„Ne félj! Én megsegítelek”

KÉPZELD EL, hogy késő este mész az utcán, és hirtelen arra leszel figyelmes, hogy valaki követ. Amikor megállsz, ő is megáll, amikor megszaporázod a lépteid, ő is siet utánad. Futni kezdesz, és egy közelben lakó barátod házához rohansz. Amikor végre ajtót nyit és behív, megkönnyebbülten fellélegzel.

Talán sosem történt veled ilyesmi, de az életben felmerülő aggodalmak hasonló nyugtalansággal tölthetnek el. Például lehet, hogy igyekszel leküzdeni egy gyengeséget, mégis folyton beleesel ugyanabba a hibába. Vagy talán már hosszú ideje nincs munkád, és minden próbálkozásod ellenére sem sikerül állást találnod. Esetleg az nyomaszt, hogy mit hoz majd az időskor, és mi lesz, ha romlik az egészséged. De az is lehet, hogy valami más nyugtalanít.

Bármilyen helyzetben legyél is, biztosan nagyra értékelnél egy olyan társat, akivel megoszthatod az aggodalmaidat, és aki segít neked. Van ilyen jó barátod? Hát persze! Jehova az igaz barátod, ahogy Ábrahám patriarchának is az volt, amint arról az Ézsaiás 41:8–13 beszél. A 10. és a 13. vers szerint Jehova így szól a szolgáihoz: „Ne félj, mert én veled vagyok. Ne tekintgess magad köré, mert én vagyok Istened. Én megerősítelek. Valóban megsegítelek. Szilárdan támogatlak igazságos jobbommal.” „Mert én, Jehova, a te Istened, megragadom jobbodat, én, aki ezt mondom neked: »Ne félj! Én megsegítelek.«”

Mennyire megerősítenek minket ezek a szavak! Éld bele magad ebbe a szemléltetésbe, melyet Jehova elénk tár. Ne úgy képzeld el, hogy kéz a kézben sétálsz Jehovával, bár ez is egy kedves jelenet lenne. Ha egymás mellett mennétek, a jobb kezével a bal kezedet fogná. De itt inkább arról van szó, hogy Jehova az igazságos jobbját nyújtja feléd, és megragadja a te jobbodat, mintha csak kihúzna egy szorult helyzetből. Közben pedig ezekkel a szavakkal bátorít: „Ne félj! Én megsegítelek.”

Úgy látod Jehovát, mint egy szerető édesapát és barátot, aki a segítségedre siet a bajban? Ő őszintén törődik veled, és könnyíteni akar a terheiden. Jehova ragaszkodik hozzád, és azt szeretné, hogy biztonságban érezd magad, amikor nehézségekkel küzdesz. Igazi „segítség ő, mely könnyen meglelhető a nyomorúság idején” (Zsolt 46:1).

Néhányan a régebbi viselkedésük miatt ostorozzák magukat, és azon tépelődnek, hogy megbocsátott-e nekik Isten. Ha te is ezt éled át, gondolj a hűséges Jóbra, aki beismerte az ifjúkori vétkeit (Jób 13:26). A zsoltáríró Dávidnak is hasonló érzései voltak, és így kérlelte Jehovát: „Ifjúkori bűneimről és lázadásaimról, ó, ne emlékezz meg!” (Zsolt 25:7). A tökéletlenség miatt Jehova minden szolgájára igaz, hogy „vétkeztek, és elmaradnak az Isten dicsőségétől” (Róma 3:23).

Az Ézsaiás könyve 41. fejezetében olvasható üzenet eredetileg Isten ókori népének szólt. A bűneik súlyossága miatt Jehova úgy határozott, hogy végrehajtja rajtuk az ítéletét, és száműzi őket Babilonba (Ézs 39:6, 7). Ám ezzel egy időben már arra is gondolt, hogy ki fogja szabadítani azokat, akik megbánják a bűneiket, és visszatérnek hozzá (Ézs 41:8, 9; 49:8). Jehova ma ugyanilyen szeretettel bánik mindazokkal, akik őszintén igyekeznek elnyerni az irgalmát (Zsolt 51:1).

Figyeld meg Takujaa esetét, aki megpróbált leszokni a pornográf anyagok nézegetéséről és az önkielégítésről, de újra meg újra visszaesett. Ezt mondja: „Teljesen értéktelennek éreztem magam. De amikor Jehovához könyörögtem a bocsánatáért, éreztem, ahogy felemel lesújtott helyzetemből.” Hogyan segített Takujának Jehova? A helyi vének arra biztatták, hogy ha bármikor újra legyőzi őt a gyengesége, csak hívja fel őket. „Nem volt könnyű megtennem, de mindig megerősödtem, amikor beszéltem velük” – mondja Takuja. Aztán a vének megszervezték, hogy a körzetfelvigyázó meglátogassa őt. A testvér így bátorította Takuját: „Nem véletlenül vagyok itt. A vének szerették volna, hogy eljöjjek hozzád. Téged választottak ki, hogy megkapd ezt a pásztori látogatást.” Takuja így összegzi a történteket: „Bár vétkeztem Jehova ellen, ő mégis segítő kezet nyújtott a vének által.” Később sikerült felülkerekednie a tisztátalan szokásain, általános úttörő lett, és most az egyik fiókhivatalban szolgál. Ahogyan ennek a testvérnek, úgy Isten neked is segíteni fog, bármilyen elesettnek érezd is magad.

