Bármilyen rosszul bántak is veled a múltban, biztos lehetsz benne, hogy Jehova szeret és értékesnek tart téged. Gondolj arra, hogy Jehova látta benned a jót, ezért magához vonzott (Ján 6:44). Ő mindig kész segíteni neked, mert értékes vagy a szemében. Jézus példája által jobban megérthetjük, hogy hogyan érez irántunk Jehova. Jézus észrevette azokat, akiket mások semmibe vettek, és nagyon kedvesen bánt velük (Máté 9:9–12). Egyszer egy súlyosan beteg asszony megérintette a ruháját, mert bízott benne, hogy így meg fog gyógyulni. Jézus vigasztalóan beszélt vele, és megdicsérte a hitéért (Márk 5:25–34). Jézus tökéletesen visszatükrözi az Atyja személyiségét (Ján 14:9). Ezért biztos lehetsz benne, hogy Jehova téged is értékesnek tart, és észreveszi a jó tulajdonságaidat, így a hitedet és az iránta érzett szeretetedet is. w24.10 7. o., 4–5. bek.

Dávidot számtalan megpróbáltatás érte, és sokszor sírt. Voltak gyűlölői, és még azok között is voltak, akik ellene fordultak, akikben megbízott (1Sám 19:10, 11; 2Sám 15:10–14, 30). Elkeseredettségében egyszer ezt írta: „Kimerültem sóhajtozásomban; egész éjjel könnyeimmel áztatom ágyamat, könnyeimmel árasztom el fekhelyem” (Zsolt 6:6). Számos nehézsége ellenére abban sosem kételkedett, hogy Jehova szereti őt. Ezt írta: „Jehova meghallja az én sírásom hangját” (Zsolt 6:8). A napiszöveg szavai költői nyelvezettel írják le, milyen gyengéden törődik Jehova a szolgáival. Dávid úgy beszélt róla, mint aki jelképesen összegyűjti a könnyeit egy bőrtömlőbe, vagy feljegyzi azokat egy könyvbe. Tehát biztos volt benne, hogy Jehova látja, min megy keresztül, tudja, hogy ez milyen érzéseket vált ki belőle, és nem felejti el, milyen sokat szenvedett. w24.12 22. o., 11–12. bek.

Keményen kell dolgoznunk, hogy éretté váljunk, de ügyelnünk kell rá, hogy azok is maradjunk. Ezt úgy tudjuk elérni, ha nem vagyunk túl magabiztosak (1Kor 10:12). Állandóan vizsgáljuk meg, hogy még mindig törekszünk-e a fejlődésre. A kolosszéiaknak írt levélből is az derül ki, hogy az érettséget meg kell őrizni. Jóllehet az ott élő keresztények már érettek voltak, Pál mégis óva intette őket, nehogy hatással legyen rájuk a világi gondolkodás (Kol 2:6–10). Epafrász pedig, aki nyilván jól ismerte az ottani testvéreket, buzgón imádkozott azért, hogy „végül érettek [legyenek]” (Kol 4:12). Mindketten azt szerették volna, ha a Kolosszéban élők minden nehézség ellenére érettek maradnak. Mit tanulhatunk ebből? Komolyan kell igyekeznünk, hogy érettek maradjunk, és ehhez Isten segítségére is szükségünk van. w24.04 6–7. o., 16–17. bek.