2Királyok
3 Jórám+, Aháb fia pedig Josafátnak, Júda királyának a tizennyolcadik évében lett Izrael királya Szamáriában, és tizenkét éven át uralkodott. 2 Azt tette, ami rossz Jehova szemében,+ de nem úgy, ahogy az apja+ vagy az anyja, ugyanis eltávolította Baál szent oszlopát+, amelyet apja készített.+ 3 Csakhogy ragaszkodott Jeroboámnak+, Nébát fiának a bűneihez, amelyekkel az bűnbe vitte Izraelt.+ Nem hagyta el azokat.
4 Mésa+, Moáb királya pedig juhtenyésztő volt, és százezer bárányt meg százezer nyíratlan hím juhot fizetett adóként Izrael királyának. 5 És történt, hogy amikor Aháb meghalt,+ Moáb királya fellázadt+ Izrael királya ellen. 6 Jórám király ezért kiment azon a napon Szamáriából, és megszemlélte+ egész Izraelt. 7 Továbbment, és elküldött Josafáthoz, Júda királyához ezekkel a szavakkal: „Moáb királya fellázadt ellenem. Eljössz-e velem hadakozni Moáb ellen?” „Elmegyek+ — mondta. — Én éppúgy, mint te. Az én népem éppúgy, mint a te néped.+ Lovaim éppúgy, mint lovaid.” 8 Aztán ezt mondta: „Melyik úton menjünk fel?” „Edom+ pusztájának útján” — felelte.
9 Izrael királya, Júda királya és Edom+ királya tehát elment, és hét napig haladtak kerülő útjukon, és nem volt víz sem a tábor, sem a nyomukban járó háziállatok számára. 10 Izrael királya végül így szólt: „Micsoda szerencsétlenség, hogy Jehova elhívta ezt a három királyt, csak hogy Moáb kezébe adja őket!”+ 11 Josafát azonban így szólt:+ „Nincs itt valaki, aki Jehova prófétája?+ Akkor kérdezzük meg általa Jehovát.”+ Erre megszólalt Izrael királyának egyik szolgája, és ezt mondta: „Itt van Elizeus+, Sáfát fia, aki vizet öntött Illés kezére.”+ 12 Josafát most így szólt: „Jehova szava nála van.” Le is ment hozzá Izrael királya meg Josafát és Edom királya.
13 Elizeus akkor így szólt Izrael királyához: „Mi közöm hozzád?+ Menj el apád prófétáihoz+ és anyád prófétáihoz.” Izrael királya azonban ezt mondta neki: „Nem, mert azért hívta el Jehova ezt a három királyt, hogy Moáb kezébe adja őket.”+ 14 Elizeus erre így szólt: „Él a seregek Jehovája,+ aki előtt állok, hogy ha nem lennék tekintettel Josafátnak, Júda királyának a személyére,+ akkor nem néznék rád, és nem is vennélek észre.+ 15 Most pedig hozzatok nekem egy húrpengető zenészt.”+ És történt, hogy amikor a húrpengető zenélt, Jehova keze+ megnyugodott őrajta. 16 Így szólt tehát: „Ezt mondja Jehova: »Ássanak árkot árok mellé ebben a völgyben*!+ 17 Mert ezt mondja Jehova: ,Nem láttok szelet, nem láttok záport, és mégis megtelik ez a völgy* vízzel.+ Inni fogtok belőle+ ti is, meg a jószágaitok is, és a háziállataitok is.’« 18 De ez csekélység lesz Jehova szemében;+ még Moábot is a kezetekbe adja.+ 19 Verjetek meg minden megerősített várost+ és minden kiváló várost, döntsetek ki+ minden jó+ fát, tömjetek be minden vízforrást, és tegyetek tönkre minden jó földbirtokot kövekkel.”
20 Reggel+ aztán, a gabonafelajánlás bemutatásának idején+ az történt, hogy íme, víz jött Edom irányából, és megtelt a vidék vízzel.
21 A moábiták pedig mind meghallották, hogy harcba vonultak ellenük a királyok. Így tehát embereket hívtak egybe mindazok közül, akik már övet köthettek,+ meg a náluk idősebbek közül, és megálltak a határon. 22 Amikor kora reggel felkeltek, a nap ráragyogott a vízre, úgyhogy a moábiták a túloldalról vörösnek látták a vizet, mintha vér lett volna. 23 Elkezdték mondogatni: „Ez vér! A királyokkal biztosan kard végzett, és leöldösték egymást. Rajta, zsákmányra,+ ó, Moáb!” 24 Alighogy beértek Izrael táborába, az izraeliták+ felkeltek, és vágni kezdték a moábitákat, úgyhogy azok megfutamodtak előlük.+ Így aztán behatoltak Moábba, és amint mentek, vágták a moábitákat. 25 A városokat romba döntötték,+ és minden jó földbirtokot teledobáltak kővel, ki-ki odavetette a magáét. Minden vízforrást betömtek,+ és minden jó fát kidöntöttek,+ míg csupán Kir-Haréset+ kövei maradtak meg. Azt a parittyások körülvették, és rombolni kezdték.
26 Amikor Moáb királya látta, hogy túl hevessé vált számára a csata, rögtön maga mellé vett hétszáz kardforgató férfit, hogy áttörjenek Edom királyához,+ de nem bírtak. 27 Végül fogta az elsőszülött fiát, akinek majd uralkodni kellett volna helyette, és felajánlotta+ őt égő áldozatul a falon. És nagy harag támadt Izrael ellen, úgyhogy az izraeliták elvonultak őtőle, és visszatértek országukba.