Bibliaversek, melyekben a Jehova név nem szó szerinti vagy tartalmi idézetként szerepel Lukács evangéliumában

LUKÁCS 1:6 „Jehova minden parancsolatával és törvényes követelményével összhangban”

OK: Bár a rendelkezésre álló görög kéziratok itt szó szerint úgy fogalmaznak, hogy „az Úrnak” (tu Kü·riʹu), nyomós okok szólnak amellett, hogy Isten neve szerepeljen a főszövegben. A Keresztény görög iratokban a Küʹri·osz szó utalhat Jehova Istenre is, de Jézus Krisztusra is, a szövegkörnyezettől függően. Itt a szövegkörnyezet azt mutatja, hogy Istenre utal. Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben megtalálható Isten neve. Például a „parancsolata és törvényes követelménye” kifejezés, illetve hasonló összetételű jogi kifejezések olyan szövegkörnyezetekben találhatóak meg a Héber iratokban, ahol Isten neve szerepel, vagy Jehova beszél (1Mózes 26:2, 5; 4Mózes 36:13; 5Mózes 4:40; Ezékiel 36:23, 27). Figyelemre méltó, hogy ez a két görög jogi kifejezés szerepel a Septuagintában az 5Mózes 27:10-ben. A görög Septuaginta egyik korai papirusztöredékén (266. sz. Fuad-papirusz), mely ennek a versnek a részleteit tartalmazza, Isten neve héber kvadrátírással szerepel. Ez a töredék az i. e. I. századból származik. Ezeknek a Jehova irányelveihez kapcsolódó kifejezéseknek a Héber iratokban való használata azt jelzi, hogy a Küʹri·osz szó itt Isten neve helyett szerepel.

PÉLDÁK:

• A Translator’s Handbook on the Gospel of Luke. United Bible Societies; 1971. A könyv írói – J. Reiling és J. L. Swellengrebel – a következőket jegyzik meg a Lukács 1:6-tal kapcsolatban: „»Az Úr« a Septuaginta szóhasználatát követi, ahol a küriosz a héber ʼadonáj fordítása, amikor a Jahve helyett áll. Ezt jelenti mindenhol, ahol előfordul az 1. és a 2. fej.-ben (az 1:43-at és a 2:11-et kivéve), valamint az 5:17-ben.”

• The International Standard Bible Encyclopedia. Szerk. Geoffrey W. Bromiley; 1982, 2. köt. 508. o. A könyv kijelenti: „A görög küriosz szó általában úgy van visszaadva az angol fordításokban, hogy »Úr«, és a héb. JHVH megfelelője a LXX-ban [Septuagintában] ... Az »Úr« talán Istent (az Atyát; Mt. 5:33; Lk. 1:6) jelöli.”

• A Theology of Luke’s Gospel and Acts. Darrell L. Bock; 2011. A könyv a 126. oldalon ezt írja: „A gyakori κύριος (küriosz) szó a LXX-ban [Septuagintában] szereplő Jahve névből ered. Ez különösen a gyermekkorról szóló részben fordul elő sokszor [Lukács beszámolójában], összesen huszonötször.”

• A Greek-English Lexicon of the New Testament and Other Early Christian Literature. Átd. és szerk. F. W. Danker; 2000, 576–577. o. A Lukács 1:6, 9, 28, 46; 2:15, 22-t az „úr” szó meghatározása alatt sorolja fel, és ezekben a versekben „Istenre használja”. Ennek a kifejezésnek a Septuagintában (LXX) való használatáról a következőket írja: „[gyakran] a Jahve név helyett áll az MSZ-ben [maszoréta szövegben]”. Továbbá a Lukács 1:17, 58-at a következő magyarázat után sorolja fel: „Határozott névelő nélkül... mintha tulajdonnév lenne.”

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 1:6, 9, 15, 16, 17, 25, 28, 32, 38, 45, 46, 58, 66, 68; 2:9b, 15, 22, 23a, b, 24, 26, 39; 3:4; 4:8, 12, 18, 19; 5:17; 10:21, 27; 13:35; 19:38; 20:37, 42a-t azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „Jahvéra értendő”.

• The Anchor Bible. Joseph A. Fitzmyer; 1981, 28. köt. Ezt írja a Lukács 1:6-ról: „Akárcsak a gyermekkorról szóló beszámoló többi részében oly sokszor, a küriosz itt is Jahvéra utal ... A kifejezés többi része az ÓSZ [Ószövetség] kifejezéseinek mintáját követi.”

• The Interpretation of St. Luke’s Gospel. R. C. H. Lenski. A 40. oldalon ezt írja ezzel a verssel kapcsolatban: „»Feddhetetlenül jártak az Úr (vagyis Jehova) minden parancsolatával és törvényes rendeletével összhangban.« Az [úgy fordított görög szavak, hogy »parancsolatával és törvényes rendeletével <követelményével>«] Jehovának az 5Móz. 4:1, 40; 6:2-ben feljegyzett parancsolataira és rendeleteire emlékeztetnek.”

• The Companion Bible. E. W. Bullinger jegyzeteivel; 1999-es nyomtatás. A Lukács 1:6 főszövegében az ÚR szó kapitális és kiskapitális betűstílussal szerepel, és a széljegyzet hozzáfűzi: „Az ÚR. Itt és máshol gyakran Jehovának kell fordítani.”

• Complete Jewish Bible. David H. Stern; 1998. Kapitális és kiskapitális betűstílussal jeleníti meg az „ADONÁJ” szót ebben és a legtöbb olyan versben, ahol az Új világ fordításban „Jehova” szerepel Lukács szövegében. A Complete Jewish Bible előszavában a fordító ezt a megjegyzést írta: „Az »ADONÁJ« szót használtam ott... ahol fordítóként azt gondolom, hogy a görög »küriosz« szó a tetragram helyett áll.”

FORRÁSANYAGOK: J^{7–17, 23, 28–35, 37–40, 42–44, 46–49, 52, 58–60, 65, 66, 88, 93–97, 100–102, 105, 114–117, 125, 130, 138, 141, 144–147, 153, 154, 163, 167, 180, 185–187, 217, 242}

LUKÁCS 1:9 „Jehova szentélyébe”

OK: A legtöbb görög kéziratban itt szó szerint az áll, hogy „az Úrnak” (tu Kü·riʹu), néhány kéziratban pedig az, hogy „Istennek”. De ahogy arról a Lukács 1:6-hoz fűzött magyarázat említést tesz, Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben megtalálható Isten neve. Noha a rendelkezésre álló görög kéziratok itt a Küʹri·osz szót használják, nyomós okok szólnak amellett, hogy Isten neve szerepeljen a főszövegben. A Héber iratokban a „Jehova szentélye [vagy: „temploma”]” kifejezés megfelelői gyakran tartalmazzák a tetragramot (4Mózes 19:20; 2Királyok 18:16; 23:4; 24:13; 2Krónikák 26:16; 27:2; Jeremiás 24:1; Ezékiel 8:16; Aggeus 2:15). Tehát ennek a kifejezésnek a Héber iratokban való használata azt jelzi, hogy a Küʹri·osz szó itt Isten neve helyett szerepel.

PÉLDÁK:

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 1:9-et azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „Jahvéra értendő”.

• The Interpretation of St. Luke’s Gospel. R. C. H. Lenski. A 43. oldalon ezt írja ezzel a verssel kapcsolatban: „A Κύριος [Küʹri·osz] a Jahve szó fordítása.”

• New Testament Text and Translation Commentary. Philip W. Comfort; 2008. Ezt a megjegyzést fűzi a Lukács 1:9-hez: „»Az Úr« ebben a versben nem »az Úr Jézus Krisztus«, hanem »Jahve«.”

FORRÁSANYAGOK: J^{7–18, 22, 23, 28–36, 38–40, 42–44, 46–49, 52, 59, 60, 65, 66, 88, 93, 95, 100–102, 105, 106, 114–116, 127, 138, 141, 145–147, 153, 154, 163, 167, 180, 187, 217, 242}

LUKÁCS 1:11 „Jehova angyala”

OK: Ez a kifejezés sokszor szerepel a Héber iratokban az 1Mózes 16:7-től kezdődően. Ahol a görög Septuagintának a korai másolataiban a „Jehova angyala” kifejezés áll, a görög anʹge·losz szó (angyal; követ) után Isten neve szerepel héber karakterekkel. Figyelemre méltó, hogy amikor a görög Septuaginta későbbi másolataiban Isten nevét kicserélték a Küʹri·osz (Úr) szóra ebben a versben és sok másikban, a görög határozott névelőt gyakran nem tették ki a Küʹri·osz elé, pedig a megszokott nyelvtan ezt megkívánta volna. Ezért a határozott névelő hiánya itt és más versekben szintén azt jelzi, hogy a Küʹri·osz szó Isten neve helyett szerepel. (Lásd a Máté 1:20-hoz tartozó magyarázatot.)

PÉLDÁK:

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 1:11-et azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „az ÚSZ-ben [Újszövetségben] Jahvéra/Istenre értendő”.

