Utánozzuk Isten irgalmasságát ma!

„Essünk, kérlek, Jehova kezébe, mert sokszoros az ő irgalma”(2SÁMUEL 24:14).

 1. Hogyan érzett Dávid Isten irgalmát illetően, és miért?

DÁVID KIRÁLY tapasztalatból tudta, hogy Jehova sokkal irgalmasabb, mint az emberek. Mivel biztos volt abban, hogy Jehova útjai vagy ösvényei a legjobbak, Dávid vágyott arra, hogy megtanulja az Ő útjait és az Ő igazságában járjon (1Krónika 21:13; Zsoltárok 25:4, 5). Te is úgy érzel, miként Dávid?

 2. Milyen tanácsot adott Jézus a Máté 18:15–17-ben a komoly bűn kezelésére vonatkozóan?

² A Biblia bepillantást nyújt Isten gondolkodásába, még az olyan dolgokat illetően is, amelyeket nekünk kell megtennünk, ha valaki bűnt követ el ellenünk. Jézus ezt mondta apostolainak, akik később keresztény felvigyázók lettek: „Ha pedig a testvéred bűnt követ el, menj és tárd fel hibáját négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet.” A rossz alatt itt nem pusztán személyes megbántást kell érteni, hanem olyan komoly bűnt, mint a csalás vagy a rágalmazás. Jézus azt mondta, hogy amennyiben ez a lépés nem vezetne megoldásra az ügyben, és rendelkezésre állnak tanúk, annak a személynek, aki ellen a bűnt elkövették, magával kell vinnie őket, hogy bizonyítsák a vétket. Ez a lépés a végső megoldás? Nem. „Ha [a bűnös] nem hallgat rájuk, beszélj a gyülekezettel. Ha még a gyülekezetre sem hallgat, legyen ugyanolyan számodra, mint a nemzetekből való, és mint az adószedő” (Máté 18:15–17).

 3. Mit értett Jézus azon, hogy egy bűnbánat nélküli bűnös legyen olyan, mint „a nemzetekből való és mint az adószedő”?

³ Az apostolok, lévén zsidók, érthették, mit jelent úgy bánni egy bűnössel, ’mint a nemzetekből valóval, és mint az adószedővel’. A zsidók kerülték a nemzetekből való emberek társaságát, és megvetették azokat a zsidókat, akik római adószedőként dolgoztaka (János 4:9; Cselekedetek 10:28). Ezért Jézus azt tanácsolta a tanítványoknak, hogy ha a gyülekezet kizár egy bűnöst, szüntessék meg vele a kapcsolatot. Hogyan van ez azonban összhangban azzal, hogy Jézus némelykor adószedőkkel volt együtt?

 4. Tekintettel a Máté 18:17-ben levő szavaira, miért lehetett kapcsolatban Jézus néhány adószedővel és bűnössel?

⁴ A Lukács 15:1 ezt mondja: „Ekkor az összes adószedő és bűnös közelebb ment hozzá, hogy hallja őt.” Nem minden adószedő vagy bűnös volt ott, de az „összes” abban az értelemben, hogy sok. (Vö. Lukács 4:40.) Melyek? Azok, akik szerettek volna bocsánatot nyerni bűneikre. Néhány ilyen személyt korábban vonzott Alámerítő János megtérésről szóló üzenete (Lukács 3:12; 7:29). Így amikor mások Jézushoz jöttek, prédikálása nem sértette a Máté 18:17-ben adott tanácsát. Figyeljük meg, hogy „sok adószedő és bűnös [hallotta Jézust] és kezdte követni őt” (Márk 2:15). Ezek nem olyanok voltak, akik a rossz életutat akarták folytatni, visszautasítva bármilyen segítséget. Ellenkezőleg, ők Jézus üzenetét hallgatták, és az megindította szívüket. Még akkor is, ha bűnösök voltak, valószínűleg igyekeztek megváltozni, „a jó pásztor” pedig irgalmas égi Atyját utánozta azáltal, hogy prédikált nekik (János 10:14).

A megbocsátás keresztény kötelesség

 5. Mi Isten alapvető álláspontja a megbocsátásra vonatkozóan?

⁵ Ezek a szerető biztosítékaink vannak arra vonatkozóan, hogy Atyánk kész megbocsátani: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igazságos ő, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden igazságtalanságtól.” „Azért írom nektek ezeket, hogy ne kövessetek el bűnt! És ha valaki mégis bűnt követ el, van segítőnk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igazságos” (1János 1:9; 2:1). Részesülhet-e megbocsátásban egy kiközösített személy?

