PÉNZ
Fizetőeszköz. Az ókorban sokszor jószágokat használtak a csereüzletekben, és nyilvánvalóan ez az üzletkötés legkorábbi módszere. A pénzre használt latin szó (pecunia) is ezt a tényt sugallja. Ezt a szót a pecus szóból származtatják, mely azt jelenti, hogy ’marha’. Azonban a jószágok (1Mó 47:17) és az élelmiszer (1Ki 5:10, 11) nem mindig volt megfelelő fizetőeszköz. Ezért fémeket kezdtek használni erre a célra, például aranyat és ezüstöt. Már Ábrahám idejében is használtak pénz gyanánt nemesfémeket. De ekkor még nem szabványosított pénzérmékről volt szó. Az ezüstöt és az aranyat kényelmi szempontból kétségtelenül meghatározott súlyú rúd, karika, karperec vagy olyan más formába öntötték, melyet mérvadónak tekintettek. (Vö.: 1Mó 24:22; Jzs 7:21.) Az a héber szó, melyet általában úgy fordítanak, hogy „pénz”, szó szerint azt jelenti, hogy ’ezüst’ (1Mó 17:12, Rbi8, lábj.; lásd még: Árus Lajos: Ószövetségi héber–magyar szómagyarázat. Budapest–Gödöllő, 1996, Iránytű Kiadó). Fizetéskor gyakran az érintett felek mérték ki a fémtárgyakat (1Mó 23:15, 16; Jr 32:10).
Az üzleti ügyek lebonyolítása magában foglalta a mérést is, ezért érthető módon a súlymértékek megjelölése egyben pénzértékbeli megjelölés is volt. (Lásd: SÚLYOK ÉS MÉRTÉKEK.) Az izraelitáknál öt fő pénzegység volt: gera, fél sekel (beka), sekel, mina (máné) és talentum (2Mó 25:39; 30:13; 38:25, 26; 1Ki 10:17; Ez 45:12; lásd: GERA II.; MINA; SEKEL; TALENTUM). Az egymáshoz való viszonyuk és a körülbelüli értékük aranyban és ezüstben mérve a következő táblázatban látható. (Az arany és ezüst árfolyama gyakran változott az elmúlt években. Ebben a kiadványban, az 1988-as számítások alapján, az arany unciája [30,103 g] óvatos becslések szerint 350 USA-dollár [USD], az ezüst unciája pedig 6 dollár; ám úgy tartják, hogy az ókorban az arany és az ezüst egymáshoz való viszonya 13:1-hez volt.)
Arany (USD)
Ezüst (USD)
1 gera
= 1⁄20 sekel
6,42
0,11
1 beka
= 10 gera
64,23
1,10
1 sekel
= 2 beka
128,45
2,20
1 mina
= 50 sekel
6 422,50
110,10
1 talentum
= 60 mina
385 350,00
6 606,00
Nem lehet pontosan meghatározni az értékét annak a fizetőeszköznek, mely az 1Mózes 33:19-ben, a Józsué 24:32-ben és a Jób 42:11-ben ’pénznek’ vagy ’pénzdarabnak’ van fordítva (héb.: qeszí·táʹ). A pim értéke hasonlóképpen bizonytalan, lehetséges, hogy kb. a kétharmada volt a sekelnek (1Sá 13:21; lásd: PIM).
Pénzérmék a Héber Iratokban: Az az általánosan elfogadott nézet, hogy az első pénzérméket kb. i. e. 700-ban verték. Az izraeliták talán akkor kezdtek először pénzérméket használni, amikor visszatértek a babiloni száműzetésből. A száműzetés után íródott bibliai könyvek utalnak a perzsa dárikra (1Kr 29:7; Ezs 8:27) és a drachmára (héb. t. sz.: dar·kemó·nímʹ), melyekről általánosságban úgy vélik, hogy egyenlő értékűek voltak (Ezs 2:69; Ne 7:70–72). A perzsa aranydárik 8,4 g-os volt, és ezért 94,50 dollár értékűnek tekintik. (Lásd: DÁRIK; DRACHMA.)
Pénz a Keresztény Görög Iratok írásának idején: A következő érméket említi meg a Keresztény Görög Iratok: lepton (zsidó), kvadráns (római), as vagy assarion (római és provinciális), dénár (római), drachma (görög), didrachma (görög) és státer (görög; sokan úgy vélik, hogy megfelel az antiókiai vagy tíruszi tetradrachmának) (Mt 5:26; 10:29; 17:24, 27; 20:10; Mk 12:42; Lk 12:6, 59; 15:8; 21:2, Int; Káldi, lábj.; MKB, lábj.; Bud., jegyz.; lásd: DÉNÁR; STÁTER). A jóval nagyobb pénzegységek, melyek minaként és talentumként ismeretesek, súlyok voltak és nem érmék (Mt 18:24; Lk 19:13–25). A jobb oldali táblázat megmutatja a kapcsolatot a különböző pénzegységek között, illetve megadja a körülbelüli értéküket.