A munkanélküliség sokaknak okoz aggodalmat. Miután elvesztik a munkahelyüket, nehezen találnak bevételi forrást. Gondolj bele, milyen érzés, amikor egyik munkaadó a másik után utasítja el a jelentkezésedet. Nem ritka, hogy ha valaki ilyesmit él át, elveszti az önbecsülését. Mit tehet érted Jehova, ha ilyen helyzetbe kerülsz? Lehet, hogy nem fog azonnal egy ideális munkahelyet adni neked, de emlékeztethet arra, amit Dávid király mondott: „Ifjú voltam, meg is öregedtem, de nem láttam az igazságost teljesen elhagyatva, sem utódját kenyeret kéregetni” (Zsolt 37:25). Igen, Jehova téged is értékesnek tart. Igazságos jobbjával segíteni fog előteremteni azt, amire szükséged van ahhoz, hogy továbbra is szolgálhasd őt.

Sara, aki Kolumbiában él, tapasztalta Jehova megmentő erejét. Fárasztó, ugyanakkor jól fizető állása volt egy nagynevű cégnél. Mivel szeretett volna többet tenni Jehováért, felmondott, és elkezdte az úttörőszolgálatot. De nem volt könnyű megfelelő részidejű munkát találnia. Nyitott egy kis fagyizót, azonban a tőkéje fokozatosan elfogyott, és be kellett zárnia az üzletet. „Ezután három hosszú év telt el, de hála Jehovának, ki tudtam tartani” – mondja Sara. Megtanult különbséget tenni a kívánságok és a szükségletek között, és többé már nem aggodalmaskodott a következő nap miatt (Máté 6:33, 34). Végül a volt főnöke felhívta, és felajánlotta neki azt az állást, melyet korábban is betöltött. Sara azt válaszolta, hogy csak akkor megy vissza, ha részidőben dolgozhat, és ha a munkaideje nem akadályozza a keresztényi tevékenységeiben. Így nem keres annyit, mint régebben, de továbbra is tud úttörőzni. A történtek után ezt mondja: „Éreztem Jehova szerető támogatását.”

Az időskor is számos aggodalmat hoz magával. Sokan, amikor nyugdíjba mennek, attól félnek, hogy nem lesz elég pénzük ahhoz, hogy kényelmesen töltsék a hátralévő éveiket. Amiatt is aggódnak, hogy milyen egészségi problémákkal kell majd szembenézniük az idő előrehaladtával. Valószínűleg Dávid volt az, aki így kérlelte Jehovát: „Ne taszíts el engem öregkoromban, ha megfogyatkozik erőm, ne hagyj el!” (Zsolt 71:9, 18).

Mi segíthet Jehova szolgáinak, hogy időskorukban is biztonságban érezhessék magukat? Az, ha továbbra is erősítik az Istenbe vetett hitüket, és bíznak benne, hogy gondoskodni fog a szükségleteikről. Természetesen előfordulhat, hogy ha korábban jómódban éltek, most egyszerűsíteniük kell az életükön, és meg kell elégedniük szerényebb anyagi körülményekkel is. Így tapasztalhatják, hogy „egy tál zöldségféle” is ízletes lehet a „hizlalt bika” helyett, sőt, még egészségesebb is! (Péld 15:17). Ha továbbra is Jehova szolgálata a legfontosabb nekünk, ő időskorunkban is gondoskodni fog rólunk.

Nézzük meg, mi történt Joséval és Rose-zal, akik több mint 65 éve végzik a teljes idejű szolgálatot. Az évek alatt gondot viseltek Rose édesapjára, aki állandó felügyeletet igényelt. José pedig a rákos megbetegedése miatt átesett egy műtéten, és kemoterápiás kezelést is kapott. Hogyan nyújtotta a jobb kezét Jehova ennek a hűséges házaspárnak? Felhasználta Tonyt és Wendyt, akikkel egy gyülekezetbe jártak. Ez a házaspár úgy döntött, hogy felajánlanak egy kis lakást általános úttörők részére. Tony, amikor még középiskolába járt, gyakran látta az iskola ablakán keresztül, ahogy José és Rose együtt mennek a szántóföldi szolgálatba. Mély benyomást tett rá a buzgalmuk, és nagyon megkedvelte őket. Mivel Tony és Wendy látták, hogy ez az idős házaspár az egész életét Jehovának szentelte, befogadták őket. Tizenöt éve támogatják Josét és Rose-t, akik most a nyolcvanas éveik közepén járnak. Ezek a drága idősek Jehova ajándékának tekintik a fiatal pár segítségét.

Isten feléd is nyújtja igazságos jobbját. Fogadd hát el, és ragadd meg a kezét annak, aki ezt ígéri neked: „Ne félj! Én megsegítelek.”