 6. Hogyan nyerhet egy kiközösített személy megbocsátást és visszafogadást?

⁶ Igen. Amikor olyan bűnért közösítenek ki valakit, melyet nem bánt meg, a gyülekezetet képviselő vének megmagyarázzák neki, hogy lehetősége van a bűnbánatra és Isten bocsánatának elnyerésére. Részt vehet az összejöveteleken a Királyság-teremben, ahol bibliai oktatást hallhat, amelyek segíthetnek neki a bűnbánatban. (Vö. 1Korinthus 14:23–25.) Idővel törekedhet a tiszta gyülekezetbe történő visszafogadásra. Amikor aztán a vének találkoznak vele, megpróbálják megállapítani, vajon megbánta és elhagyta-e bűnös életmódját (Máté 18:18). Ha ez a helyzet, az illető visszafogadható a 2Korinthus 2:5–8. versben említett mintának megfelelően. Abban az esetben, ha több évig volt kiközösítve, összehangolt erőfeszítést kell tennie szellemi előmenetele érdekében. Számottevő segítségre is szüksége lehet, hogy azután felépíthesse bibliaismeretét és értékelését, hogy ezáltal szellemileg erős keresztény váljék belőle.

Visszatérés Jehovához

 7., 8. Milyen mintát állított fel Isten a száműzött népével való bánásmódjával?

⁷ De maguk a vének vajon tehetnek-e bármiféle kezdeményezést a kiközösített személy megközelítésére? Igen. A Biblia kimutatja, hogy az irgalmat nem csupán egy büntetés negatív visszatartásával lehet kifejezésre juttatni, hanem gyakran pozitív tettekkel is. Előttünk van Jehova példája. Mielőtt száműzetésbe küldte volna hűtlen népét, prófétailag kilátásba helyezte számukra a visszatérést: „Emlékezz ezekre, ó Jákób, és te, ó Izrael, mert te vagy az én szolgám . . . Eltörlöm mintegy felhővel kihágásaidat, és mintegy felhőtömeggel bűneidet. Térj vissza hozzám, mert visszavásárollak téged” (Ésaiás 44:21, 22).

⁸ A száműzetés idején azután Jehova további pozitív lépéseket tett. Prófétákat, az ő képviselőit küldte el egy meghívással Izraelhez, hogy ’keresse őt és találja meg’ (Jeremiás 29:1, 10–14). Az Ezékiel 34:16-ban pásztorhoz hasonlította magát, Izrael nemzetét pedig elveszett juhhoz: „Megkeresem az elveszettet és visszavezetem a szétszórtat.” A Jeremiás 31:10-ben Jehova szintén azt a képet használta, amelyben az izraeliták pásztoráról van szó. Nem, ő nem olyan pásztornak ábrázolta magát, aki a juhakolnál várja, hogy az elveszett visszatérjen; inkább úgy mutatta be magát, mint olyan pásztor, aki megkeresi az elveszetteket. Figyeljük meg, hogy jóllehet az egész nép általában véve bűnbánat nélküli és száműzött volt, Isten kezdeményező erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy visszatérjenek. És a Malakiás 3:6. versével összhangban, Isten nem változtatta meg bánásmódját a keresztény elrendezésben sem.

 9. Hogyan követték Isten példáját a keresztény gyülekezetben?

⁹ Ez nem azt sugallja, hogy lehet ok kezdeményező lépések megtételére olyasvalaki felé, akit kiközösítettek és aki mostanra megbánhatta már vétkét? Emlékezzünk arra, hogy Pál apostol utasítást adott: a gonosz személyt távolítsák el a korinthusi gyülekezetből. Később pedig figyelmeztette a gyülekezetet, hogy bizonyítsák be szeretetüket a férfi iránt bűnbánatáért, ami azután a gyülekezetbe való visszafogadásához vezetett (1Korinthus 5:9–13; 2Korinthus 2:5–11).

10. a) Milyen indítéknak kell késztetni bármely erőfeszítésre egy kiközösített személlyel való kapcsolatfelvételt? b) A keresztény rokonok miért nem kezdeményezik a kapcsolatfelvételt?

