ÉKSZEREK, DRÁGAKÖVEK, ÉRTÉKES KÖVEK

Egy ékszer lehet valamilyen értékes kő, egy ékkő (vágott és csiszolt drágakő vagy egy kevésbé értékes drágakő) vagy nemesfémből (általában aranyból vagy ezüstből) készült dísztárgy, melybe értékes köveket foglaltak. Már a bibliai idők kezdetén is viseltek ékszereket díszként, férfiak és nők egyaránt. Ma drágaköveknek csak a gyémántot, a smaragdot, a rubint és a zafírt tartják, míg más ritka és szép köveket kevésbé értékes drágaköveknek tartanak. A „drágakő”-nek fordított héber szó azonban tágabb jelentésű, amire példa az Ezékiel 28:12, 13 is. Ezeket a drágaköveket főképp azért különböztetik meg a többi ásványtól, mert ritkán fordulnak elő, szépek és időállóak.

A Bibliában legelőször az 1Mózes 2:11, 12-ben van szó értékes kövekről, ahol az olvasható Havila földjéről, hogy jó minőségű arany található ott, továbbá „bdelliumgyanta és ónixkő”.

A gazdagságot részben az alapján határozták meg, hogy mennyi drágakő volt valakinek a birtokában; úgy tűnik, hogy Salamonnak és Ezékiás királynak például sok értékes köve volt (1Ki 10:11; 2Kr 9:10; 32:27). Drágaköveket vagy értékes köveket általában ajándékba adtak másoknak (1Ki 10:2, 10; 2Kr 9:1, 9), a hadizsákmány között is lehettek (2Sá 12:29, 30; 1Kr 20:2), valamint kereskedelmi áruk voltak, ahogyan az ókorban a tírusziaknál (Ez 27:16, 22). Az egyik ihletett gyászdalban, mely ’Tírusz királyáról’ szólt, ezt mondta Ezékiel: „Mindenféle drágakő borított: rubin, topáz és jáspis; krizolit, ónix és jade; zafír, türkiz és smaragd; aranyból voltak kidolgozva foglalataid és mélyedéseid tebenned” (Ez 28:12, 13). A jelképes Nagy Babilon úgy van bemutatva, mint ami gazdagon fel van ékesítve drágakövekkel (Je 17:3–5; 18:11–17).

Az ókorban lekerekítették és csiszolták a drágaköveket, és általánosságban nem készítettek fazettás, vagyis csiszolt oldallapú drágaköveket, mint amilyeneket napjainkban készítenek a mesteremberek. A héberek és az egyiptomiak a drágakövek csiszolásához csiszolókövet (korundot) vagy csiszolóport használtak. A drágaköveket gyakran faragták és vésték. A héberek nyilvánvalóan már jóval azelőtt ismerték a módját annak, hogy hogyan lehet véseteket készíteni drágakövekbe, hogy rabszolgák lettek volna Egyiptomban, ahol szintén művészi szintre fejlesztették a vésést. Júda pecsétgyűrűje kétségkívül véséssel készült (1Mó 38:18). Az ókori ékszerekről és díszekről lásd a BOKALÁNC, BOKAPEREC; DÍSZ, ÉKSZER; FÜLBEVALÓ; GYÖNGY; GYŰRŰ, KARIKA; KARPEREC; MELLTŰ; NYAKLÁNC; ORRKARIKA címszavakat.

Használatuk az imádatban: Az izraeliták a pusztában annak a kiváltságnak örvendtek, hogy mindenféle értékes dolgot adományozhattak a hajlék építéséhez, illetve a főpap efódjának és melltáskájának az elkészítéséhez. Ezek minden valószínűség szerint olyan tárgyak voltak, melyeket az egyiptomiak adtak nekik, amikor arra sürgették őket, hogy hagyják el az országukat (2Mó 12:35, 36). Ezek között volt ’ónixkő, valamint foglalatba való kövek az efódhoz és a melltáskához’ (2Mó 25:1–7; 35:5, 9, 27). A főpap efódjának a vállrészén két ónixkő volt, melyeken Izrael 12 törzsének a neve szerepelt, 6 az egyiken, 6 a másikon. Az „ítélet melltáskáját” négy sor drágakővel díszítették. A beszámolóban ez áll: „Egy sorba rubin, topáz, smaragd, ez volt az első sor. A második sor: türkiz, zafír és jáspis. A harmadik sor: lesemkő, achát és ametiszt. A negyedik sor pedig: krizolit, ónix és jade. Aranyfoglalatba voltak foglalva.” Mindegyik kőbe belevéstek egyet Izrael 12 törzsének a nevei közül (2Mó 39:6–14; 28:9–21; lásd: MELLTÁSKA).

Noha Jehova nem engedte meg Dávidnak, hogy templomot építsen Jeruzsálemben (1Kr 22:6–10), az idős király boldogan készített elő az építkezéshez értékes anyagokat, többek közt „ónixköveket, kemény habarcsba való köveket, mozaikkövecskéket és mindenféle értékes követ, és alabástromkövet is bőségesen”. Tekintélyes mennyiségű anyagot adományozott, és a nép is adott hozzájárulást (1Kr 29:2–9). Salamon, amikor építette a templomot, „bevonta a házat értékes kövekkel ékességül”, vagyis értékes kövekkel díszítette azt (2Kr 3:6).

Jelképes értelem: Miután Pál apostol azt mondta Jézus Krisztusról, hogy ő az az alap, akire a keresztényeknek építeniük kell, felsorolt különféle építési anyagokat a keresztény szolgálattal kapcsolatosan. Kifejtette, hogy a választott anyagok között lehetnek jelképes ’értékes kövek’ is, melyek képesek ellenállni a ’tűznek’ (1Ko 3:10–15).

Néha a Biblia drágakövekkel szemlélteti az égi vagy szellemi dolgoknak vagy személyeknek a tulajdonságait. Ezékiel szemei előtt megnyíltak az egek, és két látomásban négy, szárnyas élő teremtményt látott, és velük négy kereket, melyek külseje a „krizolit izzó fényére” hasonlított, azaz sárgás vagy talán zöldes színük volt (Ez 1:1–6, 15, 16; 10:9). Később Dániel egy angyalt látott, ’egy vászonruhás férfit’, akinek a „teste olyan volt, mint a krizolit” (Dá 10:1, 4–6).

Amikor pedig Ezékiel Jehova dicsőségéről kapott egy látomást, ’valami [mélykék] zafírkőfélét látott, trónhoz hasonlót’ (Ez 1:25–28; 10:1). Magának Jehova Istennek a dicsősége is ragyogó drágakövekhez van hasonlítva. Amikor János apostol Isten égi trónját látta, ezt mondta: „A rajta ülő kinézetre olyan, mint egy jáspiskő és egy vörös színű drágakő, a trón körül pedig kinézetre a smaragdhoz hasonló szivárvány” (Je 4:1–3, 9–11).

„A szent várost, az Új Jeruzsálemet”, azaz a „Bárány feleségét” úgy mutatja be a Biblia, ’mint egy igen értékes drágakövet, mint egy kristálytisztán ragyogó jáspiskövet’. Falának 12 alapját „mindenféle drágakő ékesítette”, mindegyik alapot más-más kő: jáspis, zafír, kalcedon, smaragd, szárdonix, szárder, krizolit, berill, topáz, krizoprász, hiacint és ametiszt. A város 12 kapuja 12 gyöngy volt (Je 21:2, 9–21; lásd: KORALL és a különböző drágakövekről szóló címszavak).