő szolgái, a próféták által. És az egész Izráel áthágta a te törvényedet, és elhajlottak, hogy ne hallgassanak a te szódra. Ezért reánk szakad az átok és eskü, a mely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében; mert vétkeztünk ellene!” (Dániel 9:5–11; 2Mózes 19:5–8; 24:3, 7, 8).

 7. Miért mondható, hogy Jehova helyesen cselekedett, amikor engedte, hogy a zsidók fogságba kerüljenek?

⁷ Isten korábban figyelmeztette az izraelitákat arra, milyen következményekkel jár, ha nem engedelmeskednek neki, és nem törődnek a szövetséggel, amelyet velük kötött (3Mózes 26:31–33; 5Mózes 28:15; 31:17). Dániel elismeri, hogy Isten helyesen cselekedett, és ezt mondja: „teljesíté az ő szavait, a melyeket szóla ellenünk és a mi bíráink ellen, a kik minket ítéltek, hogy nagy veszedelmet hoz reánk; mert nem történt olyan az egész ég alatt, a milyen történt Jeruzsálemben. A mint írva van a Mózes törvényében, az a veszedelem mind reánk jöve! És az Úrnak, a mi Istenünknek szine előtt nem esedeztünk, hogy megtértünk volna a mi álnokságainkból, és figyeltünk volna a te igazságodra. Azért készen tartotta az Úr a veszedelmet, és azt reánk hozá: mert igaz az Úr, a mi Istenünk minden cselekedetében, melyeket cselekszik; mert nem hallgattunk az ő szavára” (Dániel 9:12–14).

 8. Mire alapozza Dániel a Jehovához intézett kérését?

⁸ Dániel nem próbálja mentegetni azt, amit népe tett. Teljesen megérdemelték, hogy fogságba kerüljenek, ahogy a próféta készségesen megvallja: „vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk!” (Dániel 9:15). Nem is azzal törődik csupán, hogy enyhüljön szenvedésük. Nem, Dániel Jehova tulajdon dicsőségére és becsületességére alapozza kérését. Isten a Jeremiás által adott ígéretét teljesíti be és saját szent nevét szenteli meg azáltal, hogy megbocsát a zsidóknak, és visszaviszi őket hazájukba. Dániel így könyörög: „Uram, a te igazságod teljessége szerint forduljon el, kérlek, a te haragod és búsulásod a te városodtól, Jeruzsálemtől, a te szentséges hegyedtől, mert a mi bűneinkért és a mi atyáink hamisságaiért gyalázatára van Jeruzsálem és a te néped mindeneknek mi körültünk” (Dániel 9:16).

 9. a) Befejezésül mit kér Dániel az imájában? b) Mi aggasztja Dánielt, és hogyan mutatja, hogy becsben tartja Isten nevét?

⁹ Dániel így folytatja buzgó imáját: „most hallgasd meg, oh Istenünk, a te szolgádnak könyörgését és esedezéseit, és világosítsd meg az Úrért a te orczádat a te szent helyeden, a mely elpusztíttatott. Hajtsad, én Istenem, a te füledet hozzánk és hallgass meg; nyisd meg szemeidet és tekintsd meg a mi pusztulásunkat és a várost, a mely a te nevedről neveztetik; mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük elődbe a mi esedezéseinket. Uram, hallgass meg! Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél tennen magadért, oh én Istenem; mert a te nevedről neveztetik a te városod és a te néped” (Dániel 9:17–19). Vajon egyetemes Szuverénnek tekintenék Istent a nemzetek, ha engesztelhetetlen volna, fogságban hagyná népét, és ezáltal megengedné, hogy szent városa, Jeruzsálem a végtelenségig pusztán maradjon? Vajon nem juthatnának-e arra a következtetésre, hogy Jehovának nincs ereje a babiloni istenek hatalmával szemben? Igen, gyalázat érné Jehova nevét, és ez aggasztja Dánielt. Dániel könyvében 19-szer található meg Isten neve, Jehova, és ebből 18-szor ezzel az imával összefüggésben fordul elő!