¹⁰ A már korábban idézett enciklopédia ezt mondta: ’A kiközösítés alapvető értelme az volt, hogy megóvja a csoport színvonalát: „egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti” (1Kor 5:6). Ez az ok a legtöbb bibliai és nem kánoni részletben világos, de ugyanakkor az egyes személyekért való aggodalom, még az eltávolítás után is, alapját képezi Pál védőbeszédének a 2Kor 2:7–10-ben.’ (Kiemelés tőlünk.) Ezért, logikus módon, ilyenfajta aggodalmat kellene ma is kinyilvánítaniuk a nyáj pásztorainak (Cselekedetek 20:28; 1Péter 5:2). A korábbi barátok és a rokonok remélhetik, hogy a kiközösített személy visszatér, az 1Korinthus 5:11-ben adott parancs iránti tiszteletből azonban ők mégsem érintkeznek a kizárt személlyel.b A kinevezett pásztorokra bízzák a kezdeményezést, hogy utánanézzenek, az ilyen személyt vajon érdekli-e a visszatérés.

11., 12. Milyen kizárt személyekkel nem vehetnek fel kapcsolatot még a vének sem, de milyeneket látogathatnak meg?

¹¹ Azonban még a vének részéről sem helyénvaló kezdeményező lépést tenni bizonyos kizárt személyek, úgymint hitehagyók felé, akik ’elferdített dolgokat beszélnek, hogy maguk után vonják a tanítványokat’. Ezek ’hamis tanítók, akik megpróbálnak ártalmas szektákat bevezetni és kizsákmányolni a gyülekezetet hamis beszédekkel’ (Cselekedetek 20:30; 2Péter 2:1, 3). A Biblia azt sem ajánlja, hogy bármilyen alapon felkeressünk olyan kiközösített személyeket, akik harcban állnak ellenünk vagy akik tevékenyen buzdítanak a helytelenségre (2Thessalonika 2:3; 1Timótheus 4:1; 2János 9–11; Júdás 4, 11).

¹² Sok kizárt személy azonban nem ilyen. Valaki talán felhagyott már azzal a komoly bűnnel, amelyért kiközösítették. Mások talán dohányoztak vagy italoztak a múltban, de most nem próbálnak meg másokat is bűnre csábítani. Gondoljunk arra, hogy még a száműzött Izraelhez is küldött Isten képviselőket, sürgetve őket a visszatérésre, mielőtt valóban visszatértek volna Istenhez. A Biblia nem beszél arról, hogy vajon Pál vagy a korinthusi gyülekezetben levő vének tettek-e kezdeményezést arra vonatkozóan, hogy utánanézzenek a kiközösített férfinak. Amikor a férfi megtért és felhagyott erkölcstelenségével, Pál olyan útbaigazítást adott a gyülekezetnek, hogy fogadják vissza őt.

13., 14. a) Mi jelzi, hogy néhány kizárt személy reagálhat az irgalmas kezdeményezésre? b) Hogyan intézkedhet a vének testülete a kapcsolatfelvételről?

¹³ A közelmúltban voltak esetek, amikor egy vén véletlenül találkozott egy kiközösített személlyel.c Ahol helyénvaló, a pásztor röviden vázolja, mely lépéseket kell megtennie a visszafogadásra. Néhány ilyen személy megbánást tanúsított és visszafogadták. Az ilyen örömteli kimenetelek jelzik, hogy lehetnek olyan kiközösített vagy elkülönült személyek, akik reagálnak a pásztorok által tett irgalmas közeledésre. De hogyan kezeljék a vének az ilyen ügyeket? A vének testületének évente legalább egyszer utána kell járnia, élnek-e ilyen személyek a területükön.d A véneknek azokra kell a figyelmüket összpontosítani, akiket több mint egy éve közösítettek ki. A körülményektől függően, ha helyénvaló, kinevezhetnek két vént (remélhetően a helyzetet jól ismerőket), hogy látogassák meg az ilyen személyt. Olyan személynél azonban ne tegyenek látogatást, aki bizonyíthatóan bírálgató, veszélyes magatartású, vagy aki tudatta, hogy nem akar segítséget (Róma 16:17, 18; 1Timótheus 1:20; 2Timótheus 2:16–18).

