Dávidot számtalan megpróbáltatás érte, és sokszor sírt. Voltak gyűlölői, és még azok között is voltak, akik ellene fordultak, akikben megbízott (1Sám 19:10, 11; 2Sám 15:10–14, 30). Elkeseredettségében egyszer ezt írta: „Kimerültem sóhajtozásomban; egész éjjel könnyeimmel áztatom ágyamat, könnyeimmel árasztom el fekhelyem” (Zsolt 6:6). Számos nehézsége ellenére abban sosem kételkedett, hogy Jehova szereti őt. Ezt írta: „Jehova meghallja az én sírásom hangját” (Zsolt 6:8). A napiszöveg szavai költői nyelvezettel írják le, milyen gyengéden törődik Jehova a szolgáival. Dávid úgy beszélt róla, mint aki jelképesen összegyűjti a könnyeit egy bőrtömlőbe, vagy feljegyzi azokat egy könyvbe. Tehát biztos volt benne, hogy Jehova látja, min megy keresztül, tudja, hogy ez milyen érzéseket vált ki belőle, és nem felejti el, milyen sokat szenvedett. w24.12 22. o., 11–12. bek.

Keményen kell dolgoznunk, hogy éretté váljunk, de ügyelnünk kell rá, hogy azok is maradjunk. Ezt úgy tudjuk elérni, ha nem vagyunk túl magabiztosak (1Kor 10:12). Állandóan vizsgáljuk meg, hogy még mindig törekszünk-e a fejlődésre. A kolosszéiaknak írt levélből is az derül ki, hogy az érettséget meg kell őrizni. Jóllehet az ott élő keresztények már érettek voltak, Pál mégis óva intette őket, nehogy hatással legyen rájuk a világi gondolkodás (Kol 2:6–10). Epafrász pedig, aki nyilván jól ismerte az ottani testvéreket, buzgón imádkozott azért, hogy „végül érettek [legyenek]” (Kol 4:12). Mindketten azt szerették volna, ha a Kolosszéban élők minden nehézség ellenére érettek maradnak. Mit tanulhatunk ebből? Komolyan kell igyekeznünk, hogy érettek maradjunk, és ehhez Isten segítségére is szükségünk van. w24.04 6–7. o., 16–17. bek.

Az istenfélelem azt jelenti, hogy annyira szeretjük Jehovát, hogy semmi olyat nem akarunk tenni, amivel megbántanánk őt. Vágyunk rá, hogy megtanuljunk különbséget tenni a helyes és a helytelen, valamint az igazság és a hazugság között (Péld 2:3–6; Héb 5:14). Ha erősebb bennünk az emberektől való félelem, mint az istenfélelem, akkor könnyen elhihetünk olyasmit, ami nincs összhangban az igazsággal. Vegyünk egy példát. Az ígéret földjét felderítő 12 fejedelem közül tízen jobban féltek a kánaánitáktól, mint amennyire Jehovát szerették. Ezt mondták a többi izraelitának: „Nem tudunk szembeszállni azokkal a népekkel, mert erősebbek, mint mi” (4Móz 13:27–31). Emberi nézőpontból a kánaániták valóban erősebbek voltak az izraelitáknál. De azt állítani, hogy az izraeliták nem tudnák legyőzni az ellenségeiket, azt mutatta, hogy Jehovát teljesen kihagyták a képből. w24.07 9. o., 5–6. bek.