GÁBRIEL SIETVE JÖN

10. a) Kit küldtek Dánielhez, és miért? b) Miért mondta Dániel Gábrielről azt, hogy „férfiú”?

¹⁰ Dániel még imádkozik, amikor megjelenik Gábriel angyal. Így szól: „Dániel, most jöttem ki, hogy értelemre tanítsalak. A te esedezésed kezdetén egy szózat támadt, és én eljöttem, hogy megjelentsem; mert te kedves vagy: vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd meg a látomást!” De miért mondja róla Dániel azt, hogy „ama férfiú, Gábriel”? (Dániel 9:20–23). Nos, amikor Dániel megpróbálta megérteni előző látomását, mely a kosról és a kecskebakról szólt, „egy férfiúhoz hasonló alak” jelent meg előtte. Gábriel angyal volt az, akit azért küldtek, hogy éleslátást adjon Dánielnek (Dániel 8:15–17). Dániel imája után szintén ez az angyal jött oda hozzá emberi alakban, és úgy beszélt vele, mint egyik ember a másikkal.

11., 12. a) Bár Babilonban nem volt Jehovának temploma vagy oltára, hogyan mutatták ki az istenfélő zsidók, hogy becsben tartják a Törvényben megkövetelt áldozati felajánlásokat? b) Miért nevezték Dánielt „kedvesnek”?

¹¹ Gábriel „az estvéli áldozat idején” érkezik meg. Jehova oltárát a jeruzsálemi templommal együtt lerombolták, a zsidók pedig a pogány babiloniak foglyai voltak. A zsidók Babilonban tehát nem áldoztak Istennek. A Mózesi Törvény alatt az áldozatok felajánlására előírt időszakokban viszont helyénvaló volt, hogy az istenfélő babiloni zsidók dicsérjék Jehovát és hozzá folyamodjanak. Dánielt, aki mélységesen istenfélő ember volt, „kedvesnek” nevezték. Jehova, az „ima Meghallgatója” kedvét lelte benne, és gyorsan elküldte Gábrielt, hogy választ adjon Dániel hittel mondott imájára (Zsoltárok 65:2, NW [65:3]).

¹² Dániel még akkor sem szűnt meg napjában háromszor Jehovához imádkozni, amikor az az életét veszélyeztette (Dániel 6:10, 11). Nem csoda, hogy Jehova olyan kedvesnek találta őt! Az imán kívül az is segített Dánielnek megismerni Jehova akaratát, hogy elmélkedett Isten Szaván. Dániel kitartóan imádkozott, és tudta, hogyan közelítse meg Jehovát úgy, hogy választ kapjon imáira. Kihangsúlyozta Isten igazságosságát (Dániel 9:7, 14, 16). Még ha ellenségei nem találtak is benne hibát, Dániel tudta, hogy Isten szemében bűnös, és kész volt bevallani bűnét (Dániel 6:4; Róma 3:23).

„HETVEN HÉT” A BŰN BEPECSÉTELÉSÉRE

13., 14. a) Milyen fontos információt tárt fel Gábriel Dánielnek? b) Meddig tart a „hetven hét”, és honnan tudjuk ezt?

¹³ Micsoda választ kap az imádságos szellemű Dániel! Jehova azon túl, hogy biztosítja őt arról, hogy a zsidók visszatérnek szülőföldjükre, segít neki valami sokkal nagyobb jelentőségű kérdést is megérteni — a megjövendölt Messiás megjelenését (1Mózes 22:17, 18; Ésaiás 9:6, 7). Gábriel ezt mondja Dánielnek: „Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente. Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben” (Dániel 9:24, 25).