• The Anchor Bible. Joseph A. Fitzmyer; 1981, 28. köt. Ezt írja a Lukács 1:11-ről: „»Az Úr angyala« a Bír 13:3 szerint Manoah (Sámson apja) meddő feleségének is megjelenik... Az angelosz küriu görög kifejezés sémi eredetű, és a malʼak Jhvh, »Jahve hírnöke« kifejezés héber szerkezetét tükrözi, ahogy azt a görög határozott névelő hiánya is mutatja. Ez az a magas rangú szereplő az ÓSZ-ben [Ószövetségben], aki időnként úgy bukkan fel, hogy nem lehet megkülönböztetni magától Jahvétól.”

FORRÁSANYAGOK: J^{7–13, 16–18, 22–24, 28–36, 38–43, 46–49, 52, 59–61, 65, 66, 88, 90, 93–95, 100–103, 105, 106, 114–117, 125, 127, 128, 130, 133, 138, 144–147, 153, 154, 180, 186, 187, 217, 237, 242}

LUKÁCS 1:15 „Jehova szemében”

OK: Ahogy a Lukács 1:6-hoz fűzött magyarázat beszél róla, Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben megtalálható Isten neve. A legtöbb rendelkezésre álló görög kézirat ebben a versben a Küʹri·osz (Úr) szót használja, néhány kézirat pedig az „Isten” szót. Azonban nyomós okok szólnak amellett, hogy Isten neve szerepeljen a főszövegben. Itt a szövegkörnyezet azt mutatja, hogy a Küʹri·osz szó Istenre utal. A görög e·nóʹpi·on Kü·riʹu kifejezés (szó szerint: „az Úr szemében [előtt]”) egy héber idióma fordítása, és több mint 100-szor szerepel a Septuaginta rendelkezésre álló másolataiban azoknak a héber kifejezéseknek a fordításaként, ahol az eredeti héber szövegben a tetragram áll (Bírák 11:11; 1Sámuel 10:19; 2Sámuel 5:3; 6:5). Ennek a kifejezésnek a Héber iratokban való használata azt jelzi, hogy a Küʹri·osz szó itt Isten neve helyett szerepel.

PÉLDÁK:

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 1:15-öt azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „Jahvéra értendő”.

• The Interpretation of St. Luke’s Gospel. R. C. H. Lenski. A 46. oldalon ezt írja ezzel a verssel kapcsolatban: „»Az Úr szemében« (Jahve, mint korábban).”

• New Testament Text and Translation Commentary. Philip W. Comfort; 2008. Ezt írja a Lukács 1:15-ről: „Az Úr itt Jahve, nem pedig az Úr Jézus Krisztus.”

• The Anchor Bible. Joseph A. Fitzmyer; 1981, 28. köt. Ezt írja a Lukács 1:15-ről: „János nagysága (lásd a Lukács 7:28-at) itt a Küriosz szempontjából értendő, aki ebben a szövegkörnyezetben Jahvét jelöli.”

• The ‘Holy Scriptures’. J. N. Darby; 1949. A Lukács 1:15-höz ezt a lábjegyzetet fűzi: „Jehova”.

FORRÁSANYAGOK: J^{7, 8, 10–18, 22, 23, 28–36, 38–43, 46–49, 52, 53, 59, 60, 65, 66, 73, 88, 93–95, 100–102, 104, 106, 114–117, 122, 125, 127, 130, 133, 136, 138, 144–147, 153, 154, 180, 186, 187, 217, 222, 242}

LUKÁCS 1:16 „az izraeliták közül sokakat visszafordít Istenükhöz, Jehovához”

OK: Noha a rendelkezésre álló görög kéziratok itt a Küʹri·osz (Úr) szót használják, nyomós okok szólnak amellett, hogy Isten neve szerepeljen a főszövegben. A Keresztény görög iratokban a Küʹri·osz szó utalhat Jehova Istenre is, de Jézus Krisztusra is, a szövegkörnyezettől függően. Annak az üzenetnek, melyet az angyal Zakariásnak adott át (13–17. versek), nagyban hasonlít a szóhasználata a Héber iratokéhoz. Például a Küʹri·osz (Úr) és a birtokos személyjelű The·oszʹ (Isten) szavak összetétele (itt úgy van fordítva, hogy „Istenük, Jehova”) gyakran előfordul a Héber iratokból vett idézetekben. (Vesd össze a Lukács 4:8, 12; 10:27-ben szereplő „Jehova, a te Istened” kifejezéssel.) A Héber iratokban több mint 30-szor szerepel az „Istenük, Jehova” kifejezés, míg az „Istenük, az Úr” kifejezés egyszer sem. Az „izraeliták” szó (szó szerint: „Izrael fiai”) is egy olyan héber idióma fordítása, mely gyakran előfordul a Héber iratokban (1Mózes 36:31, lábjegyzet). Az itt szereplő „visszafordít [valakit] Jehovához” szóösszetételhez hasonló görög kifejezés található a Septuagintában a 2Krónikák 19:4-ben a „segítsen [nekik] visszatérni Jehovához” héber kifejezés fordításaként. (Lásd a Lukács 1:6-hoz tartozó magyarázatot.)

PÉLDÁK:

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 1:16-ot azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „Jahvéra értendő”.

• The Interpretation of St. Luke’s Gospel. R. C. H. Lenski. A 48. oldalon ezt írja ezzel a verssel kapcsolatban: „A Κύριος [Küʹri·osz] Jahvéra utal, akárcsak korábban.”

• A Translator’s Handbook on the Gospel of Luke. United Bible Societies; 1971. A könyv írói – J. Reiling és J. L. Swellengrebel – a következőket jegyzik meg a Lukács 1:16-tal kapcsolatban: „Itt és a [Lukács] 1:32, 68-ban több szakasz is erősen emlékeztet az Ószövetségre. Ezért ez a kifejezés az Ószövetséget figyelembe véve a Jahve ʼElóhím görög fordítása, melyben a Jahve egy tulajdonnév, az ʼElóhím pedig osztálynév.”

• The Anchor Bible. Joseph A. Fitzmyer; 1981, 28. köt. Ezt írja a Lukács 1:16-ról: „János prófétai szellemmel és erővel felvértezve Jahve eszköze lesz, aki visszatéríti az elidegenedett Izraelt ... Itt a Küriosz egyértelműen Jahvéra utal.”

• The ‘Holy Scriptures’. J. N. Darby; 1949. A Lukács 1:16-hoz ezt a lábjegyzetet fűzi: „Jehova”.

FORRÁSANYAGOK: J^{7–18, 22–24, 28–43, 46–49, 52–55, 57, 59–61, 65, 66, 88, 90, 93–95, 97, 100–105, 112, 114–117, 122, 125, 127, 128, 130, 133, 136, 138, 141, 144–147, 153, 154, 161, 163, 166, 180, 185–187, 200, 217, 222, 223, 242, 243}

LUKÁCS 1:17 „felkészített népet állítson Jehova elé”

OK: Az angyal Zakariásnak mondott szavai (13–17. versek) olyan részekre utalnak, mint a Malakiás 3:1; 4:5, 6 és az Ézsaiás 40:3, amelyekben szerepel Isten neve. (Lásd a Lukács 1:15, 16-hoz tartozó magyarázatokat.) Noha a rendelkezésre álló görög kéziratok itt a Küʹri·osz (Úr) szót használják, ennek a kifejezésnek a Héber iratokban való használata nyomós ok amellett, hogy Isten neve szerepeljen a főszövegben. Továbbá a „népet állít... elé” görög megfogalmazáshoz hasonló kifejezés található a Septuagintában a 2Sámuel 7:24-ben, melynek héber szövege így hangzik: „Megszilárdítottad népedet, Izraelt ... ó, Jehova...!” (Lásd a Lukács 1:6-hoz tartozó magyarázatot.)

PÉLDÁK:

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 1:17-et azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „Jahvéra értendő”.

• The Anchor Bible. Joseph A. Fitzmyer; 1981, 28. köt. Ezt a megjegyzést fűzi a Lukács 1:17-hez: „Előtte jár. Mármint Jahve előtt, mint a Mal 3:1-ben említett követ ... A Mal-ban [4:5, 6] úgy szerepel, mint az a követ, aki »Jahve nagy és félelmetes napja« előtt lesz elküldve (vö. Mal 3:2-vel) ... Az angyal most ebben az értelemben mondja azt Zakariásnak, hogy a fia, János az Úr (=Jahve) előtt fog járni. Lásd a Lukács 1:76-ot ... hogy felkészítsen egy népet az Úr számára. A mellékmondat első része egy ÓSZ-ből [Ószövetségből] származó kifejezés: »felkészít egy népet« (2Sám 7:24).”

• Évangile Selon Saint Luc (Szt. Lukács evangéliuma franciául). M. J. Lagrange; 1921. Ez a forrásmű ezt írja a Lukács 1:17-ről: „A Κυρίῳ [a Küʹri·osz egyik formája] névelő nélkül Iahvéra utal.”

• The ‘Holy Scriptures’. J. N. Darby; 1949. A Lukács 1:17-hez ezt a lábjegyzetet fűzi: „Jehova”.

