Nehémiás

4 Történt pedig, hogy amint Szanballat+ meghallotta, hogy újjáépítjük a falat, feldühödött+, igen megharagudott, és gúnyolni+ kezdte a zsidókat. 2 Így szólt testvérei+ és Szamária hadserege előtt, igen, ezt mondta: „Mit művelnek ezek a nyomorult zsidók? Hát saját magukban bíznak? Talán áldozni fognak?+ Vajon egy nap alatt befejezik? Életre keltik-e a köveket a romhalmazból,+ holott azok megégtek?”

3 Az ammonita+ Tóbiás+ pedig mellette volt, és így folytatta: „Hát még amit építenek! Ha egy róka+ menne fel rá, az is lerombolná kőfalukat.”

4 Halld meg,+ ó, Istenünk, hisz megvetetté lettünk!+ Fordítsd vissza fejükre gyalázkodásukat,+ és add át őket a fosztogatásnak a fogság földjén. 5 Ne fedezd el vétküket+ és bűnüket színed elől. Ne töröltessék el az, hisz bosszúságot okoztak az építőknek.

6 És tovább építettük a falat, és az egész fal összeért egészen félmagasságig. A nép pedig továbbra is szívvel-lélekkel dolgozott.+

7 És történt, hogy amint Szanballat+, Tóbiás+ és az arabok+, az ammoniták+ meg az asdódiak+ meghallották, hogy Jeruzsálem falainak helyreállítása előrehaladt, mivel már elkezdték betömni a réseket, igen feldühödtek. 8 Mindannyian összeesküvést szőttek,+ hogy eljönnek, harcolnak Jeruzsálem ellen, és bajt okoznak nekem. 9 Mi viszont imádkoztunk+ Istenünkhöz, és őrséget állítottunk ellenük, éjjel és nappal őmiattuk.

10 Júda pedig ezt mondta: „Fogytán a teherhordó+ ereje, a rom pedig sok,+ és mi képtelenek vagyunk építeni a falat.”

11 Mi több, ellenségeink ezt mondták: „Nem tudnak meg+ és nem vesznek észre semmit, míg közéjük nem megyünk. Megöljük őket, és leállítjuk a munkát.”

12 És történt, hogy amikor csak a közelükben élő zsidók bejöttek, ezt mondták nekünk tízszer is: „Feljönnek ők mindazokról a helyekről, ahová ti majd visszatértek hozzánk.”

13 Ezért embereket állítottam a fal mögötti hely legalsó részeire, a nyílt helyekre, és felállítottam a népet családonként, kardjaikkal+, lándzsáikkal+ és íjaikkal. 14 Mikor láttam, mennyire félnek, nyomban felkeltem, és így szóltam az előkelőkhöz+, a helytartókhoz+ és a többiekhez a népből: „Ne féljetek tőlük!+ A nagy+ és félelmet keltő+ Jehovára gondoljatok! Harcoljatok testvéreitekért,+ fiaitokért, lányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!”

15 Történt pedig, hogy mihelyt ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk ezt, és így az igaz Isten meghiúsította tervüket,+ és mi mindannyian visszatértünk a falhoz, ki-ki a maga munkájához, 16 igen, attól a naptól fogva legényeim+ fele a munkában tevékenykedett, másik fele pedig a lándzsát, pajzsot és íjat tartotta, és páncélinget viselt;+ és a fejedelmek+ ott álltak Júda egész háza mögött. 17 A fal építői és azok, akik a terhet hordták, egyik kezükkel a munkát végezték, másikkal+ pedig a dárdát+ tartották. 18 És az építők felövezték magukat, mindegyikük derekán ott volt a kardja+ miközben épített;+ és mellettem volt az, akinek a kürtöt+ kellett megfújnia.

19 Majd így szóltam az előkelőkhöz, a helytartókhoz+ és a többiekhez a népből: „A munka nagy és kiterjedt, mi pedig elszórtan vagyunk a falon, egymástól messze. 20 Ahol halljátok a kürt szavát, oda gyűljetek össze hozzánk. A mi Istenünk fog harcolni értünk.”+

21 Míg mi a munkát végeztük, az emberek másik fele a lándzsát tartotta, hajnalhasadtától egészen a csillagok feljöttéig. 22 Akkor még ezt is mondtam a népnek: „Töltsék a férfiak az éjszakát — ki-ki a maga szolgájával — Jeruzsálemben,+ és legyenek őreink éjjel, munkásaink nappal.” 23 Sem én+, sem testvéreim+, sem szolgáim+, sem az őrök+, akik mögöttem voltak, nem vetettük le ruháinkat, hanem mindannyian jobb kezünkben tartottuk dárdánkat+.