Megmentés

Nagy irgalmában Isten végül az egész emberiséget megmenti?

Egyetemes megmentésre utal a 2Péter 3:9? Itt ezt olvassuk: „Az Úr nem késik ígéretét teljesíteni, ahogy némelyek késedelmeskedésnek tartják, hogy türelemmel viseltetik irántatok, mert nem akarja, hogy valaki is elvesszen [„nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon”, ÚV], hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson” (Kat.). Isten irgalmában azt kívánja, hogy Ádám minden leszármazottja bűnbánatot tartson, s nagyvonalúan intézkedett a bűnbánóknak megbocsátásról. De senkit sem kényszerít gondoskodásának elfogadására. (Vesd össze: 5Mózes 30:15–20.) Sokan visszautasítják azt. Ezek egy olyan fuldoklóhoz hasonlítanak, aki nem fogadja el a segítő szándékkal odadobott mentőövet. Meg kell azonban jegyezni, hogy a megbánás elutasítása nem von maga után örök büntetést egy tüzes pokolban. Ahogy arra a 2Péter 3:9 rámutat, akik nem tartanak bűnbánatot, azok ’elvesznek’, vagyis ’elpusztulnak’. A 7. vers is ’az istentelen emberek pusztulásáról’ beszél (Kat., kiemelés tőlünk). E szövegek nem engednek teret az egyetemes megmentés gondolatának. (Lásd még a „Pokol” címszó alatti gondolatokat.)

Azt bizonyítja-e az 1Korintusz 15:22, hogy végül minden ember megmenekül? A vers így hangzik: „ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek” (ÚRB). A szövegösszefüggés megmutatja, hogy itt a feltámadás témaköréről esik szó. Ki támad fel? Mindaz, aki Ádám bűne miatt hal meg (lásd a 21. verset), és aki nem vétkes olyan szándékos törvényszegésben, amelyre a Héberek 10:26–29 hivatkozik. Ahogy Jézus feltámadt a hádeszből (Csel 2:31), úgy mindazok, akik a hádeszben vannak, „életre kelnek” a feltámadás által (Jel 1:18; 20:13). Mindezek örökre szóló megmentésben részesülnek? Megvan rá a lehetőségük, de nem mindannyian fognak élni vele — ahogy a János 5:28, 29 rámutat —, hanem némelyek kedvezőtlen ’ítéletet’ vonnak magukra.

Mi a helyzet az olyan írásszövegekkel, mint mondjuk a Titusz 2:11, amely az „ÚRB” szerint kijelenti, hogy Isten üdvözítő, azaz megmentő kegyelme „minden embernek” megjelent? Más írásszövegek, egyebek között a János 12:32, Róma 5:18 és az 1Timóteusz 2:3, 4 hasonló gondolatot fejeznek ki például a Kár., Kat., ÚRB szerint. Ezekben a versekben a „minden” vagy „mindenki” szónak a görög megfelelője a pasz szó ragozott alakja. Amint arra a dr. Kiss Jenő szerkesztette Újszövetségi görög—magyar szótár (Budapest, 1975, 131. o.) rámutat, jelentése nemcsak „mindenki”, „minden”, hanem „sokféle” vagy „mindenféle” is lehet. A fenti szövegekben a „minden” szó helyett állhatna „mindenféle” vagy „mindenfajta”, és az ÚV ezt is használja. Melyik a helyes: a „minden” vagy a „mindenfajta”? Nos, melyik fordítás van összhangban a Biblia egészével? Az utóbbi. Figyeld meg a Cselekedetek 10:34, 35-öt, a 2Tesszalonika 1:9-et és a Jelenések 7:9, 10-et. (Megjegyzendő, hogy más fordítók is figyelembe veszik a görög szó ilyen értelmét, ahogy az például a Máté 5:11 esetében megmutatkozik: „mindenféle”, ÚRB, Csia.)

Vannak-e olyan bibliaversek, amelyek egyértelműen kijelentik, hogy némelyek sohasem fognak megmentésben részesülni?

2Tessz 1:9, ÚRB: „Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától.” (Kiemelés tőlünk.)

Jel 21:8, ÚRB: „a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál.”

Máté 7:13, 14, ÚRB: „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.”

Az egyszeri megmentés örök megmentést jelent?

Júd 5, ÚRB: „Emlékeztetni akarlak pedig titeket arra, jóllehet minderről tudtok, hogy amikor az Úr a népet egykor kiszabadította Egyiptom földjéről, azokat, akik nem hittek, később elpusztította.” (Kiemelés tőlünk.)

Máté 24:13, ÚRB: „aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Tehát a végső megmentés nem akkor dől el, amikor valaki elkezd hinni Jézusban.)

Fil 2:12, ÚRB: „ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket.” (A Filippi 1:1-ből megtudjuk, hogy a levél a Filippiben levő „szenteknek” [ÚRB] szólt. Pál ösztönözte őket, hogy ne legyenek túlságosan magabiztosak, hanem gondoljanak arra, hogy végső megmentésük még nem vált bizonyossá.)