FORRÁSANYAGOK: J^{7–18, 22–24, 28–36, 39–44, 46–49, 52, 53, 61, 65, 66, 88, 90, 93, 95, 100–106, 114–117, 125, 127, 136, 144–147, 153, 154, 163, 167, 180, 185, 187, 222, 242, 243}

LUKÁCS 1:25 „Ezt tette értem Jehova”

OK: Noha a rendelkezésre álló görög kéziratok itt a Küʹri·osz (Úr) szót használják, nyomós okok szólnak amellett, hogy Isten neve szerepeljen a főszövegben. Az, ahogyan Erzsébet itt kifejezi a háláját, a Sárával történtekre emlékeztethet, amelyről az 1Mózes 21:1 ír, és amely versben szerepel Isten neve. Jehova emberekkel való bánásmódjának a leírásakor a Héber iratok gyakran a „tette értem” jelentésű héber igét használja Isten nevével együtt (2Mózes 13:8; 5Mózes 4:34; 1Sámuel 12:7; 25:30). Továbbá a Küʹri·osz előtt nincs a görögben határozott névelő, pedig a megszokott nyelvtan ezt megkívánta volna, és ezzel a Küʹri·osz tulajdonnévvé válik. Erzsébet szavai, miszerint elvették a gyalázatát, mely a gyermektelensége miatt érte őt, Ráhel szavait juttathatja eszünkbe, melyek az 1Mózes 30:23-ban lettek feljegyezve. (Lásd a Márk 5:19-hez és a Lukács 1:6-hoz tartozó magyarázatokat.)

PÉLDÁK:

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 1:25-öt azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „Jahvéra értendő”.

• The Interpretation of St. Luke’s Gospel. R. C. H. Lenski. Az 58. oldalon ezt írja ezzel a verssel kapcsolatban: „Az Úr (Jahve, mint korábban, névelővel vagy anélkül).”

• Word Biblical Commentary. John Nolland, 1989, 35A köt. 34. o. A könyv ezt írja a Lukács 1:25-tel kapcsolatban: „Erzsébet olyan kifejezésekkel írja le, hogy mennyire lenyűgözi, hogy Isten könyörületes volt vele, melyek a Sárával (1Móz 21:1) és Ráhellel történtekre emlékeztetnek (1Móz 30:23) ... A gyermekkorról szóló beszámoló szinte mindenhol az ÓSZ-et [Ószövetséget] visszhangozza: az itteni történéseket az ottani történések fényében lehet megérteni.”

• Évangile Selon Saint Luc (Szt. Lukács evangéliuma franciául). M. J. Lagrange, 1921. Ez a forrásmű ezt írja a Lukács 1:25-ről: „A szövegkritikai kiadásokban nincs névelő a Κύριος [Küʹri·osz] előtt, mely itt Iahvéra utal.”

• The ‘Holy Scriptures’. J. N. Darby; 1949. A Lukács 1:25-höz ezt a lábjegyzetet fűzi: „Jehova”.

FORRÁSANYAGOK: J^{7–18, 22, 23, 28–36, 38–44, 46, 47, 52–54, 59, 60, 65, 66, 90, 93–95, 100–106, 114–117, 122, 125, 130, 133, 138, 141, 144–147, 153, 154, 180, 185–187, 217, 222, 242}

LUKÁCS 1:28 „Jehova veled van”

OK: Ez és hasonló kifejezések, melyekben Isten neve szerepel, gyakran előfordulnak a Héber iratokban (Ruth 2:4; 2Sámuel 7:3; 2Krónikák 15:2; Jeremiás 1:19). Amikor az angyal üdvözölte Máriát, hasonló szavakat használt, mint Jehova angyala, amikor Gedeonhoz szólt a Bírák 6:12-ben: „Jehova veled van, te erős harcos.” Bár a rendelkezésre álló görög kéziratokban „az Úr” (ho Küʹri·osz) szerepel a Lukács 1:28-ban, ennek a kifejezésnek a Héber iratokban való használata azt jelzi, hogy a Küʹri·osz szó itt Isten neve helyett szerepel. (Lásd a Lukács 1:6-hoz tartozó magyarázatot.)

PÉLDÁK:

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 1:28-at azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „Jahvéra értendő”.

• The Interpretation of St. Luke’s Gospel. R. C. H. Lenski. A 62. oldalon ezt írja ezzel a verssel kapcsolatban: „Ahhoz a tényhez, hogy egy istenfélő zsidó nő Jahve (ὁ Κύριος [ho Küʹri·osz], mint korábban) kegyét és segítőkész jelenlétét élvezi, nem volt szükség angyali bejelentésre.”

• The Anchor Bible. Joseph A. Fitzmyer, 1981, 28. köt. Ezt írja a Lukács 1:28-ról: „Az Úr veled van! Ez egy gyakran használt kifejezés az ÓSZ-ben [Ószövetségben], de üdvözlésként csak kétszer szerepel benne, a Ruth 2:4-ben és a Bírák 6:12-ben ... Az ÓSZ-ben ez a kifejezés gyakran Jahve segítségét és támogatását fejezi ki, és katonai kicsengése van. A küriosz itt nyilvánvalóan Jahvére értendő.”

• The Expositor’s Greek Testament. W. Robertson Nicoll, 2002, I. köt. 463. o. Ezt a magyarázatot fűzi a Lukács 1:28-hoz: „Az Úr (Jehova) veled van vagy legyen veled.”

FORRÁSANYAGOK: J^{5, 7–18, 22, 23, 32–36, 38–44, 46, 48, 52, 59, 60, 64, 65, 88, 94, 95, 100–106, 114–117, 122, 128, 130, 133, 136, 138, 141, 144–147, 153, 154, 160, 163, 180, 185–187, 211, 217, 222, 242}

LUKÁCS 1:32 „Jehova Isten neki adja... a trónját”

OK: Ahogy a Lukács 1:6-hoz tartozó magyarázat beszél róla, Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben Isten neve szerepel. Bár a rendelkezésre álló görög kéziratok a Küʹri·osz ho The·oszʹ (szó szerint: „Úr az Isten”) kifejezést használják, nyomós okok szólnak amellett, hogy Isten neve szerepeljen a főszövegben. Az angyal szavai Dávid trónjáról a 2Sámuel 7:12, 13, 16-ban található ígéretre utalnak, ahol Jehova Dávidhoz beszél Nátán próféta által, és ahol a közvetlen szövegkörnyezetben többször is előfordul a tetragram (2Sámuel 7:4–16). A Keresztény görög iratokban az a kifejezés, mely itt „Jehova Isten”-nek van fordítva, valamint hasonló szóösszetételek főként a Héber iratokból vett idézetekben fordulnak elő, vagy olyan helyeken, melyek a héber nyelv stílusát tükrözik. A „Jehova Isten” – és nem „az Úr Isten” – kifejezés bevett szókapcsolat a Héber iratokban, és körülbelül 40-szer szerepel benne. Ha ehhez még hozzávesszük azokat a változatokat, hogy „Jehova, [valakinek] az Istene”, akkor ezek a kifejezések több mint 800-szor fordulnak elő. Az igaz, hogy a Septuaginta későbbi másolatai a Küʹri·osz ho The·oszʹ (Úr az Isten) szókapcsolatot egyenértékűként kezelik a „Jehova Isten”-nek megfelelő héber kifejezéssel. Ám egy i. sz. III. századból származó pergamenlap (VII. 1007. sz. Oxürhünkhosz papirusz), amely Mózes első könyvének egy részletét tartalmazza a Septuaginta-fordításból, Isten nevét az 1Mózes 2:8, 18-ban szereplő „Jehova Isten” kifejezésben nem a Küʹri·osz szóval adja vissza, hanem a tetragram egy rövidített formájával, azaz a héber jódh betű duplázásával: . Azt is érdemes megjegyezni, hogy amikor a „Jehova, a ti Istenetek” és a „Jehovának, az ő Istenének” szókapcsolatok szerepelnek az 5Mózes 18:5, 7-ben a Septuaginta egyik korai töredékén (266. sz. Fuad-papirusz), Isten neve héber kvadrátírással jelenik meg a görög szövegben. Ez a töredék az i. e. I. századból származik. Tehát ennek a kifejezésnek a Héber iratokban való használata alapján került bele Isten neve itt a főszövegbe. (Lásd a Lukács 1:6, 16-hoz tartozó magyarázatokat.)

PÉLDÁK:

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 1:32-t azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „Jahvéra értendő”.

• The Interpretation of St. Luke’s Gospel. R. C. H. Lenski. A 101. oldalon ezt írja a Lukács 1:68-cal kapcsolatban: „Κύριος ὁ Θεός [Küʹri·osz ho The·oszʹ] ugyanaz, mint a 16. és 32. v.-ben, a Jahve Elohim görögül.”

