Lojálisan támogatjuk Isten Királyságát

1–2. a) Milyen alapelvet követnek Jézus követői? b) Hogyan próbáltak legyőzni minket az ellenségeink, de milyen eredménnyel jártak?

AMIKOR Jézus ott állt a zsidó nemzet leghatalmasabb bírója, Pilátus előtt, megfogalmazott egy alapelvet, mely még ma is irányt mutat az igaz követőinek. Ezt mondta: „Az én királyságom nem része e világnak. Ha a királyságom része volna e világnak, szolgáim harcoltak volna, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. Így azonban a királyságom nem innen való” (Ján 18:36). Bár Pilátus kivégeztette Jézust, a győzelme rövid életű volt. Jézus feltámadt. A hatalmas Római Birodalom császárai megpróbálták elpusztítani Krisztus követőit, de az erőfeszítéseik kudarcot vallottak. A keresztények az egész ókori világban prédikálták a Királyság jó hírét (Kol 1:23).

² Miután a Királyság 1914-ben létrejött, a történelem legnagyobb katonai hatalmai megpróbálták kiirtani Isten népét. Ám nem jártak sikerrel. Sok kormányzat és politikai párt a maga oldalára akart állítani minket az összetűzéseikben, de nem tudtak megosztottságot előidézni közöttünk. Napjainkban a Királyság alattvalói a világ minden részén, minden nemzetben megtalálhatók. Ennek ellenére egységes világméretű testvériséget alkotunk, és szigorúan semlegesek vagyunk a világ politikai ügyeiben. Az egységünk meggyőző bizonyítéka annak, hogy Isten Királysága uralkodik, és hogy a Király, Jézus Krisztus folyamatosan vezeti, formálja és védelmezi az alattvalóit. Vizsgáljuk meg, hogyan teszi ezt, és nézzünk meg néhány hiterősítő jogi győzelmet, melyet Jézus segítségével arattunk, miközben mindent megtettünk azért, hogy ne legyünk „része a világnak” (Ján 17:14).

3–4. a) Mi történt a Királyság létrejöttekor? b) Vajon Isten népe mindig tisztán értette a semlegesség kérdését? Magyarázd meg!

³ A Királyság létrejöttét követően háború tört ki az égben, majd Sátán levettetett a földre. (Olvassátok fel: Jelenések 12:7–10, 12.) A földön is háború dúlt, ami próbára tette Isten népének lojalitását. De ők eltökéltek voltak abban, hogy követni fogják Jézus példáját, és nem válnak a világ részévé. Ám kezdetben nem értették teljesen, mit is jelent az, hogy távol kell tartaniuk magukat a politikai ügyektől.

⁴ Például a Millenniumi hajnal VI. kötete,a mely 1904-ben jelent meg, arra buzdította a keresztényeket, hogy kerüljék a háborúban való részvételt. Ám úgy érvelt, hogy ha egy keresztényt besoroznak, igyekeznie kell fegyver nélküli szolgálatot vállalni. Ha ez nem sikerül, és elküldik a harcba, tartózkodnia kell attól, hogy bárkit is megöljön. Herbert Senior, aki Nagy-Britanniában élt, és 1905-ben keresztelkedett meg, a következőt mondta az akkori helyzetről: „A testvérek össze voltak zavarodva, és nem volt egyértelmű útmutatás arra vonatkozóan, hogy helyes-e belépni a hadseregbe, ha valaki olyan szolgálatot vállal, mely során nem kell részt vennie a harcban.”

 5. Hogyan segített Az Őrtorony 1915. december 1-jei száma világosabban érteni a semlegesség kérdését?

⁵ Az Őrtorony 1915. december 1-jei száma azonban segített tisztábban látni ebben a kérdésben. A Bibliai tanulmányokban adott tanácsokkal kapcsolatban ezt írta: „Kíváncsiak vagyunk, hogy vajon ez az ösvény nem jelent-e megalkuvást.” De mi a helyzet akkor, ha egy keresztényt megfenyegetnek, hogy lelövik, ha nem hajlandó egyenruhát viselni, vagy katonai szolgálatot vállalni? A cikk így érvelt: „rosszabb dolog-e agyonlövetni a békesség Fejedelme iránt való hűség s a parancsának tartozó engedelmesség megtagadásától való vonakodás miatt, mint agyonlövetni a földi királyok zászlója alatt, őket támogatva, és nyilvánvalóan megtagadva égi [Királyunk] tanításait? A két halál közül inkább választjuk az elsőt, meghalni az égi [Királyunk] iránt való hűségért.” Ezt az erőteljes kijelentést követően azonban a cikk ezt írta: „Mi nem sürgetjük ezt az utat, csak javalljuk azt.”

