KATONATISZT

Ez a görög he·ka·ton·tarʹkhész (v. he·ka·tonʹtar·khosz) és ken·tü·riʹón szavak fordítása, és száz katona fölött rendelkező tisztet, vagyis századost (centuriót) jelöl. A római légió a méretétől függetlenül mindig 60 századra, vagyis centuriára volt osztva, és mindegyiknek az élén egy százados állt. Ha a légió létszáma 6000 alá csökkent, akkor is az egyhatvanad része – még ha kevesebb mint 100 főből állt is – tartozott egy százados keze alá. Ezeket a katonatiszteket a tribunusok nevezték ki, és ezt magasabb kormányhatóságok hagyták jóvá. A századosi állás volt a legmagasabb rang, amelyet egy közlegény elérhetett, bár maguk a századosok között is volt némi lehetőség a feljebb jutásra.

A századosok kulcsfontosságú személyek voltak, jelentős feladatot láttak el a légióban. Noha a tribunusok fennhatósága alá tartoztak, és kötelesek voltak teljesíteni azok parancsait, lényegében ők voltak a katonák közvetlen vezetői. A százados gyakorlatozott és dolgozott a katonákkal, ő ellenőrizte a fegyvereiket, a készleteiket és az élelmüket, és ő szabott irányt a viselkedésüknek. A fegyelmezésért is ő volt a felelős, így felügyelte a korbácsolást és a halálbüntetést, és rendelkezett csapatai megbüntetése felől. A római sereg lendületessége és hatékonysága leginkább a századosoktól függött; általánosságban véve ők voltak a római sereg legtapasztaltabb és legértékesebb emberei. (Lásd: SEREG.)

A Keresztény Görög Iratok elbeszéléseiben többször is szó esik katonatisztekről. Azt a Kapernaumból való katonatisztet, aki felkereste Jézust, és kérte, hogy gyógyító erejét terjessze ki a rabszolgájára, az Úr megdicsérte példaértékű hitéért (Mt 8:5–13). A zsidóknak az a kijelentése, hogy „szereti nemzetünket, a zsinagógát is ő építette nekünk”; a százados beismerő szavai, hogy „nem vagyok méltó arra, hogy bejöjj a fedelem alá”; és Jézusnak az az állítása, hogy „még Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet”, mind arra utalnak, hogy a katonatiszt nem volt zsidó. Ha római volt, az még figyelemre méltóbbá teszi ezt az esetet, hiszen a rómaiak nem a rabszolgáik iránti könyörületükről voltak ismertek (Lk 7:1–9).

Az a négy katona is egy katonatiszt keze alá tartozott, akik megölték Jézust (Jn 19:23). Ez a százados alighanem jelen volt, amikor Pilátus előtt azt a kérdést tárgyalták, hogy Jézus valóban Isten Fia-e (Jn 19:7). Miután a katonatiszt megfigyelte ezt a tárgyalást, és a többi eseményt, amely az oszlopra feszítéshez kapcsolódott, meg a Jézus halálát kísérő, csodának minősülő jelenségeket, „dicsőíteni kezdte az Istent, és ezt mondta: »Csakugyan, ez az ember igazságos volt«”, „bizony, Isten Fia volt ez” (Lk 23:47; Mt 27:54). Kétségtelenül tőle érdeklődött Pilátus, hogy meghalt-e már Jézus, hogy azután átadhassa temetésre a testet (Mk 15:44, 45).

Kornéliusz, a Cezáreában állomásozó itáliai csapat katonatisztje volt az első körülmetéletlen nem zsidó, aki kereszténnyé lett (Cs 10:1–48). Abból, hogy saját háza volt, és katonák álltak a szolgálatára, az tűnik ki, hogy az ilyen rangú tisztek az állandó seregtől külön élhettek. (Lásd: KORNÉLIUSZ.)

I. sz. 56 körül az Antonia-erődben állomásozó katonatisztek a katonáikkal és a parancsnokkal együtt lefutottak a szomszédos templom területére, és kimentették Pált egy csőcselék kezéből (Cs 21:32). Később Pál megmenekült egy parancsnok utasítására elrendelt ostorozástól azzal, hogy tudatta a mellette lévő katonatiszttel, hogy római állampolgár (Cs 22:25, 26). Amikor Pál megtudta, hogy összeesküvést szőttek ellene, hogy az életére törjenek, magához hívott egy katonatisztet, és kérte, hogy vezesse az unokaöccsét a parancsokhoz, hogy jelenthesse, amit megtudott. Ezután két katonatiszt parancsot kapott, hogy készítsen föl 470 katonát, lovast és lándzsást, hogy Pált biztonságban tudják kivezetni Jeruzsálemből (Cs 23:17, 23).

Júliusz, az Augusztusz-csapat (lásd: AUGUSZTUSZ-CSAPAT) katonatisztje volt felelős Pálért a Cezáreából Rómába vivő úton. Kedvesen bánt Pállal, noha először figyelmen kívül hagyta az apostol tanácsát. Végül azonban ez a százados megtanulta tiszteletben tartani Pál véleményét, és hozzájárult az apostol életének megmentéséhez (Cs 27:1, 6, 11, 31, 43).