KÚT

A „kút”-nak fordított héber beʼérʹ szó általában egy földbe ásott gödröt vagy lyukat jelent, amelyből az összegyűlt talajvíz felszínre hozható. A beʼérʹ szó például a következő helységnevekben fordul elő: Beér-Lahai-Rói (1Mó 16:14), Beér-Seba (1Mó 21:14), Beér (4Mó 21:16–18) és Beér-Élim (Ézs 15:8). Ez a szó jelenthet ’gödröt’ is (1Mó 14:10), emellett úgy tűnik, hogy a Zsoltárok 55:23-ban (’verem’) és a 69:15-ben („kút”) a sírra utal. Metaforikusan feleségre vagy szeretett asszonyra is vonatkozhat (Pl 5:15; Én 4:15). A Példabeszédek 23:27, amely az idegen nőt szűk kúthoz hasonlítja, arra mutathat, hogy gyakran bajjal jár, ha ilyen kútból húz valaki vizet, hisz az agyagkorsók könnyen eltörhetnek a kút falán. (Lásd: FORRÁS.)

A kutak már ősidőktől fogva nagyon fontosak voltak azokon a területeken – főleg a pusztákban –, ahol hosszan tart a száraz időszak. Úgy tűnik, hogy az ókorban, ha valaki jogtalanul használt egy kutat, azt a tulajdonjog megsértésének tekintették (4Mó 20:17, 19; 21:22). Mivel kevés volt a víz, és sok munkába telt a kutak ásása, ezért értékes tulajdonnak számítottak. Elég gyakran heves vitákhoz és veszekedésekhez vezetett, hogy kinek a tulajdona egy-egy kút. Ezért történt egyszer az, hogy Ábrahám patriarcha hivatalosan érvényt szerzett a Beér-Sebánál lévő kúthoz való tulajdonjogának (1Mó 21:25–31; 26:20, 21). A halála után azonban a filiszteusok figyelmen kívül hagyták Ábrahám fiának, s egyben örökösének, Izsáknak a jogait, és betömték azokat a kutakat, amelyeket Ábrahám szolgái ástak (1Mó 26:15, 18).

A kutakat sokszor alacsony fallal vették körül, és egy nagy kővel fedték be, kétségtelenül azért, hogy ne kerüljön bele piszok, és nehogy az állatok vagy az emberek beleessenek (1Mó 29:2, 3; 2Mó 2:15, 16). Néhány kút mellett vályúk voltak, és azokból itatták a háziállatokat (1Mó 24:20; 2Mó 2:16–19). Palesztina mészkődombjain mindenfelé kutakat ástak, és sok esetben vízhez vezető lépcsőket vájtak a sziklába. Voltak olyan kutak, amelyekből úgy merítettek vizet, hogy egyszerűen lementek a vízhez. De a nagyon mély kutak esetében a vizet általában egy kötélre erősített bőrvederben (4Mó 24:7) vagy agyagkorsóban húzták fel (1Mó 24:16; lásd: JÁKOB FORRÁSA).