 6. Mit tanultál abból, amit Herbert Senior testvér átélt?

⁶ Voltak olyan testvérek, akik világosan értették a semlegesség kérdését, és készek voltak szembenézni a következményekkel. Herbert Senior, akit korábban már idéztünk, ezt mondta: „Számomra alapvetően nem volt különbség aközött, hogy kipakolom a töltényeket egy hajóból [fegyver nélküli szolgálat], és aközött, hogy ezeket a töltényeket egy fegyverbe teszem, amit aztán elsütnek” (Luk 16:10). Senior testvért börtönbe zárták, amiért lelkiismereti okból megtagadta a katonai szolgálatot. Négy testvérrel, valamint más vallási felekezetek tagjaival együtt a közé a 16 személy közé tartozott, akik lelkiismereti okból tagadták meg a katonai szolgálatot, és a börtönbüntetésük egy részét a richmondi börtönben töltötték le, Nagy-Britanniában. Ők később úgy váltak ismertté, mint „A richmondi tizenhat”. Ezeket a rabokat, Herbertet is beleértve, hajóval titokban Franciaországba vitték, a frontvonalra. Ott golyó általi halálra ítélték őket. Fel kellett sorakozniuk a kivégzőosztag előtt, de nem ölték meg őket. Helyette a büntetésüket 10 év börtönbüntetésre változtatták.

 7. Mivel volt tisztában Isten népe, mire kitört a II. világháború?

⁷ Mire kitört a II. világháború, Jehova népe mint csoport már világosabban értette, mit jelent a semlegesség, és hogy mit kell tenniük ahhoz, hogy Jézus példáját kövessék (Máté 26:51–53; Ján 17:14–16; 1Pét 2:21). Például Az Őrtorony 1939. november 1-jei angol számában megjelent a mérföldkőnek számító „Semlegesség” című cikk, mely kijelentette: „Most Jehova szövetséges népének annak az utasításnak kell eleget tennie, hogy maradjon szigorúan semleges a nemzetek közti háborúkban.” Simon Kraker – aki később a brooklyni főhivatalban szolgált – ezt mondta a cikkel kapcsolatban: „Ebből a cikkből világosan felismertem, hogy Isten népének mindenkivel békében kell élnie, még a fenyegető háborús veszélyek közepette is.” Ez kellő időben jövő szellemi tápláléknak bizonyult, és segített felkészíteni Isten szolgáit azokra a példa nélküli támadásokra, melyek a Királyság iránti lojalitásuk miatt érték őket.

8–9. Hogyan teljesedett be János apostol próféciája?

⁸ János apostol megjövendölte, hogy a Királyság létrejötte után a sárkány, vagyis Sátán, az Ördög megpróbálja majd elpusztítani Isten Királyságának támogatóit azáltal, hogy egy jelképes folyót áraszt ki a szájából.b (Olvassátok fel: Jelenések 12:9, 15.) Hogyan teljesedett be János próféciája? Az 1920-as évektől kezdődően üldözési hullám indult Isten népe ellen. Csakúgy mint sok más Észak-Amerikában élő testvért, Kraker testvért is börtönbe vetették az Isten Királysága iránti lojalitása miatt a II. világháború idején. A háború alatt az Egyesült Államokban Jehova Tanúi tették ki azoknak a szövetségi börtönbe került raboknak a több mint kétharmadát, akik lelkiismereti okból tagadták meg a katonai szolgálatot.

⁹ Az Ördög és azok, akiket felhasznált, elszántan igyekeztek megtörni a Királyság alattvalóinak a feddhetetlenségét a világ minden részén. Afrikában, Európában és az Egyesült Államokban bíróságok, illetve feltételes szabadlábra helyezésről döntő bizottságok elé állították őket. Mivel megingathatatlanul ragaszkodtak a semlegességük megőrzéséhez, bebörtönözték, megverték és megnyomorították őket. Németországban Isten népére óriási nyomás nehezedett amiatt, hogy nem voltak hajlandók „heil Hitler!”-t mondani, vagy támogatni a háborút. Becslések szerint 6000 Tanút küldtek büntetőtáborba a náci rezsim idején, és több mint 1600 német és más nemzetiségű Tanú halt meg a kínzóik keze által. Ennek ellenére az Ördög nem tudott maradandó kárt okozni Isten népének (Márk 8:34, 35).