¹⁴ Ez valóban jó hír volt! Nemcsak hogy újjáépül Jeruzsálem, és helyreáll az imádat egy új templomban, hanem a „Messiás-fejedelem” is megjelenik majd egy meghatározott időben. Ez „hetven héten” belül történik meg. Mivel Gábriel nem említ napokat, ezek a hetek nem hét-hét naposak, ami azt jelentené, hogy összesen 490 napig — csupán egy és egyharmad évig — tartanának. Jeruzsálem megjövendölt újjáépítése „utczákkal és a kerítésekkel” ennél jóval tovább tartott. A hetek évheteket jelentenek. Számos fordítás utal arra, hogy minden egyes hét időtartama hét év. A Dániel 9:24-hez fűzött lábjegyzet a Káldi-Neovulgáta Bibliafordításban például „70 évhétre” utal. A Kámory fordításban ezt olvassuk: „Hetven évhét van szabva néped és szent városod felől.” Hasonló gondolatot közvetít a Káldi fordítás és az Újfordítású revideált Biblia magyarázó jegyzetekkel nevű fordítás lábjegyzete is.

15. Milyen három szakaszra osztható fel a „hetven hét”, és mikor kezdődött meg?

¹⁵ Az angyal szavai szerint a „hetven hetet” három szakaszra kell felosztani: 1. „hét hétre”, 2. „hatvankét hétre” és 3. egy hétre. Ez annyi mint 49 év, 434 év és 7 év: összesen 490 év. Érdekes, hogy egy angol fordítás ezt mondja: „Hetvenszer hét év lett kijelölve népedre és szent városodra” (The Revised English Bible). Hetvenéves babiloni fogságuk és szenvedésük után a zsidók Isten különleges kegyét tapasztalják majd 490 éven, vagyis 7-szer 70 éven át. Ez az időszak „a Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől” kezdődik. Mikor volt ez?

ELKEZDŐDIK A „HETVEN HÉT”

16. Rendeletének tanúsága szerint milyen céllal küldte vissza Czírus a zsidókat a szülőföldjükre?

¹⁶ Három figyelemre méltó eseményt kell megvizsgálnunk a „hetven hét” kezdetével kapcsolatban. Az első i. e. 537-ben történt, amikor Czírus kiadta rendeletét, amellyel visszaküldte a zsidókat a szülőföldjükre. Ez így hangzik: „Így szól Czírus, a persa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nékem adta, és ő parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, mely Júdában van; valaki azért ti köztetek az ő népe közül való, legyen vele az ő Istene, és menjen fel Jeruzsálembe, mely Júdában van, és építse az Úrnak, Izráel Istenének házát, ő az Isten, ki Jeruzsálemben lakozik. És mindenkit, a ki még megmaradt, minden helyről, a hol lakik, segítsék azon helynek férfiai ezüsttel, aranynyal, jószággal és barommal, azzal együtt, a mit önkénytesen adnak az Isten házának, mely Jeruzsálemben van” (Ezsdrás 1:2–4). Egyértelmű, hogy e rendelet célja kifejezetten az volt, hogy a régi helyén újjáépítsék a templomot, ’az Úr házát’.

17. Az Ezsdrásnak adott levél szerint mi volt jeruzsálemi útjának célja?

¹⁷ A második eseményre a perzsa Artaxerxes király (Hosszúkezű Artaxerxész, I. Xerxész fia) uralkodásának hetedik évében került sor. Ebben az időben Ezsdrás, a másoló négy hónapig utazott Babilonból Jeruzsálembe. Egy különleges levelet vitt magával a királytól, amely azonban nem adott felhatalmazást Jeruzsálem újjáépítésére. Ezsdrás megbízatása ehelyett csupán az volt, hogy „megékesítse az Úr házát”. Ez az oka annak, hogy a levél a templomban bemutatott imádatot támogató aranyra és ezüstre, szent edényekre, valamint búza-, bor-, olaj- és sóadományokra hivatkozott, illetve arra, hogy az ott szolgálók felmentést kapnak az adózás alól (Ezsdrás 7:6–27).