¹⁴ A két pásztor telefonon megbeszélhet egy rövid látogatást, vagy benézhetnek hozzá egy alkalmas időben. A látogatás alatt nem szükséges szigorúnak vagy hidegnek lenni, hanem melegen fejezzék ki irgalmas aggódásukat. Ahelyett, hogy visszatérnének a múltbeli eseményre, megbeszélhetnek olyan bibliai szövegeket, mint például az Ésaiás 1:18. és 55:6, 7. verse, valamint a Jakab 5:20. Ha a személyt érdekli az Isten nyájába való visszatérés, barátságosan elmondhatják neki, melyek azok a lépések, melyeket meg kell tennie: a Biblia és az Őr Torony Társulat kiadványainak olvasása és részvétel az összejöveteleken a Királyság-teremben.

15. Mit kell elméjükben tartani a véneknek, amikor felveszik a kapcsolatot egy kiközösített személlyel?

¹⁵ E véneknek bölcsességre és jó ítélőképességre van szükségük, hogy eldönthessék, vajon van-e jele a megbánásnak, és bölcs dolog lenne-e egy második látogatás. Természetesen elméjükben kell tartani, hogy némely kiközösített személyben soha nem ’éled fel a megbánás’ (Zsidók 6:4–6; 2Péter 2:20–22). A látogatás után mindketten rövid szóbeli beszámolót adhatnak a gyülekezeti szolgálati bizottságnak. Ők pedig tájékoztatják a vének testületét a következő összejövetelükön. A vének irgalmas kezdeményezése Isten nézőpontját tükrözi vissza: „’Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok’ — mondta a seregek Jehovája” (Malakiás 3:7).

Más irgalmas segítség

16., 17. Hogyan kell tekintenünk egy kiközösített személy keresztény rokonait?

¹⁶ Mi a helyzet közülünk azokkal, akik nem vagyunk felvigyázók és nem tehetünk ilyen kezdeményező lépéseket a kiközösített személyek felé? Mit tehetünk mi ezen elrendezéssel összhangban és Jehovát utánozva?

¹⁷ Amíg valaki kiközösített vagy elkülönült, a következő utasítást kell követnünk: „Ne keveredjetek annak társaságába, akit bár testvérnek neveznek, de parázna, mohó, bálványimádó, gyalázkodó, részeges vagy zsaroló, az ilyennel még együtt se egyetek” (1Korinthus 5:11). De ez a bibliai utasítás nem kell, hogy kihasson a keresztény család tagjaira, akik kiközösített személlyel élnek együtt. Az ókori zsidók olyan határozottan reagáltak, hogy még az adószedők családjára is kiterjesztették gyűlöletüket. Jézus nem helyeselte ezt. Azt mondta, hogy azt a bűnöst, aki visszautasítja a segítséget, úgy kezeljék, ’mint a nemzetekből valót, és mint az adószedőt’; nem azt mondta, hogy a keresztény család tagjaival is így bánjanak (Máté 18:17).

18., 19. Milyen néhány módon mutathatjuk ki keresztény mivoltunkat egy kizárt személy hithű rokonai iránt?

¹⁸ Nekünk különösen azokat a családtagokat kellene támogatnunk, akik hűséges keresztények. Ők talán már most szembe néznek fájdalommal és akadályokkal, mert kizárt személlyel élnek együtt, aki talán valóban elkedvetlenítőleg hat szellemi elfoglaltságaikra. Ő talán nem akarja, hogy keresztények látogassák meg a családi otthont; vagy ha látogatást tesznek a lojális családtagoknál, nem teszi meg azt az udvarias lépést, hogy távol tartsa magát a látogatóktól. Esetleg akadályozza a család erőfeszítéseit, hogy minden keresztény összejövetelre és gyűlésre eljussanak. (Vö. Máté 23:13.) Az ilyen hátrányos helyzetben levő keresztények valóban rászolgálnak a könyörületességünkre (2Korinthus 1:3, 4).

