Küzdelem az árvíz ellen a Kaukázusban
AZ ÉBREDJETEK! OROSZORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL
TAVALY Oroszországban, a Kaukázus északi részén mindössze két nap alatt annyi csapadék hullott, amennyi normális körülmények között három hónap alatt esik. Sok folyó kilépett a medréből, sőt még a patakok is dühöngő áradatként mostak el mindent, ami az útjukba került. A víz átszakította a gátakat, és összedöntötte a lakóházakat és más épületeket. Egyszeriben ezrek váltak hajléktalanná. Sokan az életüket vesztették, mert nem sikerült időben elhagyniuk az otthonukat. Mások tehetetlenül nézték végig, amint a szeretteiket magával ragadja a sodrás.
Nyevinnomisszk városában egy család a traktorján próbált menekülni, ám egy falként közeledő hatalmas hullám felborította a járművet, és mindnyájan odavesztek. Voltak, akik azért haltak meg, mert mások életét próbálták menteni. A hivatalos becslések szerint 335 000 embert érintettek valami módon az áradások. Közülük több mint 200-an meghaltak, sok embernek pedig nyoma veszett.
Több tízezer otthont öntött el a víz. A vízvezetékrendszerek és a szennyvízcsatornák tönkrementek. A könyörtelen áradat még a holttesteket is kimosta a talajból, köztük olyan állatokét, melyek lépfenefertőzésben pusztultak el. Az áradások okozta károkat 16 milliárd rubelre becsülték, ami több mint 120 milliárd forintnak felel meg.
Szívszaggató látványt nyújtott ez a gyönyörű, termékeny vidék, melyről oly sok dal és vers született. Az igaz felebaráti szeretetet azonban nem pusztította el a katasztrófa.
A segítség nem várat magára
Először nem volt tiszta víz, áram és gáz, de még telefonösszeköttetés sem. Senki sem tudta, hogy mi van a többiekkel. Az árvíz sújtotta területen élő Tanúk száma meghaladja a 3000-et. Közülük is több mint 700-an Nyevinnomisszkban vagy annak közelében élnek. Így amint a Tanúk értesültek az árvízről, a vészhelyzet miatt rendkívüli bizottságokat hoztak létre, hogy segítséget nyújtsanak a károsultaknak. Mire az állami mentőalakulatok megérkeztek, ezek a bizottságok már javában dolgoztak.
Nyevinnomisszktól körülbelül 60 kilométerre délkeletre, az Orbeljanovka nevű kisvárosban a vízszint gyorsan emelkedett. Nyolc ember — köztük két Tanú — egy kisebb domb tetején talált magának menedéket. Ám több kisállat és temérdek kígyó is itt húzódott meg. Emiatt a nyolc emberre hosszú éjszaka várt, ugyanis egyfolytában a kígyók ellen kellett küzdeniük.
Másnap reggel a helyi Tanúk már azon töprengtek, hogy mi módon tudnák elérni a két testvérnőt, aki a dombtetőn rekedt. Végül kora délutánra előkerült egy kisméretű gumicsónak. De mielőtt a testvérnők segítségére siettek, egy idős mozgássérült férfit szállítottak biztonságos helyre. Később, miközben a testvérnőket mentették, egy helikopter jelent meg, és felvette a többieket is a dombról.
A nap hátralevő részében a gumicsónakkal közlekedő Tanúk másokat is kimentettek szorult helyzetükből. Amikor megkérdezték az emberektől, hogy tudják-e, kik ők, azok így feleltek: „Kik lennének, hát a kormány mentőalakulatai.” Meglepődtek, amikor megtudták, hogy tévednek.
A nyevinnomisszki Tanúk vásároltak egy tábori konyhát, melyen főtt ételeket készítettek a rászorulóknak. De nemcsak ételről, hanem vízről, ruhaneműkről és gyógyszerről is gondoskodtak. Emellett Tanúkból álló önkéntes csoportok kitakarították az otthonokat, és eltüntették a törmeléket az udvarokról.
Zelenokumszkból egy Tanú-házaspár — amelynek saját cége van — arra használta a gépjárművét, hogy vizet, élelmet és ruhaneműket szállítson, melyeket egy nagykereskedésben vásárolt. Amikor a feleség ismerősei megkérdezték, hogy kinek vásárolnak, a testvérnő elmondta, hogy a katasztrófa sújtotta hittársaiknak. Az ismerőseit megindította a törődése, és ők is segíteni akartak. Az egyik üzletasszony egy zsák tésztát adott, a másik egy nagy csomag szappant, és több zsák cukor is összegyűlt.
Távoli helyekről is segítség érkezik
Mivel sok oroszországi Tanú szerette volna tudni, hogy miként segíthet az árvízkárosultaknak, egy különleges pénzalapot hoztak létre a rászorulóknak. Még a Szentpétervárhoz közel, Jehova Tanúi Oroszországi Adminisztratív Központjában dolgozó önkéntes munkások közül is többen segítettek. Voltak, akik újonnan vásárolt dolgokat küldtek a károsultaknak. „Mindenből a legjobbat adtam, mert nekem legalább van valamim, de ezeknek a testvéreknek semmijük sincs” — mondta az egyikük.