18. Milyen hír aggasztotta Nehémiást, és hogyan szerzett tudomást erről Artaxerxes király?

¹⁸ A harmadik eseményre 13 évvel később, a perzsa Artaxerxes király 20. évében került sor. Akkoriban Nehémiás szolgált a király pohárnokaként „Susán várában”. Jeruzsálemet bizonyos mértékig újjáépítette a Babilonból visszatért maradék. Viszont nem volt még rendben minden. Nehémiás megtudta, hogy „Jeruzsálem kőfala lerontatott, s kapui tűzben égtek meg”. Ez nagyon aggasztotta, és szívét szomorúság töltötte el. Amikor a király megkérdezte, miért szomorú, Nehémiás így felelt: „Örökké éljen a király! Miért nem volna szomorú az én orczám, hiszen a város, az én atyáim sírjainak helye, pusztán hever és kapui megemésztettek tűzben?!” (Nehémiás 1:1–3; 2:1–3).

19. a) Mit tett Nehémiás először, amikor kérdezgette Artaxerxes király? b) Mit kért Nehémiás, és hogyan ismerte el Isten szerepét az ügyben?

¹⁹ A Nehémiással kapcsolatos feljegyzés így folytatja: „És monda nékem a király: Mi az, a mit kívánsz? És könyörgék a menny Istenéhez. És mondék a királynak: Ha tetszik a királynak és ha kedves előtted a te szolgád, azt kérem, hogy bocsáss el engem Júdába, atyáim sírjainak városába, hogy megépítsem azt!” Artaxerxesnek tetszett ez a javaslat, és Nehémiás további kérését is teljesítette: „Ha tetszik a királynak, adasson nékem leveleket a folyóvizen [az Eufráteszen] túl lakó tiszttartókhoz, hogy hagyjanak engem utazni, míg Júdába érek; és adasson egy levelet Ászáfhoz, a király erdeje őréhez, hogy adjon nékem fákat gerendákul a templom várának kapuihoz, és a város kőfalához, és a házhoz, melybe költözni fogok.” Nehémiás elismerte Jehova szerepét ezekben, és így szólt: „És megadá nékem a király [a leveleket], az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelme szerint” (Nehémiás 2:4–8).

20. a) Mikor lépett hatályba „a Jeruzsálem újraépíttetése felől való” szózat? b) Mikor kezdődött meg a „hetven hét”, és mikor telt le? c) Milyen bizonyíték szól amellett, hogy pontosak a „hetven hét” kezdetét és végét jelölő dátumok?

²⁰ Bár az engedélyt Artaxerxes uralkodása 20. évének elején, niszán hónapban adták, valójában hónapokkal később lépett hatályba „a Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat”. Vagyis akkor, amikor Nehémiás Jeruzsálembe érkezett, és elkezdte helyreállító munkáját. Ezsdrás utazása négy hónapba telt, Susán azonban Babilontól több mint 300 kilométerre keletre feküdt, tehát Jeruzsálemtől még messzebb volt. Igen valószínű ezért, hogy Nehémiás Artaxerxes 20. évének vége felé, vagyis i. e. 455-ben érkezett meg Jeruzsálembe. Ekkor vette kezdetét a megjövendölt „hetven hét”, vagyis 490 év. Ennek i. sz. 36 vége felé kellett letelnie. (Lásd a „Mikor kezdett uralkodni Artaxerxes?” című bekeretezett részt a 197. oldalon.)

MEGJELENIK A „MESSIÁS-FEJEDELEM”

21. a) Minek kellett megtörténnie az első „hét hét” alatt, és milyen körülmények hátráltatták ezt? b) Melyik évben kellett megjelennie a Messiásnak, és mi történt akkor Lukács evangéliuma szerint?