¹⁹ Az egyik mód, ahogy kimutathatjuk szerető irgalmunkat, ha ’vigasztalóan beszélünk’ és bátorító beszélgetéseket folytatunk az ilyen hűséges egyénekkel a családban (1Thessalonika 5:14). Nagyszerű alkalmak adódhatnak a bátorításra az összejövetelek előtt és után, a szántóföldi szolgálat alatt, vagy bármely más alkalommal, amikor együtt vagyunk. Nem szükséges szóba hoznunk a kiközösítést, hanem építő dolgokról beszéljünk (Példabeszédek 25:11; Kolossé 1:2–4). Míg a vének folyamatosan pásztorkodnak a család keresztény tagjai felett, mi megtalálhatjuk a módját, hogyan látogathatnánk el mi is anélkül, hogy érintkezni kellene a kiközösített személlyel. Ha véletlenül a kiközösített nyit ajtót, amikor látogatóban vagyunk, vagy ő veszi fel a telefont, egyszerűen kérhetjük azt a keresztény rokont, akit keresünk. Időnként a keresztény családtagok talán elfogadnak egy meghívást az otthonunkba beszélgetésre. A lényeg: Ők — fiatalok és idősek — a mi szolgatársaink, Isten gyülekezetéhez tartoznak, nem szabad őket elszigetelni (Zsoltárok 10:14).

20., 21. Hogyan kell éreznünk és tennünk, ha valakit visszafogadnak?

²⁰ Egy másik terület, ahol irgalmat nyilváníthatunk ki, akkor nyílik meg, amikor egy kizárt személyt visszafogadnak. Jézus példázatai kihangsúlyozták azt az örömet, ami az égben van, amikor ’egy bűnös megbánja bűnét’ (Lukács 15:7, 10). Pál ezt írta a korinthusiaknak arra a férfira vonatkozóan, akit kiközösítettek: „Nektek kell kedvesen megbocsátani, és megvigasztalni őt, hogy az ilyet meg ne eméssze a túlzott szomorkodása. Ezért arra figyelmeztetlek titeket, hogy bizonyítsátok be iránta való szereteteteket” (2Korinthus 2:7, 8). Alkalmazzuk a tanácsot higgadtan és szeretetteljesen a személy visszafogadását követő napokban és hetekben.

²¹ Jézusnak a tékozló fiúról szóló példázata egy olyan veszélyt vet fel, amelyet el kell kerülnünk. Az idősebb testvér nem örült a tékozló visszatérésének, hanem bosszús volt. Mi ne legyünk ilyenek, neheztelést táplálva magunkban egy múltbeli rossz miatt, vagy irigykedve az illető visszafogadása miatt. A célunk inkább az legyen, hogy az apához hasonlítsunk, aki Jehova reagálását szemléltette. Az apa boldog volt, hogy fia, aki elveszett és jóformán meghalt, megtaláltatott vagyis visszatért az életbe (Lukács 15:25–32). Következésképp tartózkodás nélkül beszéljünk a visszafogadott testvérrel és másképpen is bátorítsuk őt. Igen, egyértelművé kell tennünk, hogy irgalmat mutatunk, amiképpen a mi megbocsátó és irgalmas égi Atyánk is (Máté 5:7).

22. Mit foglal magában az, hogy Jehova Istent utánozzuk?

²² Nem kérdéses, hogy ha utánozni akarjuk Istenünket, irgalmat kell kinyilvánítanunk parancsaival és igazságosságával összhangban. A zsoltáros így írja le őt: „Jehova könyörületes és irgalmas, lassú a haragra és nagy a szerető kedvessége. Jehova mindenkihez jó, és irgalmassága minden munkájában megtalálható” (Zsoltárok 145:8, 9). Milyen kedves követésre méltó minta a keresztények számára!

[Lábjegyzetek]

Megjegyezted ezeket a pontokat?

◻ Hogyan bántak a zsidók az adószedőkkel és a bűnösökkel, de Jézus miért érintkezett néhányukkal?

◻ Milyen Írás szerinti alapja van az irgalmas kezdeményezés megtételének számos elveszett személy felé?

◻ Hogyan tehet a vének testülete ilyen kezdeményezést, és kik felé?

◻ Hogyan mutassuk ki irgalmunkat a visszafogadott személyek és a kiközösített egyének családtagjai iránt?

[Kiemelt rész a 23. oldalon]

Bárkinek, aki egyszer már része volt Isten tiszta és boldog gyülekezetének,de most ki van közösítve vagy elkülönült, nem szükséges ilyen helyzetben maradnia. Inkább, megbánást tanúsíthat és kezdeményezheti a kapcsolatteremtést a gyülekezet véneivel. A visszaút nyitva áll.

[Kép forrásának jelzése a 24. oldalon]

Garo Nalbandian