EFRATA

(termékenység):

1. A Júda törzséből való Hecron fiának, Kálebnek (Kelubainak) a felesége. Még az egyiptomi rabság idején ment hozzá Kálebhez, miután meghalt Kálebnek a felesége, Azuba. Efrata volt az anyja Húrnak, majd a nagyanyja Bécalelnek, annak az ügyes mesterembernek, aki a hajlék építésekor vált híressé (1Kr 2:9, 19, 50; 4:4; 2Mó 35:30–35).

2. Nyilván Betlehemnek egy korábbi neve, vagy a környékének a neve. A Betlehem és az Efrata nevet sok írásszöveg együtt említi. A Ráhel haláláról szóló beszámoló azt írja, hogy Ráhelt „az Efratába, azaz a Betlehembe vezető úton” temették el (1Mó 35:16, 19; 48:7). Elimélek családjának a tagjairól a következőket olvashatjuk: „Efrataiak voltak. . ., Betlehemből valók.” Az özvegye, Naomi is Betlehembe tért vissza Moábból (Ru 1:2, 19). Az az áldás, amelyet Boázra mondtak, amikor feleségül vette Ruthot, a következőképpen szólt: „szerezz érdemet magadnak Efratában, és szerezz nevet Betlehemben!” (Ru 4:11). Végül pedig abban a próféciában, amely a Messiás születésére vonatkozik, a két név összevonva szerepel: „Betlehem Efrata” (Mi 5:2). Figyelembe véve mindezt, úgy tűnik, hogy Efrata a Zsoltárok 132:6-ban, ahol Dávidnak a szövetségláda miatti aggodalmáról olvashatunk, ugyancsak erre a városra, Dávid otthonára utal. (Lásd: BETLEHEM 1.)