• Zondervan Illustrated Bible Backgrounds Commentary, 2002, 1. köt. 331–332. o. Ezt a magyarázatot fűzi a Lukács 1:32-höz: „A legfelségesebb Isten... az Úr Isten (1:32). Mindkét kifejezés Isten ószövetségi neveinek a görög fordítása. Az első az Él Eljon kifejezésből származik, melynek jelentése »Isten, a legfelségesebb«, a második pedig a Jahve Elohim kifejezésből, melynek jelentése »Jahve Isten«.”

• New Testament Commentary. William Hendriksen, 2007. A következő megjegyzést fűzi a Lukács 1:32-ben található „legfelségesebb Isten” kifejezéshez: „Ez a kifejezés, mely kiemeli Jehova fenségét és felsőbbségét, először az 1Móz 14:18-ban jelenik meg.”

• The Moody Bible Commentary. Michael Rydelnik és Michael Vanlaningham, 2014. Ezt mondja a Lukács 1:31–33-mal kapcsolatban: „Az Úr Isten (Jahve az ÓSZ-ben [Ószövetségben]).”

• The Jewish Annotated New Testament. Amy-Jill Levine és Marc Zvi Brettler, 2011. Ezt írja a Lukács 1:32-vel kapcsolatban: „»A legfelségesebb Isten« a héb. »Él Eljon« vagy »JHVH Eljon« fordítása.”

• The ‘Holy Scriptures’. J. N. Darby; 1949. A Lukács 1:32-ben szereplő „Úr Isten” kifejezéshez ezt a lábjegyzetet fűzi: „Jehova Elohim: csak itt fordul elő az evangéliumokban.”

FORRÁSANYAGOK: J^{5–18, 22–24, 28–44, 46–49, 52, 53, 55–57, 59–61, 65, 66, 88, 90, 93, 95–97, 100–106, 114–117, 125, 128, 130, 136, 138, 141, 144–147, 153, 154, 161, 163–167, 180, 185–187, 213, 217, 222, 242, 243}

LUKÁCS 1:38 „Jehova rabszolgalánya”

OK: Máriának ez a kijelentése Jehova más szolgáinak a szavaira emlékeztetnek, melyek a Héber iratokban szerepelnek. Anna például ezt mondta az imájában az 1Sámuel 1:11 szerint: „Ó, seregek Jehovája! Ha letekintesz szolgád [vagy: „rabszolgalányod”] nyomorúságára...” Az 1Sámuel 1:11-ben a Septuaginta ugyanazt a görög szót használja a „rabszolgalány”-ra, mint amely Lukács evangéliumában szerepel. Noha a rendelkezésre álló görög kéziratokban a Lukács 1:38-ban a Küʹri·osz (Úr) szó szerepel, a szövegkörnyezet (a Küʹri·osz Istenre utal) és a Héber iratokban való használat miatt ennek a versnek a főszövegében Isten neve áll. Továbbá a tudósok megjegyezték, hogy a Küʹri·osz előtt nincs a görögben határozott névelő, pedig a megszokott nyelvtan ezt megkívánta volna, és ezzel a Küʹri·osz tulajdonnévvé válik. Ez szintén azt mutatja, hogy a Küʹri·osz itt Isten neve helyett áll. (Lásd a Lukács 1:6-hoz tartozó magyarázatot.)

PÉLDÁK:

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 1:38-at azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „Jahvéra értendő”.

• The Interpretation of St. Luke’s Gospel. R. C. H. Lenski. A 76. oldalon ezt írja ezzel a verssel kapcsolatban: „Mária kijelenti magáról, hogy ő Jahve (Κύριος [Küʹri·osz], akárcsak az egész fejezetben) »rabszolgalánya«. Ő Jehova készséges tulajdona, hogy úgy használja fel őt Isten a szövetséges kegyéből fakadóan, ahogy akarja; ezt jelenti ki magáról.”

• The Anchor Bible. Joseph A. Fitzmyer, 1981, 28. köt. Ezt írja a Lukács 1:38-ról: „Mária azokkal az ÓSZ-ben [Ószövetségben] szereplő szavakkal azonosítja magát, melyeket Anna használ az 1Sám 1:11-ben, kifejezve ezzel, hogy milyen alacsony helyzetben van Jahve előtt, aki itt Küʹri·osz.” Ugyanebben a kötetben a 203. oldalon még ez áll: „Erzsébet az 1:43-ban úgy hivatkozik Máriára, mint »az Úr anyjára«, míg amikor Mária »az Úr rabszolgalányának« nevezi magát (1:38), inkább Jahvéra utal ezzel a megnevezéssel.”

• The Gospel of Luke—A Commentary on the Greek Text (The New International Greek Testament Commentary). I. H. Marshall, 1978. Azt írja, hogy a Lukács 1:38-ban a Küʹri·osz „névelő nélkül is szerepelhet, mivel tulajdonnévnek számít”.

• The ‘Holy Scriptures’. J. N. Darby; 1949. A Lukács 1:38-hoz ezt a lábjegyzetet fűzi: „Jehova”.

FORRÁSANYAGOK: J^{5, 7–18, 22–24, 28–35, 38–40, 42, 43, 46, 47, 52, 53, 55, 59–61, 65, 66, 88, 90, 93–95, 100–102, 104–106, 114–117, 125, 128, 138, 141, 144–147, 153, 154, 180, 185, 187, 217, 242}

LUKÁCS 1:45 „amit Jehova mondott neki”

OK: Az angyal Máriának mondott szavai Jehova Istentől származtak. A görög pa·raʹ Kü·riʹu kifejezés (úgy is lehet fordítani, hogy „Jehovától”) fordul elő a Septuaginta meglévő másolataiban, és olyan héber kifejezések fordítása, amelyekben szerepelni szokott Isten neve (1Mózes 24:50; Bírák 14:4; 1Sámuel 1:20; Ézsaiás 21:10; Jeremiás 11:1; 18:1; 21:1). Akárcsak más helyeken, ahol a Küʹri·osz szó fordul elő Lukács 1. fejezetében, a tudósok megjegyezték, hogy az, hogy a Küʹri·osz előtt szokatlan módon nincs határozott névelő, tulajdonnévvé teszi ezt a szót. Továbbá amikor ennek a görög kifejezésnek a megfelelője szerepel az 5Mózes 18:16-ban a görög Septuaginta egyik korai töredékén (266. sz. Fuad-papirusz), Isten neve héber kvadrátírással jelenik meg a görög szövegben. Ez a töredék az i. e. I. századból származik. Habár Lukács evangéliumának rendelkezésre álló görög kézirataiban itt a Küʹri·osz szó áll, a szövegkörnyezet és a Héber iratokban való használat nyomós okokat szolgáltat arra, hogy Isten neve kerüljön a főszövegbe. (Lásd a Lukács 1:6-hoz tartozó magyarázatot.)

PÉLDÁK:

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 1:45-öt azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „Jahvéra értendő”.

• The Interpretation of St. Luke’s Gospel. R. C. H. Lenski. A 82. oldalon ezt írja ezzel a verssel kapcsolatban: „minden beteljesedett, amit az angyal által mondott »az Úr« (Jahve).”

• The ‘Holy Scriptures’. J. N. Darby; 1949. A Lukács 1:45-höz ezt a lábjegyzetet fűzi: „Jehova”.

FORRÁSANYAGOK: J^{5–18, 22–24, 28–36, 38–43, 46, 47, 52, 53, 59–61, 65, 66, 88, 90, 93–95, 100–102, 104–106, 114–117, 130, 141, 144–147, 153, 154, 163, 167, 186, 187, 217, 242}

LUKÁCS 1:46 „Magasztalja a lelkem Jehovát”

OK: Máriának ezek a szavai a Héber iratok egyes részeire emlékeztethetnek – például a Zsoltárok 34:3-ra és a 69:30-ra –, ahol az adott versben vagy a szövegkörnyezetben szerepel Isten neve (Zsoltárok 69:31). Ezekben a versekben a Septuaginta ugyanezt a „magasztal”-nak fordított görög szót (me·ga·lüʹnó) használja. Figyelemre méltó, hogy egy pergamentekercs-töredék (az i. sz. III. vagy IV. századból való G 39777 sz. Vindobonensis-papirusz), mely Szümmakhosz görög nyelvű fordítása, tartalmazza a 69. zsoltár (a Septuagintában a 68. zsoltár) egy részletét. Ez a töredék a Zsoltárok 69:13, 30, 31-ben Isten nevére nem a Küʹri·osz szót használja, hanem a tetragramot ősi héber betűkkel írva ( vagy ). Ez és a Héber iratokban való használat megerősíti, hogy miért áll Isten neve ebben a versben. (Lásd a Lukács 1:6-hoz tartozó magyarázatot.)

PÉLDÁK:

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 1:46-ot azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „Jahvéra értendő”.

• The Interpretation of St. Luke’s Gospel. R. C. H. Lenski. A 84. oldalon ezt írja ezzel a verssel kapcsolatban: „Mária rögtön az első sorban elmondja, mi a témája: magasztalja Jahvét (Κύριος [Küʹri·osz]).”

