MALAKIÁS KÖNYVE

Sok magyar Bibliában a Héber Iratok utolsó könyve. A hagyományos zsidó kánonban ez az utolsó a „kispróféták” közt, közvetlenül az Írások (Hagiografa) előtt található. Jehova kijelentését tartalmazza, melyet Izraelről mondott Malakiás által (Ma 1:1).

Malakiás napjai: Malakiás próféta idejében elkeserítő volt, ahogy a papok viselkedtek. Sánta, vak és beteg állatokat is elfogadtak, hogy feláldozzák azokat Jehova oltárán, noha ez ellenkezett a Törvénnyel (Ma 1:8; 3Mó 22:19; 5Mó 15:21). Nem nyújtottak megfelelő vezetést a népnek, és nem a jóra oktatták őket, ami miatt sokan megbotránkoztak (Ma 2:7, 8). Részrehajló bírák voltak (2:9). Mindez rossz hatással volt az izraelitákra, és kezdték egyre kevésbé értékelni Jehova szolgálatát (3:14, 15). Ez abból is látszódott, hogy nem támogatták a templomnál végzett szolgálatot, hiszen nem fizették meg a tizedet. Annyira eltávolodtak Jehovától, hogy képesek voltak elválni a feleségüktől, feltehetően azért, hogy olyan nőket vegyenek el, akik hamis isteneket imádtak. Ezenkívül sokan közülük varázslók, házasságtörők, hazugok és tisztességtelenek lettek, illetve elnyomtak másokat (2:11, 14–16; 3:5, 8–10). Jehova ezért előre figyelmeztette őket, hogy el fog jönni a templomához ítélkezni (3:1–6). Ugyanakkor arra buzdította a helytelenül cselekvőket, hogy bánják meg a bűneiket. Ezt mondta nekik: „Térjetek hát vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok!” (3:7).

Mikor íródott? Magából a könyvből kiindulva is meg lehet határozni, hogy mikor íródott. A babiloni száműzetés után kellett a prófétának leírnia, hiszen a könyvben az olvasható, hogy az izraelitáknak kormányzójuk volt. A templomot már újjá kellett, hogy építsék, ugyanis a próféta szerint a templomnál mutattak be imádatot (Ma 1:7, 8; 2:3, 13; 3:8–10). Ez alapján Aggeus (i. e. 520) és Zakariás (i. e. 520–518) prófétálásához képest későbbi időszakról lehet szó, hiszen ezek a próféták még arra ösztönözték az izraelitákat, hogy fejezzék be a templom építését (Ezs 5:1, 2; 6:14, 15). Az, hogy az izraeliták félvállról vették az igaz imádatot, és nem ragaszkodtak Isten törvényéhez, jól ráillik arra az időre, amikor Nehémiás újra visszatért Jeruzsálembe. Erre valamivel Artaxerxész király 32. éve (kb. i. e. 443) után került sor. (Vö.: Ma 1:6–8; 2:7, 8, 11, 14–16; Ne 13:6–31.) Tehát minden bizonnyal Malakiás könyve is i. e. 443 után lett feljegyezve, akárcsak Nehémiás könyve.

Összhangban van más bibliai könyvekkel: Malakiás könyve teljesen összhangban van a Szentírás többi részével. Pál apostol a Malakiás 1:2, 3-at idézte, amikor azt szemléltette, hogy Isten választása nem attól függ, „aki akarja, se nem attól, aki fut, hanem Istentől, aki irgalmaz” (Ró 9:10–16). A könyv úgy utal Jehovára, mint aki a Teremtő (Ma 2:10; vö.: Zs 100:3; Ézs 43:1; Cs 17:24–26), aki igazságos, irgalmas, soha nem változik meg, és aki nem hagyja büntetlenül azokat, akik szándékosan követnek el bűnt (Ma 2:2, 3, 17; 3:5–7, 17, 18; 4:1; vö.: 2Mó 34:6, 7; 3Mó 26:14–17; Ne 9:17; Jk 1:17). Hangsúlyozza Isten nevének a fontosságát (Ma 1:5, 11, 14; 4:2; vö.: 5Mó 28:58, 59; Zs 35:27; Mi 5:4). Arra buzdította az izraelitákat, hogy emlékezzenek Mózes törvényére (Ma 4:4).

A könyv felhívta az izraeliták figyelmét arra, hogy el fog jönni a Messiás és Jehova napja. Rávilágított, hogy Jehova elküldi majd a ’követét’, de ez a követ csak az előfutára lesz a nála nagyobb ’szövetség követének’, aki Jehovával fog eljönni (Ma 3:1). Máté (11:10–14; 17:10–13), Márk (9:11–13) és Lukács (1:16, 17, 76) beszámolóiból kiderül, hogy a Malakiás 3:1-ben szereplő ’követ’ és a 4:5, 6-ban említett ’Illés’ Keresztelő Jánosra utal.

[Kiemelt rész a 294. oldalon]

MALAKIÁS KÖNYVÉNEK ÁTTEKINTÉSE

Egy kijelentés, mely kiemeli, hogy Jehova Isten számadásra vonja azokat, akik figyelmen kívül hagyják a követelményeit

Malakiás próféta írta nyilvánvalóan kb. 95 évvel azután, hogy a zsidók első csoportja hazatért a babiloni száműzetésből

Jehova szereti Izraelt, de ők megvetik a nevét (1:1–14)

Jehova szereti a népét, ahogy szerette Jákobot is, de Ézsaut gyűlölte

Ennek ellenére Izrael papjai megvetik Isten nevét, és sánta meg beteg állatokat is elfogadnak áldozatul, pedig egy kormányzónak nem vinnének ilyen állatokat

Jehova elítéli a papokat és a népet, amiért letértek az útjáról (2:1–17)

A papok letértek Isten útjáról, ami miatt ’sokan megbotránkoztak a törvényben’, és így ’megrontották Lévi szövetségét’

Az izraeliták más nemzetből való nőket vesznek feleségül, és néhányuk hűtlenül bánik ifjúsága feleségével, mivel elválik tőle

Elfárasztották Istent azzal, hogy azt állították róla, hogy kedvét leli azokban, akik rosszat cselekszenek

Az igaz Úr megítéli és megtisztítja majd a népét (3:1–18)

Jehova a szövetség követével el fog jönni a templomához; megtisztítja Lévi fiait, és Júda ajándékfelajánlása kedves lesz előtte

Jehova gyorsan elítéli a varázslókat, a házasságtörőket, azokat, akik hamisan esküsznek, tisztességtelenül bánnak másokkal és elnyomják a többieket

Vigyük be a teljes tizedet Jehova tárházába, és akkor kiárasztja ránk az áldását

Emlékkönyvet fognak írni azokról, akik félik Jehovát; a népe látni fogja a különbséget az igazságos és a gonosz között

Jehova nagy és félelmetes napja el fog jönni (4:1–6)

Jehova napján a gonosz el lesz pusztítva, azokra viszont, akik félik Isten nevét, ’felragyog az igazságosságot hozó nap’

Mielőtt eljön Jehova napja, Illés próféta visszafordítja a népet Jehovához