²¹ Hány évbe telt, amíg Jeruzsálemet tényleg újjáépítették? Nos, a várost „viszontagságos időkben” kellett helyreállítani, mivel maguk a zsidók között is ellentétek voltak, illetve a szamaritánusok és mások részéről is ellenségeskedést tapasztaltak. A munkát nyilvánvalóan a „hét hét”, vagyis 49 év alatt, i. e. 406 táján fejezték be a szükséges mértékig (Dániel 9:25). Ezt egy 62 hétig, vagyis 434 évig tartó időszak követte. Ez után az időszak után kellett megjelennie a rég megígért Messiásnak. Ha i. e. 455-től 483 (49 meg 434) évet számolunk, i. sz. 29-hez jutunk. Mi történt akkor? Lukács, az evangéliumíró elmondja nekünk: „Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Ponczius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes . . . , lőn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában, és méne a Jordán mellett lévő minden tartományba prédikálván a megtérés keresztségét a bűnöknek bocsánatjára.” Abban az időben „a nép várt” a Messiásra (Lukács 3:1–3, 15).

22. Mikor és mi által vált Jézus a megjövendölt Messiássá?

²² Nem János volt a megígért Messiás. Viszont az alábbiakat mondta azzal kapcsolatban, aminek a názáreti Jézus megkeresztelkedésekor, i. sz. 29 őszén tanúja volt: „Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék ő rajta. És én nem ismertem őt; de a ki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: A kire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel. És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia” (János 1:32–34). Megkeresztelkedésekor Jézus lett a Felkent — a Messiás, vagyis Krisztus. Röviddel ezután András, aki János tanítványa volt, találkozott a felkent Jézussal, majd pedig ezt mondta Simon Péternek: „Megtaláltuk a Messiást” (János 1:42). A „Messiás-fejedelem” tehát pontosan idejében jelent meg — miután a 69 hét letelt.

AZ UTOLSÓ HÉT ESEMÉNYEI

23. Miért és mikor kellett meghalnia a „Messiás-fejedelemnek”?

²³ Minek kellett történnie a 70. hét folyamán? Gábriel azt mondta, hogy a „hetven hét” azért lett kiszabva, „hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente”. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, meg kellett halnia a „Messiás-fejedelemnek”. Mikor? Gábriel ezt mondta: „A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz . . . És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget [egy hétig érvényben kell tartania a szövetséget a sokakért, NW], de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak” (Dániel 9:26a, 27a). A kritikus idő „a hét fele”, azaz az utolsó évhét közepe volt.

24., 25. a) A próféciával összhangban mikor halt meg Krisztus, illetve minek vetett véget halála és feltámadása? b) Mit tett lehetővé Jézus halála?

²⁴ Jézus Krisztus nyilvános szolgálata i. sz. 29 második felében kezdődött, és három és fél éven át tartott. I. sz. 33 elején, amikor egy kínoszlopon meghalt, a próféciával összhangban Krisztus ’kiirtatott’, és emberi életét váltságként adta az emberiségért (Ésaiás 53:8; Máté 20:28). A Törvényben előírt állatáldozatokra és ételáldozatokra nem volt többé szükség, amikor a feltámasztott Jézus bemutatta feláldozott emberi életének értékét Istennek az égben. Bár a zsidó papok a jeruzsálemi templom i. sz. 70-ben bekövetkezett pusztulásáig továbbra is mutattak be áldozatokat, ezeket az áldozatokat Isten nem fogadta el többé. Egy jobb áldozat váltotta fel őket, egy olyan, amelyet sohasem kellett megismételni. Pál apostol ezt írta: „[Krisztus] egyszer s mindenkorra felvitt egyetlen véresáldozatot a vétkekért . . . Mert egyetlen áldozatvitelével mindenkorra bevégzettekké tette a megszentelődőket” (Zsidók 10:12, 14, Csia fordítás).

²⁵ Bár a bűn és a halál továbbra is sújtotta az emberiséget, Jézus halálban való kiirtása és égi életre való feltámadása próféciát teljesített be. Általa ’vége szakadt a gonoszságnak, bepecsételtetett a bűn, eltöröltetett a hamisság, és elhozatott az igazság’. Isten hatálytalanította a Törvényszövetséget, amely feltárta a zsidók bűnösségét, és amely elítélte őket (Róma 5:12, 19, 20; Galátzia 3:13, 19; Efézus 2:15; Kolossé 2:13, 14). Most el lehetett engedni azoknak a bűneit, akik helytelenséget követtek el, de megbánták, és el lehetett törölni az ezért járó büntetést. A Messiás engesztelő áldozata által lehetővé vált azok megbékélése Istennel, akik hitet gyakorolnak. Előretekinthettek arra, hogy megkapják Isten ajándékát, az ’örök életet Krisztus Jézusban’ (Róma 3:21–26; 6:22, 23; 1János 2:1, 2).

