ARÁM

1. Sém öt fiának a felsorolásában az utolsó. Arám és a négy fia, Úc, Hul, Geter és Mas, az özönvíz utáni 70 családból 5-öt alkottak, és az ő leszármazottaik voltak az arameusok és a szírek (1Mó 10:22, 23; 1Kr 1:17).

2. Kemuel fia, és Ábrahám fivérének, Náhornak az unokája. Arám tehát Izsák elsőfokú unokatestvérének volt a gyermeke. Arám nagybátyjának, Betuelnek a lánya, Rebeka, Arám elsőfokú unokatestvére volt. Náhor családja nem hagyta el Mezopotámiát Ábrahámmal, de évekkel később „hírt vittek Ábrahámnak” Náhor leszármazottairól, és ekkor értesült Arámról is (1Mó 22:20–23; 11:27, 31; 24:4, 10).

3. Az Áser törzséből való ’Sémer [Sómer] négy fia’ közül az egyik, akit az „ősatyáik házának fői, [a] válogatott, bátor és erős férfiak, a fejedelmek fői” között említenek a felsorolásban (1Kr 7:31, 32, 34, 40). Mind Arám, mind az apja Egyiptomban született, mivel Arám nagyapja és dédapja Jákob azon utódai közé számláltattak, „akik Egyiptomba mentek” (1Mó 46:8, 17).

4. A Károli-fordítás szerint a Máté 1:3, 4-ben és a Lukács 3:33-ban az Arám név szerepel. (Lásd: ARNI; RÁM 1.)

5. Az Arám nevet földrajzi értelemben – önmagában és más kifejezésekkel együtt – úgy használják, hogy azokra a területekre utal, ahová Arám (az 1-es számmal jelzett) leszármazottai tömörültek.

Arám: Önmagában alapvetően Szíriára vonatkozik, és rendszerint így is fordítják (Bí 10:6; 2Sá 8:6, 12; 15:8; Hó 12:12). Magában foglalta azt a területet, amely a Libanoni-hegységtől kezdve egészen Mezopotámiáig, az É-on lévő Taurus-hegységtől pedig Damaszkuszig, és még attól D-re is terjedt. (Lásd: SZÍRIA.)

Arám-Naharaim (Zs 60:zsf.): Jobbára a görög eredetű „Mezopotámia” szóval fordítják, és úgy értik, hogy a ’folyamköz’-re utal, amely az Eufrátesz és a Tigris közötti területet jelenti. István azt mondta Ábrahámról még arra az időre vonatkozóan, amikor a káldeusok Ur nevű városában lakott, hogy Mezopotámiában élt (Cs 7:2). Ábrahám pedig, amikor évekkel később elküldte a szolgáját, hogy keressen feleséget Izsáknak, azt mondta neki, hogy menjen Náhornak a városába, vagyis (Felső-)Mezopotámiába (Arám-Naharaimba) (1Mó 24:2–4, 10). A petori Bálám szintén Mezopotámia é. hegyvidékéről származott (5Mó 23:4; vö.: 4Mó 23:7; lásd: MEZOPOTÁMIA).

Paddán-Arám: Kimondottan arra a területre mondják, amely a Felső-Mezopotámiában lévő Hárán körül fekszik (1Mó 25:20; 28:2–7, 10; lásd: PADDÁN).

Az arameusokat – Arám szemita leszármazottait – ezeken a vidékeken lehetett megtalálni. Továbbá Úcnak, Arám négy fia közül az egyiknek a nevével az Ígéret földjétől K-re lévő Szír-sivatagnak azt a részét jelölték, amely érintette Edom határát (Jób 1:1; Si 4:21). Az arámi nyelv, vagyis az arameusok nyelve közeli rokonságban állt a héberrel, és idővel a termékeny félhold egész területén mind a kereskedelemnek, mind a diplomáciának a nemzetközi nyelve lett (2Ki 18:26; lásd: ARÁMI NYELV).

Jákob 20 évig Arámban élt arameus apósánál, Lábánnál, és kétségkívül emiatt nevezi az 5Mózes 26:5 „szíriai”-nak (szó szerint: ’arameus’). Ezenkívül Jákob anyja, Rebeka is arameus volt, akárcsak Jákob feleségei, Lea és Ráhel is. Az izraeliták ennélfogva valóban szoros kapcsolatban álltak az arameusokkal.

Arameus királyságok: A Biblia feljegyzésében az arameus királyságok Izrael nemzete történelmének a kezdetén vannak megemlítve. Kusán-Risataim, egy Arám-Naharaimból (Mezopotámiából) való király, nyolc éven át tartotta szolgaságban Izraelt, mígnem Otniel bíró felszabadította azt (Bí 3:8–10).

Arám-Cóba: Ezt az arameus királyságot Saul uralma idején (i. e. 1117–1078) ellenségként említik (1Sá 14:47). Úgy tűnik, hogy Damaszkusztól É-ra helyezkedett el, és fennhatósága É-on egészen Hamátig, K-en pedig az Eufráteszig terjedt. Dávid, amikor Izrael ellenségeivel szemben harcolt, összeütközésbe került Hadadézerrel, Arám-Cóba hatalmas királyával, és legyőzte őt (2Sá 8:3, 4; 1Kr 18:3; vö.: Zs 60:zsf.). Ezután történt, hogy Rezon, az arameus rabló, hatalomra került Damaszkuszban, és nem sokkal később ez a város lett a legkiemelkedőbb arameus város (1Ki 11:23–25) és „Szíria feje” (Ézs 7:8). Mint ilyen, tevékenyen kimutatta ellenséges érzületét Izraellel szemben, mégpedig az északi királyság történelmének egész ideje alatt. (Lásd: DAMASZKUSZ.)

Arám-Maáka: Cóbával, Rehobbal és Is-Tóbbal együtt említik az arameus királyságok között, melyektől az ammoniták szekereket és lovasokat fogadtak bérbe a Dávid elleni háborúhoz. Arám-Maáka királya csatlakozott ezekhez a zsoldos hadseregekhez, melyeket Dávid csapatai hamar megfutamítottak (1Kr 19:6–15; 2Sá 10:6–14). Maáka királysága valószínűleg a Jordántól K-re terült el, é. oldalán a Hermon-heggyel (Jzs 12:5; 13:11).

Gesúr: Ez a kis arameus királyság a Jordántól K-re terült el, nyilvánvalóan közvetlenül Maáka alatt, d. határa pedig lenyúlt egészen a Galileai-tenger k. oldaláig. Maákához hasonlóan Gesúr is a Manassé törzsének kijelölt területen belül helyezkedett el (5Mó 3:14; Jzs 13:11; lásd: GESÚR 1.).

Dávid azzal, hogy legyőzte az arameus királyságokat, kiterjesztette királyságának határát a távoli É-ra, egészen az Eufráteszig, a paddán-arámi Hárántól nem messze. Így beteljesítette Jehova arra vonatkozó ígéretét, hogy az Ígéret földjén Izrael öröksége meddig terjedjen ki (5Mó 1:7; 11:24; Jzs 1:4).

Az Izrael és Arám közötti kapcsolatra vonatkozó további felvilágosítás végett lásd a SZÍRIA szócikket.