• The Anchor Bible. Joseph A. Fitzmyer, 1981, 28. köt. Ezt írja a Lukács 1:46-ban található kifejezésről: „Dicséretet és hálát fejez ki Jahve nagyságáért és fenségéért, elismerve, hogy ezeknek köszönhetően részesült áldásban Mária.” A Lukács 1:47-ben található „Istennek, az én megmentőmnek” kifejezéshez ezt a megjegyzést fűzi: „Ez a kifejezés párhuzamos a 46. v.-ben szereplő »Úr«-ral, ami azt mutatja, hogy a küriosz ott Jahvéra, Mária áldásainak a forrására értendő.”

• New Testament Commentary. William Hendriksen, 2007. Ezt a megjegyzést fűzi a Lukács 1:46–48-hoz: „Mária azt mondja, hogy »magasztalja a lelkem Jehovát«, vagyis Jehova nagyságát hirdeti.”

FORRÁSANYAGOK: J^{5–18, 22, 23, 28–36, 38–44, 46, 47, 52, 53, 55, 59, 60, 65, 66, 88, 93–95, 100–102, 104–106, 114–117, 122, 130, 138, 141, 144–147, 153, 154, 161, 180, 185–187, 222, 242}

LUKÁCS 1:58 „Jehova nagy irgalmat tanúsított”

OK: A „Jehova nagy irgalmat tanúsított irántá”-nak fordított kifejezés a Héber iratok verseiben szereplő megfogalmazásra hasonlít, és nyilvánvalóan az 1Mózes 19:18–20 szavait tükrözi vissza. Ott Lót ezt mondta Jehovának: „Jehova! ...nagyon kedves voltál velem”. A szövegkörnyezet és a Héber iratokban való használat megerősíti, hogy miért áll Isten neve ebben a versben. (Lásd a Lukács 1:6-hoz tartozó magyarázatot.)

PÉLDÁK:

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 1:58-at azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „Jahvéra értendő”.

• The Interpretation of St. Luke’s Gospel. R. C. H. Lenski. A 94. oldalon ezt írja ezzel a verssel kapcsolatban: „Jahve figyelembe vette Erzsébet fájdalmát, melyet a meddősége miatt érzett.”

• The ‘Holy Scriptures’. J. N. Darby; 1949. A Lukács 1:58-hoz ezt a lábjegyzetet fűzi: „Jehova”.

FORRÁSANYAGOK: J^{5–18, 22–24, 32–35, 38–44, 46, 52, 55, 59, 61, 65, 66, 88, 90, 95, 97, 100–102, 104, 106, 114–117, 122, 125, 128, 130, 138, 141, 144, 146, 153, 154, 186, 187, 217, 222, 242}

LUKÁCS 1:66 „Jehova vele volt”

OK: Az eredeti szövegben szereplő „Jehova keze” kifejezés sokszor szerepel a Héber iratokban a „kéz” szónak megfelelő héber szó és a tetragram összetételeként (Ruth 1:13, lábjegyzet; 1Sámuel 5:6, 9, lábjegyzetek; Ezsdrás 7:6, lábjegyzet; Jób 12:9; Ézsaiás 19:16; Ezékiel 1:3, lábjegyzet). Noha Lukács evangéliumának rendelkezésre álló görög kézirataiban itt a Küʹri·osz (Úr) szó áll, a Héber iratokban való használat nyomós okokat szolgáltat arra, hogy Isten neve szerepeljen a főszövegben. A Lukács 1:66-tal kapcsolatban a tudósok megjegyezték, hogy a Küʹri·osz előtt nincs a görögben határozott névelő, pedig a megszokott nyelvtan ezt megkívánta volna, és ezzel a Küʹri·osz tulajdonnévvé válik. Ez azért figyelemre méltó, mert bár a Septuaginta legkorábbi példányai tartalmazták Isten nevét, de amikor a Septuaginta későbbi példányaiban Isten nevét a Küʹri·osz szóval helyettesítették, nem tettek elé határozott névelőt, pedig a megszokott nyelvtan ezt megkívánta volna. Az, hogy a Küʹri·osz előtt szokatlan módon nincs határozott névelő, szintén arra mutat, hogy a Küʹri·osz itt Isten neve helyett szerepel. (Lásd a Lukács 1:6-hoz tartozó magyarázatot.)

PÉLDÁK:

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 1:66-ot azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „Jahvéra értendő”.

• The Interpretation of St. Luke’s Gospel. R. C. H. Lenski. A 98. oldalon ezt írja ezzel a verssel kapcsolatban: „»Az Úr keze« az ő ereje, mely által irányít és fenntart, Κύριος [Küʹri·osz] pedig Jahve.”

• The Anchor Bible. Joseph A. Fitzmyer, 1981, 28. köt. Ezt írja a Lukács 1:66-ról: „Nem sok kétség van afelől, hogy küriosz itt Jahvéra utal.”

• The ‘Holy Scriptures’. J. N. Darby; 1949. A Lukács 1:66-hoz ezt a lábjegyzetet fűzi: „Jehova”.

FORRÁSANYAGOK: J^{5–18, 22–24, 28–35, 38–44, 46, 47, 49, 52, 55, 59–61, 65, 66, 88, 90, 93–97, 100–102, 104, 114–117, 125, 128, 130, 138, 141, 144–147, 153, 154, 180, 187, 217, 222, 242}

LUKÁCS 1:68 „Dicsőség Jehovának, Izrael Istenének”

OK: Ez a dicsérő kifejezés gyakori a Héber iratokban, és sokszor Isten nevével együtt szerepel (1Sámuel 25:32; 1Királyok 1:48; 8:15; Zsoltárok 41:13; 72:18; 106:48). Noha a rendelkezésre álló görög kéziratok itt a Küʹri·osz (Úr) szót használják, nyomós okok szólnak amellett, hogy Isten neve szerepeljen a főszövegben. A szövegkörnyezetből kiderül, hogy a Küʹri·osz itt Izrael Istenére utal. Ez és a Héber iratokban való használat azt jelzi, hogy a Küʹri·osz (Úr) szó itt Isten neve helyett szerepel. (Lásd a Lukács 1:6, 16-hoz tartozó magyarázatokat.)

PÉLDÁK:

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 1:68-at azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „Jahvéra értendő”.

• The Interpretation of St. Luke’s Gospel. R. C. H. Lenski. A 101. oldalon ezt írja ezzel a verssel kapcsolatban: „Κύριος ὁ Θεός [Küʹri·osz ho The·oszʹ] ugyanaz, mint a 16. és 32. v.-ben, a Jahve Elohim görögül.”

• A Translator’s Handbook on the Gospel of Luke. United Bible Societies; 1971. A könyv írói – J. Reiling és J. L. Swellengrebel – a következőket jegyzik meg a Lukács 1:68-cal kapcsolatban: „Ennek a kifejezésnek az Ószövetségben való használata alapján az a legjobb, ha a kürioszt a Jahve név megfelelőjeként értjük, nem pedig címként.”

• New Testament Commentary. William Hendriksen, 2007. A következő megjegyzést fűzi a Lukács 1:68-hoz: „Zakariás egy doxológiával kezd. Jehovát dicséri.”

• The Jerome Biblical Commentary. Szerk. Raymond E. Brown, Joseph A. Fitzmyer és Roland E. Murphy; 1968. A könyv ezt jelenti ki Zakariás szavairól, melyek a Lukács 1:68-tól kezdődően vannak feljegyezve: „Ez a dicsőítő ének Jahvét áldja, amiért megmentést szerzett.”

• The Scofield Reference Bible. C. I. Scofield; 1909. A Lukács 1:68 széljegyzetében ezt írja: „Jehova. Zs. 106.48.”

• The ‘Holy Scriptures’. J. N. Darby; 1949. A Lukács 1:68-hoz ezt a lábjegyzetet fűzi: „Jehova”.

FORRÁSANYAGOK: J^{5–18, 22–24, 27–44, 46–49, 52–55, 57, 59–61, 64–66, 73, 88, 90, 93–95, 97, 100–106, 108, 109, 112, 114–117, 122, 125, 128, 130, 133, 138, 141, 144–147, 153, 154, 160, 161, 163–165, 172, 180, 185–187, 217, 222, 223, 236, 242}

LUKÁCS 1:76 „Jehova előtt fogsz járni”

OK: A vers második felében feljegyzett prófétai szavak, melyeket Zakariás mondott, az Ézsaiás 40:3 és a Malakiás 3:1 megfogalmazását tükrözik, mely verseknek az eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). A Héber iratokban való használat miatt ennek a versnek a főszövegében Isten neve áll, noha a rendelkezésre álló görög kéziratok a Küʹri·osz (Úr) szót használják. (Lásd a Lukács 1:6, 16, 17; 3:4-hez tartozó magyarázatokat.) Továbbá az is figyelemre méltó, hogy ebben a versben, akárcsak sok másikban, ahol a Lukács 1. fejezetében előfordul a Küʹri·osz, nincs a görögben határozott névelő előtte, pedig a megszokott nyelvtan ezt megkívánta volna, és ezzel a Küʹri·osz tulajdonnévvé válik.

PÉLDÁK:

• A Commentary on the Holy Bible. Szerk. J. R. Dummelow; 1936. A következőket írja a Lukács 1:76-ról: „Az Úr] Ezt a kifejezést Zakariás Jehovára értette.”

