Szeptember 1., kedd
„Állandóan vizsgáljátok meg, hogy ragaszkodtok-e a hithez” (2Kor 13:5).
Keményen kell dolgoznunk, hogy éretté váljunk, de ügyelnünk kell rá, hogy azok is maradjunk. Ezt úgy tudjuk elérni, ha nem vagyunk túl magabiztosak (1Kor 10:12). Állandóan vizsgáljuk meg, hogy még mindig törekszünk-e a fejlődésre. A kolosszéiaknak írt levélből is az derül ki, hogy az érettséget meg kell őrizni. Jóllehet az ott élő keresztények már érettek voltak, Pál mégis óva intette őket, nehogy hatással legyen rájuk a világi gondolkodás (Kol 2:6–10). Epafrász pedig, aki nyilván jól ismerte az ottani testvéreket, buzgón imádkozott azért, hogy „végül érettek [legyenek]” (Kol 4:12). Mindketten azt szerették volna, ha a Kolosszéban élők minden nehézség ellenére érettek maradnak. Mit tanulhatunk ebből? Komolyan kell igyekeznünk, hogy érettek maradjunk, és ehhez Isten segítségére is szükségünk van. w24.04 6–7. o., 16–17. bek.
Szeptember 2., szerda
„Jehova velünk van. Ne féljetek tőlük!” (4Móz 14:9).
Az istenfélelem azt jelenti, hogy annyira szeretjük Jehovát, hogy semmi olyat nem akarunk tenni, amivel megbántanánk őt. Vágyunk rá, hogy megtanuljunk különbséget tenni a helyes és a helytelen, valamint az igazság és a hazugság között (Péld 2:3–6; Héb 5:14). Ha erősebb bennünk az emberektől való félelem, mint az istenfélelem, akkor könnyen elhihetünk olyasmit, ami nincs összhangban az igazsággal. Vegyünk egy példát. Az ígéret földjét felderítő 12 fejedelem közül tízen jobban féltek a kánaánitáktól, mint amennyire Jehovát szerették. Ezt mondták a többi izraelitának: „Nem tudunk szembeszállni azokkal a népekkel, mert erősebbek, mint mi” (4Móz 13:27–31). Emberi nézőpontból a kánaániták valóban erősebbek voltak az izraelitáknál. De azt állítani, hogy az izraeliták nem tudnák legyőzni az ellenségeiket, azt mutatta, hogy Jehovát teljesen kihagyták a képből. w24.07 9. o., 5–6. bek.
Szeptember 3., csütörtök
„Vajon az egész föld bírája ne tenné azt, ami helyes?” (1Móz 18:25).
Minden okunk megvan rá, hogy megbízzunk Jehova valamennyi ítéletében, akár kedvező, akár kedvezőtlen az az ítélet. Ábrahámhoz hasonlóan mi is biztosak vagyunk abban, hogy Jehova, „az egész föld bírája” mindig tökéletesen, bölcsen és irgalmasan ítélkezik. Képzést adott a Fiának, Jézusnak, és rábízta az ítélkezést (Ján 5:22). Jehova és a Fia belelát minden ember szívébe (Máté 9:4). Ezért mindig azt teszik, ami helyes. Soha ne kételkedjünk Jehova döntéseiben. Ő mindig helyesen ítélkezik, amire mi nem vagyunk képesek (Ézs 55:8, 9). Ezért bízzuk az ítélkezést rá és a Fiára, a királyunkra, aki az Atyjához hasonlóan mindig igazságos és irgalmas (Ézs 11:3, 4). w24.05 7. o., 18–19. bek.