10. Mit jelképez „a föld”, és hogyan lépett közbe Isten népe érdekében?

¹⁰ A János apostol által lejegyzett prófécia megjövendölte, hogy „a föld” – ami a jelenlegi világrendszer elfogulatlan elemeit jelképezi – el fogja nyelni az üldözés folyóját, hogy Isten népének a segítségére siessen. Hogyan teljesedett be a próféciának ez a része? A II. világháborút követő évtizedekben „a föld” gyakran közbelépett a messiási Királyság hűséges támogatói érdekében. (Olvassátok fel: Jelenések 12:16.) Például számos tekintélyes bíróság megerősítette, hogy Jehova Tanúinak joguk van megtagadni a katonai szolgálatot és a nacionalista ünnepségeken való részvételt. Először nézzük meg, milyen katonai szolgálattal kapcsolatos jogi győzelmeket aratott Jehova segítségével a népe (Zsolt 68:20).

11–12. Milyen helyzetbe került Sicurella testvér, illetve Tlimmenosz testvér, és mi lett az ügyük kimenetele?

¹¹ Egyesült Államok. Anthony Sicurella Tanú-szülők gyermekeként nevelkedett fel egy hatgyermekes családban. 15 évesen megkeresztelkedett. Amikor 21 éves lett, a sorozóbizottság bejegyezte egyházi szolgaként. Két év múlva, 1950-ben az újraosztályozását kérte, hogy olyan személyként legyen bejegyezve, mint aki lelkiismereti okból tagadja meg a katonai szolgálatot. Bár a Szövetségi Nyomozó Iroda vizsgálata szerint semmi elítélendőt nem tett, az Igazságügyi Minisztérium elutasította a kérelmét. Több bírósági pert követően az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága tárgyalta Sicurella testvér ügyét, és a javára döntött, érvénytelenítve ezzel az elsőfokú bíróság ítéletét. Ez az ítélet precedensül szolgált az Egyesült Államok többi olyan állampolgárának az ügyében, aki lelkiismereti okból tagadta meg a katonai szolgálatot.

¹² Görögország. 1983-ban Jakovosz Tlimmenoszt börtönbüntetésre ítélték, mivel megtagadta a katonai egyenruha viselését. A szabadulása után könyvelőnek jelentkezett, de elutasították a jelentkezését, mivel büntetett előéletű volt. Bíróságra vitte az ügyét, de miután elveszítette a pert a görög bíróságokon, az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordult. 2000-ben a Nagykamara, az EJEB 17 bíróból álló testülete kedvező ítéletet hozott, és ez a későbbiekben precedensül szolgált a diszkriminációt érintő ügyek során. Ez előtt az ítélet előtt Görögországban több mint 3500 testvér szerepelt a bűnügyi nyilvántartásban, mivel a semlegességük miatt korábban börtönben voltak. De a kedvező döntés után Görögország hozott egy törvényt, melynek értelmében a testvéreket törölték a bűnügyi nyilvántartásból. Továbbá Görögország alkotmányának módosításakor megerősítettek egy néhány évvel korábban született törvényt is, amely minden görög állampolgárnak biztosítja a polgári szolgálathoz való jogot.

13–14. Mit tanulhatunk Ivajlo Stefanov, illetve Vahan Bajatjan esetéből?

¹³ Bulgária. 1994-ben a 19 éves Ivajlo Stefanovot besorozták. Megtagadta, hogy beálljon a hadseregbe, és azt sem vállalta, hogy fegyver nélküli szolgálatot végezzen a katonaság felügyelete alatt. Ezért másfél évi börtönbüntetésre ítélték. De megfellebbezte a döntést, arra a jogára hivatkozva, hogy lelkiismereti okból megtagadhatja a katonai szolgálatot. Végül az EJEB-hez fellebbezett. 2001-ben, mielőtt sor került volna a tárgyalásra, békés megállapodás született Stefanov testvér és a bolgár kormány között. A bolgár kormány nemcsak Stefanov testvérnek engedte el a büntetését, hanem minden olyan bolgár állampolgárnak, aki kész volt polgári szolgálatot vállalni.c

