PERGAMEN

Juh, kecske vagy borjú bőréből készített anyag, melyet írásra használtak. Az ókoriak régtől fogva használtak bőrt írásra; egy i. e. II. század vége felé készült másolat, a holt-tengeri Ézsaiás-tekercs ugyancsak bőrből van. Leginkább az egyiptomi papiruszt használták nyersanyagként az íráshoz, de Plinius szerint i. e. 190 táján, amikor Egyiptom akkori uralkodója megtiltotta a papirusz kivitelét, Pergamonban feltalálták a bőrből készült pergament. (A magyar „pergamen” szó a lat. pergamena szóból ered.) Ez talán nem jelent mást, mint csupán azt, hogy népszerűbbé vált az a korábban már alkalmazott módszer, hogy úgy készítik ki a bőrt, hogy mindkét oldalára tudjanak írni. A pergamentekercs jóval tartósabb volt, mint a kevésbé drága papirusztekercs.

A 2Timóteusz 4:13-ban arról olvasunk, hogy Pál apostol megkéri Timóteuszt, hogy vigye el neki „a tekercseket, főleg a pergameneket” (ÚV, Ro). Az apostol nem ír arról, hogy ezek mit tartalmaztak, de alighanem a Héber Iratok részleteit kérte, hogy tanulmányozhassa őket, amíg Rómában börtönben raboskodik. A „főleg a pergameneket” kifejezés vélhetően azt mutatja, hogy Pál papirusztekercsekre is, és pergamentekercsekre is gondolt.

Az ókori rómaiak gyakran viasszal bevont fatáblákra jegyezték fel mindazt, amit csak ideiglenesen akartak megőrizni. Idővel e fatáblák helyett bőr-, azaz pergamenlapokat használtak erre a célra. A latin membranae (hártyák v. bőrök) szóval utaltak a pergamenlapokból álló jegyzetfüzetre. A fentebb idézett írásszövegben Pál ennek a latin szónak a görög megfelelőjét használta, amikor „a tekercseket, főleg a pergameneket [mem·braʹnasz]” kérte. Emiatt néhány szövegmagyarázó úgy véli, hogy az apostol a Héber Iratok tekercseit kérte, és még valamilyen jegyzeteket vagy leveleket. Ennélfogva a Raffay-fordítás így adja vissza ezt a részt: „a könyveket, de különösen az írólapokat”; a The New English Bible pedig ekképpen: „a könyveket, és mindenekelőtt a jegyzeteimet”. Ám nem tudjuk biztosan, hogy ’a pergamenek’ jegyzetek, írólapok, esetleg pergamentekercsek (Kat., B.–D.) voltak-e.

Vellum: A pergamen általában juh-, kecske- vagy borjúbőrből készült. Az i. sz. III. és IV. században megkülönböztették a durvább és a finomabb pergamenanyagot, a durvábbat továbbra is pergamennek nevezték, a finomabbat pedig vellumnak. Ez utóbbi nagyon finom bőrből volt: borjú- vagy kecskegidabőrből, illetve halva született borjak és bárányok bőréből. A bőrt úgy készítették ki, hogy lekaparták a megmosott bőrről a szőrt, kifeszítették egy keretre, ismét lemosták és levakarták, hogy ne legyen egyenetlen a felülete, majd bevonták krétapéppel, és horzsakővel simították. A végeredmény egy vékony, sima felületű, szinte fehér színű, írásra alkalmas anyag volt, amelyet széles körben kezdtek használni fontos könyvek kiadásához egészen a nyomtatás feltalálásáig; a nyomtatáshoz ugyanis jobb volt a papír, és olcsóbb is volt. Vellumból készültek jelentős bibliai kéziratok, például a Sínai kódex és az 1209. sz. Vatikáni kódex, melyek a IV. századból valók, valamint az V. századi Alexandriai kódex.