Héb 10:26, 27, ÚRB: „ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket.” (A Biblia tehát nem osztja azt a nézetet, hogy az ember bármilyen bűnt követne is el, nem vesztheti el többé az egyszer már elnyert megmentést. Hűségre buzdít. Lásd még a Héberek 6:4–6-ot, amely rámutat, hogy még a szent szellemmel felkentek is elveszíthetik a megmentés reményét.)

A hiten kívül valami másra is szükség van ahhoz, hogy megmentésben részesüljünk?

Ef 2:8, 9, ÚRB: „Hiszen kegyelemből [„ki nem érdemelt kedvességből”, ÚV] van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (A megmentés lehetősége teljességében Isten ki nem érdemelt kedvességének a megnyilvánulása. Ádám utódai számára nincs lehetőség arra, hogy saját erőfeszítésükből megmentésre jussanak, bármilyen nemes cselekedeteket hajtanak is végre. A megmentés Isten ajándéka, amit mindazok megkapnak, akik hisznek az ő Fia áldozatának bűnengesztelő értékében.)

Héb 5:9, ÚRB: Jézus „örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki”. (Kiemelés tőlünk.) (Ellentétben áll ez azzal a kijelentéssel, hogy a keresztények „hit által” menekülnek meg? Egyáltalán nem. Az engedelmesség csupán a hit valódi voltát igazolja.)

Jak 2:14, 26, ÚRB: „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” (Cselekedetekkel nem lehet rászolgálni a megmentésre. De mindenki, akinek igazi hite van, cselekedni is fog azzal összhangban: betartja Isten és Krisztus parancsait, ezáltal bizonyítva a hitét és a szeretetét. Ilyen cselekedetek nélkül a hite halott.)

Csel 16:30, 31, ÚRB: „»Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?« Ők [Pál és Silás] pedig így válaszoltak: »Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!«” (Ha ez a férfi és a háznépe valóban hittek, vajon nem cselekedtek hitüknek megfelelően? Dehogynem.)

„Én már meg vagyok mentve”

Ezt válaszolhatod: „Örülök, hogy ezt mondja, mert így tudom, hogy hisz Jézus Krisztusban. Azt a munkát végzem, amellyel Jézus a követőit megbízta, mégpedig hogy beszéljenek felállított Királyságáról (Máté 24:14).” Esetleg tedd még hozzá: 1. „Mi ez a Királyság? Mit jelent ennek eljövetele a világ számára? (Dán 2:44).” 2. „Milyen lesz a föld ezen égi kormányzat uralkodása idején? (Zsolt 37:11; Jel 21:3, 4).”

Vagy ezt is mondhatod: „Akkor biztos azt is tudja, mit mondott Péter apostol a Cselekedetek 4:12-ben . . . Gondolkodott már azon, hogy ki adta Jézusnak a nevet, hogy abban higgyünk?” Esetleg tedd még hozzá: 1. „Maga Jézus adja meg a választ nekünk erre a kérdésre (Ján 17:3).” 2. „Figyelje meg, Jézus azt mondta, hogy megismertette Atyja nevét (Ján 17:6). Mi az ő neve? Mi jut erről eszébe? (2Móz 3:15; 34:5–7).”

„Ön már meg van mentve?”

Ezt válaszolhatod: „Eddig igen. Azért válaszolok így, mert azt is tudom, hogy a Biblia óva int attól, hogy elbízzuk magunkat. Ismeri ezt az írásszöveget? (1Kor 10:12).” Esetleg tedd még hozzá: „Mi az oka ennek? Olyanoknak, akik újraszülettek, és égi életben reménykedtek (Héb 3:1), azt írta Pál apostol . . . (Héb 3:12–14). Azzal erősítjük a hitünket, hogy egyre jobban megismerjük Isten Szavát.”

Vagy ezt is mondhatod: „Erre a kérdésre választ adhatnék egyszerű igennel is. De tudja-e, hogy a Biblia nemcsak egy megmentésről beszél? Foglalkozott például már a Jelenések 7:9, 10, 14-gyel? . . . Lesznek tehát olyan emberek, akik egy eljövendő nagy nyomorúságban lesznek megmentve, hogy itt a földön élhessenek (Máté 5:5).”

„Elfogadja Jézust személyes Megmentőjének?”

Lásd a „Jézus Krisztus” címszó alatt a 214—5. oldalt.

„Önök azt mondják, hogy csak 144 000 ember részesül megmentésben”

Ezt válaszolhatod: „Örülök, hogy felvetette ezt a gondolatot, mert így alkalmam nyílik elmondani Önnek, valójában mit hiszünk. A megmentés minden olyan ember előtt nyitva áll, aki bizonyítja, hogy valóban hisz abban a gondoskodásban, melyet Isten tett lehetővé Jézus által. A Biblia azonban azt mondja, hogy csak 144 000 személy fog az égbe jutni, hogy Krisztussal legyen. Olvasott már erről a Bibliában? . . . Itt van leírva, a Jelenések 14:1, 3-ban.” Esetleg tedd még hozzá: 1. „Mit csinálnak ők az égben? (Jel 20:6).” 2. „Kétségtelen, hogy uralkodni fognak valakik felett. De kik felett? . . . (Máté 5:5; 6:10).”