26. a) Milyen szövetség lett ’érvényben tartva egy hétig’ annak ellenére, hogy a Törvényszövetség már nem volt hatályban? b) Mi történt a hetvenedik hét végén?

²⁶ Így történt, hogy Jehova hatálytalanította a Törvényszövetséget Krisztus halála által i. sz. 33-ban. Miért lehetett akkor azt mondani, hogy a Messiásnak „egy hétig érvényben kell tartania a szövetséget a sokakért”? Azért, mert érvényben tartotta az ábrahámi szövetséget. A hetvenedik hét végéig Isten Ábrahám héber utódaira terjesztette ki ennek a szövetségnek az áldásait. A „hetven [év]hét” végén, i. sz. 36-ban azonban Péter apostol prédikált az istenfélő itáliai férfinak, Kornéliusnak, háznépének és más nem zsidóknak. És attól a naptól kezdve elkezdték hirdetni a jó hírt a nemzetekből való emberek között (Cselekedetek 3:25, 26; 10:1–48; Galátzia 3:8, 9, 14).

27. Melyik „Szentek szente” lett felkenve, és hogyan?

²⁷ A prófécia a „Szentek szentének” felkenését is megjövendölte. Ez nem a jeruzsálemi templom legbelső részének a felkenésére utal. A „Szentek szente” kifejezés itt Isten égi szentélyére utal. Jézus ott mutatta be Atyjának emberi áldozata értékét. Jézus i. sz. 29-ben történt megkeresztelkedése felkente, vagyis elkülönítette azt az égi, szellemi valóságot, amelyet a szentek szentje képviselt a földi sátortemplomban és a későbbi templomban (Zsidók 9:11, 12).

ISTEN MEGERŐSÍTI A PRÓFÉCIÁT

28. Mit jelentett ’a látomás és a próféta bepecsételése’?

²⁸ A messiási prófécia, amelyet Gábriel angyal mondott el, ’a látomás és a próféta bepecsételéséről’ is beszélt. Ez azt jelentette, hogy a Messiásra vonatkozó összes jövendölés — minden, amit az áldozata, feltámadása és égben való megjelenése által megvalósított, valamint a 70. hét alatt megtörtént más dolgok — meg lesz pecsételve az isteni támogatás pecsétjével, igaznak bizonyul és megbízható lesz. A látomás bepecsételtetik, a Messiásra korlátozódik. Őbenne és Isten őáltala véghezvitt tetteiben teljesedik. Csak a megjövendölt Messiással kapcsolatban találjuk meg a látomás helyes magyarázatát. Semmi más nem tárja fel a jelentését.

29. Minek kellett történnie az újjáépített Jeruzsálemmel, és mi volt ennek az oka?

²⁹ Gábriel korábban arról prófétált, hogy Jeruzsálemet újjáépítik. Most azt jövendöli meg, hogy ez az újjáépített város és temploma elpusztul: „a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás . . . és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad” (Dániel 9:26b, 27b). Noha ez a pusztítás a „hetven hét” után történik meg, az utolsó „héten” történt események közvetlen következménye lesz, vagyis azé, hogy a zsidók elutasították Krisztust, és kivégezték őt (Máté 23:37, 38).