¹⁴ Örményország. Vahan Bajatjan 2001-ben sorkötelessé vált, de lelkiismereti okból megtagadta a katonai szolgálatot.d Az örmény bíróságokon minden pert elveszített. 2002 szeptemberében elkezdte letölteni a két és fél éves börtönbüntetését, azonban tíz és fél hónap után kiengedték. Még a börtönbüntetése idején az EJEB-hez fordult. 2009. október 27-én ez a bíróság is kedvezőtlen ítéletet hozott. Úgy tűnt, az örmény testvérekre megsemmisítő vereséget mértek. Azonban az EJEB Nagykamarája felülvizsgálta az ítéletet, és 2011. július 7-én Vahan Bajatjan javára döntött. Ez volt az első eset, hogy az EJEB elismerte, hogy a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság értelmében biztosítani kell, hogy egy személy a hitnézetei alapján lelkiismereti okból megtagadhassa a katonai szolgálatot. Ez a döntés nemcsak Jehova Tanúi jogait védi, hanem több százmillió olyan emberét is, akik az Európa Tanács tagországainak állampolgárai.e

15. Miért nem hajlandók részt venni Jehova szolgái a nacionalista ünnepségeken?

¹⁵ Jehova népe nemcsak azzal fejezi ki a messiási Királyság iránti lojalitását, hogy megtagadja a katonai szolgálatot, hanem azzal is, hogy tiszteletteljesen elutasítja a nacionalista ünnepségeken való részvételt. A II. világháború kitörése után az egész világon felerősödött a nacionalizmus. Sok országban elvárták az állampolgároktól, hogy egy fogadalom elmondása által hűségesküt tegyenek a hazájuknak, elénekeljék a nemzeti himnuszt, vagy tisztelegjenek a nemzeti zászló előtt. De a kizárólagos odaadásunk csak Jehovát illeti meg (2Móz 20:4, 5). A lojalitásunk miatt üldözési hullám indult ellenünk. Ám Jehova ezúttal is arra indította „a földet”, hogy elnyelje az üldözés egy részét. Most figyeljünk meg néhány kiemelkedő esetet, melyek során Jehova segített nekünk Krisztus által jogi győzelmet aratni (Zsolt 3:8).

16–17. Milyen helyzetbe került Lillian és William Gobitas, és mit tanultál a velük történtekből?

¹⁶ Egyesült Államok. 1940-ben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 8:1 arányban Jehova Tanúi ellen döntött a Minersville-i tankerület kontra Gobitis ügyben. Mivel a 12 éves Lillian Gobitasf és az öccse, a 10 éves William hűségesek akartak maradni Jehovához, nem voltak hajlandók tisztelegni a zászló előtt, sem elmondani a fogadalmat. Ezért kicsapták őket az iskolából. Miután a legfelsőbb bíróság tárgyalta az ügyüket, úgy ítélte meg, hogy az iskola az alkotmánnyal összhangban járt el, mivel „a nemzeti egység” érdekében cselekedett. Ez heves üldözést indított el. Több Tanú-gyermeket is kicsaptak az iskolából, a felnőttek elveszítették az állásukat, és sok Tanúnak kegyetlen csőcseléktámadást kellett elszenvednie. Egy könyv kijelenti, hogy „a Tanúk üldözése 1941 és 1943 között a vallási türelmetlenség legnagyobb megnyilvánulása volt a huszadik századi Amerikában” (The Lustre of Our Country).

¹⁷ De Isten ellenségeinek győzelme nem tartott sokáig. 1943-ban a legfelsőbb bíróság tárgyalt egy Gobitis-perhez hasonló ügyet. Ez az ügy a Nyugat-Virginia Állam Oktatásügyi Minisztériuma kontra Barnette néven vált ismertté. A bíróság ezúttal Jehova Tanúi javára döntött. Ez volt az első eset az Egyesült Államok történelmében, hogy a legfelsőbb bíróság ilyen rövid időn belül megváltoztatta az álláspontját. A döntés hatására az Egyesült Államokban nagymértékben csökkent Jehova népének nyílt üldözése, illetve megerősítette minden amerikai állampolgár jogait.

18–19. Mi segített Pablo Barrosnak megőrizni a feddhetetlenségét, és hogyan követhetik Jehova szolgái a példáját?