• A Critical and Exegetical Commentary on the Gospel According to St. Luke. Alfred Plummer; 1920. Ezt írja a Lukács 1:76-ról: „Itt a Κυρίου [a Küʹri·osz egyik formája] Jehovát jelenti, nem pedig Krisztust, ahogy az a 16., 17. v.-ből világosan látszik.”

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 1:76-ot azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó feltehetően „Jahvéra értendő”.

• The Expositor’s Greek Testament. W. Robertson Nicoll, 2002, I. köt. 469. o. Ezt a magyarázatot fűzi ehhez a vershez: „János az Úr (Jehova) előtt fog járni.”

• The Interpretation of St. Luke’s Gospel. R. C. H. Lenski. A 109. oldalon ezt írja ezzel a verssel kapcsolatban: „Ebben az egész fejezetben a Κύριος a Jahve görög megfelelője.”

• The ‘Holy Scriptures’. J. N. Darby; 1949. A Lukács 1:76-hoz ezt a lábjegyzetet fűzi: „Jehova”.

FORRÁSANYAGOK: J^{5–18, 22–24, 28–35, 39–43, 46, 48, 49, 52, 53, 60, 61, 65, 66, 88, 90, 93–95, 100–102, 105, 106, 114–116, 127, 146, 153, 154, 180, 185, 187, 235, 242}

LUKÁCS 2:9a „Jehova angyala”

OK: Lásd a Máté 1:20-hoz és a Lukács 1:11-hez tartozó magyarázatokat.

FORRÁSANYAGOK: J^{5–13, 16, 17, 22–24, 32–36, 38–43, 46, 48, 49, 52, 55, 59–61, 65, 66, 88, 90, 94–96, 100–106, 114–117, 122, 128, 130, 138, 141, 144–147, 153, 154, 163, 167, 172, 180, 185–187, 217, 222, 242}

LUKÁCS 2:9b „Jehova dicsősége”

OK: Lukács beszámolójának első két fejezete nagyon sokszor idéz vagy utal olyan kifejezésekre és gondolatokra a Héber iratokban, melyekben megtalálható Isten neve. A rendelkezésre álló görög kéziratok többsége itt a Küʹri·osz (Úr) szót használja, néhány kézirat pedig az „Isten” szót. Azonban nyomós okok szólnak amellett, hogy Isten neve szerepeljen a főszövegben. A Keresztény görög iratokban a Küʹri·osz szó utalhat Jehova Istenre is, de Jézus Krisztusra is, a szövegkörnyezettől függően. A „dicsőség” szó héber megfelelője a tetragrammal együtt több mint 30-szor fordul elő a Héber iratokban. (Néhány példa található erre a 2Mózes 16:7; 40:34; 3Mózes 9:6, 23; 4Mózes 14:10; 16:19; 20:6; 1Királyok 8:11; 2Krónikák 5:14; 7:1; Zsoltárok 104:31; 138:5; Ézsaiás 35:2; 40:5; 60:1; Ezékiel 1:28; 3:12; 10:4; 43:4; Habakuk 2:14-ben.) A görög Septuaginta egyik korai másolata – melyet egy barlangban találtak meg Nahal Heverben, a Holt-tengertől nem messze fekvő Júdeai-sivatagban, és i. e. 50 és i. sz. 50 közé datálják – a Habakuk 2:14 görög szövegében tartalmazza a tetragramot ókori héber betűkkel. Az is figyelemre méltó, hogy amikor a Septuaginta későbbi példányaiban Isten nevét a Küʹri·osz szóval helyettesítették itt és sok más versben, nem tettek elé határozott névelőt, pedig a megszokott nyelvtan ezt megkívánta volna, így a Küʹri·osz tulajdonnévnek tekinthető. A Héber iratokban való használat és a görög határozott névelő hiánya miatt a Lukács 2:9 főszövegében Isten neve szerepel. (Lásd a Lukács 1:6-hoz tartozó magyarázatot.)

PÉLDÁK:

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 2:9-et azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „Jahvéra értendő”.

• A Lukács 2:9-ben szereplő „Jehova angyala” és „Jehova dicsősége” kifejezésekhez a következő megjegyzést fűzi R. C. H. Lenski a The Interpretation of Luke’s Gospel (128–129. o.) című könyvben: „Akárcsak az egész első fejezetben, a Κύριος [Küʹri·osz] itt is a Jahve görög megfelelője, és birtokos esetben állva a névelő nélküli főnevekkel, egyetlen fogalmat alkot velük: »Jehova-angyal«, »Jehova-dicsőség« ... Jehova angyala ragyogta be őket.”

• The Anchor Bible. Joseph A. Fitzmyer, 1981, 28. köt. Ezt írja a Lukács 2:9-ről: „A LXX-ban [Septuagintában] a doxa a héber kābôd fordítása (»ragyogás«, »fényesség«), és Jahve érzékelhető jelenlétével kapcsolatos.”

• Critical and Exegetical Hand-Book to the Gospels of Mark and Luke. Heinrich August Wilhelm Meyer; 1884, 6. kiadás. A könyv ezt írja a Lukács 2:9-ben található kifejezésről: „— δόξα κυρίου] יְהוָֹה [JHVH] כְּבוֹד, Istent körülvevő fényesség.”

• The ‘Holy Scriptures’. J. N. Darby; 1949. A Lukács 2:9-hez ezt a lábjegyzetet fűzi: „Jehova”.

FORRÁSANYAGOK: J^{5–8, 10–18, 22–24, 28–36, 38–43, 46–49, 52, 55, 59, 61, 65, 66, 88, 90, 91, 93–96, 100–104, 114, 115, 117, 138, 141, 144–147, 153, 154, 167, 172, 180, 185–187, 217, 222, 242}

LUKÁCS 2:15 „amit tudtunkra adott Jehova”

OK: Bár az angyalok adták át az üzenetet, a pásztorok felismerték, hogy az valójában Jehova Istentől származik. Noha a rendelkezésre álló görög kéziratok itt „az Úr” (ho Küʹri·osz) szót használják, nyomós okok szólnak amellett, hogy Isten neve szerepeljen a főszövegben. A Septuaginta a „tudtunkra adott”-nak fordított görög igét használja annak a héber igének a fordításaként, mely olyan szövegkörnyezetekben szerepel, amikor Jehova feltárja az akaratát az embereknek, vagy amikor az emberek akarják megtudni azt (Zsoltárok 25:4; 39:4; 98:2; 103:6, 7). Ezért észszerű összekapcsolni Isten nevét azzal, amit a zsidó pásztorok itt mondanak. (Lásd a Lukács 1:6-hoz tartozó magyarázatot.)

PÉLDÁK:

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 2:15-öt azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „Jahvéra értendő”.

• The Anchor Bible. Joseph A. Fitzmyer, 1981, 28. köt. Ezt írja a Lukács 2:15-ről: „Amit tudtunkra adott az Úr. Azaz Jahve.”

• The Interpretation of St. Luke’s Gospel. R. C. H. Lenski. A 137. oldalon ezt írja ezzel a verssel kapcsolatban: „A Κύριος [Küʹri·osz] itt is a Jahve fordítása.”

• The Holy Scriptures. J. N. Darby; 1991-es nyomtatás. A Lukács 2:15-höz ezt a lábjegyzetet fűzi: „Jehova”.

FORRÁSANYAGOK: J^{5, 7, 8, 10–12, 14–18, 22, 23, 28–31, 33–36, 39–44, 46, 47, 49, 52, 59–61, 65, 88, 93–96, 100–102, 104–106, 114–117, 122, 130, 138, 141, 144–147, 153, 154, 163, 172, 186, 187, 222, 242}

LUKÁCS 2:22 „hogy bemutassák Jehovának”

OK: Noha a rendelkezésre álló görög kéziratok itt „az Úrnak” (tói Küʹri·ói) szót használják, nyomós okok szólnak amellett, hogy Isten neve szerepeljen a főszövegben. A Keresztény görög iratokban a Küʹri·osz szó utalhat Jehova Istenre is, de Jézus Krisztusra is, a szövegkörnyezettől függően. Ahogy a következő vers mutatja, az, hogy Jézust a születése után elvitték a templomba, összhangban volt Jehova szavaival, melyeket Mózesnek mondott a 2Mózes 13:1, 2, 12-ben. Itt a szülők arra lettek felszólítva, hogy szenteljenek „Jehovának minden elsőszülött fiút”. Továbbá a „bemutassák Jehovának” kifejezés hasonló az 1Sámuel 1:22–28 megfogalmazásához, mely szerint a fiatal Sámuelt elvitték, hogy „jelenjen meg Jehova előtt”, és az ő szolgálatának szentelje az életét. A szövegkörnyezet és a Héber iratokban való használat miatt a Lukács 2:22 főszövegében Isten neve szerepel.

PÉLDÁK:

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 2:22-t azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „Jahvéra értendő”.