30. Hogyan teljesedett be a Nagy Időzítő rendelete a történelmi feljegyzés szerint?

³⁰ A történelmi feljegyzések tanúsága szerint i. sz. 66-ban a szír kormányzó, Cestius Gallus vezetése alatt római légiók vették körül Jeruzsálemet. A zsidók ellenállásának dacára a római csapatok, amelyek bálványként tisztelt lobogókat, vagyis zászlókat vittek, behatoltak a városba, és kezdték aláásni az északi templomfalat. Azzal, hogy ott álltak, olyan „utálatossággá” váltak, amely teljes pusztulást okozhatott volna (Máté 24:15, 16). Titus tábornok vezetése alatt a rómaiak i. sz. 70-ben valóban úgy jöttek, mint egy „vízözön”, és elpusztították a várost és templomát. Semmi sem állította meg őket, mert így rendelte Isten — ez „elhatároztatott” általa. A Nagy Időzítő, Jehova megint teljesítette szavát!

MIT ÉRTETTÉL MEG?

• Milyen kérésekkel fordult Dániel Jehovához, amikor végéhez közeledett Jeruzsálem 70 évig tartó elhagyatottsága?

• Milyen hosszú volt a „hetven hét”, mikor kezdődött és mikor ért véget?

• Mikor jelent meg a „Messiás-fejedelem”, és mely kritikus időpontban érkezett el ’kiirtásának’ ideje?

• Melyik szövetség maradt ’érvényben egy hétig a sokakért’?

• Mi történt a „hetven hét” után?

[Kiemelt rész/kép a 197. oldalon]

Mikor kezdett uralkodni Artaxerxes?

A TÖRTÉNÉSZEK nincsenek egységes nézőponton, hogy melyik évben kezdett uralkodni a perzsa Artaxerxes király. Néhányan i. e. 465-re teszik trónra lépésének idejét, mert Xerxész, az apja i. e. 486-ban kezdett el uralkodni, és uralkodása 21. évében halt meg. Vannak azonban bizonyítékok, amelyek szerint Artaxerxes i. e. 475-ben került trónra, és i. e. 474 számított első uralkodási évének.

Az ókori perzsa fővárosban, Perszepoliszban feltárt feliratok és szobrok arra utalnak, hogy Xerxész közösen uralkodott apjával, I. Dáriussal. Ha ez 10 évig tartott, és Xerxész 11 évig uralkodott egyedül Dárius i. e. 486-ban bekövetkezett halála után, akkor Artaxerxesnek i. e. 474 volt az első uralkodási éve.

Egy második bizonyítéksor az athéni hadvezérrel, Themisztoklésszel kapcsolatos, aki i. e. 480-ban legyőzte Xerxész hadseregét. Később elvesztette a görög nép kegyét, és árulással vádolták. Themisztoklész elmenekült, és a perzsa udvarban lelt menedéket, ahol barátságosan fogadták. A görög történetíró, Thuküdidész szerint Artaxerxes „nem sokkal azelőtt került a trónra”. Szicíliai Diodórosz görög történetíró i. e. 471-re helyezi Themisztoklész halálát. Mivel Themisztoklész egy évet kért a perzsa nyelv megtanulására, mielőtt kihallgatáson jelenne meg Artaxerxes királynál, ezért nem később, mint i. e. 473-ban kellett Kis-Ázsiába érkeznie. Ezt a dátumot Jeromosnak Euszebiosz Khronikon című művéről készített fordítása is támogatja. Mivel Artaxerxes „nem sokkal azelőtt került a trónra”, hogy Themisztoklész Ázsiába érkezett i. e. 473-ban, a német tudós, Ernst Hengstenberg a Christologie des Alten Testaments (Az Ószövetség krisztológiája) című művében, más forrásművekhez hasonlóan, azt állítja, hogy Artaxerxes uralkodása i. e. 474-ben kezdődött. Hozzáfűzte még: „Artaxerxes huszadik éve Krisztus előtt 455-re esik.”

[Kép a 197. oldalon]

Themisztoklész mellszobra

[Ábra a 188., 189 oldalon]

(a teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban)

„HETVEN HÉT”

7 hét 62 hét 1 hét

49 év 434 év 7 év

[Egész oldalas kép a 180. oldalon]

[Egész oldalas kép a 193. oldalon]