¹⁸ Argentína. 1976-ban Pablo és Hugo Barrost – akik akkoriban nyolc- és hétévesek voltak – kizárták az iskolából, mivel nem vettek részt a zászlófelvonási ceremónián. Egyik alkalommal az igazgatónő meglökte és fejbe vágta Pablót. Mindkét fiúnak egy órával tovább kellett bent maradnia az iskolában, és ezalatt az igazgatónő megpróbálta arra kényszeríteni őket, hogy hazafias szertartásokban vegyenek részt. Pablo így emlékezett vissza a megpróbáltatásaira: „Jehova nélkül nem lettem volna képes megőrizni a feddhetetlenségemet a nyomás alatt.”

¹⁹ Amikor az ügy bíróságra került, a bíró egyetértett az iskolának azzal a döntésével, hogy kizárta Pablót és Hugót. Ekkor Argentína Legfelsőbb Bíróságához fellebbeztek. 1979-ben ez a bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság döntését, és kijelentette: „A megnevezett büntetés [kizárás] ellentétben áll a tanuláshoz való alkotmányos joggal (14. cikk), valamint az államnak azzal a kötelességével, hogy biztosítania kell az általános iskolai oktatást (5. cikk).” Ez a döntés körülbelül 1000 Tanú-gyermeknek vált a javára. Voltak, akiket ennek hatására nem zártak ki az iskolából, és voltak, akiket a fiatal Pablóhoz és Hugóhoz hasonlóan visszavettek az általános iskolába.

20–21. Hogyan erősíti meg a hitedet Roel és Emily Embralinag esete?

²⁰ Fülöp-szigetek. 1990-ben a 9 éves Roel Embralinagotg és a nővérét, a 10 éves Emilyt, valamint rajtuk kívül még több mint 65 Tanú-diákot kicsaptak az iskolából, mivel nem tisztelegtek a zászló előtt. Roel és Emily édesapja, Leonardo megpróbált beszélni az iskola vezetőségével, de nem járt sikerrel. Mivel súlyosabbá vált a helyzet, Leonardo kérelmet nyújtott be a legfelsőbb bírósághoz. De nem volt pénze, ezért nem talált olyan ügyvédet, aki elvállalta volna az ügyét. A család buzgón Jehovához imádkozott irányításért. A gyerekeket mindvégig gúnyolták és kinevették. Leonardo úgy érezte, nincs esélye megnyerni a pert, mivel nem volt semmilyen jogi végzettsége.

²¹ A családot végül Felino Ganal képviselte. Ő korábban az ország egyik legnevesebb ügyvédi irodájának dolgozott, de kilépett a munkahelyéről, és Jehova Tanúja lett. A legfelsőbb bíróság egyöntetűen a Tanúk javára döntött, és érvénytelenítette a gyerekek kizárására vonatkozó rendeleteket. Ismét kudarcot vallottak azok, akik megpróbálták megtörni Isten népének feddhetetlenségét.

22–23. a) Miért nyertünk meg oly sok mérföldkőnek számító jogi ügyet? b) Mit bizonyít az egész világra kiterjedő békés testvériségünk?

²² Miért nyert meg Jehova népe oly sok mérföldkőnek számító jogi ügyet? Bár nincs politikai befolyásunk, az elfogulatlan bírók mégis egyre több országban, egyre több bíróságon védenek meg minket az ádáz ellenségeink támadásaitól, és mindeközben olyan döntéseket hoznak, melyek precedensértékűnek számítanak az alkotmányjogban. Krisztus kétségkívül támogat minket ezekben a jogi győzelmekben. (Olvassátok fel: Jelenések 6:2.) Miért vívunk ilyen jogi csatákat? Nem az a célunk, hogy megreformáljuk a jogrendszert. Inkább az, hogy akadálytalanul szolgálhassuk a Királyunkat, Jézus Krisztust (Csel 4:29).

²³ Míg a világot megosztják a politikai csatározások, és mélyen gyökerező gyűlölet hatja át, addig Krisztus követői mindent megtesznek, hogy megőrizzék a semlegességüket, ezért a Királyuk megáldja az erőfeszítéseiket. Sátánnak nem sikerül megosztottságot előidéznie közöttünk, és nem tud legyőzni minket. A Királyság több millió embert begyűjtött, akik „hadakozást többé nem tanulnak”. Az egész világra kiterjedő békés testvériségünk igazi csoda, cáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy Isten Királysága uralkodik! (Ézs 2:4).