2Királyok

6 És a próféták fiai+ így szóltak Elizeushoz: „Íme, a hely,+ ahol mi előtted lakunk, túl szűkös+ nekünk. 2 Hadd menjünk el, kérünk, a Jordánhoz, aztán ki-ki vegyen onnan gerendát, és készítsünk ott magunknak+ egy helyet, hogy ott lakjunk.” Erre ő így felelt: „Menjetek.” 3 Valaki akkor ezt mondta: „Jöjj el, kérlek, és tarts a szolgáiddal!” Erre ő így szólt: „Magam is elmegyek.” 4 Velük ment tehát, és végül eljutottak a Jordánhoz, és vágni kezdték a fákat.+ 5 Történt aztán, hogy az egyik éppen döntötte a gerendáját, és a fejsze foka+ beleesett a vízbe. Felkiáltott és ezt mondta: „Jaj, uram!+ Úgy adták kölcsön!”+ 6 Az igaz Isten embere akkor így szólt: „Hová esett?” Erre megmutatta neki a helyet. Ő rögtön levágott egy darab fát, odadobta, és a fejsze foka úszni kezdett.+ 7 Most így szólt: „Emeld ki.” Az nyomban kinyújtotta a kezét, és kivette.

8 Szíria királya+ pedig hadba szállt Izrael ellen, ezért tanácsot tartott a szolgáival,+ és ezt mondta: „Ezen és ezen a helyen fogtok táborozni velem.”+ 9 Akkor az igaz Isten embere+ elküldött Izrael királyához ezekkel a szavakkal: „Vigyázz, nehogy elvonulj ennél a helynél,+ mert ott jönnek le a szírek.”+ 10 Izrael királya el is küldött arra a helyre, amelyről az igaz Isten embere beszélt neki.+ Az figyelmeztette+ őt, ő pedig távol tartotta magát onnan. Így történt nem egyszer, sem kétszer.

11 Ezért aztán feldühödött Szíria királyának szíve,+ úgyhogy hívatta a szolgáit, és ezt mondta nekik: „Megmondanátok nekem, ki az, aki a mieink közül Izrael királyával van?”+ 12 Akkor az egyik szolgája így szólt: „Senki sem, uram király, hanem az Izraelben levő Elizeus+ próféta jelenti meg+ Izrael királyának mindazt, amit te benn, a hálószobádban beszélsz.”+ 13 Erre ezt mondta: „Menjetek, nézzétek meg, hol van, hogy aztán odaküldjek, és elfogjam őt.”+ Később jelentették neki: „Íme, Dótánban+ van.” 14 Ő azon nyomban lovakat, harci szekereket és nagy hadsereget+ küldött oda. Éjszaka odamentek, és körülvették a várost.

15 Amikor az igaz Isten emberének szolgája+ korán felkelt, és kiment, íme, hadsereg vette körül a várost lovakkal és harci szekerekkel. A szolgája rögtön így szólt hozzá: „Jaj, uram!+ Mit tegyünk?” 16 De ő ezt mondta: „Ne félj,+ mert többen vannak mivelünk, mint ővelük.”+ 17 Elizeus akkor imádkozni+ kezdett, és ezt mondta: „Ó, Jehova, nyisd meg, kérlek, a szemét,+ hogy lásson!” Jehova azonnal megnyitotta a szolga szemét, úgyhogy látott; és íme, a hegyvidék tele volt tüzes lovakkal és harci szekerekkel+ Elizeus körül.+

18 Amikor megindultak lefelé hozzá, Elizeus így kezdett imádkozni Jehovához: „Verd meg, kérlek, ezt a nemzetet vaksággal.”+ Ő pedig megverte őket vaksággal Elizeus szava szerint. 19 Elizeus most ezt mondta nekik: „Nem ez az az út, és nem ez az a város. Kövessetek engem, hadd vezesselek el titeket ahhoz az emberhez, akit kerestek.” Ámde Szamáriába+ vezette őket.

20 És történt, hogy amikor megérkeztek Szamáriába, Elizeus így szólt: „Ó, Jehova, nyisd meg ezeknek a szemét, hogy lássanak!”+ Jehova azonnal megnyitotta a szemüket, és láttak. És íme, Szamária közepén voltak. 21 Izrael királya pedig így szólt Elizeushoz, amint meglátta őket: „Levágjam őket, levágjam őket,+ atyám+?” 22 De ő ezt mondta: „Ne vágd le őket. Levágod-e azokat, akiket foglyul ejtesz kardoddal és íjaddal?+ Tegyél kenyeret és vizet eléjük, hadd egyenek, igyanak,+ és menjenek el urukhoz.” 23 Ő tehát nagy lakomát rendezett nekik. Ettek is, ittak is, aztán elbocsátotta őket, és elmentek urukhoz. A szírek rablócsapatai+ ezután már egyszer sem jöttek be Izrael földjére.

24 Történt aztán, hogy Ben-Hadád, Szíria királya egybegyűjtötte egész táborát, és felvonult, hogy ostrom alá vegye+ Szamáriát. 25 Idővel nagy éhínség támadt Szamáriában,+ és íme, addig ostromolták, mígnem egy szamárfej+ nyolcvan ezüstöt ért, és egy negyed kab galambganéj+ öt ezüstöt ért. 26 És történt, hogy amikor Izrael királya elhaladt a falon, egy asszony így kiáltott hozzá: „Ments meg, ó, uram király!”+ 27 Ő így szólt: „Ha Jehova nem ment meg téged, én honnan szerezzek neked megmentést?+ A szérűről, netán a bor- vagy olajprésről?” 28 A király azután ezt mondta neki: „Mi bajod?” Erre az így felelt: „Ez az asszony azt mondta nekem: »Add ide a fiadat, hogy megegyük ma, az én fiamat pedig megesszük holnap.«+ 29 Megfőztük+ tehát a fiamat, és megettük.+ Másnap aztán azt mondtam neki: »Add ide a te fiadat, hogy megegyük!« De ő elrejtette a fiát.”

30 És történt, hogy amint a király meghallotta az asszony szavait, megszaggatta+ a ruháit. Amint elhaladt a falon, a nép látta, és íme, alul zsákruha volt a testén. 31 Akkor így szólt: „Úgy bánjon velem Isten, sőt még rosszabbul, ha Elizeusnak, Sáfát fiának a feje ma rajta marad!”+

32 Elizeus pedig a házában ült, és a vének is ott ültek vele,+ amikor a király odaküldött maga előtt egy embert. Még mielőtt odaérhetett volna hozzá a követ, ő ezt mondta a véneknek: „Látjátok, hogy ez a gyilkos fajzat+ hogyan küld ide, hogy a fejemet vegye? Ügyeljetek rá, hogy mihelyt ideér a követ, zárjátok be az ajtót, és nyomjátok az ajtót vele szemben. Nemde urának léptei hallatszanak+ mögötte?” 33 Még beszélt velük, amikor íme, a követ már le is jött hozzá, és a király így szólt: „Íme, ilyen szerencsétlenség származott Jehovától!+ Mit várjak még Jehovára?”+