TANÍTVÁNY

Az a személy, akit valaki valamire tanít. A „tanítvány”-nak fordított héber szó (lim·mudhʹ) alapvetően olyasvalakire utal, aki tanul, vagy képzést kap. (Vö.: Ézs 8:16.) Egy ehhez kapcsolódó szó, a mal·mádhʹ azt jelenti, hogy ’ökörösztöke’ (Bí 3:31; vö.: Hó 10:11). A görög ma·thé·tészʹ (tanítvány) szó elsősorban egy olyan személyre utal, aki valamire összpontosít.

A Görög Iratokban olvashatunk Jézus, Keresztelő János, a farizeusok és Mózes tanítványairól (Mt 9:14; Lk 5:33; Jn 9:28). Jézus első tanítványai János tanítványai közül kerültek ki (Jn 1:35–42). A Máté 10:1 és a 11:1 tanítványoknak nevezi azt a 12 személyt, akiket Jézus az apostolainak választott. Tágabb értelemben tanítványnak hívták mindazokat, akik hittek Jézus tanításaiban; legalább egy közülük csak titokban volt Jézus tanítványa (Lk 6:17; Jn 19:38). Ám az evangéliumokban általában azokra a személyekre utalnak ezzel a szóval, akik bensőséges kapcsolatban voltak Jézussal, és vele együtt utaztak a prédikáló körútjain, és akiket ő maga tanított. Legfőképpen pedig azokra használatos ez a szó, akik nem csupán hisznek Krisztus tanításaiban, hanem a tőlük telhető legteljesebb mértékben aszerint is élnek. Elengedhetetlen, hogy a tanítványok „megtartsák mindazt”, amit Jézus parancsolt (Mt 28:19, 20).

Jézus azért képezte a tanítványait, hogy olyanok legyenek, mint ő, és ők is prédikálják a Királyság jó hírét, és tanítsanak másokat. Ezt mondta: „A tanuló nem áll a tanítója felett, de mindaz, aki tökéletes oktatást nyert, olyan lesz, mint a tanítója” (Lk 6:40). A történelem bizonyítja, hogy Krisztus tanítása nagyon hatékony volt. A tanítványai folytatták a munkát, melyre megtanította őket, és már az első század végére képeztek tanítványokat szerte a Római Birodalomban, Ázsiában, Európában és Afrikában. Ez volt a legfőbb munkájuk, összhangban Jézus Krisztusnak a Máté 28:19, 20-ban olvasható parancsával.

Jézus parancsának utolsó szavai egyértelműen rámutatnak, hogy a keresztényeknek a mai napig kötelességük tanítványokat képezni minden nemzetből való emberek közül: „íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig.” A keresztények nem maguknak képeznek tanítványokat. Akiket tanítanak valójában Jézus Krisztus tanítványai, hiszen nem emberek tanításait követik, hanem Krisztuséit (gör.: Khri·sztoszʹ). Ezért nevezték el a tanítványokat isteni gondviselés által keresztényeknek (gör.: khri·szti·a·noszʹ) (Cs 11:26). Ézsaiás prófétának is voltak tanítványai, de ők sem magát Ézsaiást követték. Ismerték Jehova törvényét, és összhangban éltek a törvény tanúságával (Ézs 8:16).

Jézus tanítványának lenni egyáltalán nem könnyű. Ő nem a maga kedvében járt. A földi élete során többször komoly erőfeszítést kellett tennie, hogy ellenálljon az Ördögnek és a csatlósainak (Ró 15:3). Azt mondta, hogy a tanítványainak jobban kell szeretniük őt, mint a legközelebbi hozzátartozóikat, sőt, jobban, mint a saját lelküket. Ezenkívül egymást is szeretniük kell. Meg kell teremniük a szellem gyümölcsét. Annak, aki Jézus tanítványa szeretne lenni, fel kell vennie a saját kínoszlopát, és követnie kell Krisztus nyomdokait. Ez azt jelenti, hogy ’búcsút kell mondania mindennek, amije van’. Ám sokkal több értékes dolgot kap, üldözésekkel együtt, a jövőben pedig örök életet (Lk 14:26, 27, 33; Jn 13:35; 15:8; Mk 10:29, 30; lásd: KERESZTÉNY).