Értéke (USD)
1 lepton (réz v. bronz)
= 1⁄2 kvadráns
0,006
1 kvadráns (réz v. bronz)
= 2 lepton
0,012
1 as (assarion) (réz v. bronz)
= 4 kvadráns
0,046
1 dénár (ezüst)
= 16 as
0,74
1 drachma (ezüst
=
0,65
1 didrachma (ezüst)
= 2 drachma
1,31
1 tetradrachma*
= 4 drachma
2,62
1 mina (ezüst)
= 100 drachma
65,40
1 talentum (ezüst)
= 60 mina
3 924,00
1 talentum (arany)
=
228 900,00
*Vsz. ez megegyezik a státerrel (ezüst)
Vásárlóérték: Az ókori pénz mai értéke nem ad pontos képet arról, hogy valójában mennyit ért. A Biblia azonban ad némi támpontot az egyes pénzegységek vásárlóerejének meghatározásához, és ez nagy segítség ahhoz, hogy lássuk, mennyit értek az ókorban. Jézus földi szolgálatának idején a mezőgazdasági munkások általában egy dénárt kaptak 12 órányi, vagyis egy napi munkáért (Mt 20:2). Feltételezhetjük, hogy a Héber Iratok írásának idején is kb. ennyi bért kaptak a munkások. Ha így volt, akkor egy ezüstsekel háromnapi bérnek felelt meg.
Egy rabszolga ára 30 ezüstsekel volt (talán 90 napi munka bére) (2Mó 21:32; vö.: 3Mó 27:2–7). Hóseás próféta 15 ezüstért és másfél hómer (15 éfa) árpáért vásárolt egy nőt. Valószínűleg ez megfelelt egy rabszolga teljes árának. Ha így volt, akkor abban az időben egy éfa (22 l) árpa egy sekelt ért (Hó 3:2).
Ínség idején az árak erőteljesen megemelkedtek. Ostrom idején 80 ezüstért (kb. 240 napi bér) csak egy szamárfejet tudtak megvásárolni, melyen kevés volt a hús, és a mózesi törvény szerint alkalmatlan volt a fogyasztásra, rendes körülmények között viszont 8 hómer (1760 l) árpát tudtak volna venni ezen az összegen (2Ki 6:25; vö.: Hó 3:2).
Az i. sz. első században két veréb egy assariont ért (45 percnyi munka bére), öt verebet pedig kétszer ennyiért lehetett megvásárolni (Mt 10:29; Lk 12:6; lásd még: Rbi8, lábj.; MKB, lábj.; Bud., jegyz.). Annak a szűkölködő özvegynek a templomi adománya, akire Jézus felfigyelt, még ennél is kevesebb volt, csupán két lepton (1 kvadráns), vagyis a napi bér 1/64 része. Krisztus Jézus mégis megdicsérte őt, hogy többet adott, mint azok, akik nagyobb összeget adományoztak, mivel ő nem a feleslegéből adott, hanem bedobta „mindazt, amije volt, egész megélhetését” (Mk 12:42–44; Lk 21:2–4; lásd még: Rbi8, lábj.; Káldi, lábj.; Bud., jegyz.). A zsidók által fizetett évenkénti templomadó két drachma, vagyis egy didrachma (kb. 2 napi bér) volt (Mt 17:24; lásd még: Rbi8, lábj.; Káldi, lábj. [17:23]; Bud., jegyz.). Mivel a drachma kb. egynapi munka bére volt, ezért ésszerű, hogy egy asszony az egész házát kisöpörje és szorgalmasan keresse ezt az elveszett pénzérmét (Lk 15:8, 9).
Iskariót Júdás 30 ezüstért, nyilvánvalóan egy rabszolga áráért, árulta el Jézust (Mt 26:14–16, 47–50). Kétségtelen, hogy ezek az ezüstök vagy sekelek voltak, vagy hasonló értékű pénzérmék. De a pénzérme típusa nincs megadva a beszámolóban, csak az, hogy ezüstből volt.
A pénz lehet hasznos, de ártalmas is: A pénz védelem a szegénység ellen, és az azzal járó nehézségek ellen, lehetővé téve, hogy a tulajdonosa hozzájusson a szükséges dolgokhoz, és élvezeti cikkekhez is. (Vö.: Pr 7:12; 10:19.) Ezért előfordulhat, hogy az ember a pénzbe kezdi vetni a bizalmát, és megfeledkezik a Teremtőjéről. (Vö.: 5Mó 8:10–14.) „A pénz szeretete [szó szerint: ’az ezüst gyengéd szeretete’] mindenfajta ártalmas dolognak gyökere, és erre a szeretetre törekedve némelyek eltévelyedtek a hittől, és mindenütt sok fájdalommal szegezték át magukat” (1Ti 6:10). Pénzért egyesek elferdítették az ítéletet, prostitúcióra adták magukat, gyilkosságokat követtek el, elárultak másokat és meghamisították az igazságot (5Mó 16:19; 23:18; 27:25; Ez 22:12; Mt 26:14, 15; 28:11–15).
Másrészt Isten helyesli a pénz megfelelő felhasználását (Lk 16:1–9). Ez magában foglalja a tiszta imádat előmozdításáért adott adományokat, és a szükséget szenvedőknek való anyagi segítségnyújtást. (Vö.: 2Kr 24:4–14; Ró 12:13; 1Jn 3:17, 18; lásd: ADOMÁNY, HOZZÁJÁRULÁS; IRGALMAS ADOMÁNYOK.) Noha sok jót lehet tenni a pénzzel, de a legértékesebb dolgokat – szellemi táplálékot, szellemi ’vizet’ és magát az örök életet – enélkül lehet megszerezni (Ézs 55:1, 2; Je 22:17).