Az Adminisztratív Központ ezenkívül levelet küldött Jehova Tanúi szentpétervári és moszkvai gyülekezeteinek — körülbelül 150-nek —, hogy tájékoztassa a testvéreket, hogyan adományozhatnak pénzt, élelmiszert és ruhaneműket. Bár Oroszország gazdasági helyzete nem éppen rózsás, és a legtöbb Tanú nem bővelkedik az anyagi javakban, az adományaik nagylelkűek voltak. A szegénységben élő makedóniai keresztényekre emlékeztettek, akik kisegítették a Júdeában élő testvéreiket, amikor azok szükséghelyzetbe kerültek (2Korintusz 8:1–4).
Miután a központi gyűjtőhelyeken szétválogatták az adományokat, teherautókra tették, és elszállították a katasztrófa sújtotta területre. Az Adminisztratív Központ ezenfelül 10 tonna élelmiszert, 500 ágynemű-garnitúrát és különböző tisztálkodási szereket vásárolt, valamint szerszámokat és munkaruhákat is beszerzett a takarítási munkálatokhoz. Mindent egybevetve hat 50 tonnás teherautót indítottak a Kaukázus északi részére segélyszállítmányokkal.
A nagylelkűségükkel tanúskodtak
A Tanúknak a katasztrófa sújtotta területen végzett munkája többek figyelmét megragadta. Például nézzük, mi történt a gyönyörű üdülővárosban, Kiszlovodszkban, ahol több mint 300 Tanú él. A Tanúk felajánlották szolgálataikat a város önkormányzatának, és kaptak egy területet, melyet meg kellett tisztítaniuk.
Június 28-án, reggel 8 órakor körülbelül 150 Tanú gyülekezett a helyszínen, szerszámokkal a kezében, munkára készen. Egész családok is voltak köztük. Néhányan fizetetlen szabadságot vettek ki, hogy részt vehessenek a takarításban. Nem sokkal azután, hogy hozzáláttak, egy autó állt meg az út szélén. Az alpolgármester szállt ki belőle. „Kik ezek az emberek?” — kérdezte.
— Jehova Tanúi — hangzott a válasz. — Jelentkeztek, hogy eltakarítják a városból a katasztrófa nyomait.
Az alpolgármester meglepődött a sok ember láttán, és ezt mondta: „Ez igazán dicséretes! Köszönjük! Ez nagyszerű!”
Később, alig valamivel ebéd előtt egy másik köztisztviselő ment arra kocsival. A hölgy megállt, kiszállt az autójából, odament a Tanúkhoz, és ezt mondta: „Figyeltük magukat munka közben, és el vagyunk ragadtatva. Még soha nem láttunk embereket így dolgozni. Máris milyen sok munkát sikerült elvégezniük!”
Körülbelül ugyanebben az időben egy idős hölgy, aki arrafelé sétált, megkérdezte: „Miért dolgoznak ilyen keményen ezek az emberek?” Amikor a tudtára adták, hogy Jehova Tanúi azok, és a városnak segítenek, könnybe lábadt a szeme. „Maguk igaz hívők — mondta. — Katasztrófa idején mutatják meg az emberek az igazi énjüket.” Egy másik hölgy így szólt: „Csodálatos, amit tesznek! Jó ideje nem láttam már ilyet.”
Másnap a Na Vodah című helyi újság megdicsérte Jehova Tanúit, amiért több mint 100 tonna iszapot takarítottak el a városból. Kiszlovodszk város elöljárói köszönőlevelet írtak a Tanúknak, melyben ez állt: „Felbecsülhetetlen munkájuk eredményeként a város a régi szépségében tündököl . . . A legnagyobb jutalmuk minden bizonnyal a városunkba látogató sok vendég köszönő szavai lesznek.”
Bár a Kaukázus északi részét sújtó természeti katasztrófa hatalmas károkat és nagy zűrzavart okozott, Jehova Tanúi boldogok voltak, hogy kimutathatják hittársaik és felebarátaik iránti szeretetüket. Ez különösen azért adott nekik okot az örömre, mert tudják, hogy szeretetük kinyilvánításával a Teremtőnket, Jehovát dicsőítik.
[Térképek a 16. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
Fekete-tenger
KAUKÁZUS
Nyevinnomisszk
Orbeljanovka
Zelenokumszk
Kiszlovodszk
Kaszpi-tenger
[Forrásjelzés]
Földgömb: Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.
[Kép a 17. oldalon]
Az itt látható tábori konyhát a Tanúk vásárolták, hogy ételt készítsenek a rászorulóknak
[Kép a 17. oldalon]
Ez a Tanú a saját gépjárművével szállított élelmiszert és más szükséges dolgokat a helyszínre
[Kép a 18. oldalon]
Kiszlovodszk elöljárói megdicsérték a Tanúkat, amiért segítettek megtisztítani a várost