• The Interpretation of St. Luke’s Gospel. R. C. H. Lenski. A 141. oldalon ezt írja ezzel a verssel kapcsolatban: „Elvitték a gyermeket Jeruzsálembe, »hogy bemutassák az Úrnak«, vagyis Jahvénak. A Κύριος [Küʹri·osz] végig ebben az értelemben szerepel Lukács első fejezeteiben ... Minden elsőszülött fiút be kellett mutatni Jehovának.”

• The Holy Scriptures. J. N. Darby; 1991-es nyomtatás. A Lukács 2:22-höz ezt a lábjegyzetet fűzi: „Jehova”.

FORRÁSANYAGOK: J^{5–18, 22, 23, 28–36, 38–43, 47, 49, 52, 59–61, 65, 66, 88, 93–95, 100–102, 104–106, 114–117, 125, 128, 130, 138, 141, 144–147, 153, 161, 163, 167, 172, 180, 186, 187, 203, 217, 222, 242–244}

LUKÁCS 2:23a „ahogy meg van írva Jehova törvényében”

OK: Noha a rendelkezésre álló görög kéziratok itt a noʹmoi Kü·riʹu, vagyis »az Úr törvénye« kifejezést használják, nyomós okok szólnak amellett, hogy Isten neve szerepeljen a főszövegben. A Keresztény görög iratokban a Küʹri·osz szó utalhat Jehova Istenre is, de Jézus Krisztusra is, a szövegkörnyezettől függően. A Héber iratokban sokszor szerepel a „Jehova törvénye” kifejezés a „törvény”-nek fordított héber szó és a tetragram összetételeként. (Például: 2Mózes 13:9; 2Királyok 10:31; 1Krónikák 16:40; 22:12; 2Krónikák 17:9; 31:3; 34:14; 35:26; Nehémiás 9:3; Zsoltárok 1:2; 119:1; Ézsaiás 5:24; Jeremiás 8:8; Ámós 2:4.) A Keresztény görög iratokban gyakran az „ahogy meg van írva” kifejezés vezeti be a Héber iratokból származó idézeteket (Márk 1:2; Cselekedetek 7:42; 15:15; Róma 1:17; 9:33; 10:15). A Septuagintában a 2Királyok 14:6-ban is szerepel egy bibliaidézet bevezetéseként. Az „ahogy meg van írva Jehova törvényében” kifejezés egy Héber iratokban szereplő kifejezés fordítása, mely megtalálható a 2Krónikák 31:3-ban és 35:26-ban, ahol Isten neve szerepel. Továbbá a tudósok megjegyezték, hogy a Küʹri·osz előtt nincs a görögben határozott névelő, pedig a megszokott nyelvtan ezt megkívánta volna, és ezzel a Küʹri·osz tulajdonnévvé válik. A szövegkörnyezet, a Héber iratokban való használat és a görög határozott névelő hiánya nyomós okokat szolgáltat arra, hogy Isten neve szerepeljen a Lukács 2:23 főszövegében. (Lásd a Lukács 1:6-hoz tartozó magyarázatot.)

PÉLDÁK:

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 2:23-at azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „Jahvéra értendő”.

• Theological Dictionary of the New Testament. Szerk. Gerhard Kittel; 1967. Ezt írja a Lukács 2:23-ban szereplő kifejezésről: „A Lk. 2:23-ban nincs névelő, de szerepel benne a νόμος κυρίου [noʹmosz kü·riʹu] kifejezés, melyet a יהוה [JHVH] תורת fényében kell értenünk.”

• The Scofield Reference Bible. C. I. Scofield; 1909. A Lukács 2:23 széljegyzetében kijelenti: „Jehova. 2Mó. 13.2, 12.”

• The ‘Holy Scriptures’. J. N. Darby; 1949. A Lukács 2:23-hoz ezt a lábjegyzetet fűzi: „Jehova”.

FORRÁSANYAGOK: J^{5–18, 22–24, 28–31, 33–36, 38–43, 46, 47, 49, 52, 55, 58–61, 65, 66, 88, 90, 93–95, 100–102, 104, 106, 114–117, 125, 141, 144–147, 153, 154, 167, 172, 180, 186, 187, 203, 213, 217, 222, 234, 236, 242–244}

LUKÁCS 2:24 „Jehova törvényében”

OK: Lásd a Lukács 1:6; 2:23-hoz tartozó magyarázatokat.

PÉLDÁK:

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 2:24-et azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „Jahvéra értendő”.

• The ‘Holy Scriptures’. J. N. Darby; 1949. A Lukács 2:24-hez ezt a lábjegyzetet fűzi: „Jehova”.

FORRÁSANYAGOK: J^{5–18, 22–24, 28–36, 38–43, 46, 47, 49, 52, 55, 56, 58–61, 65, 66, 88, 90, 93–95, 100–102, 104, 106, 114–117, 122, 125, 130, 133, 141, 144–147, 153, 154, 163, 167, 172, 180, 186, 187, 203, 213, 217, 222, 234, 242–244}

LUKÁCS 2:26 „Jehova Krisztusát”

OK: Nyomós okok szólnak amellett, hogy Isten neve szerepeljen a főszövegben, bár a rendelkezésre álló görög kéziratok itt szó szerint azt írják, hogy „az Úr Krisztusát” (ton khri·sztonʹ Kü·riʹu). A Septuaginta fennmaradt másolataiban ez a kifejezés megfelel a má·síʹach JHVH kifejezésnek, melynek jelentése: ’Jehova felkentje’, és amely 11-szer fordul elő a Héber iratokban (1Sámuel 24:6 [kétszer], 10; 26:9, 11, 16, 23; 2Sámuel 1:14, 16; 19:21; Siralmak 4:20). Lukács beszámolójával és a Septuagintával kapcsolatban a tudósok megjegyezték, hogy a Küʹri·osz előtt nincs a görögben határozott névelő, pedig a megszokott nyelvtan ezt megkívánta volna, és ezzel a Küʹri·osz tulajdonnévvé válik. Ezért a Héber iratokban való használat és a görög határozott névelő hiánya nyomós okokat szolgáltat arra, hogy ezekben a kifejezésekben a Küʹri·osz szó ne egy címként, hanem Isten nevének a megfelelőjeként legyen kezelve. (Lásd a Lukács 1:6-hoz tartozó magyarázatot.)

PÉLDÁK:

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 2:26-ot azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „Jahvéra értendő”.

• The Interpretation of St. Luke’s Gospel. R. C. H. Lenski. A 145. oldalon ezt írja ezzel a verssel kapcsolatban: „Hogy meglássa az Úr (Jahve, a Κύριος ebben az értelemben szerepel ebben a két fejezetben) Krisztusát.”

• Zondervan Illustrated Bible Backgrounds Commentary, 2002, 1. köt. 345–346. o. Ezt a magyarázatot fűzi a Lukács 2:26-hoz: „Ez a kifejezés az Ószövetségben szereplő »az ÚR felkentje« kifejezés megfelelője... és azt az értelmet hordozza, hogy »Jahve választottja a megváltásra«.”

• The Anchor Bible. Joseph A. Fitzmyer, 1981, 28. köt. Ezt írja a Lukács 2:26-ról: „Az ÓSZ-ben [Ószövetségben] található »Jahve felkentje« kifejezés (lásd pl. 1Sám 24:7, 11; 26:9, 11, 16, 23) itt szigorúan messiási értelemben szerepel, és egy jövőbeli, várva várt Dávidra utal.”

• The ‘Holy Scriptures’. J. N. Darby; 1949. A Lukács 2:26-hoz ezt a lábjegyzetet fűzi: „Jehova”.

FORRÁSANYAGOK: J^{5–18, 22–24, 28–36, 38–43, 46, 47, 49, 52, 58–61, 65, 66, 88, 90, 93–95, 100–105, 114–117, 122, 125, 128, 130, 138, 141, 144–147, 153, 154, 163, 167, 172, 180, 185, 187, 203, 217, 222, 242–244}

LUKÁCS 2:39 „Jehova törvénye”

OK: Noha a rendelkezésre álló görög kéziratok itt a noʹmon Kü·riʹu, vagyis »az Úr törvénye« kifejezést használják, nyomós okok szólnak amellett, hogy Isten neve szerepeljen a főszövegben. Ez a kifejezés sokszor előfordul a Héber iratokban a „törvény”-nek fordított héber szó és a tetragram összetételeként. (Például: 2Mózes 13:9; 2Királyok 10:31; 1Krónikák 16:40; 22:12; 2Krónikák 17:9; 31:3; Nehémiás 9:3; Zsoltárok 1:2; 119:1; Ézsaiás 5:24; Jeremiás 8:8; Ámós 2:4.) Az is figyelemre méltó, hogy a Küʹri·osz előtt nincs a görögben határozott névelő, pedig a megszokott nyelvtan ezt megkívánta volna, és ezzel a Küʹri·osz tulajdonnévvé válik. A Héber iratokban való használat és a görög határozott névelő hiánya miatt Isten neve szerepel a főszövegben. (Lásd a Lukács 1:6; 2:23-hoz tartozó magyarázatokat.)

PÉLDÁK:

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 2:39-et azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „Jahvéra értendő”.

• The ‘Holy Scriptures’. J. N. Darby; 1949. A Lukács 2:39-hez ezt a lábjegyzetet fűzi: „Jehova”.

FORRÁSANYAGOK: J^{5–18, 22–24, 28–36, 38, 40–44, 46–49, 52, 55, 59–61, 65, 66, 88, 90, 93–95, 100–104, 106, 114–117, 122, 125, 128, 138, 141, 144–147, 153, 154, 161, 167, 172, 180, 185–187, 203, 213, 217, 222, 234, 242–244}

LUKÁCS 5:17 „Jehova ereje”

OK: Noha a görög kéziratok itt a Küʹri·osz (Úr) szót használják, nyomós okok szólnak amellett, hogy Isten neve szerepeljen a főszövegben. A Keresztény görög iratokban a Küʹri·osz szó utalhat Jehova Istenre is, de Jézus Krisztusra is, a szövegkörnyezettől függően. Itt a szövegkörnyezet egyértelműen azt jelzi, hogy a Küʹri·osz szó Istenre utal, és a görög düʹna·misz szó, melyet úgy lehet visszaadni, hogy „erő” vagy „hatalom”, a Septuagintában olyan helyeken szerepel, ahol a héber szöveg Jehova erejére vagy hatalmára utal, és a szövegkörnyezetben megtalálható a tetragram (Zsoltárok 21:1, 13; 93:1; 118:15). A Lukács 5:17-tel kapcsolatban a tudósok megjegyezték, hogy a Küʹri·osz előtt nincs a görögben határozott névelő, pedig a megszokott nyelvtan ezt megkívánta volna, és ezzel a Küʹri·osz tulajdonnévvé válik. Ez azért figyelemre méltó, mert bár a Septuaginta korai példányai tartalmazták Isten nevét, de amikor a Septuaginta későbbi példányaiban Isten nevét a Küʹri·osz szóval helyettesítették, gyakran nem tettek elé határozott névelőt, pedig a megszokott nyelvtan ezt megkívánta volna. Az, hogy a Küʹri·osz előtt szokatlan módon nincs határozott névelő, szintén arra mutat, hogy a Küʹri·osz Isten neve helyett szerepel. Tehát a Héber iratokban való használat és a görög határozott névelő hiánya miatt Isten neve áll a főszövegben. (Lásd a Lukács 1:6, 16-hoz tartozó magyarázatokat.)

PÉLDÁK:

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 5:17-et azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „Jahvéra értendő”.

• The Interpretation of St. Luke’s Gospel. R. C. H. Lenski. A 292. oldalon ezt írja ezzel a verssel kapcsolatban: „A névelő nélküli Κύριος [Küʹri·osz], ahogy az Lukács első fejezeteiből kiderül, Jahvéra utal.”

• New Testament Commentary. William Hendriksen, 2007. Ezt a megjegyzést fűzi a Lukács 5:17-hez: „Érdekes, hogy Lukács hozzáteszi, hogy az Úr – vagyis Jehova – ereje Jézussal volt, »hogy gyógyítson«.”

• A Critical and Exegetical Commentary on the Gospel According to St. Luke. Alfred Plummer, 1920. Ezt írja a Lukács 5:17-ről: „»Jehova ereje vele volt, hogy gyógyítson« ... A névelő nélküli Κύριος [Küʹri·osz] Jehovára utal.”

• Word Pictures in the New Testament. Archibald Thomas Robertson, 1930, 2. köt. Ezt írja a Lukács 5:17-ről: „Itt a Küriu Jehovára utal.”

• The Anchor Bible. Joseph A. Fitzmyer, 1981, 28. köt. Ezt írja a Lukács 5:17-ben található kifejezésről: „Ez egyértelműen egy Lukács alkotta kifejezés, egy leírás arról, hogy Jehova ereje Jézussal volt, hogy meggyógyítsa az embereket. A 4:14, 36 szavait tükrözi vissza, és felkészít az ezután következő csodára és kijelentésre. Itt a Küriosz egyértelműen különbözik Jézustól, és Jahvét jelenti.”

• A Critical and Exegetical Commentary on the Gospel According to S. Luke. Alfred Plummer, 1916. A következő megjegyzést fűzi a Lukács 5:17-hez: „[Lukács] gyakran hívja Krisztust »az Úrnak«; de ilyenkor a Κύριος [Küʹri·osz] előtt mindig van névelő [7:13; 10:1; 11:39; 12:42; 13:15; 17:5, 6; 18:6; 19:8; 22:61]. Ha nincs névelő a Κύριος [Küʹri·osz] előtt, Jehovát jelenti [1:11; 2:9; 4:18; Cselekedetek 5:19; 8:26, 39; 12:7].”

• The New American Commentary. Robert H. Stein, 1992, 24. köt. Ezt a megjegyzést fűzi a Lukács 5:17-hez: „Az »Úr« kifejezés itt Istenre/JHVH-ra utal, akárcsak az 1:6, 9, 11, 15, 16-ban.”

• Évangile Selon Saint Luc (Szt. Lukács evangéliuma franciául). M. J. Lagrange; 1921. Ez a forrásmű ezt írja a Lukács 5:17-ről: „De amikor Lukács nem használ névelőt, a Κύριος [Küʹri·osz] Iahvéra utal.” Majd felsorol olyan verseket, melyekben hasonló a helyzet: Lukács 1:11; 2:9; 4:18; Cselekedetek 5:19; 8:26, 39; 12:7.

• The ‘Holy Scriptures’. J. N. Darby; 1949. A Lukács 5:17-hez ezt a lábjegyzetet fűzi: „Jehova”.

FORRÁSANYAGOK: J^{7–12, 14–18, 22–24, 28–36, 38–44, 46, 47, 52, 55, 58, 61, 65, 66, 88, 90, 93–96, 100–104, 106, 115–117, 125, 130, 138, 144–147, 153, 154, 172, 186, 187, 222, 242}

LUKÁCS 20:37 „ahol Jehovát... hívja”

OK: Noha a rendelkezésre álló görög kéziratok itt a Küʹri·osz (Úr) szót használják, nyomós okok szólnak amellett, hogy Isten neve szerepeljen a főszövegben. Itt a szövegkörnyezet azt mutatja, hogy Istenre utal. Az ebben a versben található idézet a 2Mózes 3:6-ból származik. Az előző versekből (2Mózes 3:4, 5) kiderül, hogy „Jehova” beszél. A Héber iratokban való használat miatt Isten neve áll a főszövegben. A Lukács 20:37-tel kapcsolatban a tudósok megjegyezték, hogy a Küʹri·osz előtt nincs a görögben határozott névelő, pedig a megszokott nyelvtan ezt megkívánta volna. Ez azért figyelemre méltó, mert bár a Septuaginta korai példányai tartalmazták Isten nevét, amikor a Septuaginta későbbi példányaiban Isten nevét a Küʹri·osz szóval helyettesítették, nem tettek elé határozott névelőt, pedig a megszokott nyelvtan ezt megkívánta volna. Tehát az, hogy a Küʹri·osz előtt szokatlan módon nincs határozott névelő, szintén arra mutat, hogy a Küʹri·osz Isten neve helyett szerepel. (Lásd a Lukács 1:6, 16-hoz tartozó magyarázatokat.)

PÉLDÁK:

• Exegetical Dictionary of the New Testament. 1991, 2. köt. 329–330. o. A Lukács 20:37-et azok közé a versek közé sorolja, ahol a Küʹri·osz szó „Jahvéra értendő”.

• The Interpretation of St. Luke’s Gospel. R. C. H. Lenski. A 999. oldalon ezt írja ezzel a verssel kapcsolatban: „Ám maga az Úr (Jahve) használta ezt a szövetséges nevet magára ott a bokornál.”

• A Translator’s Handbook on the Gospel of Luke. United Bible Societies; 1971. A könyv írói – J. Reiling és J. L. Swellengrebel – a következőket jegyzik meg a Lukács 20:37-tel kapcsolatban: „Küriosz (vö. 1:6-tal) névelő nélkül, mintha tulajdonnév lenne.”

• The Anchor Bible. Joseph A. Fitzmyer, 1985, 28–28A köt. Ezt írja erről a versről: „Amikor az Urat... nevezi. Azaz Jahvét (lásd: 2Móz 3:4).” Majd ezt a magyarázatot fűzi hozzá: „Az érvelés lényege, hogy Jahve úgy mutatkozik be Mózesnek, mint a régóta halott partiarchák Istene.”

• The ‘Holy Scriptures’. J. N. Darby; 1949. A Lukács 20:37-hez ezt a lábjegyzetet fűzi: „Jehova”.

FORRÁSANYAGOK: J^{9, 11–18, 21–24, 27–44, 46–49, 52, 54, 55, 57–61, 65, 66, 86, 88, 90, 91, 93, 95, 96, 100–103, 105, 106, 112, 114–117, 121, 124, 125, 129, 130, 138, 144–147, 149, 153, 154, 161, 164–167, 170, 171, 178, 180, 181, 183, 185–187, 197, 200, 203, 209, 213, 217, 222, 242–244}